Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-21 / 42. szám

új ifjúság 6

iiOMédélmi nap

Gyermeksereg hangjától visszhangzott az egész környék, amikor megérkeztem a Mar- celházi (Marceloiiá) Aiapi'skola honvédelmi napjára. Az iskola sportpályáin már teljes ütemben folytak a versenyek. A kisebbek kategóriájában a szlovák és a magyar tagozat ötödikes és hatodikos tanulói, míg a nagyobbakéban a hetedikesek és a nyolcadikosok mérték össze a honvédelmi sportágakban a tudásukat. Farkas Józsefnek, az Iskola testnevelő tanárának, a honvédelmi nap fő rendezőjének sok volt a dolga, hiszen oda kellett figyelnie, hogy minden sportszerűerUja szabályoknak megfelelően és gördülékenyen folyjon. Csupán a verseny után, amíg a bírák összegezték a csapatok pontjait, tudott néhány percet szakítani a beszélgetésre. ^

— Ogy érzem, hogy jól sikerült ez a mai verseny, amelynek iskolánkban már hagyományai vannak. Néhány éve már, hogy megrendezzük a Csehszlovák Néphadsereg napja tiszteletére, s a tanulók már a felkészülés alatt is nagyon lelkesek, igyekeznek minél jobb eredményeket elérni. Ezt a napot azok is nagyon várják, akik a versenyekben közvetlenül nem vesznek részt, mert a honvédelmi napot tábortűzzel zárjuk, és az eseményt a Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének tűzijátéka teszi még emlékezetesebbé.

— Milyen formában készítik fel a tanulókat erre a versenyre?

— Minél több tanulóval meg akarjuk szerettetni a honvédelmi sportokat. Ezt a célt szolgálják az osztályok közötti honvédelmi versenyek, valamint a tavaszi és az őszi tájékozódási versenyek is. Természetesen ezt egymagám képtelen lennék megszervezni, szerencsére mindig is számíthatok az iskola igazgatóságának és a kollégáknak a támogatására. Megért a fáradságot, mert a tanulók nagyon lelkesek. A honvédelmi sportok közül főleg a lövészet vonzza a legtöbbjüket.

— Milyenek a feltételek ehhez a munkához?

— Panaszra nincs okunk. A HSZ járást bizottsága anyagiakkal is támogatja igyekezetünket, amit mi úgy próbálunk meghálálni, hogy a lahulóink közül a legtehetségesebbeket felkészítjük a járási, a kerületi, sőt az országos versenyekre is. Háromtusában és a duklal versenyekben értük el eddig a legjobb eredményeket, s a jövőben Is ezekre helyezzük a hangsúlyt.

Miközben Farkas Józseffel beszélgettünk, megszületett a „rangadó" eredménye. A kisebbek kategóriájában a szlovák, a nagyobbakéban a magyar tagozat csapatának sikerült több pontot összegyűjtenie. Szúrt Éva. Csóka Róbert, Szabó Katalin és Sen- kár Mártó még nem tudták a végeredményt, amikor kissé félrevonultunk a többiektől, hogy zavartalanul beszélgethessünk.

■— Nagyon Izgalmas volt a mai verseny

— mondta lelkendezve Róbert —, mert több számban kellett megmutatnunk, hogy mit tudunk.

— A lányok ugyanezekben a versenyszámokban szerepeltek, de természetesen külön csoportban — egészítette ki társát Éva.

— Lányoknak nein nehezek ezek a versenyszámok? — kérdeztem Katalintól, akin még a verseny után is látni lehetett, hogy szívuel lélekkel küzdött.

— Ha alaposan felkészülünk, akkor nem nehezek. Az a lényeg, hogy rendszeresen eddzünk.

— Az a gyanúm, hogy mi, a kisebbek kategóriájában — mondja a hatodikos Mártó

— ma egy kicsit elrontottuk a dobást, meglehet, hogy csak másodikok lettünk, pedig a többi számban nem voltunk rosszabbak az ellenfeleinknél.

— Elárulnátok, hogy miért kedveltétek meg a honvédelmi sportokat?

— Mert nem egyhangú, mint néhány más sportág. Itt sok mindent kell tudni, s mindent aránylag jól, mert a honvédelmi versenyek összetett versenyek.

— Sn kis termetű vagyok — mondta jó hangosan Róbert —, de nagyon szeretek sportolni. A honvédelmi sportokban értem el eddig a legjobb eredményeket, de e- mellett még a labdajátékok is érdekelnek.

— Nekem mindegy, hogy milyen sportról van szó, csak a futás szerepeljen benne — így Katalin. — A honvédelmi sportoknak meg éppen ez az alapja.

Végén a kis Mártó is elárulta titkát:

— Nekem azt mondták, ha sokat sportolok, könnyebb lesz a katonaságnál.

Közben meggyújtották a tábortüzet. A négy kis sportoló is rohant a többiek után, mert már felvillantak a tűzijáték első rakétát is. Kamocsal Imre

L

enlngrádban Garri Kaszparov 12,5:11,5 arányú győzelmével ért véget az újabb sakkvllágbajnokl párosmérkőzés, amely sok tekintetben új korszakot nyitott a sportág történetében. Mindenekelőtt eltelt egy évszázad a sakkvllágbajnokság történetében, és az újabb évszázad — most már bizonyos — minden idők legfiatalabb világbajnokának célratörő támadó stílusának Jegyében kezdődött el. Mielőbb ezt, illetve a Kaszparov — Karpov-pá- rosmérkőzés lefolyását méltatnánk, s megismerkednénk minden idők legfiatalabb világbajnokával, vessünk egy pillantást a múltba.

Száz év történelem

A sakk a világ egyik legősibb Játéka, de az első hivatalos világbajnoki küzdelmet „csak“ kereken egy évszázada, 1886-ban rendezték meg. Előtte 1851- ben a német Adolph Anderssen, majd 1866-ban a prágai születésű Wilhelm Steinitz már kivívta ugyanis a nem hivatalos világelsőséget, de az igazi bemutatkozásra 1886-ig kellett várni.

Ekkor Steinitz az Egyesült Államokban két és fél hónap alatt legyőzte a nála kilenc évvel fiatalabb, mindössze 41 esztendős német Hermann Zukertor- tot, s címét nyolc éven keresztül sikerrel védte. Az ugyancsak német E- manuel Lasker 1894-ben döntötte le trónjáról, s Steinitz hat évvel később teljesen elszegényedve egy elmegyógyintézetben hunyt el.

Lasker 27 esztendőn át uralkodott, s legyőzött ellenfelei rendre panaszolták, hogy a mérkőzések alatt vastag szivarja füstjével borítja be a sakktáblát és a riválist. Lasker búcsúja dicstelenül végződött. Havannában nem tudta elviselni a trópusi klímát — legalábbis erre hivatkozott — s 1921-ben egyetlen Játszmát sem nyerve megsemmisítő vereséget szenvedett a kubai Jose Raul Capablancától. A karibi nagymestert nemzeti hősnek kiáltották ki, s november 19-ét — születésnapját — „Capa- blanca-nappá“ nyilvánították.

fii Németországban, majd Franciaországban élő, orosz származású Alek- szandr Aljehin 1927-ben vette el a címet Capablancától, s 1946-ban bekövetkezett haláláig — három év megszakítással — „uralkodott“. 1935 — 1937 között a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE] későbbi elnöke, a holland Max Euwe volt a világelső.

Aljehin halála után két évvel, 1948- ban a sakk történetében egyedülálló esetként, a földkerekség legerősebb öt nagymestere körmérkőzéses torna keretében küzdött meg a világbajnoki címért. A győzelmet a szovjet Mihail Bot- vinnlk szerezte meg. Tőle háromszor vették el a világelsőséget, de kétszer sikeresen visszahódította a trónt. Először tíz, majd kétszer három évig állt a sakkvilág élén. Mindkétszer — igaz, csak rövid időre — honfitársai vették át a szerepét: először VaszlliJ Szmlsz- lov, majd Mihail Tál.

A hatvanas években Is folytatódott a szovjet korszak. Botvinniktól Tigran Petroszjan, tőle pedig — igen Izgalmas párosmérkőzésen — Borisz SzpasszkiJ

Kaszparov

kora

vette át a váltóbotot. Spasszkijt 1972- ben Reykjavíkban az amerikai Robert Fischer legyőzte, s mindmáig ö érte el a legmagasabb Élö-pontszámot. Három évvel később azonban nem állt ki a szovjet AnatoliJ Karpov ellen, aki így Játék nélkül Iszerezte meg a világbajnoki címet. Karpov kétszer védte meg sikeresen elsőségét, míg tavaly egy „kétfelvonásos“ küzdelem második részében vereséget szenvedett a szintén szovjet Garri Kaszparovtól, aki 22 évesen a sakktörténelem legfiatalabb világbajnoka lett. A világbajnoki páros- mérkőzések százéves történetében eddig egyszer sem fordult elő, hogy a világ két legjobbja ilyen rövid idő alatt ennyi Játszmát váltott volna.

Kis ember nagy húzásai

E mögött Florenclo Campomanes, a FIDE elnöke állt, aki aránylag rövid megbízatási ideje alatt épp elég bonyodalmat okozott már. Hivatalba lépése óta több alkalommal is kisajátította magának a vezér szerepét a sakk- világ nagy tábláján. Váratlan húzásaival még a nagymestereket is zavarba tudja hozni.

A FIDE alacsony termetű első számú embere 1985. február 15-én nyilvánította befejezettnek a Karpov — Kaszparov világbajnoki döntőt, a negyvennyolc Játszmás gigászi csatát. Nagyon hamar kiderült azonban, hogy döntése nem nyerte el az érdekeltek tetszését. Karpov 5:3 arányú vezetésénél „lépett“ az elnök, az akkori világbajnoknak egy győzelem hiányzott címe megvédéséhez. Érthető, nehezen fogadta el, hogy — látszólag — „közeli újrakoronázása“ helyett újabb tróncsatát kell vívnia, ráadásul tiszta lappal kezdve.

A kihívó Kaszparov 0:5-röl Jött fel. Joggal érvelt tehát azzal, hogy lendületben volt, s nem létezett már erő, amely megakadályozhatta volna Karpov egy évtizeden át őrzött trónjának elfoglalásában. A harmadik „főszereplő“, Campomanes érve is nyomósnak tűnt; humanitárius okokra hivatkozva tett pontot a párosmérkőzés végére. Véle^ kedése szerint a nagymesterek teljesi tőképességük végső határához érkéz tek, minden további Játszma egészsé gük elleni durva merénylet lett volna. Volt némi igazsága, a döntetlendöm plng, a partik színvonala (színvonallá lansága?] Is erre utalt.

De volt-e Joga öt hónap törekvéseit egyetlen önkényes határozattal meg nem történtté tenni? Nem lépte-e túl hatáskörét a FIDE elnöke? A kérdés — Campomanes 1982. évi novemberi hivatalba lépése óta — nőm akkor vetődött fel először.

A megsemmisített finálét ezek után csak nagy nehézségek árán — s mint utóbb kiderült —, hasznosnak egyáltalán nem nevezhető kompromisszumokkal sikerült tető alá hoznia. A Kaszpa- rov-győzelem eufóriájában hidegzuhanyként hatott a trónfosztott „király“, A- natolij Karpov bejelentése: visszavágót kér. Joga volt hozzá, hiszen a FIDE tavaly őszi grazi tanácskozásán — Campomanes sugalmazására — megszavazták neki a revanshoz való Jogot. Fájdalomdíjként?

Kaszparov mindenesetre nem akart Játszani alig egy év leforgása alatt újra. Az ő álláspontja érthető, élvezni szerette volna világbajnoki címét. Arra hivatkozott, félti a sakksport jövőjét, s mindkettőjük egészségét. Az ügyben végül is a szovjet szövetség ésszerű Javaslatára kompromisszum született.

így is először fordult elő a sakktör- tériet során, hogy a világbajnoki címért ugyanabban a ciklusban háromszor küzdjenek ugyanazok az ellenfelek. Az is először fordult elő, hogy a párosmérkőzést két különböző helyen, az adott esetben Londonban, majd a második felét Lenlngrádban Játsszák.

A sok zavaró és bosszantó körülmény ellenére az egyik legértékesebb és legszínvonalasabb világbajnoki viadalnak voltunk tanúi. így sem érdektelen azonban, miként vélekedik róla az új király, Garri Kaszparov;

— Gyakorlatilag két mérkőzést Játszottunk, s bár a feltételek mindkettőnk számára egyformák voltak, ez a körülmény minden bizonnyal zavarja a kellő összpontosítást és a sportküzdelem folyamatos, zavartalan lefolyását. Nem értek egyet a sakkvilágbajnoki koronáért folyó párosmérkőzések kétéves ciklusának modelljével sem. Semmi értelme a sietségnek. Nem engedi, hogy megpihenjünk, hogy elfeledjük az előző, nehéz partikat, hogy részt vegyünk más tornákon.

A szovjet szövetség is azon a véleményen van, hogy ez a tempó tarthatatlan. Nemrég határozottan letette vok- sát a régi, a bevált, a Campomanes e- lőtti idők háromesztendős világbajnoki ciklusa mellett.

Campomanes lassan egyedül marad a „találmánya“ védelmében. Különben még az idén lejár a mandátuma is.

M. r.

(Befejezése következik)'

ŰJ FELADATOK ELŐH

„Labdarúgásunk ú). Jelentős szakasz küszöbén áll“ — Jelentette ki sajtóértekezletén Rudolf Kocek, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség labdarúgó-szövetségének elnöke. Elég sokáig halogatták ezt a sajtó- értekezletet, hiszen az európai labdarúgásban már Javában tart az Idény. Röviddel az említett sajtóértekezlet után a válogatott is színre lépett a Finnország elleni Eu- rópa-bajnokl selejtezőn. Ha a találkozó e- redményét tudnám, most okosabb lehetnék. De mivelhogy nem tudom, csak remélhetem, hogy a válogatott sikeresen vette az elsS akadályt.

A csalódásokból ugyanis épn elég volt. Ezt állapította meg a csehszlovák labdarúgás egész vezérkara. Pedig hát valójában meglehetősen sikeres év van mögöttünk. Már ami az eredményeket Illeti.

Tavaly szeptembertől a csehszlovák válogatott tizenegy mérkőzést játszott, ebből hármat a mexikói VB selejtezőjeként, scsak egyetlen egyszer hagyta el vesztesen a pályát. Az Is egy tét nélküli mérkőzésen történt Izlandon, az !r Köztársasággal szemben. Hogy a szakértők mégis borúlátóan ítélik meg a helyzetet, annak az az oka, hogy nem harcoltuk ki a részvételi Jogot sem az 1984. évi Európa-bajnokságon, sem az 1988. évi világbajnokságon. Márpedig ez meglehetősen szomorú bizonyítvány.

A válogatott utóbbi szereplései sem tükrözik a csehszlovák labdarúgásban uralkodó helyzetet. A legfelsőbb bajnokság, amely ■mindennek az alapja, nem valami színvonalas. Túlságosan ingadozik a csapatok teljesítménye, sőt még a válogatott összeállításánál számba vehető Játékosok teljesítménye is. Nem csoda, hogy a bajnoki mérkőzések túlnyomó része Jóformán üres lelátó előtt zajlik, s ez figyelmeztető Jel. A labdarúgás nem öncélú szórakozás, hanem Igenis a közönség szórakoztatása. A szövetség elnöke is ezt hangsúlyozta, hogy meg kell nyernünk a közönséget. Ez pillanatnyilag az egész labdarúgó mozgalom legfontosabb feladata.

Hogy mivel? Természetesen a Jó és tetszetős Játékkal. Erre kell törekednie minden edzőnek, szakembernek, tisztségviselőnek és természetesen labdarűgőnak le. Elsősorban nekik kell belátniuk, hogy szégyen üres lelátók előtt Játszani. Méltóságon aluli. Minden alantas mesterkedést ki kell Irtani a labdarúgásból. Nem hagyhatjuk, hogy ü- gyeskedök uralják a mozgalmat. Csakis a Játék döntsön.

Rokonszenves a válogatott edzőjétől. Josef Masopusttól, hogy-az NSZK-tól szenvedett tavaly áprilisi katasztrofális vereségből levonta a következtetést. Nem törekedett láványos sikerekre, hanem kitartóan építette a csapatot. Törekvését többé-kevés- bé siker koronázta. Így nyugodtan elmondhatta: „Radikális beavatkozáshoz, nyúltunk. Elálltunk attól a szándéktól, hogy a válogatottat a Bohemiansra építsük, hanem újabb Játékosoknak adtunk lehetőséget. Azóta a jelenlegi keret — kevés kivétellel — együtt van. Arra törekedtünk, hogy elsősorban a kollektív szellemet szilárdítsuk meg a csapatban, és úgy tűnik, jó úton haladunk.“

Kollektív szellem már lenne. Most már egy kis minőséget is lehetne követelni a játékosoktól. Ennek az alapja azonban az, hogy a bajnokságban is szüntelenül jó látókra törekedjenek. Mert a válogatott játékának színvonala csak függvénye a bajnokság színvonalának.

Palágyl Lajoé