Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-16 / 50. szám

U| Bodnár Pál: Aforizmák Cjsághir X. Y. fiatal művész szabadúszás köz­ben a Kudarcba fulladt. Tannlság Károgni egy papagáj is könnyen meg­tanul, egy varjú mégis jobban csinálja. Ezért nem látni varjút kalitkában. ÍParadoxon Ha előre látnám a sorsomat, biztosan egészen másként alakulna. Töprengés ... De mihez kezdek majd halálom után? Irodalmi bakik — Lenni vagy nem lenni...? — mo­tyogta Hamlet, miközben forró ólmot öntött egy koponyába, hogy azzal verje fejbe apja gyilkosát. — Ki az .. .7 Ml az . ,.? Vagy úgy ... — mondta V. László, és felmászott a rézcsatornán, hogy inni adjon a szél­kakasnak. A farkas és a bárány (Aesopus után szabadon) Egy szép napon a farkas líini ment a patakhoz. Amint ott iszik, látja ám, hogy nem messze tőle egy bárányka szürcsöli a patak kristálytiszta vizét. A farkasnak sem kellett több, egy ug­rással a bárány mellett termett és rá­mordult: — Hogy merészeled felkavarni a pa­tak vizét, amikor én iszom belőle?! — Beee ... — mondta az ijedségtől elhaló hangon a szegény bárány. — Még csúfolódsz is?! — ordított a gonosz farkas, és a feje is reszketett a méregtől. — Ezért felfallak! — De hogyan is zavarhattam volna a te vizedet — szólalt meg a bárány —, amikor én lejjebb álltam a dombol­dalon, és a víz tudvalévőén nem foly­hat felfelé... — A mai fellett technika korában minden lehetséges — érvelt a farkas, mivel mindenáron ebédelni akart. — Felfallak! — üvöltötte. De mivel vallásos családból szárma­zott, hozzáfogott, hogy előbb asztali ál­dást mondjon. Ekkor a bárány egy óvat­lan pillanatban pisztolyt rántott és szi­tává lőtte a farkast. Aztán bizonyíték gyanánt levágta a farkas két fülét, a tetemet a patakba gurította, és a tanulság fölött morfon­dírozva elindult a falu felé, hogy fel­vegye a fenevad elejtéséért járó jutal­mat. KULCSÁR TIBOR ROVATA Mester Mária: SORON KfVÜL Cslgaházy G. Alajos egyike volt azoknak az embereknek, akiknek minden sikerül. Ügyeskedő, jó üzleti érzékkel megáldott férti volt, az összeköttetések embere. Ere­deti neve tulajdonképpen Gaál Alajos volt, csak arra hivatkozott, hogy ősei nemesek voltak, akiknek a címerében a csiga sze­repelt. Családfáját senki'sem kutatta, fgy az emberek elfogadták magyarázatát, shogy kékvérű ősei révén jogosan és méltán hasz­nálhatja a Csigaházy nevet. Így, ipszilonnal a végén. Cslgaházy G. Alajos mindenütt előnyben részesült. Soron kívül jutott be az orvosi rendelőkbe, pedig nem volt önkéntes vér­adó, mert mindenkinek szerzett valami ége­tően fontos dolgot. Soron kívül szolgálták ki a boltokban, főleg az élelmiszerüzlet fá­jós lábú Teri nénije, abban a reményben, hogy lánya, az ő gyöngyszeme bekerül az egyetemre Cslgaházy G. Alajos közbenjárá­sa folytán. A mi jószívű varázslónk összes ügyét soron kívül intézték bármely hiva­talban. Mindenki előre köszönt neki, hiszen mindenkit hálára kötelezett ügyeskedései­vel. Még Fortuna istennő is kegyeibe fogad­ta: gyakran nyert nagyobb összegeket a szerencsejátékokon. Modora rendkívül fi­nomkodó, mondhatnám gáláns volt, korra, nemre, pozícióra való tekintet nélkül mézes­mázos hangon beszélt- mindenkivel, s mo­solygott hozzá, azzal az utánozhatatlan mesterkélt mosolyával. Csigaházy G. Alajos a Hiánycikkeket gyártó vállalat kereskedel­mi osztályának vfezetőjeként, másodállásban anyagbeszerzőjeként tevékenykedett. Egész nap lóíott-futott. Azt hinnénk, este nyugod­tan dőlhetett ágyába, de nem. Lakásán éj­jel-nappal csengett a telefon. Kuncsaftjai, ügyfelei állandóan zaklatták. Mikor is pi­hent a ml örökmozgónk? Téli szabadságát általában az Alpokban töltötte, nyáron pe­dig az Adriai tenger partján hempergett a homokban, vagy a földközi-tengeri hajóűton vett részt. Ez a négy hét azonban nagyon kevés egy ember számára pihenés céljából, ha figyelembe vesszük, hogy az év negyven- nyolc hetében, hétfőtől, hétfőig robotolt a maga módján. Szólnom kell még hősöm külsejéről. Ala­csony termetű emberke volt. Férfihormon­jai eléggé túltengtek, de ez nem abban nyilvánult meg, hogy „szuperman“ külső­vel ruházta fel a természet; tehát férfias vállak, Izmos mellkas, ellenállhatatlan megjelenés, 6, nem, nem. A haja egy szálig kihullott, hiába használt vagy hatféle haj­szeszt. Testén viszont burjánzott a szőrzet, főleg a mellén, de a hátát Is dús fekete szőrzet takarta. Érdekes módon vonzotta a nőket. Ha például a főnöke titkárnője ép­pen kávéscsészéket egyensúlyozott a tál­cán, Alajos bizalmasan a fenekére csapott, s ő ahelyett, hogy képen törölte volna a fickót, a karjaiba omlott. Családi élete nem volt valami bensőséges. Több mint tíz éve elvált, de nem ö akarta. Felesége unta a szalmaözvegy szerepét, hi­szen a férje a hivatásának rabja volt. Ala­jos gyerekei is megérdemelnek néhány szót. Lányát a természet különös szépséggel ál­dotta meg, fotomodellként dolgozott, s úgy emlegették őt, hogy a „ragyogó maneken“. Fia viszont éleseszűségével tűnt ki, az érett­ségin fenomenálisnak minősítették, s több tanárjának is az volt a véleménye, hogy a fiú meg sem áll a tudományok kandidátusa titulusának megszerzéséig, akkor Is csak egy rövid Időre. Cslgaházy G. Alajost, ha betért kedvenc éttermébe, a föpincér ugrálta körül. Fino­mabbnál finomabb falatokat hordott neki, amelyek szinte úszkáltak a zsírban és már messziről illatoztak;a sok fűszertől. Amikor hősünk belső szervi elégtelenségek miatt kereste fel az orvost, az szigorú diétát, do­hány- és alkoholtilalmat rendelt el számá­ra. Meg kell jegyeznem, hogy Cslgaházy G. Alajos nem volt valami közönséges kocsma­töltelék vagy zugivó, csak a reprezentációs Italok rongálták a szervezetét. Amikor egyszer hajdani barátja invitálta kocogásra — árnyas ösvényen, friss leve­gőn, madárdaltól hangos erdőn —, csak le­gyintett: Futok én többet is mint tel A szíve azonban már nem volt a régi. Ereiben egyre gyarapodott a koleszterin, idegrendszerét állandó sztresszhatások ér­ték, szívta rendületlenül a napi húsz szál Marlboro cigarettát. Egyszóval gondosan összeszedte a rizikófaktorokat, s negyvenöt évesen végzetes szívtnfarktust kapott. So­ron kívül. Balázs Zsuzsa: VÁLÁS Minden valómmal a rossz pillanatainkra koncentrálok, hogy ne tudjon annyira fájni elválásunk. Meg kell gyűlöljelek, hogy emberi módon tudjam viselni nem­létedét, de kevés ehhez az a pokol, amit tőled kaptam. Nincs erő átprogramozni magamat, hiányod által egyre mélyebbeiA érzem szeretetem nagy súlyát, még a megbúvó értékeink is kipattannak sejtjeimből, felsorakozott boldog perceinkbe beietájdul felsebzett életem. Tegnap még jelen voltál, ma a múltam vagy, és szívem nem képes lüktetéséből kizárni téged. Csak a bölcs tudat ismétli el újra és újra velem; emlék lettél. Te emlék vagy, én szétrobbant halmazzá lettem, tudom, a kettőnek nincs már köze egymáshoz Percről percre egyre jobban szétszakít az idő. Lehet, hogy egy óra múlva még távolabbra kerülsz tőlem? Rémítő, hogy foszlányokat fogok őrizni belőled. Elválásunk tizenkettedik órájába léptem és megőrülök mások megszokott életritmusától. Idegesít még a falevelek nyári suttogása Is, a madarak vidám éneke. Legalább egy piciny szomorúság lenne mindebben, valamiféle együttérzés. De hát igaz is, minek ehhez a semmis állapothoz együttérzés? Még könny I sincs a szememben, mosolyogni is tudok, tehát látszólagosan minden a legnagyobb rendben van, éppen csak élni kell tudnom. Nélküled, önmagam nélkül, magunkért. Miért nem tanultuk meg az Iskolában, hogyan kell az elválások fájdalmát hatástalanítani? Annyi mindent megtanultunk, miért pont ez maradt el? Vagy csak az első elválás ilyen nyomasztó? Olyan vagyok, mint a másnapos kábult ember, aki nem hajlandó felébredni emlékezéseiből. Ahogy távolodtál tőlem, vlsszatarthatatlanul szétnyíltam, és minden, ami hozzád tartozott, belőlem, utánad eredt; magaddal vittél, önmagamba nézek. Ismeretlen kép fogad. Idegen élettelen rezdülések. Újra meg kell tanulnom járni, beszélni, élni. Újjá kell születnem, hogy egészen meg ne haljak. Meg kell ismernem és szeretnem azt az embert, aki tenélküled leszek és veled mint emlékkel, vagyok. T. A.: Versel nem érettek a közlésre, sok ben­nük a banalitás, a képzavar, a nagyotmondás, s mindenek előtt az önkontroll hiánya. Ez az­után löbbek közölt Ilyen eredményekhez vezet: ..... eszek Is én biz ám / jé zsíros szalon­nát / inenyecskél lelt tarüt / lö anyóst halk szavát / szép lested kedveset / derékban szé­leset / butitól Is Iszok / mert tán okos va­gyok / nekem nem kell az ész / ágy Is min­den elvész / aztán haza megyek / hogy Jó nagyot egyek.“ Flgyelmeztetlük, bármennyire okos Is, a lelt farú menyecske és a halk sza­vú anyós, netalán a derékban széles szép test megevése nem más, mint nyílt kannibalizmus. Ez minden civilizált országban törvénybe üt­köző cselekedet, viselje a következményeit. H, I.; Versel érdekes próbálkozások, de köz­lésre még nem érettek, nyersek, kiforratlanok, nem szólva a helyesírást hibákról. Legjobban Madármese című verse tetszett. Fordításait az eredeti szöveg nélkül nem tudjuk megítélni, ha legközelebb forditásokkal Jelentkezik, fel­tétlenül mellékelje az eredeti verset Is. Idóvel jelentkezzék. M. M.i Legújabb írása érdekes és sajnálatosan Időszerű témát dolgoz tel, a közölhetők közé soroltuk. Fúvóm az éneket; ..Nagyon érdekel az Iroda lom, a zene, a képzőművészet. Gyakran raj zolok, festek, fotózok, újabban a filmezéssé próbálkozom. Foglalkozom a népi kerámiával úgy érzem, hogy nagyon eltévesztettem a pá lyaválasztásomat“ — írja. Azt ajánljuk, sok irányú érdeklődését szűkítse egy vagy két te rOIetre, amelyen a lehetőségekhez képest leg Inkább kibontakoztathatja tehetségét. Enny mindennel már csak Időhiány miatt sem fog­lalkozhat. A fazekasmesterséggel kapcsolatos kérdésére levélben válaszolunk. — írásai közül két rövid prózai Írását idővel közöljük, az Alomvihar című kevésbé tetszett. Versel közül Is választottunk egy csokorra valót. Szilvi: Napnyugta című elbeszélését és kísérő­levelét 18 érdeklődéssel olvastuk. íráskészsége vitathatatlan, érdemes tovább próbálkoznia. Írása legfőbb hibáját Is jól látja: „Nem na gyón kedvelem a szentlmentallzmust, most még Is úgy gondolom, ez a művem kicsit szenti mentális.“ Ezen kívül helyenként „túlírt“, pl a befejezés előtti részben teljesen felesleges a több mint fél oldalnyi párbeszéd, mert nem viszi előre a cselekményt. — Küldje el másik két elbeszélését, s tartsa magát a jövőben is ahhoz, amit a levelében Irt: ,,Szeretnék mindig jobb és reálisabb dolgokról írni, amelyek job­ban lekötik az ember figyelmét és nagyobb élményt nyújtanak számára, mint a kitalált, szinte mesébe lllőek.“ Öt hónap az életem: Elbeszélése jól sikerült próbálkozás, de tematikai szempontból rova­tunkban egyelőre nem Időszerű a közlése. Je­lentkezzék újabb írásaival. K. J.: Verseiből továbbra sem mondhatunk semmi biztatót, ugyanaz a véleményünk, mint legutóbb. Úgy véljük, nem érdemes tovább próbálkoznia. Celemantia: Hosszú hallgatás után küldött újabb írásait érdeklődéssel és — a műfajvál­tás miatt — némi meglepetéssel olvastuk. Pró­zai írásai szinte kivétel nélkül közlésre éret­tek, alkalomadtán lapunkban meg Is jelennek. Próbálkozzon a két három ol-Jalnál terjedelme­sebb írásokkal Is. Reméljük, a versekhez sem lett hűtlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom