Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-25 / 12. szám

új ifjúság 4

TISZTELET ES BECSÜLET MUNKÁJUKNAK

Az Agrostav rozsnyói (Rozna- va) üzemében nemsokára megkezdik az MT 8065 típusú kistrakto- rok gyártását. Ez a traktorfajta napjainkban reménytelenül keresett hiánycikk, hiszen egyre népesebb a kiskertészek tábora. Nem csupán ez a tény vonzott az üzembe, hanem az is, hogy megtudjam, hogyan termel, milyen gondokkal küzd a fiatalok üzemének is nevezett Agrostav.

Az eredmények ára

Glassa Péterrel, a SZISZ-alap- szervezet elnökével, a minőség- ellenőrzési osztály dolgozójával, úgy is mondhatnám, hogy a gyárcsarnok fölé emelkedő „kilátótoronyban" beszélgetek.

Péter egy kis bemutatással kezdi:

— Lényegében a prostéjovi vállalat harmadik üzemrészlege a miénk, és megalakulása óta a mezőgazdasági ktstraktorok járulékos gépeit gyártjuk, szilárd és rotációs tárcsákat, seprőkeféket, és földgyalut, s túlnyomórészt exportra. Termékeinknek mintegy 00 százalékát szállítjuk a határainkon túlra, főleg a szocialista piacra. Ami engem közelebbről is érint: gyártmányaink minősége elenyésző kivétellel megfelel az előírásoknak, külföldi reklamációnk még nem is volt. Termelési tervünket tavaly is maradéktalanul teljesítettük, de az is az igazsághoz tartózik, hogy -ezt csak hosz- szabbított műszakokkal, túlórákkal, az utolsó pillanatig gyorsabb munkatempóval tudtuk elérni. Sajnos, üzemünkben nagy a munkaerő-vándorlás. Ennek több oka is van: a szakmunkásképzőből kikerült fiatalok egy része másutt keres állást, persze a munkaszervezéssel is meg a kereseti lehetőségekkel is vannak bajok. Sok a fiatal bejáró) a termelés két műszakos, ami lényegesen nehezíti a mozgalmi munkát.

— Hallhatnánk valamit az új típusú kistraktorok tervezett gyártásáról? Természetesen ez elsősorban titeket foglalkoztat, de a közvéleményt is érdekli, hol tartotok ma az előkészületekkel?

— Jő érzés, hogy ezrek várják, mit adunk a piacra, hogy érdeklődnek Irántunk, a felelősség, a kockázat súlya viszont mi váltunkra nehezedik. Lényegében a prostéjovi gyárban már a múltban előállított MT 8050 típus továbbfejlesztett változatáról van szó. Tíz darabot az első félévben kell legyártanunk, és próbaüzemeltetésük után az év végéig még ötven darabot szeretnénk gyártani. Ehhez már megtettük az előkészületeket. Úgy tudom, műszaki előkészítő részlegünk már befejezte a munkafolyamatok dokumentációját, gépparkunkban pedig szeretnénk még addig egy-két numerikus vezérlésű szerszámgépet üzembe helyezni.

Glassa Péter

Ilona, Darina és Vera

A tágas csarnokban lüktet a gyár szíve, itt is, ott is forognak, mozognak a gépek, figyelnek, ü- gyelnek, tesznek-vesznek körülöttük a fiúk és a lányok. Igen, a lányok is, mert a gyengébb nem képviselői is ott állnak az esztergapadoknál, maróknál, fúró- és sajtológépeknél. Tíz lány dolgozik ebben a műszakban — tudom meg kísérőmtől. Mi tagadás, nem mindennapi a látvány, hiszen fülbe- valós, csinos lányokat gyakrabban látni divatos öltözékben, mint olajos munkaruhában.

Gergely Ilona a KYR 100A kul- tivátor sebességszekrényén dolgozik. Bemutatkozáskor megtudom, hogy a közeli Kőrösről (Kruzná) ingázik naponta, vagy kora hajnalban, vagy délután. Még nincs húszéves. A Rozsnyói Bányaipari Szaktanintézet elvégzése után egy éve dolgozik itt.

Hogy megy a munka, hogy érzed itt magad?

— A munka megy, ha csinálom. Tegnap 22 darabot sikerült legyártanom, ma már úgy néz ki,

Gergely Ilona: „Attól félek, megunom a harmadik év után.“

több lesz. Az R4-es osztályban vagyok besorolva, és átlag 2500 koronát keresek, ami egy fiatal lánynak bőven elég, jobban szeretek járni a délutáni műszakba, mert akkor reggel tovább alhatok. Egy éve esztergán dolgozok, már megszoktam ezt a masinát — mutat a gépére.

— És mit tervezel a jövőben? Hogyan látod az itteni helyzetet?

— A munka érdekel, csak hát nem valami jó a kollektíva, attól félek, belefásulok, megunom a harmadik év után, mire a szerződésem lejár. Szeretném máshol is próbára tenni a tudásom.

Gáspár Darina Berzetéről (Brzo- tín) való, és idestova harmadik éve egy fúrógép kezelője. A keresete szerinte tűrhető, 2300 korona van szinte rendszeresen a fizetési borítékjában, de ...

— Lehetne több is, csak néha időigényes munkaműveleteket végzünk. Például most 28 milliméter átmérőjű lyukakat fúrok, amire 1 perc a norma által megszabott idő, viszont az egész műszakra 510 perc a normám. Sokat kell az anyagot mozgatni. Néha sajnos az

Gáspár Darina: „Időnként sántít a munkaszervezés."

is előfordul, hogy nekünk, fúróknak le kell állnunk, mert időnként akadozik a munka szervezése.

— Téged, ugye, ez év végéig köt a szerződésed? Mi lesz ezután?

— Ezeket az apró hiányosságokat, amelyek itt vannak a munka- szervezés, a kollektíva, a kereset és egyéb körül, szerintem idővel fel lehet számolni, meg aztán szerintem niiics is olyan munkahely, ahol minden ideális lenne.

A harmadik munkaruhás fiatal lányt Bajza Verának hívják, jab- loncáról (Silická Jablonica) jár Rozsnyóra. Alig egy éve dolgozik itt, és ebből is fél évet Prostéjóv- ban töltött betanuláson. Megkértem, hasonlítsa össze a két munkahelyet:

— Prostéjovban azért valahogy más volt. Modernebb gépeken tanultunk, meg aztán ott előzékenyek, kedvesek voltak a munkavezetők. Mindent megmutattak, megmagyaráztak, mindenben készségesen segítettek. Mégis, habár idehaza kicsit mostohábbak is a munkafeltételek, azért csak itthon érezzük magunkat, és ez máris lélektani előny. Jól keresek, ős a munkám is érdekel. Egyelőre és még egy jó időre, ha csak a családalapítás el nem szólít innen, itt szándékozom maradni.

Kézfogásnál veszem észre, hogy a keze olajos.

— Le lehet ezt mosni? — kérdem.

Vera mosolyogva mondja: — Sol- saponnal szépen lejön, aztán finom kézápoló krémmel is bekenem, és mindjárt más a tapintása. Szerintem, ha utcán, szórakozóhelyen, bálban találkoznánk, észre sem vennéd, hogy olajos kézzel keressük a kenyerünket.

Tisztelet és becsület érte.

Polgári László {A szerző felvételei)'

Mindenki másképp csinálja

Ismerkedjen az a gyerek a munkával! — adták ki a jelszót szüléink, tanáraink. Nos, nem is a jelszóval volt a baj, hanem a tartalommal. Nem volt olyan matekóra, amelytől jobban irtóztam volna, mint a politechnikai foglalkozástól. Oktatója, Pista bácsi, nem tartozott éppen a kedvenceim közé, sőt. Utáltuk egymást. Már az első „eligazításnál“ megérezte, hogy az osztályban én vagyok a legügyetlenebb. Elhatározta, hogy ha a fene fenét eszik is, megtanít csavarokat összeszerelni, forrasztani, Vaskalapácsot reszelni. De hát, sehogyan sem sikerült. Hol a hegesztöszerszámot dobtam el Ijedtemben, hol a körmöm reszeltem le a megmunkálandó vasdarab helyett... Pista bácsi ordított, szidott, utóbb már azért rimánkodott, hogy vegyenek ét a másik csoportba, ahol a szabás-varrást tanították. Talán ez volt a szerehcsém, mert ha még sókéig reszelem a vasat, egy életre megutálom a munkát.

Kétségtelen, az első benyomások a legfontosabbak. Mitől függ, hogy szeretünk-e dolgozni? Sokak szerint e- gyetlen dologtól: hogy megfizetik-e. De hát a fizetséget mindig kevesell- jük, mindig többet szeretnénk. Mor- gunk, szitkozódunk, új állás után nézünk — de mindig vannak olyanok, akik tartják a frontot. Mások helyett is. Ebből viszont az következik, hogy megint mások nem dolgoznak. Pontosabban nem ügy, ahogy kellene. Es ez így csak a döntetlenhez elég.

Nem lesz ez jó, fiam ...

Autóbuszsofőr, ötvenes. Hosszú az út, egyhangú a sztráda; mesél. Magáról, a munkáról, a családjáról.

— Két fiam van, ég és föld a természetük. Az egyik olyan, mint az örökmozgó, képtelen nyugton maradni. Befejezi a műszakot a gyárban, viszi haza a munkát, és dolgozik az asszonnyal este tízig, tizenegyig. Mert ő meg akarja mutatni, hogy meglesz mindenük. Túlontúl szorgalmas. Azt

nem tudom, hogy a gyárban mit produkál, de otthon príma munkaerő. Olyannyira hajtja magát, hogy már én is megsokallottam; mondtam is neki: szórakozni, élni is kellene. De nem lehet bírni vele. Hát látott már ilyet? A másik gyereket meg állandóan nógatni kellett. Kérte, hozzam be a céghez. Beleegyeztem, gondoltam, jobb ha nálam kezdi a szakmát, legyen ő a váltótársam. Az első időben rendesen termelt, aztán elkezdett linkes- kedni. Egy alkalommal megbeszéltük, hogy este tízkor átveszi a volánt tőlem. Ott állok a megadott helyen, ahol a randevút megbeszéltük. Fél tizenegy, tizenegy ... Éjfélkor megjelenik a legnagyobb lelkinyugalommal. Hát, ha netü nézem a szőke babát mellette, ott helyben felképelem. És nem ez volt az egyetlen eset. Hát ez nem lesz jó, mondtam neki, égeted az apádat, úgy gondoltad, azért társulsz velem, hogy én keressek rád, én hozzam a forgalmat?! Menj, boldogulj magad! Különmentünk. És mit gondol, mi történt? Pontos, precíz, ragyog a kocsija, megvan a teljesítménye, csak dicséretet hallok róla. Szóval, egyszer csak megjött a kedve a munkához. Vagy talán a pénz mozgatja? Merthogy megnősült, útban van a gyerek.

Pályamódosítás

Rozáliának nem volt semmilyen különleges tulajdonsága. Külsőre sem volt szép, sőt még csinos se, tanulni világ életében utált, jövőjéről, életéről nem volt semmiféle elképzelése. De hát eljött a pályaválasztás ideje.

Ott állt tizennyolc évesen egy harmatgyenge érettségi bizonyítvánnyal. Szülei elvonszolták a pályaválasztási tanácsadóba, a látogatás csüggesztő eredménnyel végződött. Érdeklődési köre nincs, értelmi képessége közepes, reflexei viszonylag jók, kézügyessége elfogadható... A gyártól irtózott, az irodát nem szenvedte, a kereskedelemhez sem volt kedve ... Hát mit szeretne? A legszívesebben ezt válaszolta volna: egy olyan munkahelyet, ahol minél kevesebbet kell dolgozni. így került a vasútállomás tájékoztató fülkéjébe. Nem sok dolga akadt. Teltek a hetek, a hónapok, az évek. ö csak ült és nézett. Kezdetben elégedetten, aztán egyre bambábban, később meglehetősen nyugtalanul.

— Nem is tudom, mi történt velem. Egyszerre úgy éreztem, megöl a tétlenség. Menni, mozogni szerettem volna. Irigyeltem mindenkit, az utasokat, mert sietnek a dolguk után, a takarítónőt, mert seperheti az előcsarnokot. Elmentem egy pszichológushoz. Azt tanácsolta, sürgősen keressek más foglalkozást magamnak. Mozgalmas munkát javasolt. De mi legyen az? Ogy egy évvel ezelőtt olvastam a villamoson a hirdetést, hogy női jelentkezőket keresnek trolibusz- vezetői tanfolyamra. Először csak kacérkodtam a gondolattal, mi lenne, ha megpróbálnál. Szólni ugyan nem szóltam senkinek, nekem sem volt nagy önbizalmam. Anyámék meg biztos eldobták volna magukat, ha meghallják az ötletemet. De azért elmentem érdeklődni. Mindenféle jókat mondtak, szép magas fizetés, külön forgalmi juttatás... Azt is mondták,

hogy persze egyáltalán nem biztos, megfelelek-e majd erre a posztra, előbb alapos pályaalkalmassági, orvosi vizsgálaton kell átesnem. Az egészségemmel nem is volt baj, hanem a pályaalkalmasságitól nagyon féltem. Több napig tartott, alaposan megforgattak. És kiderült, hogy a reflexeim kitűnőek, helyzetfelismerő képességem, kombinatív készségem, idegállapotom szintúgy. Eszerint tévhitben éltem éveken át...

Rozália kivirult, a férfiak rajta felejtik a szemüket, mosolygós... Legyőzte szülei tiltakozását, vőlegénye ódzkodását, a csípős megjegyzéseket, a lámpalázat, unalmat, kisebbrendűségi érzést.

Ogy kormányoz a zsúfolt utcán, mintha világéletében ezt tette volna.

„Eltartott“

Az asszony ernyedten ül a hokedlin, a lábasban fortyog a lecsó, a fürdőszobából kihallik a mosógép tompa morajlása. Háromszobás ház, oldalában kis veteményes.

— Nem bírom — csattan fel a hangja, kezében táncot jár a konyharuha. — Nézzen rémi Ki mondaná rólam, hogy még a harmincötöt sem töltöttem be. Egy trampli lett belőlem. Pedig milyen voltam én azelőtt... Nem mondok én semmi rosszat az uramra, csak egy szép napon megfojtom. Az lesz a vége, meglássa. Mert amíg össze kellett hozni a házat, addig rendben van. Mindent vállal az ember. A bútorok, a kocsi, azért is kellett hajtani. Hizlaltam disznót, fóliáztam ész nélkül. Aztán jöttek a

gyerekek, a mosást, főzést már szégyellem idesorolni, az már amolyan pihenésnek számít. Ha hiszi, ha nem, amióta férjhez mentem, én még soha nem keltem hajnali ötnél későbben, és soha nem feküdtem le tizenegynél előbb. Mindegyik szobában van tévé, de jó, ha heti két műsorra futja, ö pedig, amikorra megteremtődött a kényelem, lemaradt. Hirtelen fontos lett a beosztása, pedig^sak könyvelő a szövetkezetben.

— Van tanult szakmája?

— Nincs, de dolgoztam betanítottként a közeli gyárban, de abból is klszekált, mondván, nem érdemes azért a két darab ezresért ott gyötrődni, majd én gondoskodom rólad. Volt pofája ilyeneket mondani. És tudja, mi a vicc? Hogy jogilag mégiscsak úgy van, hogy ő az eltartó, én meg a nem dolgozó.

— Most is épp ablakot tisztít.. .1

— Nem érti, ugye? Én sem értettem, hogyan is lehettem ennyire hülye évekig. Megmondtam neki, nézd, apukám, vagy beszállsz te is a „buliba“, vagy vége a luxusnak.

— És máris rohant segíteni...

— .... dehogyis. Kiröhögött. Mondtam, így is jó. Először szélnek eresztettem a galambjait, s amikor két napja nem kapott meleg ételt, gondolkodni kezdett. A biztonság kedvéért bejelentettem, hogy visszamegyek a gyárba. Igencsak megijedt. Nézze, milyen fürgén mozog a hokedli tetején, Valóságos művész.

A címzett mintha megérezte volna, hogy róla van szó, keserves pillantásokat vet a magasból. Amikor egyedül maradok vele, óvatosan körbenéz, s bizalmasan odasúgja:

— Szerintem ennél a nőnél valami hibádzik. Megteremtettem neki ezt a békés otthont, húztam bent az irodában helyette is, és tessék, most ő zsarol engem. Félek tőle. Talán a tétlenség ártott meg neki. Olvastam valahol, hogy az megárthat. De megyek vissza, mert ha itt lát, sikít. És az borzalmas. Megkérem, adja föl a szivacsot...