Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-06-10 / 23. szám

I új ifjúság 61 L Csodálatos dolog a televízió. Több ezer kilométeres távol­ságból elénk varázsolja a lab­darúgó VB-dOntő mérkőzéseit, sőt, lehetővé teszi azt is, hogy a legérdekesebb mozzanatokat, a gólokat „visszajátszásban“ lássuk. Ilyesmire vállalkoztunk mi is, hogy a „replay“ segít­ségével és néhány szakember szem$zögéből nézve visszaper- gessSk az egyes mérkőzések érdekesebb esemé­nyeit. S z i k 0 r a György hnszonegyszeres csehszlovák vá­logatott, az Inter Bratislava pályaedzfije: „A VB első három napja alapján nehéz ítéletet mondani, de a torna lefolyása számomra egyelőre csalódás. Folyik a takti­kázás, az esélyes „nagy“ csapatok sem játszanak nyílt kártyákkal, mintha félnének a leggyengébb ellenféltől, a törpéktől is. Igyekeznek nem kapni gölt, nemigen erőltetik a támadást. Meggyőződésem, hogy a nyolcad- döntőben, ahol már-kiütéses rendszerben mérkőznek a csapatok, teljesen más lesz a játék képe. Ott majd már mitsem ér a taktika, győzni kell. Kísért a múlt, amikor négy évvel ezelőtt az NSZK az első fordulóban veresé­get szenvedett a nagy ismeretlen Algériától. Ki kockáz­tatna meg a csoportmérkőzéseken egy vereséget? Ilyen körülmények között teljesen háttérbe szorul a játék szépsége, de remélem, hogy a továbbiakban előjön, és a szép, játékx>s futball művelő! jutnak tovább. Sok sző esik a korai kezdésről, a nagy hőségről, merthogy délben nem lehet, képtelenség játszani, ját­szottam jómagam is Közép-Amerlkában, mindig délben kezdtünk. Ki tudja, ez talán ottani szokás. Saját ta­pasztalatomból tudom azonban, hogy nekem» ott mindig ment a játék és a hőség legkevésbé sem zavart. Pedig legtöbbször télen mentünk latin-amerikai portyára. A mínusz tizenöt fokos hidegből csöppentünk a trópusi negyvenfokos hőségbe, de ez egyáltalán nem zavart bennünket. Az edzők jó előre tudták, hogy mikor lesz­nek 8 kezdések. Miért nem idomították ehhez a felké­szülést?! S hogy aki tud, annak a hőség sem akadály, azt legékesebben a szovjetek bizonyították. A Szovjet­unió és Magyarország körülbelül egy égö'V alatt fek­szik, és mekkora volt a különbség a két csapat játéka közötti Mintha a Szovjetunió nem Is Közép-kelet-Eurő- pában lenne. Azt mondom, ne hivatkozzunk a körülmé­nyekre. Tetszik nekem a szovjet csapat játéka, nem csodálkoznék, ha a döntőbe kerülne. A magyarok, sze­rintem, kissé túlfűtött önbizalommal mentek a világbaj­nokságra.“ Batta György újságíró: „A szovjet — magyar mérkőzésig úgy tetszett, az idei világbajnokságon senki sem játssza a saját játékát. Az addigi találkozókon mindegyik csapat betonozott, a gól­ra legfeljebb egy-egy ellentámadás erejéig gondolt. Az­tán jött a Dinamó Kljevre épített szovjet válogatott, és a feje tetejére állt minden addigi elmélet. Daszajevék oxigénpalackok nélkül futkároztak olyan iramban, mint­ha nem ezernyolcszáz méter magasan kergetnék a lab­dát, hanem valahol az alföldön. Bevallom, számomra teljesen megmagyarázhatatlan, miképpen lehet egy ilyen fárasztó Idény után, mint amilyen a kijeviek mögött áll, ennyi erőt akkumulálni? A magyar csapatot a két gyors gól teljesen letörte. Nyilasi távollétében nem akadt vezéregyéniség, aki menet közben rendezte volna a szétzilált sorokat. Lobanovszkij taktikája pofonegy­szerű volt: lefutni az ellenfelet, hosszú labdákkal a magyarok kapuja elé jutni, és lőni, lehetőleg minden helyzetből. Nem a két csapat közötti tudáskülönbség, hanem az erőnlét és gyorsasági fölény döntött. Négy perc alatt két gól — ez maga a tájfun, túlélni csak nagy szerencsével lehet. Eddig még nem láttam jó bírót. Ma már teljesen ter­mészetes, hogy aki eliramodik a labdával, azt fel kell rúgni. A durvaságnak ez a változata taktikai elemmé nemesedett. A spanyolok szabályos gólját a technika se­gítségével el lehetett volna ismerni. A FIFA megfigyelői ott ülhetnének egy monitor előtt, s az ilyen vitás hely­zetekben övék lehetne a végső szó. Tisztességesebb le­hetne így a játék — és nyugodtabb kétmilliárd néző. Ettől, sajnos, messzire vagyunk még, ezen a világbaj­nokságon .'s minden lehet!“ Atlétikai gála Atlétikai gálaműsor lesz pénte­ken és szombaton Bratlslavában. A Pravda — Televízió — Slovnaft nemzetközi atlétikai viadalon már eddig Is mindig rangos mezőny gyűlt össze, és a közönség világ­csúcsnak is tapsolhatott. A Nem­zetközi Atlétikai Szövetség (lAAF) mostantól kezdve besorolta a világ tizenhat legrangosabb atlétikai viadalai közé, amelyeken a Mobil Grand Prix versenyek keretében a világ legjobb atlétái gyűjtögethe­tik a pontokat a Világ Kupában. Több mint húsz ország jelentet­te be részvételét, köztük a kiváló szovjet vllágcsúcstartók: a rúdugró Szergej Bubka és a magasugró Igor Paklin. Itt lesznek a legjobb magyar, angol, svéd, NDK-belt, lengyel, francia atléták és más országok versenyzői, valamint a legyőzhetetlen afrikai hosszútávfutők. Bugár Imre is készül (a" képen], hogy a '„hazai“ közönség előtt egyszer kihúzza magát. Palágyi felvétele Ahogy a szurkolók nem ismerik: Fieber Péter az apa és családfő szerepében. A szerző felvétele A KIS-DUNA pártjáról AZ OLIMPIAI KERETIG A csehszlovák labdarúgás mostanában nemigen tobzódik kimagasló tehe'ségekben. A kevesek közé tartozik Fieber Péter, az Inter Bratislava és a csehszlovák olim- piai keret labdarúgója, aki Vereknyéről (Vrakuúal, e Bratisiava melletti kis községből indult el. A Kis Duna partján található szerény pályán sajátította el a futball ábécéjét. Hogy jut el egy falusi fiú az olimpiai válogatottságig? Odáig, hogy az olimpiai csa­pat mérkőzése után azt ír­ják róla a lapok: Fieber ki­tartóan tapossa az utat a nagyválogatottba. — Kölyökkororatól meg­szállottként szerettem a to- clt — mondja a szerény, mindössze huszonkét éves labdarúgó. — Ügy látszik, nálunk családi vonás a fut­ballszeretet. Édesapám is futballozott, és sókéig szer­vezte a vereknyei labdarú­gást. A bátyám, aki négy év­vel idősebb nálam, sokak szerint még tehetségesebb labdarúgó volt, mint én, csak egy sajnálatos sérülés szakította félbe a karrierjét. Mivel a pálya Is közel volt, fáradhatatlanul kergettük a bőrt. A bátyámnak nagyon sokat köszönhetek. Ma is ő vezeti bámulatos pontosság­gal pályafutásom krónikáját, amelyben minden velem kapcsolatos esemény, újság­cikk megtalálható, amióta csak az Interben játszom. Tizenhárom éves korában került az Interbe, a serdü­lők közé. Ide is az édesap­ja vitte el, de úgy látszik, tehetséget láttak mér akkor benne, mert rögtön igazol­ták. Végigjárta a serdülő­korosztályos csapatokat, és tizenöt éves korától már az Inter I. ligás ifjúsági csa­patának tagja. Mindjárt má­sodik évben szlovákiai baj­nokságot nyertek, egy évvel később pedig csehszlovák bajnokok lettek. Ezek^'e az Időkre nagyon sziveseh em­lékszik vissza, mert megha­tározó szerepet játszottak pályfutásának további ala­kulásában. Közben végigjárta az ösz- szes korosztályos válogatot­tat. Tagja volt a 16, majd 17, 18 és 20 éves válogatott keretnek. További szép em­lékek fűződnek ezekhez a szereplésekhez. Két Európa- bajnokságon vett részt a ti­zennyolc évesekkel. Második szereplése alkalmából, 1982- ben, Finnországban ezüstér­met nyert a csapat. Ezzel automatikusan bejutott a húszévesek mexikói világbaj­nokságára, amelyen a cso­portból még továbbjutottak, de aztán kiestek. Ennek el­lenére induló pályafutásá­nak ezek a legszebb állomá­sai. I Fejlődése szempontjából döntő volt az a két év. a- melyet katonaként a Dukla Banská Bystrica csapatában töltött. Mint mondja, általá­ban sehol sincsenek olyan jó feltételek az alapos fel­készülésre, sehol sincs olyan bajtársi szellem és együvé- tartozás, mint a katonacsa­patokban. Lényegében éjjel- nappal együtt vannak, és itt megmutatkozik az embe­rek jelleme. Tulajdonképpen itt érett be, és miután a Dukla felkerült az I. ligá­ba, már kész, élvonalbeli já­tékosként került vissza a- nyaegyesületébe. Első ligás bemutatkozása várakozáson felül sikerült. 1985. március végén Prágá­ban a Letnán, a Sparta el­len mutatkozott be. Egy-egy- re játszottak, és 6 adta az egyenlítő gólt szabadrúgás­ból. Ráadásul olyan pompás­ra sikerült a lövés, hogy mindjárt a hónap legszebb góljának nyilvánították ab­ban a versenyben, amelyet éppen akkor indított a tele­vízió. Az első aranyctpő birtoko­sa azóta is félelmetes sza­badrúgáslövő hírében áll. Kiválóan fejel, becsúszásai is sikerülnek, gyakran fut fel a szélen Általában min­den olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely egy mai modern szélsőhátvédre jel­lemző. Más tészta, hogy az Inter és az egész szlovák labdarúgás ma meglehetősen mélyponton van. Mi erről a véleménye? — Az Interről vagy a szlo­vák labdarúgásról ma való ban semmi jót sem lehet mondani. Bátran merem a- zonban állítani, hogy nem­csak a játékosok tehetnek róla, mert ha csak egy vagy két csapat díszelegne a ta­bella alsóbb régióiban, ak­kor még elmondhatnánk, hogy többre nem képes, rossz a játékosanyaga, rossz a felkészülése. De hogy az egész szlovák élvonal sereg­hajtó, ennek már mélyebb gyökerei vannak. A vezetés­ben, az irányításban. Nálunk az Interben is. Mióta itt va­gyok, már a harmadik vagy a negyedik vezetőség dolgo­zik. A gyakori edzőcsere sem járult hozzá a csapat teljesítményének javításá­hoz. Mert bármennyire egy­séges edzésmódszer szerint dolgoznak is az egész or­szágban. azért mindenki másképp csinálja, minden edzőnek mások a követel­ményei. És az ember szok­jon valakihez hozzá pár hét alatti Ez egyszerűen képte­lenség. Arról nem is be­szélve, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet alapos csa­patépítésről beszélni. A csa­pat kilátástalan helyzete el­lenére a .szellem elviselhe­tő, nincsenek veszekedések, és még mindig nem adtuk fel fa beszélgetés a Ceské Budéjovice elleni mérkőzés előtt készült]. Más dolog, hogy ilyen helyzetben és egy halálra ítélt csapatban a legnagyobb csillag sem tündökölhet, és fejlődni sem fejlődhet. Már­pedig Fieber Péterrel lassan a nagyválogatottban is szá­molnak. Hogyan tovább? — Szüleim és az egész család világéletében Inter- szurkoló volt. Szeretném, ha megmaradnánk a legfelsőbb osztályban. De ha a csapat kiesik, akkor bizonyára más­hol folytatom a pályafutáso­mat. Az érvényes előírások és zavartalan fejlődésem szempontjából erre jogom van. Hogy hová megyek, még nem tudom, de szívesen játszanék akár Dunaszerda- helyen (Dunajská Stredajls. Közel van. és engem egy kicsit köt a család. A fele­ségem a napokban állam- vízsgázik a közgazdasági fő­iskolán, kislányunk, a kis Nikolett mindössze héthetes. Szeretnék közelükben ma­radni. Fieber Péter polgári fog­lalkozására nézve aranymű­ves. Azt mondja, az lenne a legszebb munkája, ha si­kerülne összekovácsolnia egy olimpiai aranyérmet. Palágyi Lajos A Világ Kupa, a győztes­nek kijáró aranyszobrocska [értéke 500 000 svájci frank) Silvio Gazzanica olasz szob­rász műve. A 18 karátos a- ranyból készült, ötkilós szob­rocskát Mexikó köztársasági elnöke, Miquel de la Mad­rid és a FIFA elnöke. Joao Havelange adja át a végső győztesnek. A kupa a FIFA tulajdona, és 1989-ig marad­hat a világbajnok országá­ban. Az első helyezett örök­re megkapja a trófea kicsi­nyített mását. Ezenkívül száz érmet osz­tanak ki a világbajnoksá­gon. A FIFA határozata ér­telmében ugyanis a végső győztes 25 aranyérmet kap, ugyanennyi ezüst jár a má­sodik helyezettnek, Mellet­tük nemcsak a harmadik helyet megszerző csapat kap 25 bronzérmet, hanem a ne­gyedik is. Külön verseny folyik a fair play díjért. Ennek az értéke 250 ezer svájci frank. A csoportmérkőzéseken a 24 válogatott több speciális ér­tékelési pontról indul. A nyolc közé jutásban a 6-ról, az elődöntőben a 7-röl, a döntőben pedig a 8-ról. A- melyik csapat ellen nem me­rül fel semmilyen sportsze­rűség! kifogás, az viszi ma­gával pontjait. Viszont a FIFA szigorúan levon az előlegezett pontok­ból: minden sárga lapért 1, minden kiállításért 3 pontot. Ha a játékvezető fegyelme­zetlennek ítéli a csapatot, akkor öt pontot vonnak le. Arany-, ezüst- és bronzci- pőt adományoznak a legjobb góllövöknek. arany-, ezüst­ös bronzlabdát a legjobb já­tékosoknak, A Seiko' óragyár a VB hat leggyorsabban el­ért (a mérkőzés alatt) gól­jának szerzőjét jutalmazza értékes karórával. Az eddigi VB-k kilenc gól­királya megjósolta a La Ga- zetta dello Sport című mi­lánói szaklapban, hogy ki lesz a mexikói világbajnok­ság legeredményesebb játé­kosa. A brazil Ademlr hon­fitársára. ZIcőra és Casa- grandéra. valamint az olasz Rossira és az NSZK-bell Rummenlggére szavazott. Az NSZK-beli Helmut Rahn sze­rint Piatini, Völler és Ma­radona között kell keresni a legeredményesebbet. A francia just Fontaine sze­rint erre a címre az olasz Altobelll és Rossí, valamint Piatini, Rummenigge és a mexikói Sanchez esélyes. A brazil Vava Rossira. Rum- meníggére, a lengyel Bo- niekre és a spanyol Butra- guenora szavazott. Eusébió úgy véli, Völler, Butragueno és a szovjet Protaszov a legjobb gólgyáros, Gerd Mül­ler honfitársára, Völlerre. a dán Elkjaerre és az uru­guayi Francescolira szava­zott. A lengyel Lato Piatini­nek. Francescollnak és Elb- jaernek szurkol. Mario Kem- pes úgy véli, hogy Frances- coli. Maradona és Plaílnl kö­zül kerül ki a legjobb gól­lövő. míg Peolo Rosst Mara- donára, Platinlre és San- chezre tippel. Wladyslav Zmuda a len­gyel válogatott 32 éves hát­védje Mexikóban negyedszer szerenel világbajnokságon. A VB döntőkön eddig ösz- szesen 20 mérkőzésen lénett fel, és ha Mex'kóban lega­lább két mérkőzést játszik, minden idők legtöbb VB szereplése lesz. Eddig a leg­több VB mérkőzésen a már régen visszavonult NSZK- bell Uwe Seeler játszott, összesen 21 alkalommal. (Pi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom