Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-16 / 50. szám

új ifjúság 9 cnüonüeLvoK az a; Hffa!/aiíhtííf .M/BAi­Innák? lnnék? Még mindig maradtak tisztázatlan rész­letek az eddig elemzett szövegben. Szerepelt benne a következő mondat: „GyőJJék, oszt ihat, amennyit akar..Erre a következő volt a válasz; „Innák is, de taxikkal va­gyok.“. Az ihat — ihatik problémáját már meg­vizsgáltuk, s most sem mondhatunk egyebet, hogy az iszik ikes ige, ezért Ikesnek te­kinthető az „Ihat(ik)“ forma is. Mégis, mi a különbség az ihat(ikl és az innák alakok között? Az ihat(lk) egyes szám 3. személyben van; (6) ihat(ik), u- gyanakkor ható ige, vagyis -hat, -hat képző van a végén. Ez a képző azt Jelzi, hogy valakinek mödja, lehetősége van írni, ol­vasni, számolni, enni., Inni stb., s az adott lehetőség legegyszerűbb nyelvi kifejezője éppen a -hat, -hét képző, vagyis az írhatok, írhatsz, írhat, írhatunk, írhattok, írhatnak, 111. a többi Ige esetében csupán az alapfor­mát véve: (ő) olvashat, számolhat, ehet(ik), ihat(ik). Ezzel szemben az Innák alakban azon van a hangsúly, hogy az iszik igével kife­jezett cselekvés valamilyen feltételhez van kötve, ez pedig többnyire szigorú, olykor szinte teljesíthetetlen feltétel. Eddig ez rendben Is lenne, mert Iskolai tanulmá- nyalnkből még emlékszünk az Ige feltételes módjának kifejezőeszközére: -na, -ne, (-ná, -ná); vagyis; (én) olvasnék (nem: olvas­nák), te olvasnál, 6 olvasna, mi olvasnánk, ti Olvasnátok, fik olvasnának. A többi em­lített ige egyes szám 3. személye: 6 Ima, fi számolna, 6 ennék, fi lnnék. Ettől eltérően mind gyakrabban halljuk az 0 enne, 0 inna alakokat. S Itt Jutottunk vissza ahhoz, hogy az eszik, iszik, utazik stb. lényegében Ikes ige, de már bizonyos személyekben nem nagyon használják szabályos ragozás szerint, pedig ennek Is megvan a maga hagyománya. Nézzük Petőfit; „Egy kálomista pap s Csokonai / Egymásnak voltak Jőbarátal. / Kilódul egyszer Debrecenből, / S a Jőbarát előtt megáll, / S: Ihatnám, pajtás! így kiált föl / Csokonai Vitéz Mihály.“! A Vasárnapi Oj Szó 1988. 11. számában pedig így ír a költő: „Jó lenne, ha mindig / így utaznám / nézve boldogan / alvó uno­kám ...“ Láthatjuk, mindkét költő ragaszkodott az Ikes igék feltételes módú szabályos ragozá­sához, ezért Is használják egyes szám 1. sze­mélyben az én ihatnám, utaznám alakot. Az most ne tévesszen meg bennünket, hogy az ihatnám szóalakban a -hat képzőt Is meg­találjuk. A szabályos ragozás tehát ez lehetne: én innám, te innál, fi innék... Kérdéses szöve­günkben az „innák“ helyett az „Innám“ len­ne a szabályos alak. Miként azonban már említettük, a hétköznapi nyelvben az Ikes igéket nem ragozzuk szabályosan, főként pedig az egyes szám 1. személyben vannak átfedések, mert az alanyi és a tárgyas ra­gok Itt azonosak: (én kávét) innám; tár­gyasán; (én a kávét] innám. S a nyelvérzék — talán épp az említett átfedés miatt — nem ragaszkodik az (én) innám formához. Akkor viszont ml a helyes; az én innák vagy az én innék? Ennek eldöntéséhez azt kell tudnunk, hogy az egyes szám 1. sze­mély magánhangzója nem illeszkedik, ha­nem mindig magas hangrendű: (én) járnék, vitatnék, számolnék, innék stb. Ezzel szem­ben a mély hangrendű -nák, változat a tár­gyas ragozás többes szám harmadik szemé­lyét jelzi; (ék) járnák, vitatnák, számol­nák, innák stb. Ezért a kérdéses Igealak első személyben az (ők) Innák helyett az (én) lnnék lett volna a helyes. (TT) Mint ahogy azt már többször Is megírtuk, szívesen fogadjuk olvasóink véleményét. Ml tagadás, e vélemények nem mindig része­sülnek barátságos fogadtatásban. Például a 45-ös számunkban közölt Dolly Roll-krltiká- ra nagyon sokan ragadtak tollat, hogy meg­írják nemtetszésüket. Néhány mondatot Idézünk a levelekből. MINT A TENYEREMEN... „Kl“-rándultam Kassára (KoSlce), hogy részt vegyek a Fábry Zoltán-napokon, s hogy egy kicsit szétnézzek a város kiállító­termeiben, galériáiban. Elmondhatom, nem bántam meg a fáradságot, mert több érde­kes kiállítás anyagának örülhettem. !gy pél­dául megnézhettem a kortárs szobrászok aktjait, s mint a tenyeremen, láthattam a század szobrászatának a fejlődését, s azt az utat I Is, amelyet például a női test ábrázo­lásában megtettek a művészek. A századunk folyamán ugyanis eljutottak a tökéletes, klasszikus ábrázolástól a már-már szimbo­likus, tiszta formákig. Egy másik kiállítás pedig napjaink kelet- szlovákiai művészeinek kisplasztikáit „tet­te“ tenyeremre. Az Idős, de még mindig aktív és fiatalos Löffler Béla szobrászmű­vész melletf ugyanis olyan jelentős meste­rek művelik az ország keleti részében a szobrászatét, mint Máthé János, Raökó Ár­pád, Bartusz György és Bartusz Mária. Jő volt látni, hogy ezek a művészek nemcsak a nagy állami megrendeléseknek tesznek eleget, hanem belső kényszerűk következ­ményeképpen szüntelen kísérleteznek, és ezen belül vagy ezen keresztül közvetlenebb, személyesebb vallomást tesznek nemcsak saját, a ml életünkről is. Nekem éppen ezért különösen tetszettek Bartusz György- és Bartusz Mária szobrai. Az eltűnt barát J. K. emlékére című Bar­tusz György-alkotás velőkig megrázza az embert. A rés, amelyet az Ismeretlenségbe tűnt barát arcába vág a művész, bennünk Is hiányt, kételyt és kétségbeesést kelt. Bar­tusz Mária szobra, a Nem kolumbuszl tojás viszont a lét fllozőfial mélységeibe hat, a művésznő a tiszta és többszörösen elvonat­koztatott formákon keresztül vallatja és áb­rázolja a lét gondolati kérdéseit. A szobrok mellett — talán nem Is vélet­lenül — helyet kapott a tárlaton a grafika. Dobos András, Eckkerdt Sándor, Gáli Tibor és HaSöák József azok közé az országosan elismert művészek közé tartoznak, akiknek a munkált ismerik, becsülik országszerte. A 8. nemzetközi festészeti biennálé anya­ga a szűkebb pátrián kívül „behozta“ a nagyvilág egy részét Is a Kelet-szlovákiai Galéria termeibe, ami tehát azt jelenti, hogy összehasonlíthatjuk a hazai képzőművésze­tet a körülöttünk lévővel Is, és ez az össze­hasonlítás nem előnytelen számunkra. Ros- koványl István, aki elismerésben részesült a festészeti biennálén, és mások képei épp­úgy megállják a helyüket ebben a rangos „mezőnyben“, mint ahogy bármely más or­szágos tárlat képei között. Amit viszont sajnálni kell: nagyon sok fiatal és nemcsak fiatal festőművész mun­kája hiányzik a kiállítás anyagából. Ez ré­szint érthető, hiszen mindenki nem lehet ott, de az annyi Ismeretlen magyarországi, vietnami, kubai vagy bolgár művész között Löffler Béla: Anya gyermekével elfért volna — akár külön kategóriában, pályázaton kívül — egy különteremben a fiatalabbak anyaga Is. Így ugyanis csak saj­nálni lehet, hogy a biennálé szervezői és rendezői nem nyújtanak teret legalább a saját, szűkebb, kelet-szlovákiai környezetben élő Ifjú művészeknek. A tárlat anyaga különben más vonatko­zásban Is érdekes és gondolatébresztő. így például azt hihetnék, hogy oda a kísérlete­zés, a kétely; a táblafestészet leszűrte a tanulságokat és visszatért a régi, megszo­kott anyaghoz és formai megoldásokhoz. Nos, ez föltehetőleg nincs így, létezik a vi­lágban, létezik nálunk és a közvetlen kör­nyezetünkben is kísérletező festőgárda, ám nem tanulság nélküli. A sok különböző ér­dekes, extravagáns formakultúrát teremtő és művelő művészek mellett a klasszikus formai megoldásokra, a festékekben bízó művészek Is képesek korszerűt, egyedit és hiteleset produkálni. Az ecset és festékkezelés ugyan kicsit oldottabb lett, nem ragaszkodnak már a barokkos, klasszicista realizmushoz, de u- gyanakkor a szuperrealizmus imaglnárius formavilága sem egészen megfelelő a szá­mukra. Egyszóval: oldottabb forma- és színvilággal, színgazdagsággal, egyéni érzel­mekkel fűtött festészetet művelnek szerte a világon, s mint Ilyenek között a hazai gárda is megállja a helyét, és ezt jó volt tapasztalni, látni még akkor Is, ha a fiata­labb nemzedék hiányát nem tudtuk egészen feledni. Németh István MADÁCH NAPTÁR 1987 Az év vége közeledtével mind gyakrabban böngésszük a könyvesboltok, a hírlapárusok kí­nálatát, s keressük a nekünk legjobban tetsző, szerintünk legtartalmasabb naptárt. A kínálat Idén is tartalmas és vonzó kiadvánnyal gaz­dagodott; a már méltán népszerű, sok hasz­nos tudnivalót, érdekes olvasmányt tartalmazó Madách Naptárral. ízelítőül a naptárból néhány érdekes írás; Reszeli Ferenc Kassák Lajosról és Szabó Gyu­láról emlékezik meg. A Napjaink rovat idő­szerű politikai-gazdasági cikkeket tartalmaz. Művelődéstörténeti Írásokat olvashatunk a Be­szélő múlt fejezetben. A tudomány világának legfrissebb érdekességei kapnak helyet a Tu­domány és technika rovatban. Fiatalok figyel­mét felhívnám dr. Bauer Győző; Korunk pestl- se-e az AIDS? című írására. A naptár Iro­dalmi rovatában (Szép Szó) többek között Arany János, József Attila, Tömörkény István Duba Gyula, Grendel Lajos, Kulcsár Tibor és mások elbeszéléseit és verselt olvashatjuk. Is­mét jelentkezik a Családi kör, amelyben a nyelvről, a propoliszról, az ésszerű táplálko­zásról olvsahatunk, továbbá tanácsokat ad az autósoknak és tévétulajdonosoknak. A gyermek olvasókról és sportkedvelőkről sem feledkeztek meg a 272 oldalas kiadvány­ban, és természetesen nem marad el a humor és a rejtvénycsokor sem. A Madách Naptár szerkesztői a közönség minden rétegére, fiatalokra, idősebbekre egya­ránt gondoltak az anyag összeállításakor. A naptárt megvásárolhatjátok a könyvesboltokban és az újságosbódékban (Ara 25,— Kés). — izfirai Csala Enikő Ipolyvlskl (Vygkóvc© na3 Ip-* lom) olvasónk ezt írja; „Amit az „Oh-Lalfi“-* ról Írsz az mind hazugság. Csak piszkálod az együttesek rajongóit. Az „Oh-Lala“ nagy­lemez nagysikerű és ezt bizonyltja, hogy az MTV műsorában B. Tóth László a 20 a csúcson című műsorban bemondta, hogy ez a dal az első.“ Ezt senki sem vitatja el. Az, hogy egy szám a listán az első, még nem szavatolja, hogy a dal színvonalas Is. Ennek ellenére többen is kifejezték felháborodá­sukat. Ismét egy levélből idézünk: „... Szerin­tem egy együttes vagy egy lemez népsze­rűsége a közönségtől, nem pedig egy-egy ember véleményétől (Papp Sándor elmélke­désétől) függ. Ez a lemez jól sikerült“ — állítja K. B. szlgnójú olvasónk. Kollár Mónika Is tollat ragadott: „Nagy felháborodással fogadtam, amit a Dolly Roll-ról írtál. Nem szeretem, ha ezt az együttest ócsárolják. Szerintem ez a Dolly Roll legsikeresebb lemeze. Kíváncsi vagyok, hogy miért baj az, hogy a Dolly Roll vezeti a listát. Biztos vagyok benne, ha megjelenik az R-Go együttes nagylemeze, azt agyon fo­god dicsérni. Már évek óta figyelem a kri­tikádat, de nem értek veled egyet. Szerin­tem a legjobb lenne, ha megfiatalodnál, akkor talán felfognád, hogy mi a Jő zene. Nyugdíjkor előtt erről az ember inkább ne GONDOLATOK EGY RENDEZVÉNYRŐL Bár a Fábry Zoltán-napok tizenöt éves múltra tekinthet vissza, a Csemadok KB ál­tal rendezett és kezdeményezett központi nemzetiségi rendezvényeink között nyilván a legkiforratlanabb. Míg a többi központi rendezvény pontos és meghatározott kul­turális profillal valósul meg, a Fábry-napok tartalmi szempontból bizonyos mértékig ve­gyes, „többszólamú“. Nem volt ez másképp az Idén sem, bár volt egy része, amely már előremutatónak számíthat, és egy szűkebh, meghatározottabb tartalmi töltetet Indíthat­na el. Mert ml minden volt az Idei Fábry Zol­tán-napokon? Író-olvasó találkozó Kassán (KoSice) hazai magyar és ukrán szerzőkkel, további író-olvasó talákozók a hazai ma­gyar írókkal a Kassal Járásban. Bemutatko­zott a Miskolci Városi Bábszínház, valamint a kassal magyar tanítási nyelvű ipariskola „X“ Iparlsta Klsszlnpada Capek testvérek A rovarok életéből című színművével. Fábry Zoltán emlékének az Író szülőháza és sírja koszorúzásával adóztak Stőszon (Stős). A felsorolt rendezvények (leszámítva S kegyeletadást) mind olyan Jellegűek vol­tak, amilyenekkel az év folyamán is talál­kozhattunk, és nincs szükség külön „na­pok“ szervezésére. Az igazság kedvéért meg kell Jegyezni, hogy ezek a rendezvények az esemény peremén zajlottak le. A Fábry- napok „Igazi“ eseményei viszont már egy átgondolt, koncepciós Igyekezetét sejtettek. Négy előadás hangzott el: Szeberényl Zol­tán „Fábry Zoltán publicisztikája“, Balázs Béla „Nemzetiségi sajtónk fejlődése“, Lacza Tihamér „A kultúra és az irodalom tük­röződése nemzetiségi sajtónkban“ és Végh László „A tömegkommunikációs eszközök szerepe a közművelődésben“ címmel. Mind a négy előadás a maga nemében színvona­las és tartalmas volt. Az előadásokon kívül, volt egy ankét nemzetiségi sajtónk szerkesz­tőségeinek képviselőivel. Ez, sajnos, a szer­vezők minden Igyekezete ellenére, nem a legjobban sikerült. A kudarc okának felde­rítése a szervezőkre tartozik. Ha viszont az említett négy előadást vizsgáljuk meg, köny- nyűszerrel megtalálhatjuk a közös nevezőt: publicisztika. És ez az a pont, amelyen gondolkodni kellene. A haza! nemzetiségi publicisztika helyzetéről és jelentőségéről kár lenne a szót szaporítani. Azt azonban mindenképpen megérné, hogy fontolóra ve­gyük: nem lenne-e célszerű a Fábry Zoltán- napok központjába éppen a publicisztikát állítani? Tehát ezt a rendezvényt a publi­cisztika napjaivá tenni, ebből a szempont­ból tervezni a műsort. Persze ebben az eset­ben figyelembe kellene venni, hogy a pub­licisztika szó nagyon széles és sokrétű te­rület. Célszerű lenne tehát minden évben kiválasztani a publicisztikának egy kisebb szelvényét, és ezt mélyebben elemezni, kö­rüljárni, megvitatni. Nyerne ezzel a hazai magyar sajtó és a Fábry Zoltán-napok Is meghatározott profilra lelne. Még néhány szót a kevésbé sikerült an­kéthoz. Egy ankét sikere vagy bukása a „plénumon“, a közönségen múlik. A Szlo­vák Ojságírók Szövetsége Elnökségének nemzetiségi bizottsága minden évben szemi­náriumot rendez lapjaink levelezőinek. Nyil­ván lehetne úgy megszervezni a két ese­ményt, hogy a szemináriumra ott és akkor kerüljön sor. Tanulnának valami újat a le­velezők Is, és „szakképzett“ közönsége lenne a Fábry Zoltán-napok szervezőinek Is.^ Horváth Rezső iwilatkozzon, vagy ha mindenáron könnyű- Jlnével akar foglalkozni, támaszkodjon a tinédzserek véleményére.“ Ha Jól emlékszem, már néhány évvel eze­lőtt Is szeretett volna néhány olvasónk nyugdíjba küldeni, de végül is Jóslatom be­vált, és az akkori Edda együttes megszűnt. Tiszteletben tartom valamennyi olvasónk vé­leményét — Bernáth Ágnesét is —, de to­vábbra sem dicsérhetem, népszerűsíthetem a szinvonalatlan. Igénytelen dalokat. Meg az sem tud meggyőzni, ha egy általam gyengének tartott lemez végül Is arany­vagy platlnalemez lesz. Ez Is csak arról tanuűskodlk, hogy még mindig nem a szín­vonal, hanem a divatirányzat ösztönzi az olvasókat, illetve a vásárlókat. HAZAI fis magyarországi LISTA 1. Peter Nagy: Láska Je tu s nami Z Elán: Klaslka 3. Miroelav Zbirka: Dr. Jekyll a Mr. Hyde 4. Oalibor )anda: Ohefi, voda, vitr 5. Midi: Mám tlslc mesiacov S. Lehotsky — Hammel — Modus: Kapely starnú 7. Olympic: Koukám dál 8. Pavol Hammel: Clerna ovca, blela vrana 9. )án Gregni: Kto Je lepSI 10. Marika 'Gombitová: Chlapcl v pasci 1. Dolly Roll: Mexiko 2. R-Go: Nemigen 3. Oemjén Ferenc; Szerelem első vérig 4. Pataki — D. Nagy; Gyere, őrült 5. Komár László: Lola B. Varga Miklós: Tánc az utolsó mozlelői adás után 7. Szfics )ndit; Forog a Föld 8. Elsfi Emelet: Angyali vallomás 9. V’Moto-Rock: Fekszem az ágyon 10. Bikini: Mielőtt elmegyek vilAglista 1. A-Ha: Elvesztettelek 2. A-Ha: Vadászat fent és lent 3. Madonna: Igaz bánat 4. AlphavlIIe: Táncolj velem 5. Janet Jackson; Amikor rád gondolok 6. Depeche Mode: Az Idő kérdése 7. C. C. Catch: Összetört szivek szállodája 8. Rod Stewart: A szivem minden dobba­nása 9. George Benson: Amíg a város alszik 10. Lionel Ricchia: Tánc a plafonon zsAkbamacska Színes posztert nyert Varga Csilla lédecl (Ladlce), Nagy Natália zsellzl (Zellezovce), Radics Martin, Radics Erzsébet ragyolcl (Ra- dzovce) és Mészáros Zsnzsa kosúti (KoSú* ty) olvasónk. »“PB

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom