Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-21 / 3. szám
- új ifjúság 81 ——------------------------------------------------------------__ ♦ SIKER ÉS ÉRTÉK Takáts Ernőd rendezése érdekes: szinte mellőzi a „koncepciót“ és inkább a játékmozzanatok, a részletek kidolgozása érdekli. Megfelelően lerövidítette az eredeti művet, és nem engedett a „divat (ok)“ kihívásainak; nem aktualizált, nem értelmezett, nem kopírozott, nem „értékelte át“ Shakespeare-t. Csak újabb hangsúlyokat keresett egyszerűen és szerényen, hogy a néző megértse és át is élje a nagy angol költő négyszáz évvel ezelőtt megírt történetét. Bebizonyította, hogy e- gyütt tud haladni a szerzővel, a- mikor Caius Március Coriolanus- nak ahszolút főszerepet biztosít. Ügyesen használja ki a Platzner Tibor teremtette játékteret, amikor felfokozott drámaisággal vagy poetikus eleganciával választja ki a gyakori képváltásokhoz szükséges hangulatokat és helyzeteket. És ami külön dicséretes: engedi játszani színészeit. Módot ad rá, hogy ők is megalkossák a maguk egyedi variációját a közös témára, emellett nem csúsznak át a másik végletbe, a hagyományos lélektani realizmusba, vagy éppen valamilyen ,,történelmi stílbe“. Ezért volt szüksége bizonyos dramaturgiai módosításokra. Olyanokra, amelyek a drámát a cselekvő konkrétumokból többé-ke- vésbé kiemelve, hősét inkább filozófiai dimenziókban ábrázoltat- ja, hogy ne csak az alak megszállottsága, őrülete, hanem életmenetének rendszere, jellemrajzának mozgató ereje is világossá váljék. Olyan részletezése ez, amely a társadalom belviszonyait és politikai összefüggéseit, (sőt) egyes szerepek egyéni profilját és hatalmi helyét Is pontosan meghatározza. Különböző embereket látunk, s így a játékban fontos párhuzamokat is felfedezhetünk. Egyfelől ugyanis adva van a konkrét és a hiteles részletekben bővelkedő történelmi ábrázolása a nemesség szerepének, a feudális anarchiának, a hatalmi törekvéseknek, másfelől jelen van a nép tiltakozó szava, jogos követelése a közügyek Intézésében, részesedése a javakból. Takáts Ernőd rendezésében változatos, jól ellenpontozott, a kifogások’ és fenntartások ellenére is, úgy vélem, jó történelmi előadást láttunk. A színház ismét i- gazolnl tudta, hogy intenzívebb odafigyeléssel, a megszokottnál alkotóbb, színesebb játékot mutatott, és több jó színészi alakítást is láthattunk. A szereposztás a címszereplő Corlolanus oldalára billenti a mérleg nyelvét. De vajon hányán élték át e tragikus sorsú, nyugtalan ember életét, értették meg kudarcos pályáját, meghasonlott jobbító szándékát, kilátástalan tetteit, meddő harcát, amelyekre korának megoldásra váró kérdései nyomták rá bélyegüket? Eszmék viharzása, politikák és társadalmi fordulatok tették próbára erejét. Élettörténete feltétlenül tragikus, jelenlétének lényege az önmagáról alkotott magabiztos elképzelés, amit Dráfi Mátyás érdemes művész maradéktalanul a- Játámasztott. El kell hát fogadnunk, hogy valóban nagy hadvezérről van szó. Olyan katonáról, aki egymaga is képes bevenni egy várost. Szinte szokatlan, hogy Shakespeare-nél már a dráma első jeleneteiben a főhőst harcos akcióban látjuk. S mire Coriola- nusszá válik, élete hatalmas átalakulásokon megy át. Á néző ekkor érti meg, hogy valójában egy bonyolult hőssel van dolga, aki ha gőgös is, mégsem a maga javára küzd, hanem hazája, a város és az ott élő emberek javárri áldozza fel életét. Egyszemélyes darab, pedig sokan játsszák. Co- riolanus vallopiásai mindig kellő partnerekre találnak. Színésztársai adják a felrázó végszavakat vívódó-téplődő mondataihoz, akkor is, amikor anyja (Volumnia) és hűséges felesége (Vlrgilla) szívszorító kéréssel térdelnek e- lőtte; amikor legőszintébb pártfogója Menenius a reménytelenbe is kapaszkodó, mindent vállaló békítő próbálkozása is zátonyra fut; amikor rágalmak vagy buzdítások érik; amikor önmagával viaskodik... Ez a széles színpadi freskó már eleve megköveteli, hogy a szerző máig időszerű utalásainak asszociáló ereje legyen, és az előadás a nézőt élményben részesítse. Dráfi Mátyás alakítása a színészi méltóság és a szenvedélyek érzékeny egyensúlyát teremti meg. Mindegyik partneréhez megtalálja az indokolt,és kifejező viszo- nyulási-kapcsolódási módot. így anyjához (Ferenczy Anna) és feleségéhez (Kuczman Eta), akikhez diadalmaiban és gyötrelmeiben is érzelmek kötik. Turner Zsigmond szintén központja az előadásnak. Szuverénül tartja kezében Menenius szerepét. Játéka emberi, művészi rangú ábrázolás. Ropog József Cominiust, a harcos katonát személyesíti meg sikeresen, ö az, aki Corlolanus tragikus bukását is hősies győzelemként fogadtatja el velünk. Itt említem meg Holocsy Istvánt is, aki ellentétben a szokványos int- rikus figurák szerepeivel, Aufl- dius Tullus csatázó alakját színé- szileg egységessé és vonzóvá tudja tenni. Ide sorolom még Boráros Imrét (Sicinius) és Bugái Gáspárt (Brutus), akik jól fejezték ki a .helyénvaló gúnyt, az öntelt fölényt és a csípős Iróniát. Valódi drámai karaktert formáltak a többi szereplők Is, akiket egy-két jelenetben vagy többféle szerepben láthattunk, a cselekmény során. Azt, hogy a rendezés és a színészi munka pozitívumai mennyire jelentősek, bizonyítja, hogy még az elkerülhető kisebb hibák ellenére is az előadás a felszínre tudta hozni a történelmi meseszövés lélektisztí- tő erejét. Rossz alakítás voltaképpen nincs, még akkor sem, ha valaki halványabb volt a megszokottnál vagy alakja kevésbé körvonalazott. Bugár Béla és Pőthe István (mindketten több szerepben), a szép dikciójú Szentpétery Aranka (Volumnia) és Varsányi Mária (több szerepben), a rokonszenves Fazekas Imre és Tóth László (szenátorok) a jó mozgású Benes Ildikó, valamint Vörös Lajos, Varga Szilvia és a „tömeget“ jelképező statiszták kis csoportja, szintén hozzájárultak a sikerhez. Külön dicséretet érdemelnek a fegyelmezetten dolgozó színpadi technikusok, akik a zenei hatások és zajok aláfestésével becsületesen végezték el a rájuk bízott feladatokat. Suchy M. Emil A jó pedagógiai munka tükre Érdekes kiállítást láttam a komáromi (Komárno) Ifjúsági klubban: a Munka utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulóinak képzőművészeti tevékenységét mutatta be. Az iskolában két évtizede, vagy talán ennél is régebben folyik megalapozott képzőművészeti és esztétikai nevelés. Az eredmények pedig — tanítványok révén — idehaza és a nagyvilágban egyaránt elismerést szereztek számára. Legutóbb például Helsinkiben nyert első díjat a most nyolcadikos Bencsics Ákos, aki fia és egyúttal tanítványa is az iskola kiváló rajz szakos pedagógusának. Az ember nem járhat utána, hogy Helsinkiben, Debrecenben vagy másutt miért is tartják olyan jónak a fiú rajzait, festményeit, most viszont az ifjúsági klub, az Iskola vezetősége, a pionírszervezet és a pedagógusok, illetve a kiállítás jóvoltából ezt is megtehetjük. Már magának a kiállításnak a koncepciója is érdekes; az iskola diákjai között bemutatkozott Bencsics Ákos, és láthatták a rajz szakos pedagógus, Bencsics Katalin munkáit is. Vagyis a gyermekrajzok, -festmények, -grafikák között ott voltak a nyolcadikos fiú rajzai és apró kis cserépedényei, mellettük pedig Bencsics Ka. talln rajzai és festményei is. Szokatlan, de annál szimpatikusabb felállás. A gyermekrajzok, -festmények, -grafikák több fajta pedagógiai munkaforma eredményét tükrözték. Kiállították ugyanis nemcsak a képzőművészeti' körben, hanem a tanítási órákon és « délutáni napközis foglalkozásokon készült munkákat, vagyis a kötelezőn túl az önkéntes munka eredményeit is. Erre pedig jó okuk volt: a festmények, rajzok között nem mutatkozik alapvető különbség. Az iskola vezetősége és pedagógusai hozzáértését dicséri, hogy így, ebben a formában mutatják be a munkájukat. A jó pedagógus ugyanis tudja, hogy az eredmény lehet a tehetség. de a szorgalom dicsérete, sőt a kettő ötvözete is. A gyermekrajzok, -festmények ehhez híven tényleg megkapóak. Azt is mondhatnám, olyanok, mint bármely gyermekrajz-kiállításon látható képek. Megvan a gyerekek sajátságos látásmódja, felfogása, színvilága. Nincs bennük felnőttes rafinéria, a- karnokság. Nem azzal dicsekszenek, amit tudniuk kellene, hanem azzal, amit tudnak. E képek ugyanúgy, mint a legtöbb gyermekrajz a világon, a játék, az önfeledt, fejlődő gyermeki lélek tükrén keresztül közelítik meg a világot. A katonák hihetetlenül e- setlenek, kedvesek, az alakok mozdulatai szögletesek, bájosak, a szemek pedig nagyok, az egész világ, sőt még az is beléjjük fér, ami körülöttünk kering. Az iskola képzőművészeti és esztétikai nevelésének eredményeit másutt, a nyolcadikos Ákos munkáin keresztül mutatják be. Mintha csak azt akarnák mondani, íme, akiben van akarat, szorgalom és tehetség, az akár idáig is eljuthatl Eljuthat, ha a szülők mellé állnak, és megveszik számára az első ceruzákat, festékeket, rajztáblát, esetleg a kis korongozót is. Bencsics Ákos ugyanis bár Debrecenben és Helsinkiben értékes díjat nyert, nem festőművésznek készül, hanem fazekasnak. Ha teheti, édesanyjával ellátogat Modrába vagy valahová máshová egy-egy magányos fazekashoz, hogy lássa, hogyan dolgoznak, ezek a mesteremberek, hogyan készül a cserép. Az iskola befejezése után, ha sikerül, és hivatalosan is belépőt kap a modral gyárba, maga is szakavatott kiváló fazekasmester szeretne lenni. Véleményem szerint lesz is, hiszen aki nyolcadikos korára Ilyesmire képes, az később sem adja alább. Kis vázái, tányérjai, poharai, köcsögei, hamutartói legalább olyan büszkén és öntudatosan állták a látogatók tekintetét, mint ahogy maga Ákos is. Mindebből mit sem von le az a tény, hogy Ákos épp a rajztanárnö fia. Helyette bárki más is ott állhatott volna az ünneplő közönség előtt. Bencsics Katalin sem azért állította ki a munkáit, hogy hivalkodjék velük, hanem azért, hogy lássuk, ennek a tudásnak, az ilyen szintnek az elérésé a cél, ennyit tudok, ezeknek az eszközöknek a segítségével nevelem, tanítom a gyerekeket. Rajzai, Bencsics Ákos, a tehetséges ifjú fazekas festményei ezért nem elsősorban á művészi kifejező eszközök gazdag tárházát vonultatták fel, hanem a jó és megbízható rajztudás, a festészet elsajátításáról adtak tájékoztatást. Pontosságukkal, szigorú szakmai színvonalukkal büszkélkedtek. És ez így is van a helyén. így látható az Iskola, illetve a rajz szakos pedagógus munkásságának az eredménye, s így körvonalazható pontosan a kitűzött cél is, a szakmára, életre, pályára való felkészítés fontossága. Tudom, ez nem csoda, ennek így kellene lennie minden iskolában, de nem mindenhol folyik olyan átgondolt és áldozatkész nevelő tevékenység, mint a komáromi Munka utcai iskolában. Ott ugyanis a jó pedagógiai vezetéshez, a pionírszervezet áldozatkész munkájához kiváló éshosz- szú évi tapasztalattal rendelkező rajz szakos pedagógus társul. De akárcsak másutt, itt is hiányzik a fazekasműhely, a kis égető kemence, mégis képesek az ilyen eredmények elérésére. Pontosan ezért írok róla, ezért mondom el a véleményemet, hogy másutt se adják alább, máshol is arra törekedjenek, hogy fel tudják készíteni az életre a rájuk bízott gyermekeket. Németh István Ismét táncháztalálkozó Tavaly novemberben újfajta műve- lődési rendezvény kísérletének lehettünk tanúi. Komáromban (Komárno) a Szakszervezetek Művelődési Házának ifjúsági klubja táncháztalálkozót rendezett. A cél az volt, hogy a nálunk is működő táncházak tagjainak lehetőségük nyíljék a tapasztalatcserére, a tanulásra és a kölcsönös megismerésre, valamint további népi táncok megtanulására. A novemberi rendezvény, amelyen akkor vendégként részt vett a bratislavai Dimitroveo népművészeti együttes is, jól sikerült, és pozitív visszhangra talált az érdeklődök körében. Nyilván ezért határozták el a szervezők, hogy folytatják a táncháztalálkozókat. Tájékoztatásért Horváth Lászlóhoz, a Szakszervezetek Művelődési Háza Ifjúsági klubjának vezetőjéhez fordultunk: — Hogyan ítéli meg a novemberi találkozót? — Nézetünk szerint jől sikerült. A kinti visszajelzések is ezt igazolták. Mint minden kezdetnél, természetesen itt is voltak apró hibák, e- zekböl levontuk a tanulságokat. De egészében elértük célunkat, és ezért úgy döntöttünk, hogy érdemes hagyományt teremteni ennek a rendezvénynek. Most hát megkíséreljük újra, az apró hibák kiküszöbölésével. — Lesz ismét vendégegyüttes? — Lesz, mégpedig külföldi. A magyarországi Tardosbányáról várjuk a Vörösmárvány nevű együttest. Érdekessége, hogy tagjai Magyarországon élő szlovák nemzetiségű fiatalok. Műsorukban főleg az ottani szlovák nép. zenei hagyományokat keltik életre. Vendégszereplésük bizonyára érdekes színfolttal gazdagítja majd a találkozót. — Mikor és hol lesz a találkozó? — Komáromban, a Szakszervezetek Művelődési Háza 11. lakótelepi klubjában, január 25-én, 17.00 órakor. Szeretettel várunk minden érdeklődőt! —hr— Kiállításra csalogató festmény az ifjúsági klub lépcsfii elfitt
