Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-21 / 3. szám
ÍJ MINDENES gyűjtemény 4 Esemény, ha megjelenik a Madách Könyv- és Lapkiadó Oj Mindenes Gyűjteménye — évkönyve. Ml volt a Mindenes Gyűjtemény? Az első magyar népszerű-tudományos folyóirat, amely 1789—1792 között jelent meg, hagyományőrzésre kötelezően, Komáromban Péczely József szerkesztésében, és Ismeretterjesztő írásokat közölt minden érdekességre számot tarható tárgykörből. Hasonló céllal hozta létre 1980-ban a Madách is a maga Oj Mindenes Gyűjteményét, hogy fóruma legyen a csehszlovákiai magyar szerzők önismeretüket gazdagító tudományosságának, a szülőföldnek valóságát vizsgáló történelmi, helytörténeti, művelődés- és gazdaságtörténeti tanulmányoknak és nemzetiségük néprajzával, demográfiájával, szociológiájával foglalkozó munkáknak. Az 0] Mindenes Gyűjtemény negyedik kötete tavaly év végén jelent meg. A válogatás valamennyi dolgozata a régészet és történetírás szakterületét érinti. Első részben Liszka József: „Ojabb régészeti adatok Érsekújvár környékének kora középkori településtörténete“ és Trugly Sándor; ,,A komáromi avar kori temetők kutatástörténete“ címmel régészeti tanulmányokat olvashatunk két kiváló régészünk tollából. Püspöki Nagy Péter neves történész szigorúan a rendelkezésre álló forrásokra támaszkodva a Csallóköz vízrajzi képének' történetét dolgozza fel. A történeti vízrajzi témájú, mintegy 58 oldalas tanulmányban, amelynek alcíme: „ A hajdan volt Csalló, Cslliz és Cseles folyókról, az eltűnt. Vágközről és a régi Csiliz- közről“, a szerző nagyon sok félreértést tisztáz. Ezután egy orvostörténeti munka következik Duka Zólyomi Norbert tollából „A nagyszombati orvos- tudományi kar és történeti előzményei“ címmel. Az Üj Mindenes Gyűjtemény utolsó tanulmányát ,,Komárom kereskedelme a 16—18. században“ címmel Tok Béla írta. Érdekessége a negyedik kötetnek, hogy a dolgozatokat szlovák nyelvű összefoglaló [rezümé) zárja le. A kötetben közzétett tanulmányok — témájuknál fogva — forrásértékűek. Valamennyi dolgozat szerzője alapos felkészültségéről, gondos körültekintő munkájáról tanúskodik. (Madách, 1985) Száraz Pál Kétszázötven éve, 1736. január 19-én 'született James Watt, az iparilag felhasználható, ún. kondenzátoros gőzgép feltalálója. Találmánya valósággal forradalmasította az ipari termelést, öt pedig a világ legnagyobb elméi közé emelte. Watt, a skóciai Greenockban született. Apja ezermester volt, műhelyében a bútortól, az ágyútalpon keresztül a navigációs műszerekig mindent készített. A kis James egész gyermekkorát apja műhelyében töltötte. Fúrt-farics- kált, és feljegyezték róla, hogy készített egy sztatikus villamosgépet, amelyből a szomszédok nagy álmélkodására szikrákat pattantott ki. Orvos akart lenni, de a család anyagi helyzete nem engedte, hogy orvosi tanulmányokat folytasson. Műszerészinasnak szegődött Londonba, ügyes fiúnak bizonyult, de egészségi állapota rosszabbodása miatt otthagyta a műszerészműhelyt. A család egyik barátja „szerezte be“ nagy nehezen a glasgowl egyetemre mechanikusnak. Szemléltető eszközök javításával és készítésével foglalkozott, közben önszorgalomból műszaki könyveket tanulmányozott. Szerencséje volt, hogy a mechanikai műhelybe híres tanárok és tudósok Is bejártak, akik könyveket kölcsönöztek neki, és elbeszélgettek vele. Az egyikkel, Black professzorral a víz fizikai és kémiai tulajdonságait tanulmányozta, és megállapították, hogy az addigi hiedelemmel ellentétben a forrásban levő vízből nem levegő távozik, hanem gőz, amely víz, csak légnemű halmaz- állapotban. Watt közben tüzetesen foglalkozott a' Newcomen-féle gőzgépekkel, amelyek azon az elven működtek, hogy a hengerben mozgó dugattyú alá gőzt engedtek, és a hengert vízzel lehűtve a gőz lecsapódott, s helyében légritka tér, vákuum keletkezett, aminek hatására a dugattyút a fölötte levő légnyo- s, más leszorította. Minthogy ezeket a gépeket tulajdonképpen nem a gőz, hanem az atmoszferikus nyomás hajtotta, „atmoszferikus gőzgépeknek“ is nevezték. Ezek a gépek azonban hatalmasi monstrumok voltak, óriási tüzelőanyag- ■ fogyasztással, amelynek csak az elenyésző részét használták fel gazdaságoi san. Watt sokáig törte a fejét, hogyan lehetne a gőzt közvetlenül munkára bírni. Az a szerencsés ötlete támadt, hogy a gőzt nem a dugattyús hengerben, hanem egy külön hengerben hűti le, s ezzel rájött a nagy titokra: feltalálta a korai gőzgépek legfontosabb berendezését, a kondenzátort. Ez a gőzgép már sokkal gazdaságosabb és lényegesen kisebb volt a korábbiaknál. Az ő és társa, Boulton — a vállalkozó szellemű gyáros a vagyonát adta a gőzgép elkészítéséhez — nevéhez fűződik az ún. Lunar Society (Hold Társaság), az első Igazán tudományos társaság megalapítása. Jóllehet, mint sok hasonló sorsú lángelme. Watt sem jutott magasabb műveltséghez, ma is a történelem legnagyobb tudósai között tartják számon, P, J, —i~nriii—t>~i — Marika, másfél évi szünet után i Büchner: Leonce és Léna című darabjában tértél vissza a színpadra. Távolléted alatt pedig elterjedt a hír: Kövesd! Szabó Marikának gyermeke született ... — Most érzem csak Igazán, micsoda felelősséggel jár, ha az embernek gyermeke születik, s azóta egyre erősebben érzem, hogy én is felelős vagyok valakiért. Többen mondták, színésznőnek nem érdemes szülni, mert nem tudja | megoldani a gyerek elhelyezését, nem tud annyit nyújtani neki, mintha állandóan vele lenne. Tényleg nehéz a színházat és a gyereknevelést összeegyeztetni. Kisfiam, Zoltán, ha nincs Itthon, nővérem gondozza. — A Csapodár madárka című darab j műsorfüzetében a Színházunk hírei cím alatt olvastam néhány sort a bázasság- kötéstekről. — A színháznál Ismerkedtünk meg. Árpi már egy évadot Kassán (KoSlce) töltött, mikor találkoztunk. Az Áldozatban játszottunk először együtt. Kőműves Kelemennét alakítottam, Árpi az egyik kőművest. Nyolcvannégy áprilisában tartottuk az esküvőnket. — A férj. Pólós Árpád szerint milyen háziasszony Marika? — Nagyon jó, bár főzésben riválisok vagyunk. A főzésen kívül mindent ő végez. Vásárolni nem szeretek, válogatni meg Igazán nem. Már az első üzletben megveszem a szükséges dolgokat. — Ha nem vagytok színpadon, szabadidőtöket mivel töltitek? — Most minden szabad percünkben a gyerekhez rohanunk. Van egy Rad- nótl-összeállításunk, amelyet délelőttönként iskolásoknak szoktunk bemutatni. Estére marad az olvasás, és sokat beszélgetünk. — Marika, mit jelent számodra a tájolás? I — Eddig szerettem tájolni, de amióta | a gyerek megvan, állandóan vele len- f nék. A turnék során az ember szállodában lakik. S előfordul, hogy abban a szállodában, melyben lakom, éppen nincs rádió, pedig milyen jó volna hallgatni ... Utollára hagytam, de elmondom, hogy egy ilyen körutazás anyagilag Is igényes, mert sok mindent magunknak kell megvennünk. i „A színháznál ismerkedtünk me|“ Beszélgetés Pólós Árpád és Kövesd! Szabó Marika művészházaspárral — Mit érzel előadás előtt? — Bemutatók előtt nincsen nagy lámpalázam. Drukkolok, hogy tetsszen a közönségnek az alakításom, az, ahogyan a figurát életre keltem. És ezt semmi másból, csakis a közönség reagálásából tudom meg. A kritika szerintem egy ember szubjektív véleménye. El szoktam olvasni, mit írnak a kritikusok, de a darabban nemcsak színészek játszanak, van rendezője is ... — Az öltözőben milyen a hangulat? T- Előadás előtt jó. Beszélgetünk a darabról, vagy csak úgy, egészen hét- i köznapi dolgokról. Jó, ha az ember 1- lyenkor átmemorizálja a szövegét. Minden előadás az öltözőben kezdődik. — Mikor ültél először az öltözőtükör elé? — Hatvankilenctől vagyok a Thálla Színpad tagja. — Melyik volt a legkedvesebb arc, mely visszanézett onnan, a tükörből? — Egészen kis szerepekkel kezdtem, azután szép feladatokat kaptam. Például három éve eljátszottam Ibsen Nórájában a címszerepet. Olyan lehetőség volt ez, melyben „kiélhettem magam“. Legelső szerepemet Goldoni Két úr szolgájában kaptam, amely „nekem írt“ e- pizódszerep volt. Nemrég Ismét láttam a darabot, és rájöttem, a szöveg még ma is elevenen él bennem. Az első nagy szerepemet pedig a Rettenetes szülők Madlenjeként alakítottam. Az akkori kollégák közül Gyurkovlcs Misi bácsi. Csendes László és még mások segítettek sokat. Nagyon jó csapat voltunk. — Milyen szerepeket játszanál el, ba rád bíznák a választást? — Sok olyan szerep van, amelyeket érdemes lenne megformálni. Nem játszottam még verses darabban. Igaz, nem panaszkodhatom, eddig mindig kaptam szerepet, de szeretnék nagy ívű darabokban fellépni. — Árpád, hogyan kerültél kapcsolatba a színházzal? ^ Szülőfalumban, Feleden (Jesenské) népművelősködtem, gyakran voltam a Jókai-napokon. A gimnáziumi évek után Martinba jártam szakosító Iskolába, könyvtáros 'szakra. Katonaság után Rimaszombatban (Rim. Sobota) a járási •- könyvtárban dolgoztam. Egyszer egy barátom megkért, segítsek neki felkészülni a színész-tehetségvlzsgára. Segítettem, és együtt mentünk a felvételire. Engem felvettek, őt nem. — Két darab, amelyekben játszottál, különösen tetszett. Az egyik az Anya, a másik a Csapodár madárka. — Az Anya jól megírt darab. A pilóta szerepében tényleg jól éreztem magam. A CSapodár madárkát az egyik legjobban színpadra állított darabunknak tartom, annak ellenére, hogy néhány helyen nem tetszett a közönségnek. örlásl előnye volt, hogy a kolléi gák nagyon jól együttműködtek. — A Leonce és Lénában is kaptál szerepet. — Ez a tizenharmadik szerepem, Rendőrkopót alakítunk Várady Bélával, Hogy milyen érzés vele együtt dolgozni? Váradyt nagyon jó komikusnak tartom. Sokat lehet tőle tanulni. — Példaképetek van-e? — Nincs. Ha volna, hasonlítani szeretnénk hozzá, és az már utánzás lenne. — Az évad során miben láthatunk benneteket? Marika: — Az Égi látogató női főszerepét alakítom, és az Aranykulcsocs- ka című mesejátékban Is szerepelek. Árpád: — Az Égi látogatóban az e- gylk ördögöt alakítom az öt közül, a mesejátékban is szerepelek. — Mi az, amit nagyon szeretnétek elérni a jövőben? — Szeretnénk, ha megoldódna valahogyan, hogy színház is meg gyerek- nevelés is legyen. — Köszönöm a beszélgetést. Bárány Jánoa Fotó: Mária Zelefíanská
