Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-08-19 / 33. szám
új ifjúság 2 Kommentárunk Napirenden a biotechnológia A biotechnológiáról manapság világszerte sokat beszélnek. Fejlesztéséről említés történik a legtöbb szocialista ország párt- és kormányszerveinek határozataiban és programjaiban. A tőkés országokban sok száz cég foglalkozik a génmanipuláció kihasználásával. A legnagyobb vegyipari trö.sztök már felkészültek az új eljárások alkalmazására, és egyre több pénzt fordítanak kutatásra. A biotechnológia olyan tudomány, a- mely a nyersanyagok használati tárgyakká vagy félkész árukká való biokémiai feldolgozásának törvényeivel, módszereivel és eljárásaival foglalkozik. A biokémiai folyamatok az élősejtek alkotóelemei vagy katalikus szem.- pontból aktív termékek — enzimek segítségével mesterséges anyagi környezetben, általában biokémiai reaktorban mennek végbe. Ebből látható, hogy a biokémiai technológia fogalmába tartozik minden eddigi mikrobiológiai gyártási folyamat, és azok az új alkalmazások is, amelyeket, csak most fejlesztenek ki, vagy amelyekkel a termelés kezdetén tartanak. Ide tartoznak a nálunk is Ismert Interferonok, az inzulin, a növekedési hormon, de az egészségügy területén kívül álló ágazatok eljárásai is, mint amilyen a biofémkohászat, a fűtőanyagok mikrobiológiai kéntelenltés stb. Az eljárások szemszögéből a biotechnológia a vegyi technológiához áll a legközelebb, a mezőgazdasági termeléshez pedig az teszi hasonlatossá, hogy élő rendszereket használ. Tudjuk, hogy' oltással elvileg minden növény szaporítható, csak nagyon gazdaságtalan. Sokkal hatékonyabb, ha vegetatív mlk- roszaporítással végezzük a kórokozómentes növények felnevelését, illetve fenntartását. Sokáig csak egyes dísznövényeknél sikerült a rügyekből, a hajtáscsúcsokból nyert szövetet inkubációs körülmények között őrizve felnevelni, Illetve számukat nagymértékben növelni. A gazdaságilag hasznos növényeknél még nem tudtak hasonló eredményt elérni. A tudósok épp ezért napjainkban nagy harcot vívnak a természettel. Kémcsövek, lomblkok, különleges vegyűletek, műszerek, gépek sokaságával, részeredményekkel és a kudarcok legyőzésével törekszenek arra, hogy új növényeket, állatfajtákat, anyagokat hozzanak létre. A nagy vállalkozás semmiképpen sem öncélú. Nagyobb hozamokat, olcsóbban megtermelt haszonnövényeket, több élelmiszert, gazdagabb életet akarnak. Többször leírtuk már: világméretű probléma, hogy egyre kevesebb a termőföld. A trópusi őserdőket kiirtják és felégetik, az így nyert szántóföld pedig gyorsan degenerálódik. A termőföld kiszáradás útján is elvész. sivataggá válik. E folyamat gyorsasága percenként 44 hektár és különösen az afrikai kontinens területeit érinti. Ezzel szemben a Föld lakossága percenként több mint száz fővel szaporodik. Az elegendő é- lelmiszer beszerzése szükségessé teszi, hogy új eljárásokat keressünk. A minőségileg új eljárások egyik csoportját képezik az egyes biotechnológiai folyamatok, például a közélelmezési célokat közvetlenül szolgáló fehérjetermelés. A biotechnológiai eljárásokkal jobban ha.sz.nostthatók a nyersanyagok, és nem szennyezik a környezetet. Ezért igazuk van tudósainknak, hogy lehetetlen megtartani az elért életszínvonalat. Illetve emelni azt a biotechnológiák egyre intenzívebb alkalmazása nélkül. Strasser György H angol a zenekar. A színpad két oldaláról a felstószolt hangfalak majdnem rádölnek az alattuk ü- resen bágyadozó számozott asztalokra. A két technikus még gyorsan megigazítja őket, nehogy balesetet okozzanak. A rendezők feltűzik karszalagjukat, és intenek a bejárati ajtó üvegén bekandikáló néhány srácnak és lánynak: — Jöhettek! Felhangzik egy Carlos Santana-slá- ger, közben lassan gyülekeznek a fiatalok — kezdődik a bál. — Ilit két év után akkor láttam először. Annak Idején nem voltunk közeli barátok, csak épp köszöntünk egymásnak. Ugyanabban a városban tanultunk. Én gimibe jártam, ő szakközépbe. Már nem emlékszem hogyan, de megtudtam, hogy tetszem neki. Sőt, azt Is mondták: szerelmes belém. Én ezután, ha összefutottunk az utcán, igyekeztem úgy viselkedni, hogy lássa; ö sem közömbös nekem. De nagyon bátortalanul cslnál— Nóra, gyere lef Kénytelen voltam lesomfordálnl. Ä- hogyan kérdezte: „Hol voltál tegnap?“, már érezhető volt, megbocsátott. Nekem meg lelkllsmeret-furdalásom lett, amiért elszöktem. Nóra szőke, nagyon csinosan öltözködik. Beismeri, hogy a szülők félelme nem mindig alaptalan. Ági; „Mondtam Zolinak hogy ne hajt- ■ son olyan gyorsan. Én az első ülésen ültem, szédültem a kanyarokban. A hegy alatt, nem messze az útelágazástól van egy éles forduló balra. Ott már nem tudtunk az úton maradni. Ráfutottunk a vetésre, de a nagy lendülettől a kocsi oldalára fordult. Hatan ültünk benne. Szerencsénk volt, senki nem sérült meg. Csak a Skoda oldala horpadt be. Gyalog jöttünk haza, hat kilométer az út.“ Péter: „A harmadik vagy a negyedik kör után sikerült a csajt kicsalni a teremből. Nem volt nehéz, láttam rajNYÁRI MULATSÁGOK tam, s végül az lett a dologból, hogy a barátommal járt néhány hónapig. Úgy éreztem, csak azért, hogy velem is találkozhasson, így ugyanis volt rá ürügye. Mindez közvetlenül érettségi előtt történt, a középiskola után távol kerültünk egymástól. Három hete egy táncmulatságon újra találkoztunk. Először meg sem ismertem, csak az tűnt fel, hogy nagyon szép* lány. Miután rájöttem, hogy ki ő, felkértem táncolni. Beszélgettünk, s úgy a harmadik kör alatt tánc közben megcsókoltam. Azután kimentünk a teremből, a kultúrház falának támaszkodva csókolóztunk. Alighogy visszamentünk a tömegbe, Ili elszaladt tőlem. Láttam, hogy egy másik fiúhoz megy, aki nemrég jöhetett, mert féllg- meddig ismerősöm volt, és észrevettem volna itt. Azt is láttam, hogy veszekszenek, s Ili Jön vissza hozzám. Arra kért, vigyem el innen — bárhová. Én féliem a másik sráctól, de teljesítettem a kérését. Begyújtottam a kocsit, a falu egy sötétebb mellékutcájában álltunk meg. Ili sírt, és elmondta, hogy a fiú, akit láttam, a vőlegénye. De ő nem szereti, nem is akar hozzámenni feleségül. Még csak húszéves, nem vénlány, biztosan akad majd valaki, akivel Igazán szeretik egymást... Ogy beszélték meg, hogy a bálban találkoznak, de a fiú késett. Szolgálati úton volt... Vigasztaltam a síró lányt, s az egészből az lett, hogy ... szóval megtörtént. Sanyi egy cigarettát szorongat a kezében. Nem gyújt rá, míg beszél, hanem a cigit belezi..Lassan széttépi a hártya- papírt, és a dohányt az asztalra szórja. Aztán ráfúj, ettől a dohánydarabkák szétszállnak a levegőben. Négy lány ül a félig üres terem e- gylk sarkában. Nehezen, de rá tudom szedni őket a beszélgetésre. Hívom az egyszem legényt is, aki szemben ül velük. Két Mónika, Jutka, Marika és Gábor — rábeszélésre — kijönnek az előcsarnokba, hogy szót érthessünk. Bent ugyanis a zenekar — most — elnyom minden emberi hangot. — Gyakran jártok mulatságba?. — Elég gyakran — válaszolnak majdnem kórusban. Engem nem elégít ki teljesen ez a válasz, mire Jutka kiböki: — Majdnem minden héten. — Hová mentek a legszívesebben? — Itt Jlárskúton fLlpovník] nagyon jó bálokat rendeznek — mondja az e- gyik Mónika —, meg a közeli Hosszúréten (Krásnohorská Dlhá Lúka) is. — Általában együtt jártok, vagy ez a társaság csak most verődött össze? — Inkább külön-külön. — Melyik zenekart szeretitek a legjobban? — Az RRB-t, pedig ők már nem ie játszanak mondja a másik Mónika. Jutka hozzáfűzi: — A kedvükért annak Idején még Hanvára (Chanva) is elmentem. * — A szülök mit szólnak ahhoz, hogy' ti majd minden héten hálóztok? — Engem egyenesen küldenek — mondja Gábor, aki most huszonhárom éves. — Persze, te könnyen beszélsz, mert fiú vagy — vetik ellen a lányok. — Minket bezzeg nem küldtek, de most már megszokták. — Amikor harmadszor szöktem el otthonról, hogy bálba mehessek, még mindig féltem apámtól. Neki az a véleménye, egy tizenhat éves lány ne kujtorogjon éjjelente más falvakban. Pedig én olyan jól érzem magam, ha mulatságban, diszkóban vagyok. A két barátnőmmel gyalog Indultunk a szomszéd faluba. Útközben felvett egy srác, aki aztán haza is hozott bennünket. Visszafelé nyolcán ültünk a kocsiban. Hajnali négyre értem haza, úgy osontam a szobámba. Másnap egész nap nem mertem lejönni, csak zsíros kenyeret ettem. A húgom csempészte fel nekem. Este apám felkiáltott: ta, hogy kívánja ... meg már ivott is. Nem mentünk messze a kocsival. Röviddel azután visszavittem, és elnézést kértem tőle, hogy el kell mennem. Két faluval odább is mulatság volt, s Danával már korábban megbeszéltük, hogy találkozunk. Éjfél előtt értem oda. Dana még várt rám. Aztán ott is megtörtént ...“ Juli: „Én már nem nagyon szeretelc diszkóba járni. Huszonegy éves vagyok, és öregnek érzem magam a tinédzserek társaságában. Még nincs komoly srácom. A barátnőkkel néha el-elmegyek' mulatságba, de idén most vagyok csak másodszor. Nem is nagyon vágyakozom, mert a környékünkön elég sok a verekedés. Tavaly a szomszéd falu kul- túrhá’zából szaladnunk kellett. Volt, aki még kést is vitt magával oda.“ A hegyek felerősítik a zenét, a faluban mindenki tudja hát: áll a bál a Bikaréten. Az utóbbi években többször próbálták Ifjúsági rétnek keresztelni e helyet, de a jabloncalak (Sllická Jab- lonlca] emlékezete nehezen veti ki magából a rét régi nevét. Közvetlenül az erdő alatt betonozott terület a tánco- lóknak és egy fedett zenekari pódium. Körben fapadok, lócák. Nerj messze fedett tekepálya. Ideális hely táncmulatságok rendezésére. Gabi iskolatársam volt. Most itt dolgozik á szövetkezetben. — A menyasszonyom! — mutatja be a mellette ülő szőke lányt, aki .mosolyog, de mintha nem merne rám nézni. Beszélgetünk, közben megszólal a zene. — Inkább menjetek táncolni! — mondom. — Nem akarlak elrabolni a kislánytól. Én meg éhes vagyok, megkóstolom a virslit. \ Olók egy pádon, és belemártóm a' papírtálcára ragadt mustárba az utolsó harapás kenyeremet. Nézem a táncoló- kat, s arra gondolok, milyen érdekes: néhány ember itt valamilyen instrumentumokból mindenféle hangokat bo- csájtat ki — ritmusosan, és akad legalább száz furcsa szerzet, aki ugrándozik rá, rángatódzik. Önkívületben van. Mi a titka ennek? És mit szólna hozzá egy marslakó, ha látná? Biztosan nem értené.,.. N éhány beszélgetésből nehéz megállapítani, milyen is valójában egy falusi mulatság. Alkalom-e az ivásra, a könnyű szerelmi kapcsolatok keresésére, vagy inkább a tánc, a kulturált szórakozás és kikapcsolódás kedvéért jár oda a fiatalok többsége? Ezt talán ti, olvasók tudjátok a legjobban. Akinek van véleménye a témáról, kérjük, írja meg. Szívesen helyet adunk neki lapunkban. Klinko Róbert % A szerző felvételei
