Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-09-16 / 37. szám
Csúnya film egy diákotthonban Először nem hittem el. Nem hittem el, hogy tizenhét éves fiáit bruíalitősra képesek fiatalabb társukkal szemben. Ok nélkül! — csak! Virtusból, legénykedésből. Aztán egy cseh teslvérlapban olvastam vitát erről a témáról, szülők mondták el megfélemlített gyerekük eseteit, és megfélemlített gyerekek — nagyon tapintatosan, nehogy kiderüljön, hogy „köptek", hiszen az iskolát valamiképpen szeretnék befejezni — a csúnya film forgatókönyvét. A közelmúltban pedig egy sajtóértekezleten esett szó a diákok közötti kivagyomságról, a diákverésekröl. Annak ellenére, hogy egyedi esetekről van szó, foglalkoznunk kell velük, hiszen szeretnénk megelőzni őket. Hétfőn este, úgy kilenc óra tájt fejeződött be a tévéíüm, a diákotthon egy ideig még zsongott, de a folyosók lassanként elcsendesedtek. Fél tízkor a 114-es szobában, ahol elsősök laknak, négy harmadikos a szoba közepére parancsolta az egyik elsőst. Vigyázz- ba állították, és összecsavart törülközővel ütlegelték a hátát, combját, ott, ahol érték. Az elsősnek közben énekelnie kellett, mégpedig azt a dalt, amely épp soron volt a magnó; ekercsen. Az erőszak vagy tíz percig tombolt a szobán, utána a nagyfiúk megfenyegették a szobatársakat, hogy aki az esetről egy kukkot Is szól, hasonló sorsra jut. És mint akik jól végezték dolgukat, elvonultak szobájukba. Az esetet nyolcán nézték végig, de senki sem avatkozott közbe. Mindez néhány hónappal ezelőtt történt. A helyszínt szándékosan elhallgatjuk — nem a hitelesség, hanem a jelenség fontos, a maga döbbenctességével és tanulságaival, érthete'lonségelvel együtt. A diákotthon vezető nevelője: — A fiúcska pénteken hazament, és héttőn nem jött vissza. Szerdán megjelent az édesapja az Igazgatónál, és bejelentette, hogy a gyerek fél visszajönni, mert a nagyok nagyon megfenyegették. Az igazgató elvtárs és én Is nagyon megdöbbentünk a hallottakon, addig ugyanis sejtelmünk sem volt a 114-esen lejátszódott esetről. A be- vérzett szemű gyereket a verést követő napon, tehát kedden az Iskolaorvos elküldte szakorvoshoz, és annak ellenére, hogy az arca Is tele volt kék foltokkal, mindenütt azt álltiottn, hogy kosárlabdázott és elesett a tornateremben. Közben az egész diákotthon az Gsetről pusmogott, csak mi nevelők nem tudtunk semmiről, mert felénk „hírzárlatot“ rendeltek el a legények. Százhuszonnyolc fiú van a gondjainkra bízva, és nem mind angyal. De hát melyik családban nincs rossz gyerek?! Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy nem ez a jellemző a mai fiatalokra. Huncutok, tréfálkozni Is szeretnek, de ilyesmi ez Ideig még nem fordult elő. Nagyon bánt bennünket, ami történt, és számomra teljesen érthetetlen az a félelem, amely megbénította a több mint száz gyereket, hogy az Igazságot bevallják. Ártatlanabb kimenetelű legénykedést tapasztaltunk már ezelőtt Is, például olyasmit, hogy a harmadikosok nem takarítottak a folyosón, helyettük ezt mindig az elsősök végezték. Amint értesültünk erről, felelősségre vontuk a hetvenkedöket, és tudomásukra hoztuk, hogy még egy Ilyen eset, és kizárjuk őkét az otthonból. Ügy látszik, nem voltunk eléggé következetesek. Letört bennünket, ami történt, mert csorba esett a diákotthon becsületén, nem csodálkozom, ha ezután megrendült az emberek bizalma Irántunk. A szolgálatos nevelő és én megrovást kaptunk, és megvonták tölünk a negyedévi jutalmat. A legnagyobb kár azonban nem bennünket ért... Számos iskolában ünnepélyesen Is diákokká avatják az elsősöket, ezzel Is aláhúzva, hogy az Iskola diákközössége befogadta őket. Ez diákhagyomány. A harmadikosok, a felsősök fölénye viszont nem az, csupán valamiféle képzelt privilégium, hogy az elsősüknek takarítaniuk kell a harmadikosok folyosóját Is, gondoskodniuk kell tiszta ágyneműről. Egv elsős: — Ha jöttek, hogy takarítsak, mentem, mert féltem, hogy nevetségessé tesznek bármelyik helyzetben, vagy hogy megvernek. Otthon nem szóltam semmit, egyszerű emberek a szüleim. Itt a diákotthonban Is csendben voUunk. Azt hittük, hogy az elsősök szolgasága Itt hagyomány. A másodikosok már szeptemberben figyelmeztettek bennünket, ne is próbáljunk visszafelesel ni, mert abból csak félreértés születik. A fiút, akit megvertek itt a szemünk láttára, spiclinek nevezték, és attól féltünk, hogy bennünket Is ezzel a jelzővel megbélyegeznek. Ezért hallgattunk, és mindent megcsináltunk, amit a harmadikosok kértek. Egy harmadikos: — Az elsősök valamikor (vagy 100 évvel ezelőtt?!] magázlák a harmadikosokat. 0- lyan nagy dolog ez, ha elvárjuk tőlük, hogy Itt-ott „beugorjanak“ helyettünk? Bennünket Is kioktattak az elődeink, ml is voltunk elsősök, naponta tízszer is köszöntünk az akkori harmadikosoknak. Egy másik harmadikos: — Undorodom a társaim nagyképűségétől, csak attól félek, hogy egyszer nekem Is „megmagyarázzák“ ezeket a felettébb furcsa diákhagyományokat. Elítélem a fenye- getödzést, és hányingerem van, ha látom, hogy osztálytársaim hármas-négyes csapatokba verődve gúnyt űznek valamelyik elsősből, az ebédlőben kihúzzák alóla a széket, vagy elveszik az otthonról kapott elemózsiájukat. Ha egyedül vannak, akkbr a viselkedésükkel nincs semmi baj, de amint összeverődnek ketten-hárman, máris azon törik a fejüket, hogyan felbosszantani egy szegény zöldfülűt. Én mindig szóvá teszem az Ilyesmit. Lehet, hogy a nevelőknek Is szólnom kellene, de az már nagyon bonyolult, mert akkor a szülőket Is bevonják meg mindenkit, nagy feneket kerítenének még az ártatlan tréfálkozásnak Is. Néhány mondat az iskola pedagógiai tanácsának jegyzőkönyvéből: A négy harmadikos szülei kérték az iskola igazgatóságát, ne zárja ki a fiukat az iskolából, legyen tekintettel arra, hogy eddig Is már rengeteg pénzbe került a tanulmányuk. Nem ígértek semmit, célzást sem tettek gyerekeik megbüntetésére, az volt a fontos, hogy a garázdálkodásnak ne legyenek súlyosabb következményei csemetéjük életében és nem annak az életében, akit megfélemlítettek, elűztek az iskolából. Mi lett a vége? Az, hogy a négy „hősnek“ mennie kellett diákotthonból. Iskolából egyaránt, jelenleg egy másik kerület ugyanolyan küldetésű Iskolájában Ismét harmadikosok, tehát ismétlik az osztályt. Az Iskola rendkívüli szülői értekezletet hívott össze, amelyen bejelentették, hogy diák diák előtt — legyen az elsős vagy harmadikos -— tekintélyt csakis a tudásával és nem az erejével szerezhet. A diákotthonban a történtek után gyakrabban fogják ellenőrizni, mivel töltik a gyerekek a szabadidejüket, hogy elejét vegyék a brutalitás legelemibb megnyilvánulásának is. Hiszen a leírt eset sem aznap este fél tízkor, hanem jóval e- löbb kezdődött, lehet, hogy épp akkor, a- mlkor a nevelő büntetés helyett csupán megfenyegette a fölényeskedő harmadikosokat. Engem mélységesen megdöbbentett az a veszélyes, közömbös és az emberi méltóságot semmibe vevő magatartás, amely azokat jellemezte, akik szótlanul végignézték társuk brutális bántalmazását. De nemcsak róluk van sző, a diákotthon egész közösségéről, hiszen másnap szinte valamennyien értesültek az esetről — szeretném hinni, hogy legalább megrendültek és elítélték azt — de hallgattak tovább, attól félve, hogy valaki a besúgó jelzővel bélyegezi meg őket. Képtelenek voltak nyilvánosan elítélni maroknyi társuk lelki és fizikai terrorját. Csúnya filmként él bennem a történet... Talán nem Is volt Igaz... N. Zácsek Erzsébet Jllusztráciős kép Falusi fiatalok találkozója Sceben, Scibinlum, Szebln — régi í- rásokban így találjuk ennek a sáros! városnak, Sablnovnak a nevét. A mai — mintegy tízezer lakosú — Sabinov amellett, hogy a Preäovi Járás északi részének ipari centruma — gyü- mölcsészeti központ is. Akárcsak a múltban, ma is híres a sablnovl sárgabarack, de almából és egyéb gyümölcsből is kitűnő a termés errefelé. A város környéki faiskolákban nemesített fajták külföldön Is keresettek. A gyümölcstermesztéssel főként a Sablnovl Állami Gazdaság foglalkozik, valamint a mezőgazdasági szakközépiskola kertészete. Utóbbi egész Kelet-Szlovákiát ellátja barack-, cseresznye-, alma-, körte- és szilvafacsemetével. A gyümölcsök legnagyobb feldolgozója pedig a kassai (Kosice) Frucona vállalat sabinovi részlege. A felsorolt üzem-eket Is meglátogatták a „Falusi és mezőgazdasági fiatalok napjai“ résztvevői. E rendezvénysorozatra idén került sor tizenhatodszor, s a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága harmadízben tartotta a találkozót Sabi- novban; 1975 és 1983 után újra Itt gyűltek össze Szlovákia falusi és parasztfiatalságának küldöttel, hogy kicseréljék tapasztalataikat, ismerkedjenek egymással, a várossal, a vidékkel. Kerületenként 90 fiatal érkezett a kelet-szlovákiai városba, ahol a helyi művelődési központ épülete adott otthont a rendezvények többségének. A megnyitó beszédet Dusán Longauer, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságénak alelnöke tartotta. Beszédében értékelte a fiatalok elmúlt választási időszakban végzett munkáját, és szólt az elkövetkező Időszak feladatairól. Elmondta, hogy 1981—86-ban a fiatalok Szlovákiában összesen 103 millió órát dolgoztak társadalmi munkában, 22 millió koronát fizettek be a szolidaritási alapba. Kiemelt néhány jelentős SZISZ- mozgalroat, többek között az ifjúsági kezdeményezések stafétáját, a ZENIT- et, az Életfa-mozgalmat. Ez utóbbiban különösen szép eredményeket értek el a fiatalok, nemcsak a patakok, kaszálók tisztításában, hanem például a műemlékek, várak, kastélyok felújításában Is. Példaként említette a trenöíni vár helyreállítását, a bratislaval várhegy rendbetételét, a főváros új lakótelepének parkosítását. Ismertette a „Fiatalok községüknek — városuknak“ új mozgalom célját és első eredményeit. Ennek a versenynek az a célja, hogy elmélyítse a SZISZ és a nemzeti bizottságok kapcsolatát, ezáltal elősegítse a választási programnak, valamint a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak a teljesítését. A megnyitó után a találkozó résztvevői mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeket látogattak meg, este ízelítőt kaptak abból, hogyan kell Jól megszervezni egy falusi mulatságot. Persze, az a „bemutató“ egyben szórakozás Is volt, ahol mindenki jól érezhette magát — ismerkedhetett, beszélgethetett. A szombati napot a mozgásnak, a sportnak szentelték a rendezők. A ra2- ilanyi repülőtéren megtartották a kaszálók ZENIT-versenyét az „Aranykasza“ díjáért. Ugyanebben az Időben a mezőgazdasági iskola sportpályáin sportversenyek folytak. Délután a Honvédelmi Szövetség tartott bemutatót, este gálaműsor volt, utána meg mulatság egészen éjfélig. Néhány arc — néhány vélemény a találkozóról: Stefan Mozdík, a SZISZ Nitrát Járási Bizottságának dolgozója: Járási székhelyünkön kilenctagú Ifjúsági bizottság a- lakult, amelynek feladata a környezet szennyezettségének mérése, a fiatalok környezetvédelmi akcióipak megszervezése. 1986 márciusában körzeti szemináriumot tartottunk, amelyen a SZISZ környezetvédelmi tennivalóit tárgyaltuk meg. Járásunkban az Életfa-mozgalomba 521 csoport kapcsolódott be, körülbelül 17 000 fiatal. Legjelentősebb eddigi eredményünk a Nitra környéki patakok, források kitisztítása mellett az, hogy megkezdtük a glmesl (Jele- neej vár környékének és az üdülőközpontnak a szépítését. Stanislav 2umot, a SZISZ Svidníki Járási Bizottságának dolgozója: A környezetszennyezés járásunkban nem nagymértékű, de nagy gond például a patakok szennyezettsége. Bírság jár a patakok szennyezéséért, de erre sokszor joggal, azt válaszolják a bűnösök: „Hát akkor hová szórjuk a szemetet?“ Ami Igaz, igaz: sok helyen nincs kijelölve szemétdomb és ahol vannak is például konténerek, a járás illetékes szervei üzemanyaghiányra hivatkozva nem szállítják el belőle a szemetet. Ivan Hoöka a Trnavai járásból: Az utóbbi években csökkent járásunkban a falusi SZISZ-szervezetek taglétszáma. Ennek okát abban látom, hogy az üzemek, iskolák igyekeznek „megfogni maguknak“ a fiatalokat, és nem Is Igen becsülik azt, aki egy falusi szervezet tagja. Lehetőség van ugyan arra, hogy a fiatal regisztrált tag legyen a falujában, de ezzel nem nagyon élnek, azt mondják: eleget dolgozunk az Iskolai, üzemi szervezetben. Véleményem szerint Itt valamilyen változtatásra lenne szükség, hogy a falusi ifjúsági szervezetek munkája fellendüljön. Ilyen és ezekhez hasonló vélemények százával hangzottak 'el a négy nap során, a küldöttek hasznos tapasztalatokkal ülhettek vasárnap a hazainduló autóbuszba. Klínko Róbert Illusztrációs kép
