Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-15 / 28. szám

Új1f)uság9 kilencedik oldal - kilencedik oldal - kilencedik dl Találkozás a szereppel Mina: Petrécs Anna Mondani vagy megmutatni? Ez a dilemma a ma színházában egyre In­kább az utóbbi tele hajlik. A verba- litásra épülő gondolatközlés a beto- gadö részéről is sokkal fokozottabb odafigyelést, koncentrációt igényel, hiszen a képi információ — ha az elég tisztán egyértelmű és világos — sokkal egyszerűbben és ráadásul „élvezetesebben“ jut el a befogadó­hoz. Bonyolult metafora-rendszereket, áttételeket tudunk így közölni anél­kül, hogy a nézőknek a „szavak át­tételes jelentésén kellene törnie a fejét“. Az utóbbi időben a Magyar Terü­leti Színház tett hasonló „kísérlete­ket“ s néha egészen jó eredménnyel. Gondoljunk csak Ivan Bukovéan Mi­előtt a kakas megszólal című drámá­jának előadására, amely Miro Pro- cházka rendezői megfogalmazásában színházunk utóbbi éveinek legjobb e- lőadásává kerekedett. Ebben az elő­adásban Petrécs Anna játszotta Mon­dok Marika szerepét. Alakítása belső Indítékokból építkezett. Az utóbbi é- vekben Petrécs Anna másik nagy kö­zönségsikert — és szakmai elisme­rést — arató alakítása Ruzante Csa- podár madárka című komédiájának Betía szerepében sikerült. Az előadást Illés István, a Győri Kisfaludy Szín­ház főrendezője vitte színpadra Kas­sán (KoSicej. Petrécs Anna komédiá- zó kedve, vaskos humorral fűszere­zett bája remek Metlát varázsolt a közönség elé a rendezöileg jól meg­komponált, feszes komédiában. őszintén szólva gyanakodva vár­tam; Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című zenés vígjá­tékénak Mina szerepében hogyan si­kerül majd átalakulnia az energi­kus, fiatalos színésznőnek réveteg és süket öreglánnyá. Merész rendezői „húzásnak“ tűnt. S az eredmény: Pet­récs Anna pályafutásának egyik leg­szebb, legegységesebb és legraagával- ragadóbb alakítását láthatja a közön­ség. Színpadi jelenléte, apró gesztu­sai, kezének réveteg játéka, apró bic­centései, kitartott (és „hiábavaló“] figyelései olyan atmoszférát terem­tenek a színpadon, hogy azok a je­lenetek, amelyeken színen van, külön Lőrincz Margit és Petrécs Anna hangsúlyt nyernek. Ez a . Mina egy maga-teremtette külön világban éli a maga belül kiteljesedett, magára sza­bott életét. Csodálatos, ahogy egyszer csak rádöbbenünk: cseppet sem szen­ved attól, hogy süket- A környező világra a maga világképébe, pillanat­nyi állapotában illő módon reagál. Az ö gondjai mások, mint a racionális világ gondjai. Külön érdem, hogy ez a Mina nem sajnálatra méltóan ne­vetséges figura lett, hanem az együtt érzés szimpátiáját kiváltó kedves kis törékeny jelenség. Sápadt és töré­keny, majdnem éteri jelenség. A ke­mény és határozott Zsani (Ferenczy Anna érdemes művész) és a jószívű, házias Pepi (Lőrincz Margit) mellett az emlékezetes „trió“ Petrécs Anna alakításával vált az előadás legjobb részévé. Ez a lény Is igazolni látszik, mi­lyen színészi „tartalékai“ vannak en­nék a társulatnak. S az is, hogy kö^ zépszerű szövegekből csak nagyon határozott rendezői elképzelés alap­ján jönnek létre jó alakítások, mert az sem titok, hogy Móricz e darab­jának legszellemesebb dialógusai ép­pen a három öreglány jeleneteiben kerekedtek ki. Valamennyi színházlátogató nevé­ben köszönjük ezt az alakítást, a- mely bizonyíték és reméljük, bizto­síték is lesz az elkövetkezendő éva­dokban ... Kis Péntek József „Mindennek megvan a maga he­lye. A sötétben is megtalálok min­dent. Tudom hol ''a fogkefe, egy ta­pintással elérem a fogason lógó nad­rágomat, ez meg itt a feleségem hol­mija. Én sohasem esek pánikba, ha kikapcsolják a villanyt“ — hangoz­tatta . széltében-hosszában Vendo, a rendszerető hentes. Nála pontos ütemben zajlott min­den, a munka, a kultúra, a magán­élet ... Vasárnaponként feleségével. Jolikával kivonultak szórakozni. Az asszony kezébe nyomott egy tízest, és azt mondta: „Ezt pedig oszd be.“ De ugyanígy dekázta az érzelmeit is. Amióta szíve választottja lett Jolika, azóta egy és ugyanaz a hely illeti meg az asszonyt. Negyedévenként egyszer Jolika parancsba kapta, hogy most aztán húzza ki magát, mert tán­colni mennek. A bárban, amikor már emelkedett hangulat uralkodott, Ven­do odaszólt a zenekarnak, most pe­dig húzzátok azt, hogy... „Nyitva a szerelem kapuja, szárnyak nélkül Is bejutsz oda“ — és ropta, lejtette a táncot asszonykájával, közben mé­lyen bele-belenézett a szemébe, és az is viszonozta szerelmesen pillantása- ! it. Ma már nem szokás így szeretni egymást. Irigylésreméltó, kiegyensú­lyozott volt a házasságuk. Az volt csupán a baj, hogy Vendo túl következetesen ragaszkodott az elveihez. Az utcán haladókat, mint ismeretes, sok minden csábítja. Ven­do sem tudott szabadulni e csábítá­soktól, de valamiben azért különbö­zött embertársaitól: öt nem vakította el a talmi csillogás, vágyai mindig Is magasabb régiókban csapongtak. Jártában-keltében egyre tolakodóbban tűnt fe! előtte ez a felirat; állami takarékpénztár. Akinek pénze van, hozza Ide. itt a pénz jó helyen lesz. Ezt a bölcsességet vallották mások is, nemcsak Vendo, mert jöttek men­tek az emberek, nagyobb volt itt a forgalom, mint a vásáron. Ezt a for­gatagot nézve Vendo arra gondolt, nem is lenne oktalanság, havonta egyszer betérni ide, és találkozni a A rendszerető hentes hozzá hasonló elveket valló, követke­zetes emberekkel. Ráadásul ezeknek a látogatásoknak érzelmi indítéka is lenne. Asszonykáját ma már nemigen hatja meg egy csokor virág, de ha a szekrényben az ágyhuzatok alá rej­tene egy „jolika“ jeligére kiállított takarékkönyvet, biztosan megdobog­tatná a szívét. Odahaza aztán alaposan meghány- ta-vetette a tervet a feleségével, aki engedelmes teremtés lévén, rögtön beleegyezett. Később azonban Vendó­ban mocorogni kezdett a kisördög, és így morfondírozott: „Miért csak én? Ha egyszer egyenjogúság van, le­gyen nagyvonalú az asszony is. Ha én takarékkönyvet nyitottam Jolika jeligére, viszonozza ö is egy Vendel •jeligére szóló takarékbetéttel.“ Ezt a nézetét közvetlen azelőtt hozta neje tudomására, hogy azt a bizonyos dalt eljátszatta volna a zenekarral. Jolika beleegyezően bólintott. Mindketten a húskombinátban dol­goztak. A legközelebbi fizetésnapon háromszobás lakásukban összeült a kéttagú kupaktanács. s rájöttek, hogy a bevételek és kiadások egyenlege annvira egyforma, hogy másnap nincs mit kéz a kézben a takarékba vinni. Szerelmüket azonban mindenáron ki akarták egymás Iránt mutatni, ezért lopni kezdtek, ahol értek. Az ello­pott húst Vendo tovább adta egy pincérnek, akitől pedig a szajré egy szakácshoz vándorolt. Ezzel az ak­cióval egész sor papírmunkától kí­mélték meg a vendéglátóipart, rá­adásul nem volt szükség szállítóko­csira, sofőrre ... Vendo elégedett volt. Jolika úgyszintén, de ugyanezt elmondhatjuk a szakácsról és a pin­cérről is. A konyha főnökét időnként figyelmeztették ugyan az illetékesek, hogy rosszul áll a terv teljesítésé­vel. Vendo ezt hallva ravaszul meg­jegyezte: „Hát Igán, iparkodni kell, egyébként nem megy.“ Ebül szerzett jószág, ebül vész el, a könnyen jött pénznek gyorsan lába kel. Vendo bár elvitte a takarékba, de egyszeriben a tejéhez kapott: „Én vásárra viszem a bőrömet, reszkíro­zok, rakosgatom Jolikának a pénzt, hogy legyen mihez nyúlnia, ha va­lami történik velem, de ki tartozik felelősséggel, aki berakta a pénzt. Vendo, te hentes vagy, és nem mar­ha!“ Nem sokkal utána egy borozóban olyan dárldót csapott, hogy belere­megtek a falak, húzatta magának kedvenc nótáit. Jolika közben látni akarta, ki tud­ja hányadszor már, a takarékköny­vét, de hiába kereste a szekrényben. Ha nincs, úgy is jó, gondolta, és egy másik borozóban szintén volt ihaj- tyuhaj. Amikor kitombolták magukat, higgadtan megfogadták, hogy újra kéz a kézben fognak a takarékpénz­tárba járni. De aztán valahogy nem és nem sikerült, Vendo nógatta az asszonyát. Jolika meg a férjét biz­tatta szüntelen, aminek az lett az eredménye, hogy megint összevesztek, és ment mindegyik a maga útján, pontosabban szólva a maga borozó­jába. Egyébként, ha úgy vesszük, minden a legnagyobb rendben volt. A szere­lem kapuja bár nem volt már nyit­va, helyette azonban kitárult a rend­őrség ajtaja, és szárnyak se kellet­tek ahhoz, hogy a bíróság elé jussa­nak. Igazságos büntetést kaptak; mindketten három évet. A közvetítők sem úszták meg szárazon. A FILM FOROG TOVÁBB... Ahány sikeres pályafutás, annyi fé­le történet. Nincs recept. A sikert elérni nem könnyű feladat. S akik feljutottak a csúcsra, van mit ten­niük. hogy ne zuhanjanak a mélybe. Az Első Emelet túl van már két nagylemezen. Bemutatkozó albumuk százharmincezer példányban kelt el, a másodikból is több mint százezren vásároltak. Tulajdonképpen nem is ez a név Illik leginkább hozzájuk. Az „Emelet“ rendben is lenne, csak az „Elsőt“ kellene kicserélni, mondjuk az „ötödikre“, „hatodikra“- Felmerül hát a kérdés: Lesz-e emeletráépítés? Nézzük, hogy alakult az együttes pá­lyafutása: 1982-ben a Solaris és a Lobogó együttes tagjaiból verbuvá­lódtak. A következő évben felléptek a Tessék választanin, majd megjelent első kislemezük, ezt követte egy NDK- turné. Elnyerték az év együttese cí­met is. Mi a siker titka? Talán az, hogy zenéjükkel egy hézagot töltöt­tek be a magyarországi rockzenében, A mai tinédzserek fiatalokat szeretnek látni a színpadon, akik olyan zenét produkálnak, amely nem csak dalszö­vegeiben, de stílusban is ehhez a korosztályhoz szól. Ml tagadás a krÍJ tikosok sokszor támadják a dalszö-i vegeket. Az együttes tagjai viszont előtérbe helyezik a vidámságot és fő tevékenységüknek a szórakoztatást te-i kintlk. Legújabb albumukat sem értéj kelte jól a kritika. Kifogásolják töb-i ben, hogy nagyon sok ötlet és meg-* oldás már megjelent más együttesek lemezein. Valóban jónéhány kölcsön-' kért gondolat szerepel a lemezen, da ennek ellenére sok sláger is befutott már erről az albumról. Az együttes vezetője Ter.eh István állítása szerint elszakadtak a hagyo­mányos rock. illetve pop stílustól. Az ö muzsikájuk több tekintetben is újszerűnek tűnik, annak ellenére is, hogy egy-egy fordulat, egy-egy effek­tus nagyon ismerős, hallottuk mái máshol is. Az átszüremlések viszont néha elkerülhetetlenek. Tudat alatti folyamat is lehet a legtöbb esetben nem az adott fordulatot veszik át, in­kább csak az íz, a hangulat ismer-“ hető föl náluk. Egyébként több zene­kar ebben a cipőben jár. Ettől per-“ sze, még lehet egyéni a muzsikája. Sítalpon, magányosan az £szaki-sarkra Dr. Jean-Louls Etienne toulouse-1 orvos március 9-én a Ward Hunt szi­getről sítalpon, egymagában elindult az Északi-sark felé. Hatvanhárom nap múltán, május 11-én, miután 750 ki­lométeres utat hagyott maga mögött, elérte célját. Útján köddel, szélvihar­ral és mínusz 52 Cel.sius-fokot is el­érő hideggel kellett megbirkóznia. Az Északi-sarkot elérve még három na­pot kellett várnia arra, amíg egy re­pülőgép érte mehetett, s visszaszállít­hatta öt Kanadába. Mesterséges szív -^átmeneti időre Európában az első sikeres mester­séges szív-beültetést ez év márciusá­ban hajtották végre egy salzburgi kórházban, ahol is egy 26 éves asz- szony aortabillentyűje elzáródéban volt. Életmentő beavatkozásként beül­tették a mellkasába azt a Felix Un­ger professzor által tizenkét évi mun­kával kifejlesztett poliuretán mflszí- vet, amelyet eddig csak borjún pró­báltak ki. Ellentétben az USA-ban be­ültetett négy mesterséges szívvel emezt csak áthidaló megoldásként működtették, addig, amíg megfelelő emberi donortól származó szív nem állt rendelkezésre. Az átmeneti mesterséges szív jól működött, s a beteg nagyon jó álla­potban volt, amikor két nap múlva a műszfvet emberi donortól származó szívvel váltották fel. Sajnos, a fia­talasszonynak a szervezete,' amely d műszívvel jól működött, az emberi szívet nem fogadta magába, s így az életét végül mégsem sikerült meg-“ menteni. Unger profresszor kijelen­tette, hogy műszívét egyelőre nem szánja másnak, mint átmeneti segít­ségnek. Kőzetek önfyyull adásakor keletkezik a szrebrodolszkit Az SZTA Uráli Tudományos Kuta­tóközpontjának két munkatársa új ásványt fedezett föl, s azt a neves ukrán ásványtudós Szrebrodolszkl) tiszteletére szrebrodolszkitnek nevez­te el. Ez az ásvány az oxidokhoz tar­tozik, a képlete Ca2Fe20s. Keletkezésének körülményeit vizs-> gálva kiderítették, hogy a bányák széntartalmú kőzeteinek öngyulladá­sakor a szerves anyagban gyakori megkövesedett fa szintén fölhevül, sajátos „dió“-vá alakul át. E „dió“ héja általában 2—3 cm vastag, s vi­lágosszürke vagy rózsaszínes szürke színű, finom szemcséjű anhtdrltből áll. A ..dióbél“ anyaga pedig port- landitból és karbonátokból álló vi­lágosszürke vagv fehér tömeg. Eb­ben a földszerű, laza tömegben nagy­számú, helyenként felszaporodó és vékony rétegecskéket alkotó fekete szemcsék találhatók. Ezek a kövült fa egyik alkotórészének, az ankerit zárványainak föihevülésével létrejött szrebrodolszkit ásványok. A szovjet kutatók megállapították, hogy az ás­vány szemcséi 0.1 mm-nél kisebbek, színük fekete, felületük csillogva szikrázik. Lézeres színképelemzéssel az új ásványban titánt és berllllumot is kimutattak. aaífi- kilencedik oldal - kilencedik oldal - kilence

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom