Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-02-11 / 6. szám
Q CD m O > s b X 1 Ki .O 0) £’ «M <0 X X X 1986 b < Ozsvald Árpád Téli éjszaka Havas háztetölc nyülnaß a reszkető Holdig, fázik a kinti világ, anyáin kendőjét kéri, Jégcsap-orgonák zúgnak a megfagyott csendben, ablakok fénye aranyszőnyeg az éjszakában. Kutya sem ugat utánad magányos utadon, végtelen utcák során meztelen fák kísérnek, lábad nyoma fekete szegély a föld kötényén .., Melegségre vágyik a vándor, 6, holdvilág, mutasd az ajtót, mely önként kitárul, s a tűzhely mellett neki is szorítanak helyet. urbanizáció! Huszonéveseknek „Mól jiaíal vagyok >— bár általában nem i ló a vélemény rólunk — én szeretem, amit j csinálok, h munka számomra nem köteles- [ ség, hanem egyszerű lehetőség, játék, ami- [ vei szívesen joglalkozom. De ml lesz a i IÖVOM?“ Egy huszonéves írta a fenti sorokat,- Irigylem az ötvenesek hitét, írja “ „Megforgatjuk az egész világot.’ De miben higgyünk mi, mai huszonévesek, akik ma azt látjuk, hogy minden a pénz? — kérdezi. Ml Is elkezdjük majd hajszolni a pénzt, I hogy legyen lakásunk, kocsink, nyaralónk, I és szebb legyen a nyaralónk mint a. szom- ! szédé. Egyszer én Is kénytelen leszek fel- f adni az elveimet és többé nem a munka, I az alkotás lesz a célom, hanem a pénz. I Megdöbbentő gondolatok. I Nem Ismerem személyesen a levélírót, akt i huszonéves fejjel nekem, az ötvenévesnek [ mondta el — írta meg — a maga körül I : tapasztaltakról a véleményét. Azt sem tu- : dóm, hányán gondolkodnak hasonlóan a I mai huszonévesek közül. De sejtem, hogy j nincs egyedül a nézeteivel, aggodalmaival. i Es, ha azt írja Is: ,/iem várok választ 'a le- : velemre, mert azt majd megadja az ELET“, I úgy hiszem válaszolni kell neki és kortársainak, mégpedig nekünk, a tapasztaltabb : ötveneseknek kell válaszolnunk. I Amikor 6 a jOvOje — a huszonévesek jö- ! vöje — miatt aggódik, akkor a ml felelős- , ségünkröl, az ötvenesek felelősségéről beszél. És fel kell tennünk önmagunknak a kérdést: valóban Ilyen kilátástalan, valóban csak Ilyen pénz-célú a jövő? Valóban nem tudunk más célt kitalálni a mai fiataloknak, csak lakást, kocsit, nya-alót és világ- körüli utakat? Nem tudunk vagy nem akarunk? Vagi, egyszerűen elfelejtettünk más célt kitűzni más perspektívát mutatni? Kit terhel ezért a „céltalanságérzetért’ t felelősség? Sokszor írtam már arról, hogy a tapasz talatalm szerint az iskolákban, a tanítái mellett háttérbe szorul a nevetés. A fiatalok egy része nem tud eligazodni a koi bonyolult, társadalmi, politikai viszonyaiban. Kétségtelen, hogy így . van. Ezt ma már mindenki tudja. De hadd kérdezzem meg^ miért? Az oktatási Intézményeket több mint harminc éve államosítottuk. Azóta a szocialista hatalom nevében oktatnak ' és nevelnek a nép által fizetett hivatásos tanítók. Es azóta tart a vita — az egymásrc mutogatás —, mely szerint a gyermekek neveléséért felelősek:. a szülök Is, a pedagógusok is, az ifjúsági szervezet is, a munkahelyek is. Egyszóval felelős mindenki és éppen ezért sok esetben nem felelős senki Nem tudom, hogy az iskolák államosító sa óta hányszor korszerűsítettük, reformáltuk és Jejlesztettük tovább oktatást rendszerünket,, tankönyveinket, de azt sajnos tapasztalom, hogy- ifjúságunk egy részének szocialista tudata — enyhén szólva — elmarad a követelményektől. Nemrég beszélgettem középiskolás diá-> j kokkal és megkérdeztem őket: mit tudnak a földesuraktól, a tőkésekről, a fOldosztäs-“ ról, a gyárak, bankok államosításáról, a földműves-szövetkezetek szervezéséről. Mondjam, hogy mit válaszolták, mit tudnak? jobb, ha nem mondom. Hadd kérdezzem meg inkább mit fognak tudni 5 év múlva? Ha a fiatalok nem Ismerik meg az Iskolákban az előző társadalmi rendszereket és nem tudják, milyen volt a szocializmus eddigi útja — honnan jöttünk, meddig jutot- j tunk — akkor nem látják azt sem, hogy i merre -megyünk, és céltalanul botorkálnak ] a kilótástalanság frázisokkal megtűzdelt * i mezején. I A világról sem hall, ■ lát, olpas sok eset- \ ben mást, mint rosszat. Az anyagi érdekeltség — egyébként helyes és juntos — elvének a gyakorlatban látott torzulásai sem mutatnak számára biztató perspektívát. Ezek után érthető, hogy a huszonéves levélírónk aggódva kérdezi: Mi lesz a fövöm? Nincs ok a kétségbeesésre,- kedves levél- 5 írót A világ kereke nem hátrafelé, hanem előre forog. Az- élet — amióta ember él i a földön — mindig könnyebb, mindig jobb 1 lett valamivel. Ezután Is csak könnyebb, jobb lehet. Az emberek egyre okosabbak, műveltebbek lesznek, de jellemükben sajnos nem sokat változnak. Az ókorban Is voltak becsületesek, jót akarók és hitványak, gaz- ernberek. Ma sincs másként. De mindig a jobbat akarók győztek, azért lett mindig jobb és azért lesz jobb ezután is. Te — barátom — próbálj meg mindig a 'jobbat akarók közé állni és ne csak vágyakozz a jóra, szépre, valamit tegyél Is érte, 0. U \
