Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-21 / 42. szám

új ifjúság 7 B eteg-e még a magyar tntball? — Beteg? Talán soha Ilyen be­teg nem volt, mint mostanságl Talán már gyögylthatatlan Is. Vagy ha­lott ... Krisztusi erS kellene a teltá- masztásához. — Gratulálok! — A magyar labdarúgók mexikói sze­repléséhez? Nekem? — DehogyI Azért gratulálok, mert a Képes 7 által megkérdezett személyisé­gek közOl ön egyedin találta el az 1936- os mexikéi Mondial 24 csapatából az első három helyezett sorrendjét. Argen­tína, NSZK, Franciaország ... Ezt a há­rom csapatot jelölte meg ön a lap 1936- OS évfolyamának harmadik számában. — Többek között szavazott Barótl La­jos, Illovszky Rudolf, dr. Lakat Károly, Franz Beckenbauer, Lobanovszklj, és még sokan mások. — Ez azt jelenti, hogy közfiiflk ön ért legjobban a futballhoz? — Nemi Erről sző sincs. Nekem sl- kerfllt. £s talán nem Is egészen vélet­lenül. Talán ’ én gondoltam végig min­dent a legszerencsésebben. - — Mégis, minek az alapján mérlegelt? Egyáltalán, bízott abban, hogy telita­lálatot ér el? — Nemi Őszintén szólva nem Is gon­doltam rá. Mert bevallom, amikor az újság szerkesztői megkértek, hogy én Is tippeljek, egy kicsit komolytalannak tartottam az egészet. Hogy lehet meg­mondani több mint egy hónappal a vi­lágbajnokság vége előtt, hogy melyik bárom csapat nyakába akasztják majd az érmeket? Amikor még azt sem tudja az ember, hogy ki kivel kerül majd szembe a csoportmérkőzések után. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy milyenek az erőviszonyok, és azt mérlegeltem leginkább, hogy a 24-es mezőnyből kik bírhatják legjobban erőnléttel, felké­szültséggel — a tudás mellett. így jött ki nekem ez a három csapati — Melyik mellett mi szélt? — Az argentin győzelmet a dél-ame- rlkalak átlagos jó szereplése, elszántsá­ga alapján vártam, meg hogy ott ját­szik egy olyan kiváló játékos, mint Ma­radona. Mellettük szólt az Is, hogy en­nek a földrésznek a játékosai tudnak legjobban alkalmazkodni a sajátos me­xikói körülményekhez. Az NSZK-t azért vártam az élmezőnybe, mert ők olyanok, mint egy őserővel rendelkező vad, rá­adásul nekik olyan bajnokság van a há­tuk mögött, amelyből minden körülmé­nyek között és mindenkor profitálni le­het. A franciákat pedig azért vártam csak harmadik helyre, mert tudtam, togy a francia könnyedség, az ötlet csu­pán arra lehet jó, hogy meg-megvlllan- janak, de a végső győzelemhez ez ke- vésl Ilyen logika alapján választottam ki az első hármat, de becsülettel meg kell mondjam, hogy valamelyest a sze­rencse Is mellém szegődött, miként az említett csapatok mellé Is. — Oe az nem volt véletlen, hogy másokkal ellentétben ön nem tippelte, nem várta a magyar válogatottat az el­ső háromba. — Csakugyan... Okét nem vártam oda. — Miért? — Mert azt vallom, hogy egy nemze­ti válogatottnak hosszú távon egyetlen pillére, egyetlen fundamentuma lehet csak, ez pedig a hazai bajnokság szín­vonalai Ha a válogatott belső dolgait nem Is, de a teljes magyar NB I hely­zetét, állapotát jól ismerem! Ezért ju­tottam arra a következtetésre? kizárt, hogy 'a magyar válogatott ezen a vi­lágbajnokságon jelentős szerephez jus­son. — Ml kellett volna a jelentős szerep­hez? — Kevés dolog, meg nagyon sok min­den Isi Mindenekelőtt korszerűsíteni kel­lett volna a magyar futball alapjait. De ehelyett a vezetők csak a meglévő kor­hadt, rogyadozó épületet cifrázták, pln- gálták, festették. És nem vették észre, hogy közben az alap tovább romlik, to­vább gyengül, — Mikor kellett volna elkezdeni ezt az ön által javasolt épftömnnkát? — Közvetlenül a sorsolás után. Előbb ki a labdarúgásból a tehetségteleneket, a senkiket, a talpnyalókat, a sündörgőket, a labdarúgás vámszedőlt. Azaz, létrehoz­ni egy tisztességes, csalásoktól, korrup­ciótól mentes bajnokságot. A magyar bajnokság legyen magas színvonalú, min­denekelőtt korrekt, és benne a játéko­sok olyan küzdelemre legyenek kény­szerítve. mint amilyen egy jó világbaj­noki szerepléshez szükséges! És olyan erkölcsi állapotokat kell létrehozni a csapatoknál, amelyek nélkül egy sike­res világbajnoki szereplés el sem kép­zelhető. Gondolok Itt elsősorban az egy­séges szemléletre, a játékosoknak az egymáshoz való korrekt viszonyára, gon­dolok Itt egy alapos, szakszerű felkészü­lésre és nem utolsósorban egy elszánt, megalkuvást nem tűrő felsőbb sport­politikai vezetésre. — De hisz ezt nem ön mondja elő­ször — Tudom! — Ex a mások sokszor hangoztatott elképzelése! sem Igen érvényesültek! — Elhlszeml Éppen ez az, ami arra késztet, hogy újragondoljak mindent. Hogy ne fogjam be pörös számat. — Ezért fr most újra a Intballröl? — Ezért Isi — De hisz ön ott sem volt Mexikó­ban — Ez mellékes ebből a szempontból. Mert hiszen hány olyan esetről tudunk, hogy valaki ott van, és nem lát sem­mit. Másvalaki meg nincs ott, és min­denről tud, mindenről értesüli ■— Nem fél, hogy újra a vádlottak padjára kerül? — Egyáltalán nemi Még akkor sem, ha minálunk szokatlan ez a hang, amit én használok. Szokatlan az őszinteség, a ezóklmondás. Sokkal Inkább dívik a hibák, a tények elkendőzése, a sumá­kolás, a mellébeszélés, a semmltmondás és az, hogy akinek ellenvéleménye van, az áskálódik, az rosszat akar. így aztán az ellenvélemények rendszerint nem Is jutnak napvilágra. jobban játszani a magyar csapat? ön szerint milyen a ml válogatottunk igazi tudása? — Ml az, hogy egyszer, ötször, tíz­szer jobban? Ml erre a hiteles mérce? Egy író írhat ötször jobban, mint ahogy ír? Egy nő lehet ötször szebb annál, mint amilyen? Legfeljebb írhatna ..., szebb lehetne ... A csapat jobban játsz­hatna ... De az már akkor nem ez a csapat volna! Minden csapat annyi, a- mennylt mutat... Ha egy magasugró csak két métert ugrik, ml arra a blzo- zonylték, hogy két méter tíz centit Is ugorhatna? Amennyit ugrik, 6 annyit tud.. .1 Meg lehet ma nyerni egy ver­senyt hónapokkal, évekkel ezelőtti tel­jesítménnyel? Feltételezésekkel? Alap­talan handabandázásokkal, ígérgetések­kel, fogadkozásokkal, szemfényvesztés­sel? Ezekből a módszerekből él az MLSZ last-ügy Is, azok a dolgok, amelyek évek óta a labdarúgásul^ rákfenéi. És hiba lenne, ha bárkit Is Tnegtévesztene, hogy a brazilokat 3:0-ra vertük. Mert köztudott, hogy nekik annyira volt fon­tos a népstadlonbell vendégszereplés, a- mennylre nem akartak büntetést fizetni az európai túra lemondásáért. Más őket nem érdekelte. Arról nem Is beszélve, hogy a Z válogatottjukkal jöttek, még ha náluk majd minden labdarúgó világ­klasszis Is. És az ő felkészülésük sem volt a legsikerültebb. Vagy említhetném az osztrákok elleni világbajnoki selej­tezőn látottakat. Valóban látványosan játszott a Mezey-Iegénység. De Ilyen osztrák csapat ellen? Az egy öregflúk- válogatott volt. Ezt Is nézzük megi Mert az az osztrák válogatott akkor csak egy szedett-vedett társaság benyomását kel­tette, széteső, körülményes játékot nyúj­Végh Antal Gyógyít 0 atlan? Előszó helyett párbeszéd I. fejezet Riporter: Török Ferenc — Belátja, hogy ennél jobb szerep­lésre, jobb sorsra lett volna érdemes a magyar válogatott? Már csak azért Is, mert egy ilyen hosszú mérkőzéssoro- zat alatt kiváltképp érvényes az a mon­dás, hogy a labda gömbölyű. Ezek alap­ján kicsúszhatott volna a magyar csa­patból egy jobb eredmény is. — Ez Igaz ... És az Is Igaz, hogy ki­csúszhatott volna egy jobb eredmény. De ezt a kijelentést nagyon erős felté­teles módba kell tennll És rögtön azt Is el kell mondani mellé, hogy az nem a mai magyar labdarúgás Igazi arca lett volnál Véleményem szerint sokkal közelebb van az Igazi arcunkhoz, az Igazi tudásunkhoz a Ciprus elleni ver­gődés meg az a Mexikó elleni könnyed vereség. Tény. hogy kicsúszhatott volna egy jobb eredmény... De az nem lett volna reális mérce. A törvényszerű ez a szereplés voltl Mert a sportban nem elméletek alapján osztják a győzelme­ket, helyezéseket, hanem a mutatott tel­jesítmények alapján. — Ezek szerint még most is ennyire gyenge a magyar labdarúgás? — Az az Igazság, hogy a magyar lab­darúgás attől, amit Mexikóban láttunk, attól talán valamivel jobb. Valamivel. Idelg-órálg. De mihelyt egy Ilyen soro­zatos megméretésen kell bizonyítani a tudást, a felkészültséget, kipukkadnak, mint a léggömb. Mert ekkor már kiüt­köznek a bajok, hogy az alap korsze­rűtlen, hogy a korrupció a magyar lab­darúgásban az egekig ér, és hogy a magyar nemzeti bajnokságnak nincs er­kölcsi tartása. Ezek most mind együtte­sen mutatkoztak meg a csapat szerep­lésében. Igaz, a labda gömbölyű, a vak tyúk Is talál szemet. De Igazi eredmé­nyeket csak megalapozott háttérrel, meg­alapozott munkával lehet elérnll Olyan ez, mint a front. All a két hadsereg egymással szemben. Pillanatnyi részsike­reket, vltéakedéseket bármelyikük pro­dukálhat, de azért az Igazi győzelmet, az Igazi csatát az a hadsereg nyeri majd, amelyik Igazi háttérrel. Igazi muníció­val rendelkezik. Ez a háttér, ez a mu­níció pedig a magyar labdarúgásnak nem áll rendelkezésére! — Mégis milyennek képzeli a) azt a rendíthetetlen hátországot? — A magyar labdarúgás lövészárka ez a világbajnokság volt. És sajnos a háttér nem szolgálta alázattal, hittel, lelkesedéssel a harcba Indulókatl Szét­húzás volt a vezetők között, több részre szakadt a kis magyar küldöttség... Aztán, mikor jöttek a kudarcok, a fájó vereségek, amikor kiderült, hogy az alap homokra épült, üres, átlátszó kifogások voltak a mentőövek. Nyílt, őszinte érté­kelés helyett mesterkélt kifogásokkal palástolták a hibákat. Nevetséges olyas­mire panaszkodni válogatott labdarúgók­nál, hogy a játékosok nem szoktak hoz­zá a fotóriporterek jelenlétéhez, zavar­ba jöttek, ha Interjút kértek tőlük, és sorolhatnám még, ml minden ártott a melegen és a magaslaton kívül a válo­gatott fiúknak. A lengyeleknek, dánok­nak nem volt melegük? ök nem Mexi­kóban játszották 8 mérkőzéseiket? Órá­juk nem ugyanaz a klíma hatott? Miért csak a ml csapatunkat tette tönkre a magaslati levegő? Azt a magyar csapa­tot, amelyik már decemberben Időzött egy Ideig MexIkóbanI — A válogatott egyik játékosa a haza­érkezés után úgy nyilatkozott, hogy a képességeiknek a húsz százalékát sem tudták nyújtani. Egyetért ön ezzel? — Sző sem lehet az egyetértésemről! Ezek megint csak légből kapott mente- getődzések, magyarázgatások. — Ezek szerint nem tnd ennél ötször évek óta. És ha valaki emlékezteti őket az ígéreteikre, az elvárásainkra, nem vitatkoznak vele ... Persze az volna a nehezebb. Hanem összefog az apparátus a sajtó alvilágával, és megpróbálják le­járatni, bemocskolnl az Illetőt... És mindig akadnak jelentkező-vállalkozó partnereki Köztük olyanok Is, akik alá se írják a cikkeiket... Felesleges Is __ h iszen ők csak az MLSZ kegyeiért vál­lalkoznak alantas szolgálataikra ... És ha az ember megpróbál visszaszólni ne­kik, ki, hol biztosit fórumot az ellen- véleményeknek? Ok csak írják, írják felelőtlen cikkei­ket, a kudarcok Idején meg sunyin el­húzzák a csíkot a fal mellett, eltűnnek, hallgatnak, miért nem Ismételik meg állításaikat, jóslataikat, ködös-homályos állásfoglalásaikat? Gyárfás Taihás egy rádióműsorában felidézte néhány mai lovag tegnapi nyl- lakozatát. És alig hangzott el a műsor, máris jött a Népszabadság újságírójának csak monogrammal jelzett glosszájal Hogyhogy? Hát nem kell vállalnunk a felelősséget ma azért, amit tegnap mond­tunk? KI mit tett tegnap, az mára ér­vénytelen? És aki ez ellen szól, annak büntetlenül nekieshetnek a Ludas Matyi humoristái? Rágalmazva, mocskolódva, besározva azt, aki jóindulattal szólt, fi­gyelmeztetett, és aki minden vélemény­nyilvánítása után odaírja a nevét... Nyilatkoznak, ha győz a csapat. De ha jön a vereség, a kudarc, eltűnik mindegyikük, mint szürke szamár a köd­ben __ Szepesi hány magyar győzelem u tán nem nyilatkozott? És hány vereség után állt ki a közvélemény elé? Meg Buda István ... Hogy ötször jobban játsszon a látot­takhoz képest a válogatott, ez ostobaság hangoztatni. És most egy nagyon lénye­ges dologhoz értünk. Ugyanis, megítélé­sem szerint a ml válogatottunk rend­szerint nem képes arra, hogy kihozza magából a maxlmumotl De ez megint egy más kérdés. Hisz éppen ezért gyen­ge csapat ez. Hiába tud egy játékos egyénileg ezt vagy azt, hiába produkál Ilyen vagy olyan látványos dolgokat, összességében a magyar csapat nem o- lyan, mint egy gépezet, vagy ha az Is, csak olykor-olykor működik olajozottan. Egyébként döcög, vagy rozsdásan nyiko­rog. A labdarúgás kollektív tevékenység, és ebbe nemcsak a pályán történtek tar­toznak bele, hanem Ide tartozik a Nyi­tottak. A ciprusiak és a hollandok el­leni mérkőzést már említettem. Ennél azért többet tudhatna ez a magyar csa­pat. Tudhatna ... De nem tud. Mert ép­pen ezt bizonyltja ... Az esetlegességet, a bizonytalanságot, a megbízhatatlansá­got. — Megmagyarázná, hogy mire gondolt az előbb, amikor azt mondta: az érté­kelésnél vegyük figyelembe az évekkel ezelőtt történteket Is? — Nem kell ezt különösebben magya­rázni, hiszen ország-világ tudja, ml fo­lyik, ml folyt évekkel ezelőtt a magyar bajnokságban. Adták-vették a mérkőzé­seket. Köztudott volt, hogy bajnokságo­kat vásároltak csapatok csakúgy, mint helyezéseket, úgyszólván büntetlenül. A kiesés, a felkerülés majdnem mindig üz­leti tárgyalás során, a fehér asztal mel­lett dőlt el. Az MLSZ kivonta a kardot, aztán gyorsan visszadugta a hüvelyébe. Nem lehet ezeket a dolgokat így Intézni, mert akkor elkerülhetetlen lesz a valóság, el- ( gennyesedig a seb. Ez a válság most a Mundlalon tetőzött. De még mindig sze­rencsésebb így, mintha továbbra Is ab­ban ringattuk volna magunkat, hogy a magyar labdarúgás elindult egy jobb, szebb korszak felé. Emlékezzünk csak a totőbotrányra, amely nemcsak totó- ügy volt, hanem labdarűgóflgy Is volt. Mert igaz, hogy a totózűk totőztak, de a mérkőzéseket a játékosok adták el, a bírók csalták el, a vezetők hunytak sze­met a történtek felett. Hát Ilyen mo­rális helyzetben nem csoda a 6:0, eb­ben az lett volna a csoda, ha ez nem következik be. Szepesiék nem vállalták a felelősséget a totócsalásokért.. . Most Itt az eredmény ... És nem tudnak vele mit kezdeni. —• Nem olyan rég, egy beszélgetésünk során azt mondta, hogy már nincs az élete középpontjában a labdarúgás. Most mégis úgy látom, hogy a Mundial óta újra nagyon foglalkoztatja a magyar futball. — Foglalkoztat, Igen. De hadd mond­jam el, hogy én a labdarúgással mindig csak akkor foglalkoztam — mint író —, amikor erre engem a történtek rákény- szerltettek. Ha egy olyan helyzet állt elő, amiben úgy éreztem, hogy az író sem hallgathat. Különösképpen egy o- lyan fró nem hallgathat, mint amilyen­nek én Is vallom magam, akit érdekel­nek a morális, a társadalmi kérdések. Most, az előző nyilatkozatom ellenére, újra kényszert érzek, hogy a magyar labdarúgás ügyébe írói eszközökkel Is beleszóljak. — Már többször szóba hozta a morált, az őszinteséget. Miért olyan fontosak ezek? — Részben azért, mert ezek nélkül elképzelhetetlen, hogy egyenes vágányra kerüljön Magyarországon a labdarúgás, részben pedig azért, mert az emberek Igénylik az őszinteséget, az őszinte, hi­teles tájékoztatást, mé.g akkor Is. ha ez sebeket ejt az eddig félrevezetett szur­kolók lelkén. És mert biztos vagyok ab­ban, szilárd erkölcsi alapok nélkül nem csak jó labdarúgás nincs, más sincs, semmi sincs, ami jó. — Ml a célja ezzel a könyvével? Hisz abban, hogy hasznára lehetnek a leír­tak az elkövetkezendő Időszak játéko­sainak. vezetőinek? — Ezzel a könyvemmel Is az a célom, mint az eddig megjelent könyveimmel- tájékoztatni az embereket, és egy hely­zetet elemezni. Hiszen ezért van az Iro­dalom, amióta világ a világ, ezért fo­gott tollat minden frő. Hogy hlsznlr-e abban, hogy hasznos dolgokat írok le, az egy más kérdés. Az biztos, amit az ember nagyon szeret, abban hisz Is! Én nagyon szeretem a labdarúgást, de úgy érzem, a mostani,magyar futballban nem lehet hinni. Sokkal Inkább abban, hogy a magyar labdarúgás más, jobb Is le­hetne, mint ez, a mostani. — Ön szerint mi a teendő? — Egyetlen megoldás van. Elemezni mindazt, ami eddig történt. Mert a leg­keményebb ellendrukkerek — engem Is közéjük sorolnak — sem gondoltak ek­kora kudarcra. Ha most szemet hunyunk a történtek felett, egy két év múlva hasonló meglepetéssel kell majd Ismét szembenéznünk. A következetes Intézko- dések Ideje jött el. És az őszinte szen»- benézések kora. Meg kell mozgatni * posványt. — Nem tart attól, hogy újra megorrof» nők önre. hogy ellenségeket szerez ma­gának, hegy egyesek azt mondják: lyanba szél bele. amihez semmi köze? — Ezt eleve vissza kell utasltanomi Semmi közöm hozzá? Nem tudom, hogy miért ne volna közöm ehhez. Minden magyar állampolgárnak minden magyar társadalmi kérdéshez, gondhoz elemen­tárisán köze van. Ezt nemcsak megen­gedi, de kéri Is tőlünk a politika. Szól­junk bele a közélet dolgaiba. Tehát én nem vagyok llletékteleni Ét tenki sem az, akit érdekelnek a kOzOgyak. — Miből gondolja, hoonaB tudja, hogy a labdarúgásban bfldOa a lavagő? — Ezt nemcsak én tudom, ezt az e- gész ország tudjál Bizonyság rá a lab­darúgásban előforduló események, a té­nyek. Semmit nem szophat az író az ujjából. Ez az egész a levegőben van, ezt lélegezzük be nap mint nap. — Ön mindig azt mondja: a téma nem az utcán hever, hanem a levegőben van. Mi a különbség a kettő között? — Ami a földön hever, azt fel kell venni, azzal az író kénye-kedve szerint manipulálhat, gazdálkodhat. De ami a levegőben van, azt be kell szippantanll És csak azt a levegőt tudja beszippan­tani az ember, ami körülveszi. Ami a társadalom levegője Is. Ez a mostani levegő a labdarúgás dolgaitól terhes. így tehát nincs joga az írónak ezt megke­rülni, különösen akkor, ha az Ilyen té­ma érdekli. — Nem gondolja, hogy manapság túl sokat beszélnek az emberek a labdarú­gásról? Az elmúlt tizenkét évben talán semmiről sem beszéltek annytt, mint most a mezikót világbajnokságról. Téma volt a csapat szereplése buszon, villa­moson, metrón, közértben, utcán. Az meg különösen feltűnt, hogy mindenki­nek volt valami ötlete. Ki a játékoso­kat küldte volna sóbányába, ki Mezey tejét követelte, ki az MLSZ vezérkarát szidta. — Ez az, ami engem Is az írásra kö­telez! — Az 19S4-et világbajnokság óta nem előzte meg ekkora érdeklődés, várakozás a magyar válogatott szereplését. Csak­hogy az akkor egy fájó kudarc volt, ez a mostani pedig egy szégyenletes sze­rep lélektelen eljátszása. Lehet, hogy ezt a felelősséget nem tudják elviselni a játékosok? — Amit mondott, az egy Jő meghatá- y rozás, de azért a két időpont között nem szabad párhuzamot vonni. Mert ép­pen a társadalmi háttér, a társadalmi mögöttes egész más ma, mint az 1954-es világbajnokság Idején. És ott a magyar válogatott ezüstérmet nyert. Mégis, az * a kudarc felért egy halálos ítélettel. De ez a mostani nagyon megalázó Is egy- benl — Tud ön őszintén szurkolni a ma­gyar labdarúgóknak? — A lelkem legmélyén nagyon szíve­sen szurkolnék a csapatnak, feltéve, ha az egy Igazi válogatott lenne testestül- lelkestül. De amikor én azt látom, hogy a válogatottnak olyan játékosat vannak, mint amilyenek Mexikóban a labdát ke­rülgették, én ezeknek szívemhöl nem tudok drukkolni! Tudnék szurkolni egy tiszta erkölcsi alapokon álló válogatott­nak, amelyiknél nem kellene szégyellni, hogy a címeres mezt viselik. De így sem vagyok személyesen se a magyar válogatottnak, se a magyar labdarúgásnak, se egyetlen vezetőnek az ellensége. Csak a módszereikkel állok szemben. Tulajdonképpen még a 6:0-ás eredményben sem a 6:0 zavart tstenlga- zábóll Hanem ahogy ez a 6:0 létrejött, ahogy ezt elviseltük, ahogy ezt a ma­gyar válogatott cinikusan tudomásul vette. Hogy még a küzdelemben odáig sem jutottak el. hogy valakinek adtak volna egy sárga lapot, hogy valaki meg­rázta volna magát, és azt mondja: gye­rekek. figyeljünk már oda. mit csiná­lunk, hisz bennünket otthon milliók néznek . . értünk milliók Izgulnak . . . — Mit gundnl. tud az olvasóknak o- lyan tényekkel szolgálni, ami magyará­zat lehet erre a mezlkói kudarcra? — Én nem magyarázatot írok. én a véleményemet tárom az olvasók elé. Meggyőződésem, sokakkal ellentétben, akik arról beszélnek — még maguk a játékosok Is —, hogy nem tudják, ml történt Mexikóban, én pontosan tudomi Ezt fogom elmondani ebben a könyv­ben ... És van hitem mindezt elmonda- nll Mert én a labdarúgás szeretetében egy életre elköteleztem magam. Csak­úgy, mint a becsület, a tisztesség és a szókimondás dolgaiban ts. f ÍVVGMSJCtTlWr';«' ■WWr-t.'SISCT*«

Next

/
Oldalképek
Tartalom