Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-22 / 16. szám

A hokiballtó!

a softteniszig

A tőketerebesi (TrebiSov) fiatalok sportéletéről egyre többet lehet hallani és olvasni. A tollaslabdát, a- mely hazánkban először Kassán (Kosice] honosodott meg, 1977-től játsszák versenyszerűen Terebesen, és 1980-ban mega- lakúit az első tollaslabda-szakosztály Is a Start testnevelési egyesület mellett. A tollaslabda elindítója, szervezője és mai napig is aktív művelője ján Chova- nec, a városi honismereti múzeum dolgozója. Kiváló szervezőkészséggel megáldott SZISZ-tag, ezért 1985-ben őt választották a SZISZ városi bizottságának elnökévé. Azóta gazdag a város tanulóinak és dolgozó fiataljainak a sportélete.

Hogyan kezdődött és mivel folytatódott ez a tevékenység?

A kérdésre hadd válaszoljon a legilletékesebb, ján Chovanec.

— Azt akartuk, hogy minél több fiatalnak érdekes és tartalmas szórakozást nyújtsunk szabadidejükben, ezért próbálkoztunk a sporttal, ezen belül is olyan sportágakkal, amelyek új elemeket, új lehetőségeket kínálnak. Kezdettől fogva sokan érdeklődtek a tollaslabda iránt. Ebben a sportágban pedig valóban otthon érzem magam, hiszen központi szakbizottsági tag vagyok.

Aztán Kelet-Szlovákiában elsőként elkezdtük játszani a hokíballt, amely kimondottan ifjúsági sport. Az indulástól eddig vagy 150 fiatal kapcsolódott be, s nyolc csapatban küzdenek a bajnoki pontokért. A győztes egyenesen a SZISZ központi szervei által szervezett országos döntőbe jut.

A következő népszerű sportág nálunk a kispályás futball, amely már nemcsak a játékosokat vonzza, a nézőket is. Ezen kívül játsszuk a softteniszt és a lábteniszt is. Ezekben, akárcsak a tollaslabdában, évente háromszor egy-két napos versenyeket rendeznek, átlag 30—35 résztvevővel. A küzdelem a vándorserlegért folyik.

— Akár egynapos, akár hosszabb tartamú bajnokságról van szó, szükség van speciális pályákra. Hogyan tudja ezt megoldani a SZISZ városi bizottsága?

— Egy kis jóakarattal és igyekezettel mindent meg lehet oldani. A lábteniszt és a tollaslabdát játszhatjuk tornateremben és kint a röplabdapályán is, a kispályás labdarúgó-mérkőzések színhelye szintén nem probléma. A softteniszhez a teniszpálya kisebbített mását használjuk, ez már egy kicsit igényesebb, de helyi körülmények között is megoldható. Talán a legtöbb gondunk a hokiballal van. Egy minimálisan 20X40 méteres, palánkkal körülvett terület és az előírások értelmében 90X135 centiméteres kapuk kellenek hozzá. Ez a sport hasonlít a hagyományos jégkoronghoz, csak teniszlabdával látsszuk, és a legújabb szabályok törölték már a lesállást. A most épülő honvédelmi sporttelepen mi is kapunk egy pályát, amelyet az egyre több fiatalt vonzó hokiball szolgálatába állítunk majd.

Polgári László

Meghívás távgyaloglásra

A Szlovák Műszaki Főiskola Építőipari Karának SZISZ szervezete azok közé tartozik, ahol nagy figyelmet szentelnek a tömegsportnak. Egyik legnagyobb ilyen jellegű versenyük az „Építők százasa“ elnevezésű éjszakai távgyaloglő verseny, amelynek idei évfolyamát április 24-ről 25-re virradó éjszaka rendezik meg

A kari SZISZ-blzottság ezúton is felszólít minden fiatalt, hogy vegyen részt a járási SZISZ konferenclák és a IV. kongresszus tiszteletére folyó rendezvényen. A menet este 21 órakor kezdődik a bratislavai Siavínon, s az útvonal: Slavín — Jur — Pezinok — Módra — Cerven? Kameií — Soloänlca — Pezlnská Baba — Kamzík. A felsorolásból is kitűnik, hogy rendkivG! megerőltető vállalkozásról van szó, az egész útvonal hossza megközelítőleg száz kilométer. Ezért az érdeklődők csakis érvényes és friss orvost igazolással indulhatnak. Startdíj 20 korona, jelentkezés az indulás helyszínén 19.30 órakor. A korhatár nincs megszabva.

(pil

EGY ZSOKÉ HÉTKÖZNAPJAI

Lovassportról beszélgetve a bennfentesek népi mulasztják el megjegyezni, hogy; szép és nehéz, de míndenekfelett költséges. No meg időigényes, teszem hozzá frissen szerzett ismereteim alapján. Éppen a sajátos helyzeténél fogva nem tömegsport, és szinte bizonyosra vehető, hogy a jövőben sem válik azzá. Lovasszakosztályokkal sem találkozni lépten-nyomon. Vannak nagy múltú lovasszakosztályaink, de ezek nem az Ipoly mentén találhatók. Tudomásom szerint ezen a vidéken a nyolcvanas évek kezdetéig nem volt szervezett lovassport. Azóta azonban három lovasszakosztály is alakult — legfiatalabbat az Ipolyvarbői (Vrbovka) Efsz-ben találni, amely 1985 novemberében jött létre Jancső Flórián kezdeményezésére.

Jancsó Flórián a helyi, varbői szövetkezet gazdasági telepén dolgozik karbantartóként, és itt van második munkahelye, a lóistálló is. Míg várakozom rá, alaposan körülnézek a három félvér versenylónak és két páninak szállást adó bokszos rendszerű istállóban. Először a kecses pacikat szemrevételezem, majd az ápolásukhoz szükséges eszközöket, a tisztítókat, a vakarókat, keféket, szalmacsutakokat, a sörényfésűket, törlőruhákat és patatisztítókat. Közben megérkezik lancsó Flórián, kissé borostásan, munkaruhában. Külseje csak azért tűnt egy pillanatig zavarónak, mert legutóbb egy díjugrató versenyen elegáns lovagíóruhában láttam őt.

— 'A' verseny ünnepnek számit, 'és olyankor illik ünneplőbe öltözni — mondja, miközben az istállóból nyíló helyiségbe tessékel. — Ez a lovasszakosztály irodája.

A vitrinben serleg, néhány szakkönyv á falon színes díjszalagok, az asztalon a Lovas Magazin néhány száma hever.

— Korábbi beszélgetéseinkből tudom, hogy a bokszokat néhány magaddal két éjszaka készítettétek el az elhanyagolt lóistállóban. A versenylovak mellé a gyerekek kedvéért pónilovakat is vásároltatok. Másfél év telt el a lovasszakosztály megalakulása óta. Lehet-e ilyen rövid idő alatt figyelemre érdemes eredményeket felmutatni? — kérdezem Jancsó Flóriánt.

— Legnagyobb sikerünket abban látom, hogy egyáltalán sikerült létrehozni a szakosztályt. A szövetkezet vezetőségében nem mindenki rajongott az ötletért, akadtak ellenzői is. Danusa Sem- csuková mérnök, az állattenyésztési ágazat vezetője azonban tántoríthatatlan közbejárónknak bizonyult, és szívesen vállalta a lovasszakosztály elnöki tisztségét Is. A különféle lovasversenyeken való szerepléseink sem lebecsülendők. Igaz, legtöbbször csak én versenyeztem, hol Gajusszal, hol meg Nikkel, mert Bagdal Sanyi kollégám még csak Idén kezdett lovagolni, így eddig egy-két versenyen vett részt. A Závadán megrendezett díjugrató versenyen elnyertem a szövetkezet elnökénekk a serlegét, de díjakat hoztam Gemerből, Galsáról (Holisa) és Dolny Rubinból is. Júniusban pedig az Ipoly Serlegért a mi szakosztályunk rendezett díjugrató versenyt. Ogy látszik, senki sem próféta a saját hazájában, ugyanis kissé balszerencsésen szerepeltem idehaza. Ne tűnjék szerénytelenségnek, ha azt mondom, sikeres volt .az indulás, s remélem, a folytatás sem lesz majd rosz- szabb.

— Ahogy hallottam, a lovakkal elbűvöltétek a falu fiataljait. A szakosztálynak 29 tagja van, zömében tizenéves lányok és fiúk. Tehát nem lesz gond az utánpótlással?

— A fiatalok, főleg a lányok érdeklődése engem is meglepett. A legfiatalabb Andrus Alica, 10 éves, a nagyon tehetségesnek mutatkozó Rajtuk Angejf

lika 11 éves. A középiskolások közül Talpas Lívia és Urbán Attila mutat kitartó érdeklődést a lovaglás iránt. Bagdal József fiatal állattenyésztő szintén kijár edzéseinkre — sorolja Jancsó Flórián.

— Tudom, tanult szakmád a villanyszerelés, de mindenhez értesz, mindent megtudsz javítani, amolyan ezermester vagy. A lovasszakosztályban szintén a mindenes vagy. Harmadosztályú edzői képesítésed feljogosít rá, hogy vezesd az edzéseket, de ügyintézéssel Is foglalkozol, no meg a lovak ápolását sem hanyagolod el. Hogy fér bele ez a szabadidődbe?

— Az innét tíz kilométerre eső Szé- csény kovácsiban (Kováöovce) lakom. Kocsival járok a munkahelyemre. Másképp nem is tudnék itt lenni reggel öt órára. Hét óráig, a munkakezdésig a lovak ápolását, etetését végzem. Délután négytől ismét az istállóban van elfoglaltságom. Bagdal Sanyi barátommal kihordjuk a trágyát, letisztítjuk a lovakat, aztán következik a lovak jár- tatása. Itt mondanám el, hogy lovasszakosztályunk fiatal tagjai, hétközben legtöbbször Angelika és Alica, hétvégén a középiskolások Is segítenek a lovak ápolásában... Hidd el, hétköznaponként este nyolcra érek haza..

— Mit szól ehhez a család?

— Megszokták, meg többé-kevésb'é meg is értik. Egyelőre nincs mód arra, hogy hivatásszerűen végezhessük ezt a munkát.

»— Milyen terveitek vannak?

— Először Is szeretnénk vizsgára küldeni a fiatal, tehetséges lovasain» kát, hogy részt vehessenek versenyeken. Ehhez azonban nem elég csak a vizsga, lovak is kellenek. Űg'yj néz ki, hogy sikerül két versenylovat vásárolnunk —■ igaz többnek nem is lenne hely. Ha ez sikerül, csak az edzéseken, a gyakorláson múlik, hogy jól szerepeljünk a versenyeken. És nekünk ez az egyik legfontosabb célunk.

Beffejezésül hadd mondjam el Jancsó Flóriánról, hogy gyerekkora óta vonzódik a lovakhoz. Őt évvel ezelőtt a Záva- dai Efsz lovasszakosztályában kezdett lovagolni, majd megunva az „Ingázást“, helyben tett kísérletet lovasszakosztály megalakítására. És mint olvashattuk, sikerrel és eredményesen.

Kép és szöveg: Bodzsár Gyula

A kitartó munka gyümölcse

Eredményeivel a testépítés, a kulturisz- tika az egyik sikersportág hazánkban, a köztudatban mégsem foglalta el az őt megillető helyet. Versenyzőink évek óta sikeresen szerepelnek a különböző világversenyeken, és felkészültségük, eredményeik méltán váltották ki a szakmai elismerést a világ különböző tájain. Mégis, ha kultu- ristaversenyt hirdető plakátot látunk, megmosolyogjuk magunkban az izmaikat mutogató fiúkat.

Pedig a testépítésnek semmihez nem fogható varázsa van. Ép testben, ép lélek — tartja a mondás, de általában felületesen átsiklunk felette. Mint a többi sport, ez is a testi és lelki harmóniát szolgálja.

Igényes sportág. Ezt leginkább művelői tudják, akik már megküzdtek a mázsás vastárcsákkal. Ráadásul az eredmény nem csak az intenzív edzés függvénye. Legalább annyit, ha nem többet jelent a megfelelő étkezés, de nem mellékes az életvitel, a kiegészítő sportágak és a pihenés. Az átlagból kimagasló művelői elé sokszor kemény próbát állít ez a sportág.

Karcagi László tizenkilenc éves. Napi programja korán kezdődik, hajnalban, négy óra előtt ébred. A vonat, amely Bratisia- vába, a munkahelyére viszi, négy óra után indul szülővárosából, Komáromból (Komár- no), és a napi nyolc órát ledolgozva este hat órára érkezik haza. Háta mögött 200 kilométer út, és megterhelő nyolcórai munka a közlekedési vállalat autószerelő műhelyében, s ezután következik az edzés.

Régebben, mint a többi fiú focizott, úszott, a kulturisztíkához testi adottságai révén jutott el. A komáromi ÖSPD testnevelési egyesület versenyzője. Peter Rínák edző Irányításával végzi edzéseit. Hetente 8—10 órát tölt el a súlyzók társaságában. A megfelelő étkezéshez anyagiakra van szükség, s támogatás hiányában saját zsebéből kénytelen állni ezt az összeget.

A versenyeken testmagasság szerint sorolják be a versenyzőket a különböző kategóriákba. A helyezéseket a harmonikus

testi felépítés és a zenei kísérlettel előadott szabadon választott gyakorlatért kapott pontok száma dönti el. Laci a 169 cm- esek kategóriájában versenyez.

Aránylag korán mélyvízbe dobták. Másfél évi edzés után szerepeit élete első versenyén. Tavaly az ifjúsági versenyzők mezőnyében (18 évig) kerületi második és szlovákiai harmadik lett. Korán jött a siker.

Mert egyöntetűen sikernek nevezhető az

előzmények nélküli, meglepetésszerü szlovákiai bronzérem. Elhízta magát, lazított és sérülések Is hátráltatták, abban, hogy az országos bajnokságon eredményesen szerepeljen. Nem sikerült pozícióját megvédeni. A kudarc arra késztette, hogy alapos önvizsgálatot végezzen, levonja a tanulságokat. Hogy okult belőlük, mi sem bizonyltja jobban, mint az Idei év eddigi mérlege. Időközben egy korosztállyal feljebb lépett (junior 18—21 éves korig]. Kerületi első helyezése után a szlovákiai versenyben második lett. Ogy érzi, több volt benne az ezüstéremnél, de a pontozásos sportban nagyon sok függ a bíróktól. Az országos versenyen bronzérmet szerzett. Ebben része volt a kiújult sérülésének is.

Azt a kevés idejét, amely még a munka és az edzések után marad, felemészti a szakirodalom olvasása, az állandó továbbképzés. Természetesen hétvégén jut egy kevés ideje arra is, hogy moziba menjen, olvasson, szórakozzon.

Arra a kérdésemre, hogy nem lenne-e célszerűbb valamelyik fővárosi egyesületnél folytatni a versenyzést, határozott nemmel felel. Szorosan kötődik szülővárosához, környezetéhez, a szüleihez, akik támogatják nem kis áldozatot hozó felkészülésében, a klubjához, amelynek versenyzői országos elismerésre tettek szert. Mindezért továbbra Is vállalja az állandó utazást. Ogy érzi, kiszakítva természetes közegéből, nem tudott volna ilyen eredményeket elérni. A kötelező kétéves katonai szolgálat még előtte áll, ami egy Időre bizonytalanná tette őt. Félt, hogy felkészülését meg kell szakítania, de a napokban megoldódott ez a probléma is: a Dukla Ceské Budejovice-i élsportközpontban tölti majd a katonai szolgálatát.

Fiatal, sugárzik belőle az életkedv. Nem érzi megterhelőnek a napi programját. Bízik önmagában, az alapos, kitartó munkában.

Vörös Lajos