Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-05-13 / 19. szám
új ifjúság 5 A ki Iránt szeretné megismerni. ne a kozmopolita Teheránban kezdje, az egykori „halhatatlan birodalom“ történeti emlékeiért utazzon Szuzába, Pa- szargadalba, Perszepolisba, keresse fel a Naks-1 Rusztaml szikla- sírokat. A perzsa irodalomért, művészetekért, szellemiségért — hiszen a perzsák Ázsia franciái — a ma is csodás Shirazba, Isfahan- ba, Mashadba vagy éppenséggel Nisapurba menjen. Nisapur Kho- resanban, Irán északkeleti részében található a tartományi székhely Mashadtól 150 km távolságra. A III. században alapított város a XI—XII. századi szeldzsuk uralom alatt élte fénykorát, ekkor állítólag 1 millió ember lakta. A napjainkban mintegy 50 ezres lélekszámú város nevét Omar Khajjam és az ókor óta művelt türkizbányái tették ismertté. Omar Khajjam városában „Inter arma silent Musae“, vagyis fegyverek közt hallgatnak a múzsák, mondta már két évezreddel ezelőtt Cicero. Az évek óta tartó iraki-iráni háború jószerével csak a hadieseményekre irányítja a figyelmet, a békés turizmusra itt Közép-Keleten egyelőre rossz idők járnak. Marad az örök reménység, hogy az emberiség kultúrkincsei előbb vagy utóbb láthatóvá válnak. Mashad: Égbe törő minaret Magam Is Omar Khajjam nyomában indultam útnak a tündöklő Mashadből, modern zarándokként, veszélyekkel teli karavánutak helyett az Iran Peyma csillogó Mercedes autóbuszán. Mashadból, abból a városból, hol Körösi Csorna Sándor is megfordult, a háborús villongások miatt kényszerpihenőjét töltve 1821. április 18. és október 20. között. E sorok írója, késpi követeként tölthetett néhány napot az akkor-még békés iráni nagyvárosban, csillagtúráim kiindulóállomásán. Mashad Teherántól keletre egyórás repülőútra fekszik a szovjet-afgán-iráni hármashatár közelében, de vasúton és úton is egyaránt jól megközelíthető. A Jóval kisebb Nisapurral (perzsául Nejshabor) ellentétben fiatalabb város, fejlődésnek viszonylag későn, Irán tatárjárását (1218—23) követően indult. Mas- hadot a XVIII. század közepén Nadir Sah egy birodalom központjává tette. Ö volt az utolsó hódító, ki a nagymoguliktól a híres Pávatrónt is elragadta. A város a síiták egyik legfontosabb zarándokközpontja, jelentősége csak az iraki Kerbalával és a legfőbb imám székhelyével Qom-mal mérhető. A város neve vértanúság helyét jelenti, miután Meemun kalifa 817-ben mérgezett szőlővel itt tette el láb alól a neki kellemetlenkedő, ám a nép körében nagy tiszteletnek örvendő Reza imámot. De térjünk vissza a lüktető, tarka, soknemzetiségű Mashadba, innen indul velem a busz Nisapurba, Omar Khajjam városába. A 970 méter magasan fekvő félmilliós metropoliszt elhagyva az út még egyre emelkedik a Kuh-i Blnalud hegység kopár hegyláncai között, míg Delbarán után átlendülve a hágón lassan ereszkedünk alá a terméketlen fennsíkra. A fontos kereskedelmi utat őrző ősrégi romos tégla- és agyagvárak az elmúlással dacolva némán tekintenek le az utazóra. Kisebb, de érdekes településen tartunk rövid pihenőt. A falu neve Qadam- gah, magyarul lábnyomot jelent. Népes gyerekhad, szegényes házak és legelésző szamarak fogadják az Idegent. Az egykori kara- vánszerájban koldusok vertek tanyát. A település szélén álló mecset felé igyekszem, mely előtt a hagyomány szerint természetesen Imam Reza botjának nyomán fakadt forrás indul útnak, előtte kis medencét töltve meg. A mecset mögött a tiszta pormentes levegőben élesen rajzolódik ki a kopár hegyek eróziőmarta gerincvonulata. Az a bizonyos lábnyom, melyről a helység nevét kapta, a mecset belső falán fémbe nyomva készteti áhítatra az igazhítűe- ket évszázadok óta. Kellő üzleti érzékkel megáldott zöldturbános férfiú, állítása szerint az imám egyenes ági leszármazottja követel alamizsnát, beszédét teátrális mozdulatokkal kísérve. Csekély baksissal megnyugtatom, és igyekszem vissza a buszhoz, mely indulásra kész. Kopár, de nem barátságtalan vidéken haladunk, a megművelhető földterület itt nagy kincs. Mint üde oázisnak tűnik fel rövidesen Nisapur, mely lélekszámához képest meglephetően nyüzsgő, eleven városnak hat. Az európai gépkocsivezetők idegeit meglehetősen próbára tenné az általános iráni közlekedési morál. Pilótánk egykedvű nyugalommal vesz tudomást az autóáradattal szemben az út közepén haladó hangos halottas menetről, melynek élén 6 —8 férfi fej fölé emelve felváltva viszi a lepellel letakart elhunytat. A nemzeti panteon a várostól délre található árnyas fás, ligetes környezetben. Először az 1220 körül elhunyt Attar sejk, perzsa költő síremléke tűnik szemem elé. Az arab nyelven író, müveiben előszeretettel az állatokat, megszólaltató költő a világias dolgokról való lemondást hirdette. A fáma szerint, mikor a mongol invázió elérte városát, őt is elfogták, és elvitték a bazárba eladni rabszolgának. Ismerve azonban szellemi kvalitásait, több ezer aranyat is ígértek érte, de ő egy szegény embernek akarta magát áruba bocsátani, ki csak 2 aranyat ígért. Az öt kísérő mongol katona erre méregbe gurult és karddal egy csapásra levágta a költő fejét. Később, hogy elhamarkodott tettéért bűnbocsá- . natot nyerjen, emlékoszlopot e- melt, melynek töredéke ma is látható. Hívei sírja fölé később szép türbét emeltek. Közelében található utazásom végcélja. Attar ellentétjének, ám világirodalmi jelentőségű költötársának, Omar Khajjamnak (1047—1125) a síremléke. A költő neve sátorkészítőt jelent, eredeti leírásban kissé hosz- szadalmasnak hat, íme; Ghijaszu- -d-din Abu-I-Fath Omar ibn Ibra- himu-I Khajjam. Igen sokoldalú volt, költő létére foglalkozott filozófiával, matematikával és csillagászattal is. Nagyurak keresték barátságát és a királyi udvarban is szívesen látták. 1074-ben naptárreformon dolgozott az időszámítás korrekciója végett. Mint a helyi főiskola tanára, és a csillagászati obszervatórium igazgatója, a társasági élet állandó résztvevője volt városában. 1092 után döntő fordulat állott be életében, az őt pártoló szultán meghalt, az ezt követő anarchia rövidesen elsorvasztotta az arisz- toteleszi-újplatonikus arab szellemi életet. Életfilozófiája, mely az élet szeretetét, a bort és a szerelmet dicsőítette, a kor követelményeinek már végképp nem felelt meg. Szegénységben, magányosan halt meg 1125-ben, állítólag Avicenna Metafizikájának olvasása közben. 1934-ben emelt mintegy 10 m magas emlékműve szimbolikus, mely pesszimizmust sugall, lefelé fordított áttört pohár forma az élet ürességét is jelenti. Az emlékművön Khajjam verssorai olvashatók. Nem messze esik Imám Reza' testvérének a mecsetje, ahová a költőt, mivel nem volt hívő, nem engedték eltemetni. Csak falai mellett jutott hely egyszerű kőlap alatt. Földi maradványait Innerí vitték a ma is látható hatásos emlékmű alá. Négysoros verseinek (rubái-ok) első fordítója egyben újkori felfedezője az angol Edward Fitzgerald (1809—83) maga- is jómódú ember, igazi életművész volt, ki ráérzett híres költötársának problémáira, vívódásaira. Egy könyvtár polcain talált kézirat kedvéért Fitzgerald perzsául is megtanult. Omar Khajjam RubaN Játjai, melyek századunk emberének is tudtak üzenni 300 kiadásban, számos nyelvre lefordítva keltek életre. Sokáig időztem az irodalomnak „elisiuml“ ligetében, majd a róla elnevezett étteremben nehéz, testes, vörösborral öblítve le az út porát. Varga Lajos Mashad: Reza imám zarándokközpont M inden szovjet iskolában vagy úttörőházban működik nemzetközi barátságklub. Egy Ilyenbe látogattam el Tlraszpolban, a Moldaval SZSZK legnagyobb városában. A nemzetközi barátságklub helyiségében a polcokon különböző országok jelvényei, zászlaja!, emlékei, könyvei. A terem közepén hatalmas kerek asztal. A klubtagok a város különböző iskoláinak tanulói. Az egyik kislány kezébe fog egy kis földgömböt. Tetején az Északi- sarknál egy gyertya van. — A földgolyó egy gyermektenyérben — magyarázza —, jelkép, hogy megvédjük a Földet. A ,,barátság gyertyáját“ mindig meggyújtjuk, amikor vendégeket fogadunk. A földgolyót szorosan összezárt ujjakkal tartjuk. Ez az Földgolyó egy gyermelctenyérben egységet jelképezi. A klubunkat is Egységnek hívják. A földgolyó kézről kézre jár. Mindenki, aki kézbe veszi, válaszol a kérdésre. A beszélgetésből megtudom, hogy jártak már itt vendégek Bulgáriából, az NSZK- ból, Lengyelországból, Afganisztánból, Kubából és sok más országból. Olga Doronylna, a klub vezetője elmondta, hogy minden egyes tag kívánsága szerint választhat szekciót. Az egyikben a gyerekek Moldáviával ismerkednek meg részletesebben, tanulmányozzák történelmét, kultúráját, nemzeti szokásait. A másik szekció azokat egyesíti, akiket a nemzetközi ifjúsági mozgalom története érdekel. A klubnak saját „postája“ van, a moldavai iskolások szorgalmasan leveleznek külföldi társaikkal. A klub egyik hagyománya, hogy megrendezik a szolidaritás vásárát. Ilyenkor az úttörőház előcsarnokában árulják a saját készítésű játékokat, hímzéseket, ajándéktárgyakat. Áz így befolyt összeget 1985-ben például a nicaragual nép megsegítésére és a XII. Vllágifjú- sági Találkozó megrendezésére fordították. Mit mondanak a barátságklub ifjú tagjai? Jura Prunyenko, 13 éves: — Szeretek külföldi gyerekekkel levelezni. Van egy barátom Bulgáriában. Megírjuk egymásnak, mi újság az Iskolában, hogyan é- lünk, mik szeretnénk lenni, ö orvosnak készül, a szülei kórházban dolgoznak. Én mérnök szeretnék lenni, űrhajókat akarok készíteni. Natasa Tyisina, 12 éves: — Szeretek más országok életéről hallani. Milyenek ott a szokások, a hagyományok, hogyan élnek a gyerekek. Szveta Szemjonova, 16 éves: — Azért szeretek itt lenni, mert érdekes emberekkel találkozom. Vegyük például Szása Gyelezsát. ö a klub elnöke. Aktív, határozott és ezermester. Ejtőernyőugró, nagyszerűen makramézik és tortát is tud sütni. Anton Csicsilinov, 16 éves: — Amikor megnyertem a városi földrajzi olimpiát, meghívtak ide egy versenyre. Két órára jöttem, és Itt ragadtam. Miért? Mert nagyon szeretek itt lenni. Mi a véleményük a klubról a külföldi vendégeknek? Megmutattak egy levelet Japánból. Ebben köszönik az őszinteséget és melegséget, amelyet nem lehet elfelejteni. Egy spanyol újságíró megjegyezte: „Egyszerre csak én lettem riportalany, de egy csöppet sem sajnálom. A gyerekek nagyszerű beszélgetőpartnerek, hálás vagyok nekik a hazám iránt megnyilvánuló érdeklődésükért.“ Ljudmila Ribkina
