Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-08-19 / 33. szám

új ifjúság 3 ' F iatal kollégánk', Róbert elő­ször vett részt a túrán, a- mölyre évente fiatalok ez­ret érkeznek az ország minden részéből. így nem csoda, hogy egymás után érik őt a meglepe­tések. Először is: falunyi tábor a Tatranská Lomnlca-1 Sportcamp- ben. Az egész ország — kicsiben. Á Dél-csehországi kerület szom­szédja a kelet-szlovákiainak. Sé­tálunk körbe a táborban, és*ol­vasgatjuk a kerületek nevét. Mind­egyik külön elkerített kis terü­letet kapott, a bejáratoknál az egyes Járások SZISZ-szervezetei- nek tevékenységét bemutató fali­újságok. A tábor szélén a Hon­védelmi Szövetség táborhelye. Esik, pedig már közeledik a megnyitó Ideje. Augusztus hete­diké, csütörtök este hat óra. A közeli hegycsúcsokat a köd miatt alig látja a sokszínű embertömeg, amely az amfiteátrum előtt gyűlt össze. Fölöttünk repülőgépek zúg­nak el, ejtőernyősök ugrálnak ki belőlük. Mindez a túra tiszteleté­re. lozef Öurica, a SZISZ SZKR el­nöke nyitja meg a „Rysy“ XXX. évfolyamát. Utána Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, a szlovák kormány elnöke üdvöz­li az egybegyűlteket, és átadja Gustáv Busáknak, a CSKP főtitká­rának, a CSSZSZK elnökének Üd­vözletét. Az eső közben eíáíí, és a tábd- rozók kezdenek bízni abban, hogy az időjárás kegyeibe fogadja őket. Közben beesteledik. Innen-on- nan zene hallatszik. A nyugat- csehországiak kisebb fesztivált rendeznek táborhelyükön. Country, folk, pol-beat együttesek váltják egymást. Jő a hangulat. Közben az amfiteátrumban szórakoztatják a közönséget: népi- és modern' táncosok, rockegyüttesek. Senki nem fekszik le korán, pedig a fia­talokra holnap nehéz nap vár: reggel ötkor ébresztő, azután meg kell mászniuk a Rysy 2499 mé­teres csúcsát. Éjfél felé közele­dünk, de még nyüzsög a tábor. Á fiatalok ismerkednek, énekel­nek. P énteken, szombaton és va­sárnap is indul egv-egy _ csoport a csúcsra. Csak a- zok mehetnek, akik megkapták a mászásra jogosító igazolványt, és akiknek van turlstafelszerelésük. De hát ki ne hozott volna magá­val?! Dana Richterová Észak-Csehor- szágból érkezett- ,,Harmadszor va­gyok itt. Mindig nagyon jól érez­tem magam, csak az a baj, hogy ha hideg van, akkor errefelé na­gyon hideg van. Egyszer elka­pott az eső bennünket, amint ka­paszkodtunk felfelé. Mégsem tán­torított el senkit. Felmásztunk, és boldogan néztünk szét az Időköz­ben felhőtlenné vált tátrai tájon. A túra három napja alatt szinte alig-allg aludtunk. így egyetlen hosszú napba folyt össze az itt töltött idő.“ Két fiú és két lány a Losonci (Luőenec) járásból: Kovács Lász­ló, Czene Ilona és Szendrei Mó­nika Csornáról fCamovce) jöttek, Rozenfeld Alfréd újbástl (Nová Baäta). Ez a falu ugyan nem a Losonci járásban van, de Alfréd Füleken (Fil’akovo) dolgozik a bútorgyárban. Ugyanott, ahol Cze­ne Ilona. Mónika a PoTana textii- gyár alkalmazottja. Kovács Laci kereskedelmibe jár, most megy majd negyedikbe. — Hogy kerültetek el a Rysy- túrára? — A S21SZ járási bizottsága ér­tesített bennünket, hogy hárman jöhetnek a falunkból — mondja Ilona. — A hétvégén épp nagv lakodalom volt nálunk, a fiatalok nagy része hivatalos volt, de azért akadt .elég jelentkező. — Mennyit fizettetek a négyna­pos kirándulásért? — Kétszázharminc koronát kel­lett befizetni, ebből százat a cso­rnai alapszervezet megtérít, így tulajdonképpen csak százharminc koronába került. — Mikor másztok fel a csúcs­ra? — Az a terv, hogy vasárnap Az egész ország délelőtt, de ml inkább szombaton szeretnénk, hogy vasárnap kipi­henhessük a túra fáradalmait. A ki a gödörbe készül, felszáll­hat a buszba — hangzik el korán reggel a sátortábor­ban. A busz pillanatok alatt de­geszre tömődik és elindul. Persze, nem valami kiásott gödörbe in­dulnak a buszban tolakodók. A< gödör — földrajzi nevén Na ja- mách — Tatranská Lomnica szé­lén terül el, és a nevétől eltérően nem mélyedés, hanem domb, még­hozzá jókora, télen a síelők köz­kedvelt lesiklóterepe. Most az a hely, ahol a Rysy-túrázók közhasz­nú munkát végeznek. Amikor a busz befut céljába, a várakozó szervezők arcára meg­lepetés ül. Harminc fiatalt vár­tak, most pedig több mint hatva- nan bújnak ki a buszból.-Persze, ez inkább keilemes meglepetés, mert hiszen elvégzendő munka van itt akármennyi. Néhány pil­lanat megbeszélés, intézkedés, és már itt vannak a szerszámok a „többlet“ számára is, ki lehet osztani a tennivalót. A gyengébb nem képviselői megfelelő feladatot kapnak, tisz­títják a bekötőutakat, a szemetet gyűjtik, amelyet a fegyelmezetlen turisták „felejtettek“ itt, egyszó­val szépítik a környezetet. Egy kis Ideig figyelek két serénykedő kis­lányt, majd hozzájuk lépek. A be­mutatkozás kurtára sikerül: — Kati, Marika, mindketten az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás­ból. — Ahogy elnézlek benneteket, úgy dolgoztok, mintha versenyben lennétek ■— próbálom szőni a be­széd fonalát. — így is van — szól vissza az, aki Katinak mutatkozott be — az idővel versenyezünk. Minél e- lőbb vagyunk készek, annál több időnk marad a Tátra megismeré­sére. Mi először vagyunk itt. Vol­tunk már ugyan a Tátrában egy kiránduláson, de ez még kisisko­lás korunkban volt, már nem sok­ra emlékszünk. Feltettük magunk­ban tehát, hogy most „felfedez­zük“ a Tátrát. Ehhez viszont idő­re van szükség. A dallásabb nem tagjai igénye­sebb feladatot kaptak. Az ötszáz méter hosszú leslklópálya bizony jócskán tele van kővel, némelyik­nek a súlya akár egy métermázsa is megvan. Nos, ezeken a köveken télen síléceken lesiklanl meglehe­tősen veszélyes vállalkozás lenne. El kell tehát őket távolítani. A le- siklőpálya mellett épül egy kisebb ugrósánc, amelyet a kezdő síug­róknak szántak. A komáromiak elvállalták (és el is végezték) a sánc élének betonozását. És ez a munka már terven felüli teljesít­ménynek számított. sok sportrendezvényből ta- H Ián a legnépszerűbbnek a hagyományos béke-mérföld és a tallcska-futás számított. A béke-mérföld' hossza, szimboliku­san 2499 méter, ennyi ugyanis a Rysy csúcsának a tengerszlnt fe­letti magassága. A tét itt nem a legjobb idő elérése, hanem a tá­volság, legyőzése, Érvényesül itt tehát az ismert olimpiai mondás, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Persze, nem is lehetne időre versenyezni, hi­szen a futamban rajtolókat nem csoportosíthatják nemek és kor­osztályok szerint. Az idén az 1250 futó között nem volt ritka lát­vány, hogy szülök és gyerekek e- gyütt igyekeztek megtenni a csak­nem két és fél kilométert. • A talicska-futás a Rysy-túra közkedvelt „rallje“, és a táborban bonyolítotják le. A közönség 6- rlásl biztatása* mellett a verseny* zők harminc kört tettek meg, ami már tekintélyes távolság. Persze Itt már sportolókból álló csapato­kat állítanak rajthoz az ^yes ke­rületi küldöttségek, hiszen nem „babra megy a játék“. Az idén a pálmát a, kelet-szlovákiai kerület csapata vitte el. Péntek reggel a túrázókat már elszállították az autóbuszok, az elkövetkező két napon is így lesz majd. De azok sem unatkoznak, akik a táborban maradnak. Néz­zük csak a három nap program­ját: lövészverseny, honvédelmi sportok, béke-mérföld futóverseny, este 'kultúrműsor, filmvetítés. A szombat esti tábortűz a tú­ra végét jelentette. Marian Párkányi, a SZISZ SZKB tit­kára zárszavában arról beszélt, hogy a fiatalok találkozása min­dig öröm, és sok élménnyel jár. Főleg, ha olyan fiatalok gyűlnek össze, akiket közös eszmék, érde­kek és célok kötnek össze. Nem volt ez másképp az idei Rysy-tú- rán sem. A fiatalok többfélekép­pen is kifejezték békevágyukat, tanúsították hűségüket Lenin nagji művéhez, és kinyilvánították hoz­zájárulásukat a társadalmi hala­dáshoz. Késő éjszaka volt, amikor a tá­bortűz parazsa már csak pislá­kolt, és elérkezett a búcsúzás pil­lanata. Leggyakrabban ezt lehe­tett hallani: — Szép volt, ha le­het, jövőre is itt leszünk. Horváth Rezső Klinko Róbert BohuS Kráf felvételei o’«’ ^ÍÍ-VUJ* Negyvenéve« a Nemzetközi Diákszövetség Egyjségben és harcban Negyven évvel ezelőtt hazánkban, Prágában, ezekben a napokban tar­tották meg a diákok első világkon­gresszusát. 1946. augusztus 18—24-e között harminckilenc ország 117 diák- szervezetének képviselői gyűltek ösz- sze, hogy a diákok közötti szolidari­tás, együttműködés és kölcsönös meg-* értés körülményeiről tanácskozzanak. Először 1941-ben Londonban gyűl­tek össze a fasizmus elleni koalíció­ban részt vevő államok diákszerveze­teinek küldöttei, és megalakították a Nemzetközi Diáktanácsot. A prágai világkongresszus a háború utáni fej­lődést folyamat eredménye volt. A küldöttek túlnyomó többségének vé­leménye tükröződött abban az elhatá­rozásban, hogy megalakítják a Nem­zetközi Diákszövetséget, amely au­gusztus 24-én ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Az NDSZ története szorosan egybe­fonódik a haladó nemzetközi diák- mozgalom történetével. Alapokmányá­nak előszava világosan megmagyaráz­za küldetését. Többek között ez' áll benne: „Mi, a világ diáksága, ... ki­nyilvánítjuk akaratunkat, hogy felépí­tünk egy jobb, szabadabb, békés és haladó világot; hogy elfoglaljuk azt a helyet a világ Ifjúságának élcsapa­tában, melyet olyan gyakran betöltöt­tünk már a történelem folyamán, s ezért megalapítjuk a Nemzetközi Diák- szövetséget.“ Az elmúlt negyven esztendő során nagy utat tett meg az NDSZ, de mindig hű maradt az alapokmányban lefektetett elveihez és céljaihoz, a világ diáksága közötti barátság, e- gyüttműködés és kölcsönös megértés szellemének ápolásához. A Nemzetközi Diákszövetségnek ma csaknem kilencven országban vannak tagszervezetei. A tagszervezetek szá­mának állandó növekedése erősödő befolyásának is igen fontos mutató­ja. Valamiféle mérce, hogyan értékelt a világ haladó diáksága a munkáját, A Prágában székelő NDSZ-nek ma 6gy-6gy ország nemzeti diákszervezete lehet tagja, amelyhez az adott or­szág minden diákja csatlakozhat tár-' sadalml helyzetre, politikai meggyő­ződésre, nemre, fajra való tekintet nélkül. Az NDSZ demokratikus alap­elveinek érvényesülését jelenti, hogy legfelsőbb szervében, a kongresszus­ban és két végrehajtó testületében, a végrehajtó bizottságban, valamint a titkárságban, is minden tagszervezet­nek 1—1 szavazata van. A Nemzetközi Diákszövetség kez­dettől fogva szerves része ^a világ haladó, demokratikus mozga’lmának. Az egyes nemzeti szervezetek műkö­désüket nem korlátozzák pusztán az egyetemekre és főiskolákra. Követke­zetesen harcolnak a fajüldözés meg­szüntetéséért, a fasizmus felszámolá­sáért, a békéért, biztonságért, a fé­letem nélküli világ megteremtéséért, s nem utolsósorban a diákok jogaiért. Az NDSZ éppen azért nyerte el a diákok legszélesebb köreinek támo­gatását, mert programjában mindig az adott Időszak legtöbb politikai köve­telményeit tükrözi. Igen sok olyan szeminárium szervezésében vesz részt, amelyek a diákság alapvető vagy részproblémáival foglalkoznak. Anya­gi, erkölcsi és politikai támogatást nyújt az erre rászorulóknak, a gyar­mati sorban sínylődő vagy a fejlődő országok tehetséges fiataljainak a to­vábbtanuláshoz. Szolidaritási akciói azonban túllép­nek a sajátos diákproblémákon, meg­oldásukat szorosan összekapcsolja a társadalmi haladásért vívott küzde­lemmel. Számos vllágkampányt Is el­indított vagy támogat. Évek hosszú során gazdag kulturális és sportprog­ram kialakítója és lebonyolítója volt. Kezdeményezője volt és ma is társ­ként szervezi a világifjúsági és diák- találkozókat. K. M. BiiTwni'mnmiTmya

Next

/
Oldalképek
Tartalom