Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-01 / 26. szám

új ifjúság 9

k i 1 énee d i k o 1 d ia 1 i •

ncedile. oldal r kilencé

E

szak-Itáliában Torinö víros egymillió lakosából vagy százötvenezren a splrltlzmus, okkultizmus különböző formált művelik, hisznek a |övendölésekben, babonákban, kártyákból (ósóltatnak maguknak Jövőt. A helyi tévé rendszeresen sugároz Ilyen jellegű műsorokat. Sőt, nagyon sokan az egyházhoz fordultak segítségért, hogy szabadítsa meg ö- ket a gonosz szellemtől. Ballestrero toronól kardinális az elmúlt Időben hat hivatásos ördögűzőt nevezett kU

Talán hihetetlennek tűnik mindez 8 XX. század utolsó negyedében. Ráadásul Torino valamikor a legfelvilá- gosultabb olasz nagyvárosok közé tartozott. Híressé tette ót az, hogy lakossága szabadgondolkodású; a város az antifasiszta harcok egyik köz* pontja, az olasz munkásmozgalom / bölcsője volt. Több neves személyiség tanult az itteni egyetemen. Torinóban székel a Fiat gyár, Európa e- gyik legmodernebb, robotosított ipari létesítménye. Torino az elektronika, a Mradástechnika szinonimája.

Hogyan lehetséges mégis ez a szellemi sötétség? Az ország elmaradt déli vidékeiről megélhetés reményé- b*n .rengetegen Idevándoroltak, akik nemcsak dolgos kezüket hozták magukkal, hanem egyfajta gondolkodásmódot Is. Hittek a babonákban,.a csodákban, a varázslatokban. De társadalmi háttere Is van ennek a jelenségnek. Hibáztatható a megfeszített élettempó. A modern ipari centrumban az emberek pirkadatkor kelnek, hogy idejében munkába jussanak. A gyárak ugyanis a város szélén vannak, a villamoshálózat elavult, metró nincs, így fárasztó, hosszadalmas B% utazás. Ennek a stressznek egyaránt ki van téve a munkásság, a középső réteg és a felső tízezer.

Hz utóbbi réteghez tartozók — inkább unaloműzésként — feketemlsé- ket rendeznek, amelyek mindegyike nem más, mint perverz orgia. Ezen a szertartáson megszentségtelenítik az ostyát. A sátáni szimbólumokkal teli helyiségben a fekete posztóval letakart „oltáron“ fiatal meztelen lány fekszik, aki a szertartásmester kezéből magához veszi az ellopott osÖRDOGOZÉS

tyát, majd a sátánnak áldozatot mutatnak be, de e célra gyakran nem állatnak az életét oltják ki... A pokoli ceremónia azután orgiába torkollik. Ez nem pénzes egyének elfajult szórakozása, hanem szervezett tevékenység.

A sátánkultusz feketepápája Lorenzo Alessandrl amatőr festő. Villáját megannyi ördögi relikvia díszítL Gyűjteményébe tartozik egy meggyilkolt nő mumifikált keze. Lorenzo úr mágus! karrierje közönséges földi — férjl — szarvakkal kezdődött. Mágia segítségével próbálta hűtlen asszonyát visszaszerezni. Ez ugyan nem sikerült neki, de kárpótlásként tekintélyes vagyonra tett szert. Ö csupán nélkülözhetetlen, igen fontos egyének megmentésére rendezi feketemiséit. A kuncsaftok általában szívügyekben, vizsgák előtt kérik segítségét, de fordulnak hozzá állást keresők Is. Azt állítja, amit ő csinál, szakmai nyelven úgy nevezik: pszichoterápia. Csak az a baj, hogy ennek semmi köze ahhoz a tudományághoz.

Egy huszonhárom éves fogtechnikus pazar villát, luxuskocsit hókusz- pókuszkodott össze. A tévében vflóg- gá kürtölte, hogy többször Is életére tört az ördög. S megmutatta a tenyerén és a homlokán levő sebhelyeket. A bizalmatlanok rögtön rájöttek a szélhámosságra. Ezek a stigmák dörzspapírral ejtett foltok voltak csupán.

Egy volt versenykerékpáros azt állítja magáról, hogy benne öltött testet Krisztus, s ő Isteni lény. Tenyeréből lézersugarakat bocsát ki, amelyekkel minden betegséget meg tud gyógyítani. „Paclentúrája“ hatalmas, bankszámlája még inkább.

Akik pedig busás haszonra tesznek szert, igyekeznek hivatalos magyarázatot adni praktikáiknak. Azt állítják.

Torlnó hivatva van a máglzmusra, okkultizmusra, s olyan „nyomós“ érveket hoznak fel, amelyek eleve meg- mosolyognlvalók. Például azt, hogy a város ugyanúgy két folyó között fekszik, mint Babilon, utcái derékszögben keresztezik egymást, s ennek mágikus erőt tulajdonítanak. Torino templomaiban megannyi egyházi „e- reklyét“ őriznek — Szűz Mária halotti ingét. Krisztus keresztjének egy töredékét, egy gyolcsfoszlányt, amely állítólag érintette Jézus testét... Sőt azt állítják, Torlnotól nyugatra rejlik a pokol kapuja. E magyarázatok jóvoltából Torino a mágusok, a mágia fellegvára. A Fiat kocsik gyártása u- tán az a legjövedelmezőbb „Iparág“.

A szicíliai származású Glusl Grek naponta kb. húsz ügyfelet fogad, fizetsége az eset bonyolultságától függően 15-40 ezer líra. Az ő varázsereje a tűzben van. Különös roston tömjénnel és mirhával Illatosított haj- csomókat, körmöket, rongydarabkákat éget el. Mások a szellemüzésre specializálódtak. És így sorolhatnánk tovább az emberi hiszékenységen alapuló képtelenségeket, amelyek lényege azonban egy és ugyanaz: minél több pénzre szert tenni.

Politikai és tudományos _ körökben élesen bírálták az egyháznak azt az eljárását, hogy hivatásos ördögűzőket nevezett ki. Luigl Flrpo neves történész, a torlnol egyetem professzora kijelentette, hogy Inkább elmegyógyászhoz kéne küldeni azokat, akik azt állítják, hogy beléjük költözött az ördög, s csak tömeghisztériát váltottak ki azzal, hogy az exorclzmust hivatalosan Is elismerték. Ez még Inkább erősíti az emberek babonás hitét.

Egy valami azonban Igaz: a józan gondolkodású emberek már torkig vannak a középkori babonákkal, a sátáni rítusokkal, ördögűzésekkel. „Az ördögbe valaraennylükkell“ — jelentette ki találóan Pler Mario Fasanottl újságíró.

V

alamikor tavasz beköszOntével felkerekedtek a molnárlegények, hogy- jobban fizetett munka u- tán nézzenek. Sorra járták a környék malmait, s vándorlásuk során be-be- tértek az útjukba eső vendéglőkbe, hogy egy korsó, sörrel leöblítsék az út porát. Vándor molnárlegényeknek hívták őket. Ma találóbb névvel illetnék: fluktuánsok.

Ilyen napjainkbell molnárlegény volt János is. Az egyszeri falusi fickó megunva az eseménytelen éle'et, fogta magát, hogy a nagyváijosbai. szerencsét próbáljon. Ahogy megérkezett, tudatosította, hogy fáradt és nincs hol álomra hajtania a fejét. Kérdezősködni kezdett itt Is, ott is, aminek eredményeképpen rövidesen egy válogatott társaságba csöppent. Igaz, hogy nem várta öt lakosztály, de mindenképpen tető volt a feje fölött, körülötte meg csuda jópofa haverok.

Emillel, a zsebtolvajjal alighogy ösz- szetegeződött, már szólította öt a törvény. Tibor házasságszédelgő. Chozé a lakások kitakarítására szakosodott. Rudónak kisujjában volt valamennyi valamirevaló detektivregény tartalma, s ha a szükség úgy hozta, volt honnan ötletet merítenie.

Egy Idő múlva a papa kérdezgetni kezdte fiacskáját, hogy megy a sora, vltte-e valamire a nagyvilágban. S minél többször olvasta János ezt a kényes kérdést, annál inkább tuda- 'tosította, hogy neki egyáltalán nem fűlik a foga a munkához. A pénzt annál jobban szerette. Csak hát honnan vegye?

Egyik haverja felajánlott neki egy kis munkát. Arra kérte, hogy legyen segítségére boltok szellőztetésében. I- gaz. Ilyen szakmát a munkaügyi hivatalban nem ismernek, de aki műveli, míg le nem bukik, megél belőle. Ahol bolt van, ott kirakat Is van.

*^ÍBÍifÉKÍBRIt

A “KARRIERISTA"

s minél tágasabb, annál jobb. Elég betörni az üveget, és a boltba máris áramlik a friss levegő. Sosem távoztak üres kézzel. Márkás italokkal teli fiaskókat, szalámlrudakat, drága cigarettákat vittek magukkal. Ahol pénzt találtak, azt sem hagyták ott. A szajrét részben eladták, részben maguk elfogyasztották, vagyis éltek gondtalanul. Azt mondja a közmondás, addig jár a korsó a kútra, míg össze nem törik, ök negyedszerre 0- res kézzel távoztak. Drága szalámi helyett pedig be kellett érniük szerényebb reggelivel. A vizsgálati fogságban nem lakomával várják a vendégeket. János élete ezután öt évig rendes kerékvágásban haladt, erről persze az igazságszolgáltatás gondoskodott...

Szabadulása után, amikor az apja újfent föltette neki a kérdést, vltte-e már valamire, azt válaszolta. Igen. Végre van titulusa, a recidivlsták közé sorolták, ami azt jelenti, mindig csak többet kaphat. Az apa elégedetten nyugtázta, hiszen ilyen rangja a faluban senkinek sincs.

Jánosnak nem sokáig volt maradása, felcsapott házasságszédelgőnek. Igazán nem panaszkodhatott szüleire, hiszen szemrevaló külsőt örökölt tőlük. Az a leány, akinek elsuttogta, hogy egész életében csak őrá várt, el is hitte. És tegyük hozzá, nem e- gyetlen leányzót bolonditott magába. A paragrafusok jóvoltából aztán három évig nem volt kinek suttognia.

Amikor ismét kikerült, egy kis változatosságra vágyott. Szimatja akár a szaglakutyáé, a keze enyves; amihez ő egyszer hozzányúl, az nála is marad.

Most már okosabban látott vállalkozásához, állandóan változtatta működési színhelyét. Mikorra a kárvallott rájött, hogy meglopták, neki már bottal üthették a nyomát. Vitte öt valamelyik vonat — számára mindegy hová. Mert ő mindig a leghamarabb induló vonatra szállt fel. Nem volt válogatós, ha a szükség úgy hozta, beérte a személyvonattal is.

Az utasok többsége, mint ismeretes, szívesen elbeszélget útitársaival. Különösen, ha tíz percből egyórás késés lesz. János értette a dolgát, sohase szállt le úgy valamelyik állomáson, hogy ne vitt volna magával egy idegen pénztárcát, táskát, bőröndöt.

Meg volt győződve, hogy nem bukhat le, hiszen olyan nagyszerűen csinálja. Keresztül-kasul utazta az országot, megtanult kulturált emberhez méltón viselkedni. Rá aztán még a gyanúnak az árnyéka sem vetődhetett.

Egy alkalommal megtetszett neki az egyik utas kalapja és bőrkesztyűje. Kihasználta, hogy az Illető alszik, a legközelebbi állomáson már e holmik tulajdonosaként szállt le a vonatról. Pechje volt. mert arról ö igazán nem tehetett, hogy az embereknek nincs a homlokukra írva a foglalkozásuk. A kárvallott ugyanis a rendőrség bűnügyi osztályán dolgozott.

János ezután öt évig nem vehette Igénybe a Csehszlovák Államvasutak szolgálatait, mert megint börtönbe került.

Vissza a természeteshez

A Növi fosni együttes nálunk sem ismeretlen. Néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel lépett fel a Bratislava! Lírán. Hazájában, Jugoszláviában eddig tíz nagylemezt adott ki. A tizedik, amelynek címe Za stara dobra vre- mena (A régi szép időkértJ az Idén jelent meg.

Címe egy kicsit az együttes stílusát, törekvését Is Idézi. Erről Szanja Dolezsar, a csinos, jó hangú énekesnő a következőket mondta:

— Az utóbbi Időben sok helyen megfordultunk külföldön. Többek között Ausztráliában és Kanadában. Az ottani fellépések arra ösztönöztek bennünket, hogy Ismét visszatérjünk a régi, „humán hanghoz“. Sok világhírű együttes és énekes koncertjein voltunk, meg is barátkoztunk egyesekkel közülük, például a Man at Work együttes tagjaival. Azt tapasztaltuk, hogy a komputerlzált, szintetikus hangok és a zene dominanciájáról vallott általános felfogással ellentétben a legsikeresebb együttesek az emberre helyezik a fő hangsúlyt. A hangversenyeken játszva nem használnak szintetizátorokat, a színpadon csak az ember van: hibáival, e- rényeivel, tehetségével.

Ha Szánjának igaza van, akkor vlsz- szatér a „természetes“ zene, a technika csodáival és trükkjeivel „elöálll- to.tt“ „műzene“ helyett.

' F. V,

Szmokingcentenáriuin - bíkínijubíleM

Akárcsak minden' másnak', a ruháknak Is megvan a maguk sorsa, az öltözködésnek Is a történelme. Minek során két jubileumhoz értünk.

E napokban ünnepli „születésének“ 100. évfordulóját a szmoking, ez a ma is népszerű és rendkívül elterjedt ruhadarab. New 'Yorkban történt, hogy 1880 május végén Griswold Lorillard, az előkelő társaság egyik Ismert fiatal tagja gondolt egyet, divatos frakkjának két lebegő „farkát“ levágatta, s kurta zakóban jelent meg a fogadáson.

A válogatott társaság meghökkent a látványtól. A bálok krónikásai így írtak; „Shockingl“ Az ifjú Lorillard sokkolta a közönséget. Botrány azonban mégsem lett a dologból, hanem divat. Másnap-harmadnap egyre többen Jelentek meg a sokkoló zakóban, amelynek neve egy kis nyelvi bűvészkedéssel szmoking lett. Divatja pedig olyan tartós, hogy megérte a centenáriumot.

Június 3-án múlt negyven éve, hogy Louis Reard francia divattervező is sokkolta a világot. A felkapott párizsi Molitor stran dón felvonultatta a csinos-'mane keneket, akik meglehetősen taka rékos kétrészes fürdőruhában rej tették el vagy inkább mutatták meg azt, ami férfiszemnek Ingere A tervező „kirobbanónak“ nevez te a merész fürdöruhámodelle két, és a közönség a Bikini szigetén végzett akkori első ki sérleti amerikai atomrobbantások „tiszteletére“ bikininek nevezte el őket. Bár ez esetben Bikini és bikini között lényeges a különbség. .

A francia sajtó az űj divattal kapcsolatban a felháborodás hullámáról írt. Aztán monsieur Reard még egyszer sokkolta a világot, amikor feltalálta a mono- klnit. Mai divattervező honfitársa Jacques Castel a jubileum alkalmából „Bikini 86“ elnevezésű kollekciójával lepte meg a világot. Ehhez a gyártó legalább fél tucat különböző színű cserélhető vállpántot mellékel. Hogy ml ebben a pláne, azt nem tudjuk. P. J.

Gyapottermés a világűrben

Vlagyimir Dzsanlbekov OrpilÓ- tának volt az az ötlete, hogy a gyapotcserjét is vegyék be az űrkutatások biológiai programjába. A Szojuz-T-13 űrhajó a műit év júniusában v,ette fedélzetére azt a tartályt, amely az Ozbegisztánl Tudományos Akadémia kísérleti intézetének gyűjteményéből ösz- szeválogatott gyapotfajták magjait foglalta magában. Dzsanlbekov ßs Viktor Szavinlh a magok egy részét elültette, s várta az eredményt. Az első és a második kísérlet kudarcot vallott, ám a harmadszorra ültetett magok

megfogantak, igazi leveleket hoztak, virágzani kezdtek. Húsz bok- rocska, különleges tokocskákba zárva, „élve“ és sértetlenül jutott vissza a Földre, az üzbegisztánl intézet melegházába. A laboratórium munkatársai most azt vizsgálják, hogy a kozmikus körülmények miképpen hatottak a gyapot genetikai és egyéb tulajdonságaira.

Az üzbég tudósok és az űrhajósok együttműködése folytatódik. Azt tervezik, hogy a kozmoszban termesztett gyapotcserjék utódait szintén kiküldik a világűrbe.

dal - kilencedik oxidál • kilencedik oldal r* 'kilence