Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-05-06 / 18. szám

új ifjúság 4

Az M4-es manipulátor két présgépet szolgál ki

SZISZ védnökség

Igényelni kell az újat

Józanul és túlzott ügybuzgóság nélkül megállapíthatjuk', hogy a robotosítás jelentősége szinte napról napra nő. Kulcs ez a minő* séghez, a munkatermelékenység növeléséhez és a gyártás hatékonyságához: enélkül nem tudnánk elérni a nemzeti jövedelem előirányzott 17—19 százalékos növekedését az elkövetkező öt évben. A robotkutatás, -fejlesztés, -gyártás, -üzemeltetés kérdéseivel az A 05-ös állami célprogram foglalkozik. A robotosítás fölött vállalt SZISZ-védnökség nyomán az Ifjú Szakemberek Járási Tanácsai mellett sorra alakultak a robotikai szekciók, hogy segítsék az üzemek, vállalatok fiataljainak ilyen irányú munkáját. A Losonci (Lu- öenec) járásban több szempontból is a fUleki (Filakovo) Kovo- smalt fiataljai az élenjárók. Hogy hogyan csinálják?

Komolyan és felelősségteljesen,

szem előtt tartva a vállalati érdekeket és természetesen a SZISZ autoritását — mondja Budai Zoltán, a SZISZ üzemi csúcsbizottságának elnöke. — A SZISZ-védnök- séget mi szó szerint értelmeztük, és igyekeztünk ezt a gyakorlatban is érvényre juttatni. Jelen pillanatban vállalatunk több üzemrészlegén is dolgoznak robotok és manipulátorok a fiatalok felügyelete alatt. Részt vettünk a gépek beszerelésében, de védnökségünk a kezelésre, karbantartásra, javításokra is kiterjed. Hamarosan két fiatal munkást, SZISZ-tagot a presovi VUKOV-ba küldünk továbbképzésre. A jövőben ugyanis számítunk majd velük. Sokak szerint nagy fába vágtuk a fejszénket, mikor a kádak fedőzománcozásához is robotokat javasoltunk. A műszaki bravúrnak számító por- zománcozás nemrég honosodott meg üzemünkben, de a lapos felületek zománcozását már eddig is manipulátorokkal végeztük. Egykét kezdeményező fiatal szakembernek, és itt elsősorban Tóth Ottó mérnökre gondolok, megfordult a lejében, hogy miért ne lehetne ezt a kádak zománcozásánál is alkalmazni. Persze igényesebb, összetettebb feladat, de a VŰSST Piesfany dolgozói megrendelésünk szerint már gyártják is az ehhez szükséges robotokat. Jelenleg két műszakban nyolc ember végzi ezt a munkát, nem éppen irlgylésreméltó körülmények között.

AM 5 és M4

olvasom az egymás mellett dolgozó két gépember fémtestén az elnevezést. A mélyhúzott kádak gépsora mellett végzik beidegzö- dött, monoton mozdulataikat.

— A célnak megfelelő, jól bevált és megbízható gépek — mondja Tóth Ottó mérnök. — E- lőnyük, hogy könnyen átprogra- mozhatók. Egy ilyen manipulátor a mi esetünkben két embert helyettesít és évente 54 ezer korona hasznot hajt a gyárnak. Főleg a jobb munkatermelékenységből származik ez a haszon, hiszen 100 darab tartólemez elkészítése a múltban 64 percig tartott, most mindössze 23 percet vesz igénybe. Ha figyelembe vesszük, hogy é- vente 300 ezer kádat gyártunk, akkor nem csekély élőmunka-megtakarítás ez. Természetesen mindkét gép gondviselője az ifjúsági szervezet.

Egyik csarnokot a másik után szeljük át. Az Estap-módszer szerinti porzomácozás külön szektorban történik, ahová ember csak szükség esetén lép be, mivel a

légzőutakra káros környezetben kizárólag robotok dolgoznak. Kívülről nem is látni őket, mivel zárt munkatérben működnek.

— Ezek megrendelésre készült, atipikus fújórobotok, melyek egy automata gyártási rendszer fontos láncszemét képezik. Üzemünkben az utolsó év műszaki fejlesztésének a csúcsa ez a részleg. Magában az elektrosztatikus térben történő porzománcozás is nagyon progresszív módszer, mely jelentős energia-megtakarítást jelent, ráadásul az itt dolgozó robotok az ember számára veszélyes és aránylag nehéz, munkaigényes feladatokat teljesítenek.

A „gépgyárhoz“ érünk,

ahol több gépet is látok frissen festve próbaüzemelés közben, de félig kész állapotban is.

— Az itt dolgozó munkások, konstruktőrök, mérnökök valóban a szakma mesterei — súgja kísérőm. — Ök olyan gépeket gyártanak, melyek a termelés színvonalának emelése, a munkaerő- megtakarítás, a termelékenység növelése szempontjából szükségesek a gyár számára, és amelyeket nem tudnak a gépgyárban beszerezni. Megadjuk a gép szükséges paramétereit, követelményeinket, és a többit rájuk bízzuk — mondja Ottó, pki egyben a gyár egyik kutatómérnöke is. — Az itteniek szakmai felkészültségén, ötletességén múlik, hogyan sikerül egy-egy ilyen feladattal megbirkózniuk.

Közelebb megyünk az egyik szerelés alatt álló géphez. Két kör alakú tárolóban újra felfedezem a már jól ismert kádlábakat, egy másikban pedig a tartólemezeket. A kiszedőkar vasmarkaiban pedig már egy kész összehegesztett tartószerkezetet látok. A gép azonban csak részleteiben kész, Jgy természetesen nem üzemel. Miközben azon elmélkedek, mi mit fog meg, hova helyez át, merre felé mozdul, ott terem egy középkorú szemüveges szakember, Vis- nyai István, a tervezöműhely gépészeti csoportvezetője.

— Az itt látható géphez hasonlót hiába kerestünk a VUKOV PreSov gyártási programjában. Egy ilyen egyedi darab előállítása náluk huzamosabb ideig tartana és a költségek is nagyok lennének. Mi nekivágtunk, és mint látja, születőben az automata kád- lábhegesztő-rendszer. Mi terveztük, és ml is készítjük el. A próbaüzemeltetést májusban kezdjük, és ha minden jól megy, júniusban már a termelés szolgálatába állítjuk.

A járás fiataljainak

a robotosításban elért eredményeiről már újra a szabad ég alatt ejtünk szót Ottóval, aki a SZISZ Ifjú Szakemberek Járási Tanácsa mellett működő robotikai szekció vezetője.

■— Sajnos, egy kezemen össze tudom számolni azokat az üzemeket, ahol a járásban jelenleg robotok vagy manipulátorok segítik a termelést, ezért úgy érzem, nagy munka vár a nemrég alakult szekcióra. Rajtunk kívül a losonci Kerko, a Közép-szlovákiai Üveggyárak poltári és az Ipoly Menti Téglagyárak losonci vállalata alkalmaz még robotokat. A Kerkó- ban például egy pantografikus kéz rakja a kiégett csempéket a zománcozó gépsorra. Üve.ggyára- inkban két robot is van, egy PR 16P és egy atipikus manipulátor, mindkettő a kész termékeket rakja az égetőkemencébe. A téglagyárban szintén két manipulátor dolgozik, melyeket a VÜMAT Zi- lina szakemberei fejlesztettek ki és amelyek a magas hőfokú kemencéknél segítenek a téglák be- és kirakodásában. Nem kevés, de nem is sok ez. Továbbra is arra törekszünk majd, emelkedjék járásunkban a robotok száma. A poltári üveggyárban mutatkozik lehetőség elhelyezésükre, így a nyolcadik ötéves tervidőszakban további három robot beszerelését vették tervbe. Mint ahogy itt nálunk is láthattad és az említett példákból is nyilvánvaló, ha lassan is, de megalapozottan folyik a robotosítás. Tudjuk, hogy a hatékony, valóban célszerű alkalmazásuk legfontosabb kritériuma a megfelelő szakmai felkészültség, az alkalmas befogadőközeg megteremtése. Ezen munkálkodunk, és erre fogunk törekedni a jövőben is.

Polgári László

(A szerző felvételei)

Tóth Ottó mérnök: „Lassan, de tervszerűen folyik a robotosítás.“ Visnyai István: „Két gépet és egy embert helyettesít majd.“

„Huszonkilencszer adtam vért...“

Nem egészen két hónap választ el bennünket a turistaszezon kezdetétől. Ilyenkor az üdülés, az erőgyűjtés mellett gyakrabban szóba kerül a baleseti statisztika is. Hiszen számos baleset származik abból, hogy valaki a kéthetes kikapcsolódás után annyi erőt é- rez magában, hogy ezer-ezerkét- száz kilométeres utat „non stop“, tehát megállás nélkül szeretné volán mögött ülve megtenni.

^ A nyári évszakban valóban magasra szöknek a baleseti statisztika számai, vagy csak mi, iai- kusok gondoljuk, hogy a nagyobb forgalom kihat a közúti balesetekre? — kérdezem a bratislavai Ladislav Dérer Kórház baleseti sebészétől, dr. Braunsteiner Tamástól.

— Mi ugyan nem készítünk külön statisztikát az egyes évszakok baleseteiről, de tény, hogy a közúti balesetek túlnyomó része az emberi képesség túlbecsüléséből ered. Télen sokan nem veszik figyelembe a megváltozott útviszonyokat, nyáron pedig az álmosság, a kimerültség következtében történik sok baleset. Kórházunkban az évi ,,forgalom“ kétezer baleset, ennyi ember kerül az osztályunkra közúti vagy üzemi baleset következtében. Sajnos, az áldozatok nagy része a gyerekek soraiból kerül ki. Őket követik a 15—25 év közötti fiatalok, majd az idős korúak. Nem kevés az o- lyan baleset, amelynek indítóoka az alkohol, sőt a sebesültek egy- harmada is ittas állapotban kerül az osztályunkra. Egyébként mind a közúti, mind az üzemi balesetekre a törések, a mellkasi és a hasi sérülések a legjellemzőbbek.

^ Sokan, ahogy beülnek az autóba, rögtön lenyomják az ajtó biztonsági gombját. Helyes ez?

— Ezt semmiképpen sem szabadna. Ugyanis az emberélet megmentése szinte mindig idő kérdése, és végzetes kimenetelű lehet az a pár perc veszteség, amíg a mentők az ajtó kifeszítésével vannak elfoglalva.

♦ Ha a közúti balesetekről beszélünk, előbb-utóbb szóba kerül a véradás.

— Szerintem minden embernek erkölcsi kötelességének kellene tekintenie a véradást. Én eddig huszonkilencszer adtam vért. Négy vagy öt alkalommal volt szerencsém a saját véremmel segíteni a rászorulókon. Azt hiszem, senkinek sem kell külön magyarázni, mennyire fontos, sőt emberéletet ment meg az idejében kapott vér. Ami a mennyiséget illeti, néha 6gy-egy balesetnél több vérkon- zervre is szükség van. Különben osztályunkon az évi szükséglet 120—150 vérkonzerv.

Kérdezett: Kamoncza Márta

Fotó: Prikler László