Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-05-13 / 19. szám

új ifjúság 6 A világbajnokságról >— ez a neve mt- nálunk a Világ Kupának —, amióta csak létezik, szinte mindent tudnak a sportág hívei, hiszen a futball kiemelkedő tornájáról rengeteget írtak, tudósítottak, el­mélkedtek az újságírás mesterei, ontották színes és szakszerű megtigyeléseiket a rá­diósok, azóta pedig, mióta a tv Is belépett, minden fontosabb mérkőzés a víiág szeme előtt folyt le. Mégis, most, közeledvén a futball művészeinek Xlll. fesztiválja, úgy érezzük, helyes, ha dióhéjban összesűrítjuk az eddig lezajlott Xll. Mundial néhány fon­tos eseményét, csak úgy — emlékeztetőül. I. 1930 Az első Uruguayban A FIFA 1928-ban hozott elvi határozatot a VB megrendezése mellett, nemsokára úgy döntött, hogy az elsőt már 1930-ban meg kell rendezni. Spanyolország volt az első Jelentkező, majd másodiknak érkezett a magyar-csehszlovák közös javaslat. Végül is a nemzetközi labdarúgás legfőbb szerve 1929 májusában Barcelonában úgy döntött, hogy legyen az első rendező Uruguay, a- mely 1930-ban ünnepli függetlenné válásá­nak centenáriumát. . A résztvevők köre csak nehezen alakult ki, aminek az volt az oka, hogy az európai pr )fivilág nem vállalta a rendezvénnyel e- gyütt járó több hetes bajnoki szünet gaz­dasági következményeit. Így azután csak négy nemzeti válogatott: Franciaország, Bel­gium, Románia és Jugoszlávia hajózott át az Atlanti-óceán túlsó partjára. Megérke­zett Mexikó és az USA, s ott volt természe­tesen mindenki, aki számított Dél-Amerlká- ból; Uruguay, Brazília, Argentína, Chile, Pe­ru, Paraguay és Bolívia, összesen tehát 13 ország jelent meg az első VB-n, a nagy futballtörténelmi esemény rajtjánál. Az elődöntők érdekessége az volt, hogy mindkét mérkőzés, Argentína—USA és Uru­guay—Jugoszlávia egyaránt a dél-amerikai­ak 6:1 arányú fölényes győzelmével ért vé­get. Montevideo 120 ezer nézőt befogadó sta­dionjában 1930- július 30-án ez a két csa­pat futott ki a döntőre, a belga Langenus sípjelére, Uruguay—Argentína. Az eredmény 4:3 [1:2]. A vezetést az „uruk“ jobbszélsője, Dora­do szerezte meg, ezt Peucelle kiegvenlítet- te, niajd Stabile az argentinok javára állí­totta a mérkőzés állását. A második félidő­ben megfordult a kocka: Cea, Iriarte és Castro volt eredményes. Az első világbajnok tehát Uruguay lett: Ballesteros — Nasazzí, Mascheroni — And­rade, Fernandez, Gestido — Dorado, Scaro- ne. Stabile, Cea, Iriarte. Az újságírók így állították össze a VB válogatott csapatát: Thepot (francia) — Nasazzi (Uruguay), Paternoster (Argentí­na) — Andrade (Uruguay), Monti (Argen­VB-történet dióhéjban tína), Evaristo (Argentína) — Peucella (Ar­gentína), Scarone (Uruguay), Stabille (Ar­gentína), Cea és iriarte (Uruguay). A torna legjobb játékosa Jose Leandro Andrade (Uruguay). És mit mondott az első VB-rőI Jules Rí­met, a FIFA akkori francia elnöke? — Sajnálhatják, akik nem vettek részt az első világkupán ... Ez a döntő, ez a játék a labdarúgás igazi ünnepe volt. Uru­guay és Argentína olyan bemutatót tartott, ami mindenkit maximálisan kielégített. Bol­dog vagyok, hogy láthattam. II. 1934 Olasz rendezés — olasz győzelem A második VB-re már nem kellett senkit rábeszélni, sőt már selejtezőket kellett ját­szani, hiszen a döntő 16 helyéért 27 csapat indult küzdelembe, ezeket 12 selejtező cso­portba osztották. Mexikó, Brazília. Argentína, Egyiptom, Svédország, Spanyolország. Olaszország. Ausztria. Magyarország, Csehszlovákia, Ro­mánia, Svájc, Hollandia. Belgium. Francia- ország, és Németország került a döntő me­zőnyébe. A tizenhat csapat egyenes kieséses rend­szerben játszott. Magyarország 1934. május 27-én Nápoly­ban Egyiptomot verte 4:2 arányban, a má­sodik fordulóban azonban, amelyre máfus 31-én került sor Bolognában, Ausztria 2:1 arányban győzött, s így Magyarország szá­mára is befejeződött ez a VB. Az elődöntőben Olaszország—Ausztria 1:0, Csehszlovákia—Németország 3:1. A döntőre június 10-én Rómában került sor 45 ezer néző előtt, a svéd Eklind bí­ráskodása mellett. Olaszország—Csehszlovákia 2:1 (0:0, 1:1, 2:1). Az első gólt a csehszlovák Puc sze­rezte meg a 73. percben. Orsi egyenlített a 81. percben, a hosszahításban pedig Schiavlo szerezte meg a világbajnoki címet jelentő gólt. A II. VB válogatottja: PlániCka — ?.ení- sek (mindkettő csehszlovák). Sesta |Ausz­tria) — Wagner (Ausztria), Cambal (Cseh­szlovákia), Van Heel (Hollandia) — Lech- ner (Németország), Meazza (Olaszország), Langara (Spanyolorszá). Nejediy (Csehszlo­vákia), Orsi (Olaszország). A Mundial kiemelkedő játékosának a köz­vélemény. de a szakemberek többsége is az olasz Meazzát, az azzurik összekötőjét te­kintette. Nyilasi Tibor egészségiigjri gondokkal baj­lódik. Nélküle „szegényebb“ lenne a ma­gyar válogatott, de váltig hangoztatja, hogy a VB-ig reiidbejön. — Érdekes volt, hogy a dél-amerikaiak közül szinte senki nem vétette magát ész­re. igaz, már az első fordulóban kiestek, és hiányzott a mezőnyből Uruguay, ahol min­dig akadt feltűnő képességű játékos. És az is igaz, hogy 'néhányan az európaiak közül — sérülés vagy egyéb okok miatt, mint pél­dául a magyar Sárosi — messze voltak leg­jobb formájuktól. így hát csak Meazza nőtt a mezőny fölé ... III. 1938 Az olaszok francia földön dupláztak A FIFA időközben történt döntése értel­mében a rendező Franciaország és a világ- bajnoki cím védője, Olaszország automati­kusan a 16-os döntőbe került. A döntő mezőnye mégis csonka maradt, mert előzőleg a hitleri Németország lero­hanta és bekebelezte Ausztriát, amely ko­rábban a selejtezők során indult 26 válo­gatott csapat között kivívta a részvétel jo­gát. De hát az idő tájt Európában bizonyos kérdésekben Hitler mondta ki a döntő szót... Tizenöt csapat jelent meg tehát francia földön a nagy erőfelmérésre: Németország, Svédország, Norvégia, Lengyelország, Romá­nia, Svájc, Magyarország, Csehszlovákia, Belgium, Hollandia, Kuba, Brazília, a már előbb említett Franciaország és a védd Olaszország. Dél-Amerikát egyedül Brazília képvisel­te-.. A lebonyolítás ezúttal is egyenes kiesési rendszerben történt. Magyarországon nagy várakozással tekintettek e VB elé. hiszen ez idő tájt kiváló képességű labdarúgók álltak rendelkezésre, s az volt a vélemény, ha a szakvezetés nem követ el kirívó hi­bát, legalább az elődöntőig eljut az együt­tes. Az első fordulóban sétálva verték 6:0 a-* rányban Reimsben június 5-én Holland-In- díát. Egy hét múlva Lille-ben Svájc ellen is 2:0 arányú biztos győzelmet arattak, s máris az elődöntőbe kerültek, ahol Svéd­ország már keményebb diónak ígérkezett. Június 16-án a magyar válogatott Párizs­ban a svédek elleni elődöntőn 5:1 (3:1): te­hát bejutottak a döntőbe, ahol Olaszország az ellenfelük, mivel ők Brazíliát győzték le 2:l-re. A svédek egyébként nem voltak túlságo­san lehangolva a vereség után. mert azt hangoztatták, hogy „a vílágba)noktöl kap­tak ki..." A magyar csapat tehát nagy önbizalom­mal készülhetett a döntőre. Az volt az ál­talános vélemény, hogy ettől az együttestől a döntőben még többet is lehet várni. A döntőben azonban az oíaszok győztek 4:2 (3:1) arányban. A gólok ebben a sor­rendben estek: Colausi, Titkos, Fiola, Fiola, Sárosi dr.. Fiola. A harmadik világbajnok tehát Olaszor­szág lett ezzel a csapattal: Olivieri — Fő­ni, Rava — Serantoni, Andreolo, Locatelll — Biavati, Meazza, Fiola, Colaussi, Ferrari­A III. Mundial válogatottja az újságírók szerint: Olivieri (olasz] — Minelli (svájci), Rava (olasz 1 — Szalay (magyar), Kopeck^ (csehszL), Andreolo (olasz), — Biavati, Meazza, Fiola (mindhárom olasz], Leonidas (brazil), Colaussi (olasz). Abban az időben úgy ítélték meg, hogy a mezőnyből két labdarúgó emelkedett ki: az olaszok középcsatár csillaga, Silvio Fio­la. aki néhány e.sztendeje már a kapusok rémének számított, s ha elemében volt, szinte feltartóthatatlannak bizonyult, meg­testesítője lett kora Ideális centerének. A másik pedig dr. Sárosi György, a magyar csatár, akit jól ismert és szívébe zárt egész Európa, óriási technikája, irányítő készsé­ge és eredményessége miatt. (Folytatjuk) legtehetségesebb csehszlovák tőrví- ivók között tartják számon. Fiatalon lljíezdte a pengeforgatást, és tehetsé­ges, szorgalmas tanítványként nagyon gyor- % San társai fölé nőtt. A vívással Somorján (Samorin) Ismerkedett meg. Forgács Oszkár mesteredző egyengette első lépéseit;' ebben a ma már jól ismert vívóközpontban tanul­ta meg a tőrvívás alapjait, és nagyon jó technikai tudásra tett szert. Ugyanakkor a versenyeken azzal is kitűnt, hogy küzdeni tudása Is kifogástalan volt — e tulajdonság nélkül pedig a vívásban nem lehet kima­gasló eredményt elérni. Kovács László Somorján született 1986- .április 18-án. A most húszéves sportoló ö- tödik osztályos korában kezdett vívni, de már korábban is sokat sportolt; legjobban a labdarúgást és a kosárlabdát kedvelte. „A kosárlabdában nem voltam eléggé ma­gas, ugyanis 173 centi magas vagyok, a testsúlyom 59—60 kiló. A vívásban is so­káig gondjaim voltak az erőnlétem miatt, mert a technikai megoldásokhoz gyakran erő is szükséges, s ez számos összecsapás­ban hiányzott. De én soha sem leszek az erő-vívás képviselője ...“ Már 16 éves korában első lett az egyéni országos bajnokságon. Szlovákiában az if­júsági korosztályban magasan a mezőny fö­lé emelkedett, csapatban somorjat társaival együtt gyűjtötte az aranyérmeket. Aztán nyert még egy csehszlovák bajnoki címet, és két évvel ezelőtt a prágai nemzetközi Barátság versenyen is. Tavaly Budapesten a junior Világ Kupán bejutott a 32-es táb­lára. „Ez volt talán a legértékesebb eredmé­nyem az erős nemzetközi mezőnyben. Négy Junior világbajnokságon indultam, sajnos, egyiken sem tudtam betörni a legjobbak közé. Érdekes, hogy az elsőn, amelyet Bu­dapesten rendeztek, jutottam a legtovább, pedig akkor még sem technikailag, sem taktikailag nem voltam érett. Lenlngrádban egy balszerencsés sérülés miatt a junior VB előtt igazoltam Somorjáből Bratlslavába. Itt mások voltak a feltételek, új edzőhöz ke­rültem, s ez megzavarta a felkészülésemet, de a távlati célok miatt határoztam úgy, hogy Bratlslavában folytatom a vívást. Az idén úgy éreztem, hogy jó tormában va­gyok. A második fordulóban három győzel­met szereztem, és csak egyetlen találat vá­lasztott el a továbbjutástól. Kár, mert job­ban is végezhettem volna.“ Stuttgartban, főleg a férfi tőrben volt na­gyon erős a mezőny. A VfVÁS A MINDENE Kovács Laci vívás előtt fegyverpröbán ,,Igen, a világ legjobbjai mind Indultak a VB-n. Főleg az olaszok, az NSZK-beliek és a franciák tündököltek. Meglepő, de a szovjet vívók között egy sem verekedte be magát a nyolcas döntőbe. A magyar kül­döttség egyetlen érmét Érsek Zsolt szerezte, harmadik lett. De mint a világbajnoki cím védője, óriási lehetőséget szalasztott el az elődöntőben, amikor a későbbi aranyérmes NSZK-beli Weidnertől minimális különbség­gel 12:ll-re kikapott.“ , Érdekes összecsapásokat, színvonalas ví­vást hozott a többi fegyvernem is, igaz, ál­lítólag a párbajtőrözők kissé elmaradtak a várakozástól. „Ez Így van. A párbajtörverseny színvona­la volt a legalacsonyabb- A szovjet Kosz- tarev megérdemelten nyerte a versenyt, a nyolcas döntő nem hozott túlságosan ér­dekes összecsapásokat. Kardban honfitársa, Pantyelejev szerezte meg az aranyérmet. Bár nagyon jól vívtak a magyar kardozők is, kissé balszerencsésen versenyeztek, ezért nem jutottak az első három közé. Női tőr­ben a legnagyobb fejlődést a román lányok­nál láthattuk, hárman jutottak a nyolcas döntőbe, s az aranyérmet megérdemelten nyerte a mezőny legjobbja. Lázár Réka.“ Már ebben a korosztályban is számolni kell a tengerentúllakkal, hiszen egy kínai női törözón kívül bejutott a döntőbe a ku­bai párbajtőröző Loyola Is. Az amerikaiak, kanadaiak, ázsiaiak és afrikaiak között ta­lálni néhány tehetséges fiatalt. Nagyobb meglepetésekre azonban ezúttal nem került sor. De egy egészen különleges esemény mégis nagyon érzékenyen érintette éppen a csehszlovák küldöttséget. „Négytagú csapatunkban rajtam kívül bá­rom „epéző“ kapott helyet. Versenyünk e- lötti éjszaka változott a téli időszámítás nyárira. A küldöttség vezetője, FrantiSek Koukal át is állította az óráját, de fordít­va. így nála két óra volt az eltérés. Sajnos, Vincenc edző sem tudott a tévedésről, s így a fiúk későn érkeztek a sportcsarnok­ba, a verseny már nagyban folyt, pedig a rendezőség fél órát várt a csehszlovák ví­vókra. Koukal edző még megpróbálta elin^ tézni, hogy a fiúk rajtolhassanak, de a ja­pán csapat vezetője ellenezte a javaslatot, így Jeőmínek, Hoyer és FrajbiS csak nézők­ként követhették a párbajtőrözők küzdel­meit. Természetesen nagyon el voltak kese­redve mindhárman, s az sem segített, hogy Koukal edző beismerte hibáját.“ Ha meggondoljuk, hogy Jeörainek az Idei junior Világ Kupában az értékes ötödik helyen végzett, pedig hatból csak négy versenyen indult, és hogy éremeséllyel ver­senyezhetett volna Stuttgartban, nagy fele­lőtlenségnek nevezhető ez az edzöl téve­dés. Ilyen esetben ugyanis nem szabad va­lakinek ennyire megbíznia a saját órájá­ban. ráadásul minden szállodában a ven­dégek rendelkezésére ál] például az ébresz­tőszolgálat. Kovács Laci utoljára indult junior világ-' bajnokságon, ezután már csak a felnőttek közölt bizonyíthatja tehetségét, szorgalmát. „Nagyon szeretném, de hogy ez nem lesz könnyű, azt teljes mértékben tudatosítom. A nemzetközi mezőny ugyanis erős és ki­egyensúlyozott, nekem pedig még kevés ta­pasztalatom van a felnőttek versenyeiről. Egy-két éven belül azonban, remélhetőleg, hallatok magamról.“ Kovács Laci jelenleg a bratislavai Test- nevelési Főiskola hallgatója, mondhatni, reggeltől estig sportol — de hát ö amúgy is a sportnak élt, tehát teljesen elégedett a napi elfoglaltságával, életformájával. Izlg- vérig sportember. „Arra még nem gondoltam, mit fogok csi­nálni, ha elvégzem a főiskolai tanulmá­nyaimat, egy azonban biztos; szeretnék még sokáig vívni. A lehető legmagasabb szinten, s később, aktív pályafutásom befejeztével sem akarok a sporttól elszakadni. Lehet, hogy edzőként folytatom maid vagy test­nevelő tanárként, de erre egyelőre még nem tudok pontos választ adni.“ Sok sikert kívánunk Kovács Lászlónak a vívópástokon. Kollár Gáboif

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom