Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-09-16 / 37. szám
új ifjúság 2 Kommentárunk KÖZVETIEN KAPCSOLATOK A tévében a minap egy mezőgazda- sági gépgyár tervezőmérnöke elpanaszolta, hogy május óta a raktárukban fekszik néhány korszerű gépalkatrész, amelyet NDK-beli partnerük számára fejlesztettek ki, de a külkereskedelmi vállalatok rugalmatlansága miatt még nem tudták szállítani, pedig az NDK- ban már igen várják. Az ilyen és hasonló panaszok felszámolása és a kapcsolatok bővítése végett a szövetségi kormány igen határozott intézkedéseket fogadott el. A budapesti Népszabadság írta, hogy bizonyos tekintetben úttörő feladatot vállalt a csehszlovák kormány, amikor határozatot hozott arról, hogy a vállalatok számára megkönnyíti a közvetlen kapcsolatfelvételt más KGST-orszá- gok vállalataival. Ez a pozitív értékelés összefüggésben van a jelenlegi helyzettel. amikor a vállalatokban a közvetlen együttműködés hiánya akadályozza többek között a KGST továbbfejlődését. A csehszlovák döntés lényegét Rudolf RohlíCek, a szövetségi kormány első elnökhelyettese a Hospodárske novlny- ban ismertette. E.^zerint most sor kerül a központi szervek és a vállalatok közötti hatáskörök és a felelősség újraelosztására. Az új hatásköri és telelős- ségmegosztás alapelveit Illetően az első miniszterelnök helyettes hangsúlyozza: a közvetlen vállalati kapcsolatokat is tervszerűen kell előkészíteni és a gyakorlatba átültetni. A közvetlen kapcsolatok fejlesztését — a kormány döntőse szerint — össze kell hangolni az állami tervvel, az államközi szerződésekkel, a programokkal, az ötéves terv céljaival. Oj vonása a nemzetközi gazdasági kapcsolatok e sajátos területének, hogy a közvetlen kapcsolatok teljes egészében önálló elszámolásra épülnek, ami annyit jelent, hogy az Igazgatók dönthetik el, milyen értékben milyen árakon kívánnak üzletet kötni partnereikkel. A közvetlen kapccsolatokból származó nyereséget nem külön tartják nyilván, hanem a vállalatok összesített eredményében: ilyen formán az itt elért nyereség javítja a béremelési lehetőségeket. A kapcsolatok kialakításához segítséget ad a csehszlovák állami bank, amely külön számlát nyit a közvetlen üzletek finanszírozására, vagy csehszlovák, vagy a partnerország nemzeti valutájában, esetleg átváltható rubelban. A vállalatok közötti közvetlen kapcsolatfelvétel lehetősége a jogi kérdések előtérbe kerülését is indokolja a szocialista integráció kibontakozása terén. Most olyan Jogi rendszer kialakítására van szükség a KGST országaiban, amely kedvezőbb feltételeket teremt az integráció kibontakoztatásához. Ez annál is fontosabb, hogy még nem fejeződött be a tagországok anyagi felelősségével, illetve a gazdálkodó szervezetek azon anyagi felelősségével összefüggő kérdé.sek megoldása, amikor a szerződés nem teljesítése állami Intézkedésekből ered, vagy azok elmulasztása okozza. Kétségtelen, hogy a közvetlen együttműködés területén csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Strasser GyBrgy Hz atnnkor reáKs tett kU a kéke énlekéken A staféta a fővárosban Rendhagyó helyre érkezett a kezdeményezések és tettek stafétája, amely a Szocialista Ifjúsági Szövetség rendezésében a mezőgazdasági termelés megsegítésére bontakozott ki. A közelmúltban Szlovákia fővárosában és környékén, Illetve ugyanabban az Időpontban Gömörben járt, de erről majd lapunk legközelebbi számában számolunk be. Ha valaki azt hiszi, hogy Bratlslavában nincs mezőgazdasági termelés, akkor nagyon téved. Hat szövetkezet dolgozik a te-, rülefén, és ebben a hat szövetkezetben 2078 SZISZ-tag fogta meg a munka végét, és 9052 őrát dolgoztak le. A Slovnaft Vegyipari Középfokú Szaktanintézetének tanulót például a Dru2ba szövetkezet zöldségkertészetében az Eberhard! (Malinovo) Mezőgazdasági Középfokú .Szaktanlntézet tanulóival együtt naponta több mint 20 tonna paradicsomot szedtek le. A Bratlslava-vldékl járásban a szőlőhegyek táiéka volt hangos a fiataloktól. A Pezinoki Efsz-ben például 1132 hektáron termesztenek szőlőt, és jól Jött az Ifjúság segítsége a Müller és Veltelínl fajták szüretelésekor. (pi) Mihail Gorbacsov válaszai a Rudé právo kérdéseire Kérdés: Az ön bejelentése a nukleáris robbantásokra elrendelt egyoldalú moratórium 1987. január 1-ig történt meghosszabí- tásáról nagy visszhangot váltott ki, és — ahogyan mi Csehszlovákiában megítéljük — jelentős hatást gyakorolt a világban a társadalmi és politikai erők álláspontjára a leszerelési kérdéseket illetően. Hogyan értékeli ön ennek a lépésnek az okait és a Szovjetunió új jelentős békeak- ciőjának lehetséges következményeit? Válasz: A kérdés első részére a válasz nyilvánvaló. A szovjet moratóriumról most sokkal több ember szerzett tudomást, mint korábban. A nyugati vezető politikusok és tömegtájékoztató eszközök számára egyre nehezebb elhallgatni a másfél éves időszakra szóló egyoldalú moratóriumot, sőt az amerikai érvek a kísérletek mellett nyilvánvalóan veszítettek fényükből és elveszítették hatásukat a közvéleményre. Ezt elö- szörre. Másodszorra pedig a világ egyre jobban iudatosítja a nukleáris veszély valóságát. Ezt megakadályozni csak úgy lehet, ha — amint azt javasoljuk — felszámoljuk a nukleáris fegyvereket, és az ehhez vezető első lépésként leállítjuk a nukleáris kísérleteket. Mint azt mondani szokás, ez a napnál is világosabb. Lelkűk mélyén ezt meg kell érteniük a lázas fegyverkezés megszállottjainak is. A szovjet moratórium támogatásával, az Egyesült Államokhoz intézett felhívásokkal, hogy kövesse a Szovjetunió példáját, felléptek szocialista barátaink, a kommunista pártok, Hararéban az államok tucatjait képviselő el nem kötelezettek mozgalmának konferenciája, a delhi hatok vezető képviselői, számos társadalmi szervezet és szak- szervezet, befolyásos politikai pártok, többek között a nyugatnémet szociáldemokraták és a brit munkáspártiak, jelentős tudományos és kulturális személvlségek a világ minden részén. Elmondhatjuk, hogy köny- nyebb felsorolni azokat, akik lépésünket nem támogatják, mint azokat, akik helve- sellék. Augusztus 18-1 nyilatkozatomban már elmondtam, hogy a nukleáris robbantásokhoz való viszony a történelmi érettség próbája. Erről mélyen meg vagyok győződve. , Azonkívül ez egy próbakő, amely megmutatja a nukleáris hatalom külpolitikájának valódi céltudatosságát és fő tartalmát. És valóban: Ha katonai fölényt akarsz, akkor nincs szükséged a moratóriumra. Ha folytatni akarod a lázas fegyverkezést, és főleg átterjeszteni új területekre, a világűrbe, akkor a moratóriumra nincs szükség. Ha újabb, tökéletesebb tegyverfajtákat akarsz, akkor a moratórium számodra teljesen felesleges. Ha a nemzetközi problémák megoldásában az erőre támaszkodsz, ha diktátumhoz és zsaroláshoz akarsz folyamodni, akkor a moratórium ugyancsak akadály számodra. Ha félsz a tisztességes* versengéstől egy más társadalmi rendszerrel a gazdaságban, a demokráciában, kultúrában, az emberi élet szellemi gazdagságában, akkor számodra a moratórium érthetően nem felel meg. Ha nem törődsz azzal, mi történik a természettel, az emberek környezetével, akkor továbbra is nukleáris robbantásokat hajtasz végre. Ha számodra fontosabb a hadiipar hatalmasságainak és a velük kapcsolatban ál- • lóknak a csillapíthatatlan éhsége, mint az emberek százmillióinak véleménye és létérdeke az egész világon, akkor folytatod a nukleáris kísérleteket. Más szóval, a moratóriumhoz való hozzáállás leleplezi a politika valódi lényegét és irányvonalát. Ez elöl nem lehet kitérni. Ha azonban az USA valóban kívánja a nukleáris fegyverek csökkentésének megkezdését, majd teljes felszámolásukat, amint azt hivatalosan és ünnepélyesen nemegyszer kijelentette maga az elnök, s úgyszintén kormánya egyes tagjai, ha valóban értik, hogy a nukleáris háború megengedhetetlen, ha igaz, hogy az Egyesült Államok nem törekszik katonai fölényre, akkor nincs elvi akadálya az egyenjogú és szigorúan ellenőrizhető megállapodás elérésének. Ezért úgy véljük, hogy „a labda nincs az orosz térfélen“, ahogyan könnyelműen állítják a Fehér Ház szócsövei, hanem az amerikai oldalon van. Végeredményben a probléma még szélesebb és jelentősebb, mint a moratóriumhoz való hozzáállás, bár ismétlem, eléggé nyilvánvalóak a próbálkozások, hogy kitérjenek a leszerelés eme elvi jelentőségű kérdése elöl, felaprózzák azt más kérdésekben, értéktelenné tegyék és más síkra tereljék, A korábbiaknál sokkal nagyobb, mondhatnám rendkívüli felelősség hárul az amerikai népre azért, hogyan fognak alakulni a nemzetközi események. Van miről gondolkodnia. Szeretnék hinni az amerikai nép józan eszében, realizmusában, sőt elemi létfenntartási ösztönében. Népeinknek együttműködniük kell, nem pedig gyűlölni egymást, barátkozniuk kell, nem pedig harcolni. Ismét erre szólítok fel. Kérdés: Az ön nyilatkozatai által kiváltott visszhangok között ilyet is találunk: Az egyoldalú moratórium, sőt még az Egyesült Államokkal való esetleges kétoldalú megállapodás e kérdésben a gyakorlatban nem járulna hozzá a nukleáris leszerelés problémájának a megoldásához. így van ez? Válasz: Ezzel semmi esetre sem értek egyet. Egyesek a moratóriumot valóban ellentétbe próbálják állítani a fegyverzetcsökkentéssel, sőt megkísérlik annak bebizonyítását, hogy úgymond, akadályozza a leszerelés folyamatának a megkezdését. Egyes körökben és a sajtóban elterjedt az a vélemény, hogy a nukleáris fegyverek állítólag „rosszat“, de „szükséges rosszat“ jelentenek, mivel a feltartóztatást szolgálják, és éppen ezért megbízhatóságukat szükséges ellenőrizni, vagyis ez azt jelenti: szükség van a kísérletek vé.grehajtására. Mindez abszurdum, sőt az emberek megtévesztését szolgálja. Már januárban Indítványoztuk, hogy közösen kezdjük meg „magának a rossznak“ a felszámolását — minden atomfegyver megsemmisítését az évszázad végéig. Ez azonban nem egyszerű feladat. Éppen ezért szakaszos végrehajtását javasoljuk, figyelembe véve egész bonyolultságát, tizenöt éves Időtartamot indítványoztunk, és ezzel párhuzamosan számolunk a vegyi fegyverek megsemmisítésére és a hagyományos fegyverzet radikális csökkentésére irányuló törekvésekkel, valamint a leszereléssel párhuzamosan az előrelépést szorgalmazzuk a nemzetközi kapcsolatokban politikai, gazdasági és humanitárius területen. Még egy oknál fogva tisztességtelenek azok a törekvések, hogy a nukleáris kísérletek leállításának kérdését ellentétbe helyezzék az atomfegyverek csökkentésének problémájával. Az ilyen törekvések szorgalmazói azt az illúziót terjesztik, hogy állítólag mindkét nagyhatalom már „csaknem“ megállapodott az atomfegyverek állományának radikális csökkentéséről és a Szovjetunió ezt állítólag éppen moratóriumával váratlanul meghiúsította. A valóság azonban teljesen más. A genfi találkozó óta — a Szovjetunió minden erőfeszítése ellenére — egy arasszal sem közeledtünk a fegyverzetcsökkentési megállapodáshoz. Kérdés: Végezetül, Gorbacsov elvtárs, ha megengedne egy kényes kérdést. Az Egyesült Államok elnökének környezetéből származó számos nyilatkozatból és a nyugati sajtóból Ítélve a nemzetközi közvélemény figyelmét most önnek Reagan úrral való újabb találkozójára akarják összpontosítani, és az erről való szónoklással gyakorlatilag pótolni akarják a lázas fegyverkezés leállításával összefüggő időszerű kérdéseket. Válasz: Ml a szovjet—amerikai legfelsőbb szintű találkozó mellett vagyunk, de csakis olyan találkozó mellett, amely nyilvánvaló hozzájárulás lenne a nemzetközi biztonság legalább egy vagy két lényeges problémájának a megoldásához. Genf után számos lépést tettünk, hogy a lázas fegyverkezés áthidalásával összefüggő kérdések széles körében közelítsük az álláspontokat. Tőlünk Idegen az a hozzáállás, amelyet így fogalmazhatnánk meg: Mindent vagy semmit. A „semmi“ céljából azonban nincs értelme találkozót tartani. Valakinek esetleg ez is megfelelne, nekünk azonban határozottan nem felel meg. Azok a kérdések, amelyekről szó van, minden országot, az egész vüágközösséget érintik, jóllehet a Szovjetunió és az Egyesült Államok felelősségének mértéke természetesen rendkívül nagy. Éppen ezért, bárhogy provokálnak is bennünket, nem szakítjuk meg az érintkezést az amerikai kormányzattal, nem kérdőjelezzük meg hasznosságukat, és nem csapjuk be az ajtót (bár Nyugaton egyes politikusok, legfőképpen az amerikai elnök környezetéből, nagyon óhajtják eztj. A kontaktusok azonban nem önmagukban értékesek, hanem eredményeikkel. Bízunk abban, hogy Eduard Sevardnadza hamarosan megvalósuló találkozója az E- gyesült Államok külügyminiszterével, George Shultzcal, hozzájárul annak tisztázásához, hol is tartunk Jelenleg, s a szovjet- amerikai párbeszédben van-a esély a továbblépésre. Szeptember 17. — a csehszlovák repülők napja Ogy érzem, hogy a Kassai (KoSice) Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Repülő-főiskola nem szorul különösebb bemutatásra, hiszen az a túljelentkezés, amelyet az iskola parancsnoktóga minden bizonnyal po- zitiv Jelenségként könyvel el, egyértelműen igazolja, hogy a középiskolásaink és a szülők is tudnak róla. Persze előfordul, hogy az elképzelések és a lehetőségek nem találkozhatnak, mert a fiatalok túlnyomó többsége az iskola parancsnoki-mérnöki karára Jelentkezik, amelyen a pilótákat képezik. Ezen a karon az elméleti felkészülés mellett igen nagy szerepet játszik a jelentkezők fizikai és pszichikai képessége. A repülés szerelmesei ezt jól tudják, de az már kevesebben, hogy azok helyzete sem reménytelen, akik az utóbbi követelményeknek esetleg nem felelnek meg. Azért még ők is „repülőgépközeiben“ maradhatnak. A főiskola kettes számú kara számtalan lehetőséget nyújt ehhez. Amikor ezen a főiskolán jártam, a szerencsés véletlen folytán megismerkedtem Szenczi Ernő 'mérnökőrnaggyal, a kettes számú kar fiatal tanárával. — Valamikor réges-régen a Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközépiskolában é- rettséglztem — mondja a szigorú tekintetű, de közvetlen modorú mérnökőrnagy. — Nem volt könnyű abban az időben sem eldönteni, hogy az érettségi után merre vegye az ember az irányt. Sok töprengés eredménye lett, hogy végül a brnói Antonin Zápotock^ Katonai Akadémián kötöttem ki. Tehát már akkor a katonai pálya mellett tettem le a garast, de azt nem mondhatnám, hogy pontosan tudtam, ml következik majd az akadémia után. Amikor már ott voltam, úgy gondoltam, legfontosabb a tanulás, és majd meglátom utána. 1977-ig a szó szoros értelmében faltam a tanulnivalót. Az eredmény nem maradt el. mert kiváló minősítéssel fejeztem be akadémiai tanulmányaimat. — Utána mindjárt a repülő-főiskolára karültél? — Ez nem volt ilyen egyszerű. Amikor befejeztem a tanulmányaimat az Antonín LENTRŐL NÉZVE Zápotock^ Akadémián, tíz hónapig a kassal repülőtéren dolgoztam mint technikus. Ez abban az Időszakban volt, amikor az iskolánk rohamos fejlődésnek indult. Ennek köszönhetően megnövekedett a hallgatók létszáma, tehát több tanárra, pedagógusra- lett szükség. Ekkor ajánlották fel a tanári állást a főiskola repülömérnöki karán. — Említetted, hogy erről a karról kev»> set tudnak a jelentkezők. — Sajnos, így van. A jelentkezők többsége a parancsnoki-mérnöki karra szeretne bejutni, mert minden álmuk, hogy pilóták legyenek, ami azonban nem mindenkinek adatik meg. De én úgy érzem, hogy azok, akik szeretik a repülést, vonzódnak a re-- pülőgépekhez, a repülőmérnökl-műszakl karon is valóra válthatják álmaikat. Én mindig azt tartottam, és ezt el Is mondom a kezdő hallgatóknak, hogy a repülés lentről nézve is gyönyörű. A mi karunk két szakágazatból áll: a repülőmérnöki-gépészeti és a repülőmérnöki-elektronikai szakágazatból. — Amikor a fiatalok megismerik est á kart, vonzóvá válik számukra? — A főiskolánk a jelentkezők számát illetően nagyon kedvező helyzetben van. A* egyes számú karon, ahova csak minden tizedik jelentkező juthat be, valóban van miből válogatni. Akik hozzánk jelentkeznek, valamennyien kltőnű eredménnyel végezték a középiskolai tanulmányaikat, tehát az elméleti ismeretekkel nincs baj. Ha valakit nem vehetünk fel a parancsnoki-mérnöki karra, annak többnyire az az oka, hogy nem felel meg a testi és pszichikai követelményeknek. De ez még nem jelenti azt, hogy búcsút kell mondani az iskolánknak. A kettes számú, vagyis a repülőmérnökl- műszakl karon eredményesen folytathatja tanulmányait. — Végezetül hadd kérdezzem még meg, hogyan állnak helyt azok a diákok, akik magyar tanítási nyelvű középiskolákban é- rettségiztek? — A kezdet mindenki számára nehéz. Nehéz helyzetben vannak azok is, akik szlovák tanítási nyelvű Iskolákból kerülnek hozzánk, mert nálunk igen nagyok a követelmények, és ezt tudatosítania kell mindenkinek. De ha valaki túlesik az első év nehézségein,. a továbbiakban már könnyebben megbirkózik a tananyaggal. Én azt tapasztaltam, hogy a magyar nemzetiségű hallgatóink is, ha túljutnak a nehéz kezdeten, jó eredményeket érnek el tanulmányaink so- rán és később az egyes katonai alakulatoknál is. Kamocsai Imre