Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-25 / 12. szám

—---------—----------------------------------------------------------------------------------------------------------- új ifjúság 3 A Kamensky Egyetem Bölcsészettu­dományi Karán a magyar szakos hall­gatók száma jelenleg 110 körül van. A Nyitrai Pedagógiai Fakultáson év­folyamonként 20—22 alsó tagozatra készülő tanítónövendék tanul, a ta- numányi idő négyéves, A felső tago­zatosok között a második évfolyam­ban van egy magyar-képzőművészet szakos csoport tíz diákkal, ezenkívül körülbelül hatvanan az egyéb szako­kon, Mindent összevetve Nyitrán je­lenleg körülbelül 160 azoknak a diá koknak a száma akik magyar tanítási nyelvű iskolába készülnek. Ezen integrált képzésen kívül más szlovák és cseh egyetemi és főisko­lai karokon is végeznek magyar ta­nítási nyelvű iskolába kerülő taná­rok. A Nyitrai Pedagógiai Fakultás an­nak idején úgy épült fel, hogy min­den tanszékén legyen olyan tanár, aki a tananyagot magyarul is képes előadni. A magyar tagozatos tanár­jelöltek képzése a hatvanas-hetvenes években zömmel anyanyelvükön tör­tént. Jelenleg a harmadik évfolyam­ban a fizika — műszaki tudományok alapjai szaknak van magyar csoport­ja 8 diákkal, valamint az ugyancsak harmadikos orosz-képzőművészeti sza­kos csoport, és a negyedik évfolyam­ban a matematika-műszaki tudomá­nyok alapjai szakon 9 fő. A magyar tanítási nyelvű iskolákba készülő el­sősök és másodikosok, csoportonként .3—5 diák együtt jár a mintegy 20 fős szlovák csoporttal. De halljuk er­ről magukat a diákokat: Dunai Éva, Buják Andor és Geri Csaba harmadévesek, a fizika-műsza­ki tudományok alapjai szak diákjai: — Elsőben, másodikban mindent magyarul tanultunk. Harmadiktól a fizikai tantárgyak zömét szlovákul oktatják, kivéve a módszertant — mondják. — Elsőben és másodikban a tantárgyakra voltak magyarul tudó tanáraink. — Vannak-e magyar egyetemi tan­könyveitek, jegyzeteitek? — Nincsenek, viszont van egy szlo­vák-magyar terminológiai szótár, a- melyből megtanulhatjuk a fontosabb magyar szakkifejezéseket. Csudái Mária is ugyanazt tanulja, mint három előbb említett diáktársa, azzal a különbséggel, hogy ő a szlo­vák csoporttal Jár: ' — Zselízen (Zeliezovce) érettségiz­tem, s a gimnáziumi tanárom taná­csára jelentkezőlapomon nem tüntet­tem fel, hogy a diploma megszerzése után majd magyar tanítási nyelvű is­kolában szeretnék tanítani. Azt mond­ta, hogy így könnyebben elhelyezked­hetek majd, hisz magyar és szlovák iskolában egyaránt taníthatok. Én te­hát mindent szlovákul tanulok. En­nek ellenére magyar iskolában szeret­nék állást kapni. Bárczi Ágnes ugyancsak Zselízen érettségizett, ő is harmadéves, orosz- képzőművészeti szakos felső tagoza­tos tanár lesz. — Az oroszt a magyar tanítási nyel­vű iskolák diákjai második idegen nyelvként tanulják, hiszen először a szlovák nyelvet kell elsajátítaniuk. Ti­teket itt a főiskolán hogyan készíte­nek fel erre? — Tantervűnk, tananyagunk semmi­ben sem különbözik a szlovák isko­lákba készülő’ tanárjelöltekétől. De nincs is erre szükség, mert tanárok­ként az órákon csak oroszul beszél­hetünk, hogy tanítványaink jobban el­sajátítsák a nyelvet. Barczi Lívia a Galántat (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium­ból jött. Alsó tagozatos tanítónak je­lentkezett, de a fizika-műszaki tudo­mányok alapjai szakra vették fel. Vé­gül .mégis sikerült átlépnie az alsó tagozatra. Tőle azt kérdezem, hová járnak szakmai gyakorlatra. — Mi alsó tagozatosok a Nagycé- tényi (Veik? Cetín) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába. Az első évfo­lyam első szemeszterében csak órákat hallgattunk, azután már tanítanunk is kellett. Én most harmadikos va­gyok Mi minden második héten há­rom órát tanítunk, azonkívüu meg­hallgatjuk csoporttársaink óráit is. Anda Máriával nem Nyitrán, ha­nem a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Komensk? Utcai Alapiskolá­ban találkoztam, ö már negyedikes, alsó tagozatos pedagógusnövendék, s ottjártamkor éppen hathetes szakmai gyakorlati idejét töltötte. — Itt sokkal nehezebb tanítani, mint a gyakorlóiskolánkban. Ott volt elég időnk a felkészülére, valóban mintaórákat tarthattunk. A főiskolán elég sokat tanítottunk, én mégis ke­vésnek érzem az ottani gyakorlati órák számát Dr Gál Tibor docens, a fizikai tu­dományok kandidátusa, a Nyitrai Pe­dagógiai Fakultás dékánhelyettese. Gömörből származott ide, a hatvanas évek elejétől tanít a főiskolán. — Milyen a diákok érdeklődése a tanítói pálya, az egyes szakok iránt? Magyarán: mennyien jelentkeznek a fakultáson nyitott szakokra? — Nincsenek gondjaink. A túlje­lentkezés általában két és félszeres­háromszoros. Külön hangsúlyoznom kell, hogy alsó tagozatosokból sincs hiány. A magyar tanítási nyelvű alap­iskolák alsó tagozatára például négy- szer-ötször annyian jönnének, mint amennyit fel tudunk venni. — Felmérések szerint az elkövet­kezendő években a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolák tanárai­nak nagy része eléri majd a nyugdíj­korhatárt, s ennek következtében egyes vidékeken esetleg tanárhiány is felléphet, például a Dunaszerdahe­lyi, a Komáromi (Komárno) és az Ér­sekújvár! (Nővé Zámky) járásban. A jelentkezők válogatásakor figyelembe veszik-e azt, ki melyik tájról jött, gondolván arra, hogy a diploma meg­szerzése után esetleg majd szülőföld­jére tér vissza? ’ — Természetesen figyelembe vesz- szük ezeket az igényeket, de nem hiszem, hogy jelentős tanárhiánnyal kell majd számolnunk. Azért nem, mert a minisztérium pontosan felmér­te az igényeket, s ennek megfelelően határozta meg a felveendő diákok számát az elkövetkező ötéves tervidő­szakokra. A jelentkezők kiválasztásá­nak elsőrendű szempontja pedig az, hogy egy komplex értékelés alapján megfelelnek-e a felvételi vizsgán. — A felső tagozatos, reáltárgyakat magyar tanítási nyelvű iskolában ok­tató tanárokat az ország más egyete­mi és főiskolai karán képezik — szlo­vákul vagy csehül. Nekik aztán meg­lehetősen nehézséget okoz az átállás a magyar nyelven való tanításra. Nyitrán majd minden tanszéken van magyarul is tudó tanár. Önök gon­doltak-e már arra, hogy a képzést esetleg itt is meg lehetne oldani? — Ez nagyon összetett kérdés. Ná­lunk 1960 óta, tehát már a kezdettől fogva úgy épültek fel a tanszékek, hogy az oktatást magyar nyelven is biztosítani tudjuk. Minden tanszékün­kön van 2—3 olyan docens, aki képes két nyelven is előadni, de évfolya­Dr. Fodor Zoltán monként és szakonként csak 5—6 ma­gyar diákunk lenne, ezeknek pedig nem tarthatnánk külön előadásokat. Számolnunk kell a lemorzsolódással is. Ennek ellenére a magyaroknak gyakran vagy az előadást, vagy a szemináriumot magyarul tartjuk, sőt vannak tisztán magyar csoportjaink is. Például a harmadikban a fizika­műszaki tudományok alapjai szakon. Nagyon fontos az, hogy diákjaink elsajátítsák a szlovák szakkifejezése­ket. Az oktatásban elsősorban az elő­írt szlovák tankönyveket használjuk, a szemináriumok pedig arra valók, hogy rámutassanak a szakterminoló­giai különbségekre. Magyar-szlovák szakkonverzációs szótárt adtunk ki a gimnáziumok részére matematikai, kémiai és biológiai szakkifejezések­kel. Ezenkívül módszertani segéd­könyveket is írtunk, amelyek a ter­mészettudományi tantárgyak (mate­matika, fizika, kémia, biológia) két­nyelvű oktatását hivatottak elősegí­teni az alap- és középiskolákban. A szlovák szakterminológia ismerete azért fontos, hogy a diák zökkenő- mentesen folytathassa tanulmányait az egyetemen, főiskolán. — Néhány alapiskolás korú gyer­meknek kisegítő oktatásra van szük­sége. Van-e, vagy ha nincs, lesz-e a jövőben Nyitrán speciális pedagógia­képzés, hogy a magyar tanítási nyel­vű iskolákból kimaradt gyermekeket is képesített tanárok oktathassák? — A speciális pedagógia minden tanító- és tanárnövendék tantervében szerepel, de kimondottan ilyen jelle­gű képzés, sajnos, nem folyik nálunk. Mi az általános műveltséget nyújtó tárgyak oktatására képezzük diákja­inkat, a speciális pedagógiát a Bra- tisl,avai Pedagógiai Fakultáson tanít­ják. Mi is érezzük e szaknak a szük­ségességét, s vannak olyan tanáraink is, akik ezt oktatni tudnák. — Tudomásom szerint önök kap­csolatban állnak egy magyarországi tanítóképzővel. Hallhatnánk valamit erről? — A SZSZK Iskolaügyi Minisztériu­ma és az MNK Művelődésügyi Minisz­tériuma között megkötött kulturális szerződés értelmében most már ne­Dr. Révész Bertalan gyedik éve kölcsönösen kicserélünk öt-öt diákot az Esztergomi Tanítókép­ző Főiskolával. Ez a csere azt a célt szolgálja, hogy az ottani nemzetisé­gi iskolákba készülő pedagógusok és a hazai magyar alsó tagozatos taní­tók nyelvi színvonalát emelje. Diák­jaink egy szemesztert töltenek a ma­gyarországi főiskolán. — Köszönöm a beszélgetést. Dr. Révész Bertalan docens, a nyit­rai magyar tanszék vezetője elmond­ta, hogy tanszékükön jelenleg hét ta­nár működik: hat hazai és egy ma­gyarországi vendégtanár. Most csak egy magyar szakos évfolyam tanul Nyitrán, a másodéves magyar-képző­művészet szakos hallgatók, de a jövő iskolai évben magyar-angol szak is indul, öt jelentkezőt vesznek fel rá. — 1976 óta, mióta az új tanítási koncepció fokozatos bevezetése el­kezdődött, egyfajta munkamegosztás­nak kellene érvényben lennie a nyit­rai és a bratislavai magyar tanszék között. A mi specifikumunk az lenne, hogy a magyart képzőművészettel és zenével párosítsuk. Ellenben nálunk 1976-től egészen 1985-ig nem nyitot­tak magyar szakot semmiféle szak­kal. Holott ennek nálunk is megvan­nak a hagyományai, s rendelkezünk a megfelelő tanári erővel is. A mi tanszékünk persze ez alatt a kilenc év alatt sem szűnt meg, de csak az alsó tagozatosoknak tartottunk ma- gyarórákkol. Bratislavában minden évben indult ugyan magyar szakos évfolyam, de az volt a baj, hogy a magyart csak szlovákkal, orosszal és történelem­mel párosították, holott a bölcsészkar képes lenne arra is, hogy magyar­angol és magyar-német szakos taná­rokat neveljen. Angol és német sza­kosokból ugyanis olyan kevés van a magyar tanítási nyelvű alap- és kö­zépiskolákban, hogy az oktatást csak externistákkal tudják megoldani, eset­leg szlovák tanárok tanítják ezeket a nyelveket. Jövőre indul nálunk egy magyar-angol szakos csoport. Ennek már legfőbb ideje, de... a két ma­gyar tanszék szerepe még mindig tisz­Dr. Gál Tibor tázatlan. Az angoloktatás feltételei Nyitrán is megvannak. Viszont akkor végleg el kellene dönteni, hol mit oktassunk, és rendet teremteni eb­ben a kérdésben. A felmerült kérdésekkel felkeres­tem dr. Fodor Zoltánt, az SZSZK Is­kolaügyi Minisztériuma Nemzetiségi Iskolák Osztályának vezetőjét. — Milyen lesz a jövőben a bratisla­vai és a nyitrai magyar tanszék pro­filja? — A bratislavai tanszék feladata az alapiskolák felső tagozatára és a középiskolákba készülő magyartaná­rok képzése, a nyitraié az alsó tago­zatos pedagógusjelöltek magyar nyel­vi és irodalmi oktatása, valamint a felső tagozatos, nem magyar szakos, de magyar tanítási nyelvű iskolákba készülő tanárnövendékek magyar nyelvhasználatának javítása. Csak­hogy: egyes szakpárok képzéséhez kizárólag a nyitrai fakultáson vannak feltételek. Ilyenek például a magyar­zene, magyar-képzőművészet és ne­künk leginkább ezek a párosítások felelnek meg. Ezért kapott a nyitrai magyar tanszék két évvel ezelőtt egy felső tagozatos magyar-képzőművészet szakos csoportot. És a szükségletek­nek megfelelően a jövőben is indí­tunk majd Nyitrán magyar szakos év­folyamokat. — A magyar tanítási nyelvű isko­láknak azonban nemcsak magyar­tanárokra van szükségük, hanem a természettudományi tárgyak oktatóira is. Ezek képzését hogyan kívánják megoldani? — A hatvanas években Nyltrára e tárgyakból (matematika, fizika, ké­mia, biológia) oly nagy számú jelent­kezőt vettek fel, hogy a rájuk váró tanári helyeket tíz-egynéhány év alatt megtöltötték. E túltelítettséget orvos- landó, 1976-tól a pedagógiai fakultá­son nem indítottak egyetlen ilyen kombinációt sem, a magyar diákok az egyetemek természettudományi ka­rán tanultak. Ez az elképzelés, tehát hogy szlovákul tanuljanak és magya­rul tanítsanak — nem állta meg a helyét. Nem elég ugyanis kimutat­nunk azt, hogy egy-egy fakultáson például 5—10 magyar hallgató van, mert nem biztos, hogy azok majd magyar tanítási nyelvű iskolába akar­nak kerülni. Ezért mondtuk azt, hogy e képzést újra integrálni kell, még­pedig Nyitrán, ahol megvannak hozzá a feltételek. A nyolcvanas évek ele­jén indítottunk Is újra magyar cso­portokat. — Ezek a diákok magyar tanköny­veket, jegyzeteket is kapnak majd? — Magyar szkriptumok azelőtt sem voltak, s magyar tankönyveket most sem áll szándékunkban kiadni, de 1987 szeptemberétől szeretnénk beve­zetni a pedagógiai fakultáson egy négyszemeszteres magyar nyelvhe­lyességi oktatást, amelynek célja az lenne, hogy a nem magyar szakos tanárjelöltek nyelvi műveltségét emel­je. A négy szemeszter osztályzott be- számítóval (szigorlattal) végződne. — Egyelőre nincs, de lesz-e Szlo­vákiában olyan speciális pedagógiai oktatás, amely magyar gyermekeket is tanítani tudó pedagógusokat nevel­ne a kisegítő iskolák részére? — Ha minden jól megy, akkor az 1988—89-es iskolai évben a Bratisla­vai (a volt Trnavai) Pedagógiai Fa­kultás nappali tagozatán indítunk egy tízfős magyar-speciális pedagógiai szakos csoportot. Azután, az igények szerint, évente vennénk fel ide diá­kokat. Természetesen a teljes speciá­lis pedagógiai oktatást nem tudnánk magyarul biztosítani, de a magyar szakkal való párosítás talán ösztönöz­né az itt végzetteket, hogy magyar ajkú gyerekeket tanítsanak majd. — Hogyan folyik a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusainak to­vábbképzése? — A központi pedagógus tovább­képző intézetben. Azonkívül egyes ke­rületekben kabinetek működnek a magyar iskolák részére, amelyeknek feladata a továbbképzés szervezése. . A tulajdonképpeni képzés a járási pe­dagógiai központ dolga. A továbbkép­zést megoldottnak tekinthetjük. , Minden tantárgyhoz, tankönyvhöz módszertani kézikönyvet is kiadtunk. Sajnos, a nyomdai kapacitás hiánya miatt ezek egy részét nem tudtuk magyarul megjelentetni, de a szlovák nyelvű könyvek a főiskolát végzett tanároknak nem okoznak problémát. Az SZSZK Iskolaügyi Minisztériuma és az MNK Művelődésügyi Miniszté­riuma közös megegyezése értelmében évente három magyarországi tovább­képző tanfolyamot szervezünk, ame­lyen részt vesz a magyar szakos pe­dagógusok jelentős hányada. — Köszönöm a beszélgetést. Klinko Róbert (A szerző felvételei) TANÍTANI... ii. A csehszlovákiai magyar pedagógia 1948 februárja után szinte a semmiből indult. A burzsoá köztársaság ér­telmiségének nagy része elhagyta az országot', így a magyar iskolák megnyitásakor nagy volt a tanárhiány. Ezen a gondon úgy próbáltak enyhíteni, hogy gyorskurzusokon képeztek tanítókat a magyar tanítási nyelvű is­kolákba. Az ötvenes években azután megindult az intézményes képzés is. Kezdetben az érettségivel végződő tanító­képzőkben (az ún. pedagógiai középiskolákban), majd a főiskolákon — leginkább Bratislavában és Nyitrán (Nitra). A magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolák pedagógusainak zömét ma is e két városban képezik: a Ko- mensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar tanszékén, ahol a magyar nyelvet és irodalmat mostaná­ban leginkább a szlovákkal, orosszal és a történelemmel párosítják. A Nyitrai Pedagógiai Fakultáson folyik a magyar tanítási nyelvű alapiskolák alsó tagozatos tanítóinak, valamint az alapiskolák felső tagozatára ké­szülők és a középiskolai tanárok képzése is. Nyitrán a következő tárgyakat oktatják: magyar nyelv és iro­dalom. szlovák, orosz, polgári, zenei és képzőművészeti nevelés, matematika, fizika, kémia, biológia, műszaki tudományok alapjai és történelem. 11ini unni i i i in .-gi »ni —a—— r-’n—n

Next

/
Oldalképek
Tartalom