Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-08-19 / 33. szám

ISMÉT FUTBALL

Mától ismét elindult űtjára a tutball-labda, ez a csodálatos valami, ami százezreket, sőt milliókat tart lázban. Egyesek nagy előszeretettel és kisebb- nagyobb sikerrel kergetik, mások szívesen megnézik emezek fátékát. Mindkét fél azt reméli, hogy ez a bajnoki évfolyam szebb, jobb, látványosabb, színvonalasabb lesz, mint az előző vagy minden korábbi. A labdarúgás minden szerelmese azt reméli, hogy végre mi is beleszólunk a „nagyok“ dolgába, és nemzetközi viszonylatban kiáltjuk a próbát. Ebben a reményben közöljük lapunk sport- rovatában az I. labdartígóliga őszi menetrendjét, és bemutatjuk az immár második éve csatasorba álló DAC Ounajská Streda labdarúgóit.

örzsik Ödön és archív' felvételek

Úgy kezdődött, hogy a nyár elején barátom megkért; valamelyik hét végén segítsek téglát hordani. Igaz, nem ő, hanem egyik rokona építkezik, de vegyem olybá: neki segítek. Legkopot- tabb farmeromban szombat reggel 7 órakor megjelentem az adott címen. Tizenöt férfival, nyolc feleséggel >és hét gyerekkel tölálkoztam. A telken már állt a ház, pontosabban az alapokqn három sor tégla.

Barátom — aki hívott — nem volt ott. Ennek ellenére kitörő örömmel fogadtak. A családfő — egyben az alkalmi brigád vezetője — kiosztotta a munkát:

— A lányok reggelit csinálnak, a fiúk téglát hordanak — mutatott az utcán felhalmozott több ezer falazóblokkra.

Már az első taltcskarakománynál ■megroíjpant a derekam. Társaim sem úgy festettek, mint profi segédmunkások. Kórusban nyögtünk, verejtékezve cepekedtflnk; megváltásként hangzott valamelyik feleség reggelire invitáló hangja.- És -cíbet cserélttlnK mtiidénklLeroskadtunS - egy téglakupacra, s mint aki sosem evett, úgy falatoztúk 1 az ujjnyi szalonnát, friss kenyeret,, nyaka ltuk a laza fröccsöket, a sört.

A leendő ház gazdája mesélni kezdett. Kiderült, egyikünk sem Ismeri a másikat, rokona — a barátom — tobo- ij rozta valamennyiünket, j'

— Tudjátok', nagyon drága e segédmunkás. Veletek sokkal olcsóbban kijövök, az enni-, innivaló fejenként esik 30—40 korona — nyomott a kezembe egy fej vöröshagymát.

— Gyertek nézzétek meg, milyen lesz a házam — invitált. Ahányan voltunk a

■ levegőbe bámultunk, i — Ahol belóg a körtefa ága, ott lesz a nappali. Amott, a fakupac helyén a két háló, a drótkötegtől balra pedig a

(

fürdőszoba. A távírópózna magasságában kezdődik a második sfelnt, ahol a fecske száll, oda építem a dolgozószobámat — lelkesedett.

Kollégáim hol Jobbra, hol* balra tekergették a fejüket, átszellemUlten bólogattak, beleképzelték a semmibe a majdani helyiségeket.

■ Aztán megint trógeroltunk. Egészen ebédig. A lányok ugyanis felváltva főztek. Azért felváltva, mert kettejüknek állandóan a gyerekekre kellett vigyázni: hol Pistikét halászták ki egy gödörből. hol Marika szorult be a gerendák közé, hol Gábor tűnt el egy cementeszsákban. Ez így ment napestig, s másnap, vasárnap is. A téglahalom fogyott, az Izomláz nőtt.

Vasárnap este megtörtén búcsúztunk egymástól, fogadtuk a házigazda hálál. „ úgy éreztem magam, mint

/akit- tóíélybe törteké Pénteken este csöngött, a teleÍ8tj,op[i;

, — Tudód, én'vagyok az, akivel Z-ék- nél téglát hordtál. Nem volna kedved hét végén hozzám Jönni? Ez már köny- nyebb munka, csak cserepeket kell a- dogatnod. Nálunk pacal lesz — hadarta el címét, és lecsapta a kagylót.

Ennek már három hónapja. Azóta minden hét végén építkezem. Barátságokat kötök. Jókat iszom, leadom a pocakom, és könnyedén, Ithegés nélkül jutok, föl negyedik emeleti lakásomba.

Ráadásul van tizenöt segédmunkásom. Akik bármikor hajlandóak eljönni hozzám — ha építkezni fogok. A barátom? Vele ngyik építkezésen sem találkoztam. ö csak a szervező volt. Neki tudniillik már évek óta kész a háza. Amit szintén ennek a társaságnak a segítségével épített föl. Most neki kellene viszonoznia a szívességet. Viszonozza is.

Maga helyett mindig mást küld kalákába ...

*