Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-16 / 37. szám

Csúnya film egy diákotthonban Először nem hittem el. Nem hittem el, hogy tizenhét éves fiáit bruíalitősra képesek fiatalabb társukkal szemben. Ok nélkül! — csak! Virtusból, legénykedésből. Aztán egy cseh teslvérlapban olvastam vitát erről a témáról, szülők mondták el megfélemlített gyerekük eseteit, és megfélemlített gyerekek — nagyon tapintatosan, nehogy kiderüljön, hogy „köptek", hiszen az iskolát valamiképpen szeretnék befejezni — a csúnya film forgatókönyvét. A közelmúltban pedig egy sajtóértekezleten esett szó a diákok közötti kivagyomságról, a diákverésekröl. Annak ellenére, hogy egyedi esetekről van szó, foglalkoznunk kell velük, hiszen szeretnénk megelőzni őket. Hétfőn este, úgy kilenc óra tájt fejező­dött be a tévéíüm, a diákotthon egy ideig még zsongott, de a folyosók lassanként el­csendesedtek. Fél tízkor a 114-es szobában, ahol első­sök laknak, négy harmadikos a szoba kö­zepére parancsolta az egyik elsőst. Vigyázz- ba állították, és összecsavart törülközővel ütlegelték a hátát, combját, ott, ahol ér­ték. Az elsősnek közben énekelnie kellett, mégpedig azt a dalt, amely épp soron volt a magnó; ekercsen. Az erőszak vagy tíz per­cig tombolt a szobán, utána a nagyfiúk megfenyegették a szobatársakat, hogy aki az esetről egy kukkot Is szól, hasonló sors­ra jut. És mint akik jól végezték dolgukat, elvonultak szobájukba. Az esetet nyolcán nézték végig, de senki sem avatkozott közbe. Mindez néhány hónappal ezelőtt történt. A helyszínt szándékosan elhallgatjuk — nem a hitelesség, hanem a jelenség fontos, a maga döbbenctességével és tanulságaival, érthete'lonségelvel együtt. A diákotthon vezető nevelője: — A fiúcska pénteken hazament, és hét­tőn nem jött vissza. Szerdán megjelent az édesapja az Igazgatónál, és bejelentette, hogy a gyerek fél visszajönni, mert a na­gyok nagyon megfenyegették. Az igazgató elvtárs és én Is nagyon megdöbbentünk a hallottakon, addig ugyanis sejtelmünk sem volt a 114-esen lejátszódott esetről. A be- vérzett szemű gyereket a verést követő na­pon, tehát kedden az Iskolaorvos elküldte szakorvoshoz, és annak ellenére, hogy az arca Is tele volt kék foltokkal, mindenütt azt álltiottn, hogy kosárlabdázott és elesett a tornateremben. Közben az egész diákott­hon az Gsetről pusmogott, csak mi nevelők nem tudtunk semmiről, mert felénk „hír­zárlatot“ rendeltek el a legények. Százhu­szonnyolc fiú van a gondjainkra bízva, és nem mind angyal. De hát melyik családban nincs rossz gyerek?! Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy nem ez a jellemző a mai fiatalokra. Huncutok, tréfálkozni Is szeretnek, de ilyesmi ez Ideig még nem for­dult elő. Nagyon bánt bennünket, ami tör­tént, és számomra teljesen érthetetlen az a félelem, amely megbénította a több mint száz gyereket, hogy az Igazságot bevallják. Ártatlanabb kimenetelű legénykedést tapasz­taltunk már ezelőtt Is, például olyasmit, hogy a harmadikosok nem takarítottak a folyosón, helyettük ezt mindig az elsősök végezték. Amint értesültünk erről, felelős­ségre vontuk a hetvenkedöket, és tudomá­sukra hoztuk, hogy még egy Ilyen eset, és kizárjuk őkét az otthonból. Ügy látszik, nem voltunk eléggé következetesek. Letört bennünket, ami történt, mert csorba esett a diákotthon becsületén, nem csodálkozom, ha ezután megrendült az emberek bizalma Irántunk. A szolgálatos nevelő és én meg­rovást kaptunk, és megvonták tölünk a ne­gyedévi jutalmat. A legnagyobb kár azon­ban nem bennünket ért... Számos iskolában ünnepélyesen Is diákok­ká avatják az elsősöket, ezzel Is aláhúzva, hogy az Iskola diákközössége befogadta őket. Ez diákhagyomány. A harmadikosok, a felsősök fölénye viszont nem az, csupán valamiféle képzelt privilégium, hogy az el­sősüknek takarítaniuk kell a harmadikosok folyosóját Is, gondoskodniuk kell tiszta ágy­neműről. Egv elsős: — Ha jöttek, hogy takarítsak, mentem, mert féltem, hogy nevetségessé tesznek bár­melyik helyzetben, vagy hogy megvernek. Otthon nem szóltam semmit, egyszerű em­berek a szüleim. Itt a diákotthonban Is csendben voUunk. Azt hittük, hogy az el­sősök szolgasága Itt hagyomány. A máso­dikosok már szeptemberben figyelmeztettek bennünket, ne is próbáljunk visszafelesel ni, mert abból csak félreértés születik. A fiút, akit megvertek itt a szemünk láttára, spiclinek nevezték, és attól féltünk, hogy bennünket Is ezzel a jelzővel megbélyegez­nek. Ezért hallgattunk, és mindent megcsi­náltunk, amit a harmadikosok kértek. Egy harmadikos: — Az elsősök valamikor (vagy 100 évvel ezelőtt?!] magázlák a harmadikosokat. 0- lyan nagy dolog ez, ha elvárjuk tőlük, hogy Itt-ott „beugorjanak“ helyettünk? Bennünket Is kioktattak az elődeink, ml is voltunk el­sősök, naponta tízszer is köszöntünk az akkori harmadikosoknak. Egy másik harmadikos: — Undorodom a társaim nagyképűségétől, csak attól félek, hogy egyszer nekem Is „megmagyarázzák“ ezeket a felettébb fur­csa diákhagyományokat. Elítélem a fenye- getödzést, és hányingerem van, ha látom, hogy osztálytársaim hármas-négyes csapa­tokba verődve gúnyt űznek valamelyik el­sősből, az ebédlőben kihúzzák alóla a szé­ket, vagy elveszik az otthonról kapott ele­mózsiájukat. Ha egyedül vannak, akkbr a viselkedésükkel nincs semmi baj, de amint összeverődnek ketten-hárman, máris azon törik a fejüket, hogyan felbosszantani egy szegény zöldfülűt. Én mindig szóvá teszem az Ilyesmit. Lehet, hogy a nevelőknek Is szólnom kellene, de az már nagyon bonyo­lult, mert akkor a szülőket Is bevonják meg mindenkit, nagy feneket kerítenének még az ártatlan tréfálkozásnak Is. Néhány mondat az iskola pedagógiai ta­nácsának jegyzőkönyvéből: A négy harmadikos szülei kérték az is­kola igazgatóságát, ne zárja ki a fiukat az iskolából, legyen tekintettel arra, hogy eddig Is már rengeteg pénzbe került a ta­nulmányuk. Nem ígértek semmit, célzást sem tettek gyerekeik megbüntetésére, az volt a fontos, hogy a garázdálkodásnak ne legye­nek súlyosabb következményei csemetéjük életében és nem annak az életében, akit megfélemlítettek, elűztek az iskolából. Mi lett a vége? Az, hogy a négy „hős­nek“ mennie kellett diákotthonból. Iskolából egyaránt, jelenleg egy másik kerület ugyan­olyan küldetésű Iskolájában Ismét harma­dikosok, tehát ismétlik az osztályt. Az Is­kola rendkívüli szülői értekezletet hívott össze, amelyen bejelentették, hogy diák diák előtt — legyen az elsős vagy harmadikos -— tekintélyt csakis a tudásával és nem az erejével szerezhet. A diákotthonban a tör­téntek után gyakrabban fogják ellenőrizni, mivel töltik a gyerekek a szabadidejüket, hogy elejét vegyék a brutalitás legelemibb megnyilvánulásának is. Hiszen a leírt eset sem aznap este fél tízkor, hanem jóval e- löbb kezdődött, lehet, hogy épp akkor, a- mlkor a nevelő büntetés helyett csupán megfenyegette a fölényeskedő harmadiko­sokat. Engem mélységesen megdöbbentett az a veszélyes, közömbös és az emberi méltósá­got semmibe vevő magatartás, amely azokat jellemezte, akik szótlanul végignézték tár­suk brutális bántalmazását. De nemcsak ró­luk van sző, a diákotthon egész közösségé­ről, hiszen másnap szinte valamennyien ér­tesültek az esetről — szeretném hinni, hogy legalább megrendültek és elítélték azt — de hallgattak tovább, attól félve, hogy va­laki a besúgó jelzővel bélyegezi meg őket. Képtelenek voltak nyilvánosan elítélni ma­roknyi társuk lelki és fizikai terrorját. Csúnya filmként él bennem a történet... Talán nem Is volt Igaz... N. Zácsek Erzsébet Jllusztráciős kép Falusi fiatalok találkozója Sceben, Scibinlum, Szebln — régi í- rásokban így találjuk ennek a sáros! városnak, Sablnovnak a nevét. A mai — mintegy tízezer lakosú — Sabinov amellett, hogy a Preäovi Járás északi részének ipari centruma — gyü- mölcsészeti központ is. Akárcsak a múltban, ma is híres a sablnovl sárga­barack, de almából és egyéb gyümölcs­ből is kitűnő a termés errefelé. A vá­ros környéki faiskolákban nemesített fajták külföldön Is keresettek. A gyü­mölcstermesztéssel főként a Sablnovl Állami Gazdaság foglalkozik, valamint a mezőgazdasági szakközépiskola kerté­szete. Utóbbi egész Kelet-Szlovákiát el­látja barack-, cseresznye-, alma-, kör­te- és szilvafacsemetével. A gyümölcsök legnagyobb feldolgozója pedig a kassai (Kosice) Frucona vállalat sabinovi rész­lege. A felsorolt üzem-eket Is meglátogat­ták a „Falusi és mezőgazdasági fiatalok napjai“ résztvevői. E rendezvénysoro­zatra idén került sor tizenhatodszor, s a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága harmadízben tartotta a találkozót Sabi- novban; 1975 és 1983 után újra Itt gyűl­tek össze Szlovákia falusi és paraszt­fiatalságának küldöttel, hogy kicserél­jék tapasztalataikat, ismerkedjenek egy­mással, a várossal, a vidékkel. Kerüle­tenként 90 fiatal érkezett a kelet-szlo­vákiai városba, ahol a helyi művelő­dési központ épülete adott otthont a rendezvények többségének. A megnyitó beszédet Dusán Longauer, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsá­génak alelnöke tartotta. Beszédében értékelte a fiatalok elmúlt választási időszakban végzett munkáját, és szólt az elkövetkező Időszak feladatairól. El­mondta, hogy 1981—86-ban a fiatalok Szlovákiában összesen 103 millió órát dolgoztak társadalmi munkában, 22 mil­lió koronát fizettek be a szolidaritási alapba. Kiemelt néhány jelentős SZISZ- mozgalroat, többek között az ifjúsági kezdeményezések stafétáját, a ZENIT- et, az Életfa-mozgalmat. Ez utóbbiban különösen szép eredményeket értek el a fiatalok, nemcsak a patakok, kaszá­lók tisztításában, hanem például a mű­emlékek, várak, kastélyok felújításában Is. Példaként említette a trenöíni vár helyreállítását, a bratislaval várhegy rendbetételét, a főváros új lakótelepé­nek parkosítását. Ismertette a „Fiata­lok községüknek — városuknak“ új mozgalom célját és első eredményeit. Ennek a versenynek az a célja, hogy elmélyítse a SZISZ és a nemzeti bizott­ságok kapcsolatát, ezáltal elősegítse a választási programnak, valamint a CSKP XVII. kongresszusa határozatai­nak a teljesítését. A megnyitó után a találkozó részt­vevői mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeket látogattak meg, este ízelítőt kaptak abból, hogyan kell Jól megszer­vezni egy falusi mulatságot. Persze, az a „bemutató“ egyben szórakozás Is volt, ahol mindenki jól érezhette magát — ismerkedhetett, beszélgethetett. A szombati napot a mozgásnak, a sportnak szentelték a rendezők. A ra2- ilanyi repülőtéren megtartották a ka­szálók ZENIT-versenyét az „Aranyka­sza“ díjáért. Ugyanebben az Időben a mezőgazdasági iskola sportpályáin sportversenyek folytak. Délután a Hon­védelmi Szövetség tartott bemutatót, este gálaműsor volt, utána meg mulat­ság egészen éjfélig. Néhány arc — néhány vélemény a találkozóról: Stefan Mozdík, a SZISZ Nitrát Járási Bizottságának dolgozója: Járási székhe­lyünkön kilenctagú Ifjúsági bizottság a- lakult, amelynek feladata a környezet szennyezettségének mérése, a fiatalok környezetvédelmi akcióipak megszerve­zése. 1986 márciusában körzeti szemi­náriumot tartottunk, amelyen a SZISZ környezetvédelmi tennivalóit tárgyal­tuk meg. Járásunkban az Életfa-mozga­lomba 521 csoport kapcsolódott be, kö­rülbelül 17 000 fiatal. Legjelentősebb eddigi eredményünk a Nitra környéki patakok, források kitisztítása mellett az, hogy megkezdtük a glmesl (Jele- neej vár környékének és az üdülőköz­pontnak a szépítését. Stanislav 2umot, a SZISZ Svidníki Járási Bizottságának dolgozója: A kör­nyezetszennyezés járásunkban nem nagymértékű, de nagy gond például a patakok szennyezettsége. Bírság jár a patakok szennyezéséért, de erre sok­szor joggal, azt válaszolják a bűnösök: „Hát akkor hová szórjuk a szemetet?“ Ami Igaz, igaz: sok helyen nincs kije­lölve szemétdomb és ahol vannak is például konténerek, a járás illetékes szervei üzemanyaghiányra hivatkozva nem szállítják el belőle a szemetet. Ivan Hoöka a Trnavai járásból: Az utóbbi években csökkent járásunkban a falusi SZISZ-szervezetek taglétszáma. Ennek okát abban látom, hogy az üze­mek, iskolák igyekeznek „megfogni ma­guknak“ a fiatalokat, és nem Is Igen becsülik azt, aki egy falusi szervezet tagja. Lehetőség van ugyan arra, hogy a fiatal regisztrált tag legyen a falu­jában, de ezzel nem nagyon élnek, azt mondják: eleget dolgozunk az Iskolai, üzemi szervezetben. Véleményem sze­rint Itt valamilyen változtatásra lenne szükség, hogy a falusi ifjúsági szerve­zetek munkája fellendüljön. Ilyen és ezekhez hasonló vélemények százával hangzottak 'el a négy nap so­rán, a küldöttek hasznos tapasztala­tokkal ülhettek vasárnap a hazainduló autóbuszba. Klínko Róbert Illusztrációs kép

Next

/
Oldalképek
Tartalom