Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-16 / 37. szám

- [ új ifjúság 31 sarrmr:- ruenacen-ss*!« A szerző felvételein Teleki Gábor portréja és egy részlet látható a város, Povaitská Bystrica főteréről Robotok a gépgyárban Vegyünk például egy gödröt, olyat, amelynek kiásásához egy em­ber Is elég. Ha ennek a munkásnak megmondjuk, milyen szélességű és mélységű legyen az a gödör, ez elég ahhoz, hogy hozzáfoghasson, és mond­juk egy nap alatt kilapátolja. Ha u- gyanezt a munkát robottal akarjuk elvégeztetni, akkor kell hozzá lega­lább öt szakember: egy, aki megter­vezi a robotot, a másik elkészíti, a harmadik megcsinálja a számítógép munkaprogramját, a negyedik az ásás alatt kezeli a gépet, az ötödik pedig ellenőrzi a munkát. Nálunk a közvélemény a termelés automatizálásának — sajnos — csak ezt az oldalát látja. A robotok üze­meltetése akkor gazdaságos, ha u- gyanolyan munkát többször, több he­lyen is elvégzik Hogy a példánál ma­radjak: míg az öt ember a robot se­gítségével kiás 300 gödröt, ugyaneny- nyinek hagyományos eszközökkel tör­ténő kiásásához már legalább 300 ember kell, vagy sokka! hosszabb idő. Nem utolsó szempont az sem, hogy a robotot kezelő személyzet egyáltalán nem végez fizikai munkát. A gödör- ásás példáját persze csak szemlélte­tésképpen hoztam fel. Azt szereftern volna mondani vele. hogy sajnos gya­korlattá vált: csak akkor adnak ele­gendő pénzt az automatizálásra, ha mér valamilyen gazdasági hasznot tud felmutatni az illető vállalat. Olyat, amelyet a robotokkal ért el. De ha kevés a pénz, akkor kevés a gépem­ber is, és — mint a példákból kitű­nik — ráfizetéses az üzemeltetésük, mert csak akkor éri meg igazán, ha több robot dolgozik egyszerre. Ezzel bezárul az ördögi kör. Én úgy érzem, nem kellene fukarkodnunk akkor, a- mikor a termelés korszerűsítéséről van szó. .Megtérül a befektetés — mondja Teleki Gábor mérnök, aki a Povazská Bystrica-i gépipari konszern dolgozó- |a. Huszonhét éves. 2ilinában végezte a közlekedési főiskolát. 1982-ben egy komplex ésszerűsítő munkacsoport ve­zetője lett. Feladatuk, hogy tíz ipari robotot állítsanak munkába a kon szem sajtolóüzemében. Ennek megfe­lelően a csoportban különböző fog­lalkozású szakembereket találunk: programozókat, technikusokat, kar­bantartókat. A PR 16 P — típusú robotokat a presovi VÜKOV szállítja. 1982-ben ér­kezett meg az első. Egy évre rá, 1983 Végén át Is adták az első automati­zált üzemrészleget. A tízből ez ideig három készült el. az utolsó tavaly év végére. Teleki Gábor elmondja, hogy ők korábban is képesek lettek volna be­fejezni felszerelését, ha Idejében megkapják a robotokat. A csoportnak nincs könnyű dolga. Az egész munkafolyamatot automati­zálniuk kell, a tulajdonképpeni mun­kagépektől, a hatalmas hidraulikus présektől kezdve egészen addig, míg a termék el nem érkezik következő állomásáig, a vegyi megmunkálásig. Megérte kockáztatni A Murphy törvénykönyv alaptétele: Ami elromolhat, az el is romlik. Ez­után már csak az a kérdés, ki ja­vítja meg. A robotokat a preSovi szer­viz javítja, de a legtöbbször nagy ké­séssel. — Három hónapot, néha egy évet Is várni kell a Javítókra — mondja Teleki Gábor. — Ezért a legtöbb hi­bát magunk próbáljuk kijavítani, de a javításnak is vannak határai, ugyan­is sok az olyan alkatrész, amely már csak a szemétbe való. Ezeket pótolni csak a gyártó cég tudná, de mivel a legtöbb alkatrészt külföldről hozza be, devizáért, s a devizakeret pedig szorítja, így nehezen tud küldeni jót a rossz helyébe, azokat inkább az új termékekbe építi be. A sajtolóüzem SZlSZ-szervezete, konszernünk vezér- igazgatójának támogatásával, védnök­séget vállalt a már működő robotok fölött. Szép dolog, hogy patronáljuk a már automatizált üzemrészlegeket, de úgy érzem, erre semmi szükség nem lenne akkor, ha a robotok va­lóban úgy működnének, ahogyan az a műszaki Igazolványukban áll. .— A tíz automatizált részleg üzem­be állítása a legnagyobb ilyen jellegű vállalkozás Csehszlovákiában, több tíz­millió koronába kerül majd. A mun­kák elkezdésekor a vállalat alig ren­delkezett olyan szakemberekkel, akik­nek képesítésük lett volna a robotok beszerelésére és üzemeltetésére. Az új műszaki berendezésekhez újfajta mun­kaszervezettségre, új munkakörök ki­alakítására és terjraészetesen a vég­zett munkának megfelelő bérezésére lenne szükség. A változások, sajnos, váratnak magukra. Az automatizálás bevezetése folyik ugyan, de szerintem hiányzik belőle az elvszerűség, a tel­jesség. Már a tervezet készítésekor figyelmeztettük a vállalatot arra, hogy az automatizáláshoz sok új szakem­berre: programozókra, karbantartókra és másokra lesz szükség. Igaz, ma már tízszer annyian vannak, mint ko­rábban, de ez a szám sem szavatolja az új berendezések szakszerű üzemel­tetését. — A tervezet elkészülte után. már a megvalósítás kezdetén rájöttünk ar­ra is, hogy a sajtolőüzem gépelnek nagy hányada elöregedett, a robot- gyár, szerint már nem alkalmasak ar» ra, hogy automatizáljak őket. Csopor­tunk ebből a tényből kiindulva sajá­tos eljárást alkalmazott: először föl­szereltük a robotot, s csak azután vettük nyilvántartásba az elvégzett munkát, közben kijavítva néhány o- lyan hibát, amelyek miatt esetleg nem engedélyezték volna az üzemeltetést. Brigádunk élvezett annyi bizalmat, hogy megengedhette ezt magának, és megérte kockáztatni. Teleki Gábor mondatai eszembe jut­tatnak egy másik Murphy-törvényt: Utólagos bocsánatot valamire sokszor könnyebb nyerni, mint engedélyt. Meg­csontosodott szabályokon gyakran nem lehet másként változtatni, csak megkerülésükkel, s ha Gáborék nem ezt tették volna, az automatizálás nem tartana vállalatunkban ott, ahol most tart. Középiskolai végzettség kellene a robotok kezeléséhez, de nem nagyon válogathatunk a munká­sokban. A sajtolóüzemben nagy a zaj, 250—630 tonnás hidraulikus prések dolgoznak, s a balesetveszély is jó­kora. Alig akad ember erre a mun­kára. Az automatizálás jelentősége itt elsősorban abban rejlik, hogy a gé­pek helyettesítik az embert a nehéz testi munkáknál. A robotokkal fel­szerelt üzemrészlegbe összesen tíz ember kell a berendezések kezelésé­hez. Egyébként én tévesnek tartom azt, ha 8 robotosításra csak úgy né­zünk: mennyi ember munkáját helyet­tesíti és mennyi anyagi hasznot hajt a robot. Ez is lehet szempont; de e gazdasági szempont mellett nem ki­sebb a szociális jelentőségük, hiszen sikerül teljesen kiküszöbölniük a fá­rasztó fizikai munkát. Arról van szó, hogy ha a huszadik században élünk, ne dolgozzunk tizenkilencedik századi munkakörülmények között, hanem ko­rúnk műszaki fejlettségének megfe­lelően. KUnko Rébert A GYEREKEK tolmácsa A társalgás mindvégig gördülé­kenyen folyik, ezúttal egy olyan világnyelven, melyet én csak egy­két mondat erejéig ismerek. A ri­portalany angolul válaszol, mégis szinte szinkronban jegyzem az el­hangzottakat, amiért köszönet a mellettem álló tolmácsnőnek, aki kapásból fordít. A beszélgetés u- tán ugyancsak fúrja az oldalamat, ki ez a fiatal lány, akit csak egy­szerűen mellém állítottak, legyen a segítségemre. — Jana Petríková vagyok és itt, Losoncon (Lucenec) nemzetközi p'onírtáboi;ban talmácsi minősí­tésben töltök közel négy hetet. Már negyedik éve a SZISZ KB tol­mácsaként segítek a nyári pionir- és építőtáborokban, de kísértem már csehszlovák pionírokat ang­liai táborozásra. Magamról talán vagyok Kassán (Kosice) egy ne­velőintézetben. Az iskolában a SZISZ-alapszervezetben a titkári funkciót látom el. — Bizonyára nem véletlenül let­tél tolmács, de azért érdekelne, hogyan lehet valakiből a SZISZ KB tolmácsa. Milyenek a feltételek és a követelmények, milyen vizs­gákon kell túlesni? — Lényegében minden olyan fiatalból lehet tolmács, akinek e- gészségl állapota és főleg nyelvi tudása megfelel a követelmények­nek. Természetesen az adott nyelv- bői tett államvizsga sokat nyom a latban. Egy aránylag szigorú vizsgán kell átesni, ahol egyéb szempontokat — mint, például a szisz-munka — is figyelembe vesznek. Én viszonylag simán ju­tottam tovább. A vizsgám nagyon jól sikerült, do agóta ie minden évben egyhetes tanfolyamra járok a SZISZ KB iskolájába Secbe, ahol minden egyes alkalommal vizsgát Is kell tenni. A nyelvi ismereteken kívül az általános politikából és az ifjúsági mozgalom történetéből is vizsgázunk. Engem főleg a nem­zetközi pionírtáborokba osztanak be, mivel a munkahelyemen is gyerekekkel foglalkozom. — Gondolom, örültél, mikor ta­valy angol nyelvközegben tölthet- tél egy-két hetet. Milyen tapaszta­latokkal járt ez az út számodra? — Rájöttem arra, hogy az élő beszéd, az eleven nyelvi közeg töb­bet ad az embernek minden tan­könyvnél. A beszéden kívül él­mény volt számomra az angolok szokásainak, életstílusának a meg­ismerése is. A pionírokkal tíz na­pot tartózkodtunk Londonban, to­vábbi tíz napot pedig Észak-Wa- lesben töltöttünk. Alkalmunk nyílt családokat is megtekinteni, baráti kapcsolatokat teremteni. Mai na­pig is levelezek néhányukkal. Egy, érdekes dolgot figyeltem meg a családok életében. Számomra kü­lönös volt, mennyire önállóak az angol gyerekek, hamar kialakul a szülök és gyerekek között az e- gyenrangúság. Egyéni meglátás ez éppúgy, mint az, hogy a nálunk sokat emlegetett „angol hidegvér“ is inkább ésszerű, józan, elvhű életvitel, mint valamiféle lassított gondolati és cselekedeti összefüg­gés. — Az idén itt Losoncon már az Albionban tett látogatásod gazdag tapasztalataival felvértezve foly­tattad tolmácsi munkádat. Mik a további terveid? — Régi vágyam, hogy angolt ta­níthassak, de annak is örülök, ha sikerül valakinek segítenem. — polgári — A szerző felvétele A járás legjobbjai A SZISZ c/alántai járási Bizott­sága a Járási Mezőgazdasági Igaz­gatósággal értékelte a „Egy szem ne vesszen kárba“ aratási ver­senyt. A SZISZ járási bizottságá­nak dolgozójától, Dömötör Róbert­tól megtudtuk, hogy az idei ara­tásba, összesen 1166 fiatal kap­csolódott he. A kombájnok nyer­geiben 96 kéttagú csoport dolgo­zott, ők a gabonaterületnek csak­nem a feléről takarították be a termést. A legjobb eredményeket az E-512-es kombájnokon az Äb- raliámi Efsz Sido — IvanCík ket­tőse érte el, 118 és fél hektárról takarították be a termést. Az E- 516-soknál a legsikeresebb a Ga- lántal Gép- és Traktorállomás Győ­ri — Kontár kombájnoskettöse volt, 200 hektáros teljesítménnyel. Sok fiatal dolgozott a gabona szállításában Is. A tehergépkocsik és traktorosok kormánya mögött 80 fiatal ült, és 53 567 tonna ga­bonát szállítottak el a földekről. A szállításban a legjobb ered­ményt Katona István, a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság, valamint Keszeli Ferenc, a Felsőszeli [Hor­né Sallby) Efsz dolgozója érte el, A szalma betakarításába 32 SZISZ- alapszervezet csaknem négyszáz tagja kapcsolódott be. A fiatalolc részt vettek a gabonatermés vé­delmében is. Az Ifjúsági Fényszó­ró 21 őrjárata működött; 20 tűz­védelmi és 25 pionír „Sugár“-őr- szem járta a határt. A javítóműhelyek közül a leg­jobb munkát a Sládkovicovól Ál­lami Gazdaság Machata László vezette csoportja végezte. A javí­tók egyéni versenyében a legjobb eredményt a Vefky Grob-1 Efsz javítója, Marek Rímes érte el. A SZISZ járási bizottsága az el­ért eredmények alapján kihirdet­te a járás legjobb ifjúsági alap­szervezetét. Ezt a megtisztelő cí­met az idén a Slovenské Pole-Í Állami Gazdaság SZISZ-szervezete kapta. Oláh Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom