Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-05-06 / 18. szám

új ifjúság 5 J ugoszláviának Rljekátöl (Fiume) délre húzódé részét nevezik Dalmáciának. Ismert városok, ókori, római időkben épült települé­sek szinte láncszerű sorozatával ta­lálkozunk Itt. Amíg az Adriai-tenger fodrozódó vize az evezős és motoros vízijárművek sokaságát himbálja, a külföldi türdózők Ismert és ismeret­len márkájú autói teszik változatossá az utca hangulatát. A tengerparttól látható távolságra húzódik az adriai sávot összekötő műút. Tőle száz-száz­ötven méterre a bekötő utak közvet­lenül a víz partjához vezetnek, ahol elegáns villák, nyaralók sorakoznak, kihasználva a legkisebb beépíthető teret. A tetszetős penziók, magánla­kások kapubejárata fölött csaknem kivétel nélkül nagy betűkkel ott lát­ható a SOBE reklámszócska, mellette kis festett ágyacska, azt hivatva, hogy felkeltse a szállást kereső tu­risták figyelmét. Cirkvenica 9000 lakost számláló te­lepülés. Riviéra nevű áruháza előtt állunk. Mögötte sátrak, bódék és a földön ponyvára lerakott gyári és kézműiparosok készítette emléktár­gyak, házilag kidolgozott bőr, fa- -és műanyag tárgyak láthatók. A bevá­sárlóközpontban nagyjából ugyan­olyan árucikkeket látni, mint nálunk. Városban a kiskereskedők csigákkal, kagylókkal díszített berámázott táj­képeket, apró kövecskékből kirakott különféle állatutánzatokat kínálnak. Igen kelendőek ezek az emléktár­gyak, valamennyin rajta van a Cirk­venica felirat. A városkát átszeli a DubraCina fo­lyócska. Közelében áll a Frencopánok (Frangepánok) masszív kastélya, a- melyet a XVII. században építettek a török hódítók megfékezésére. Ekkor a vár szerepét töltötte be. Az épület­tömbhöz korszerűen felújított és res­taurált templom csatlakozik, ahol a Pavlina rad szerzetesei laktak. Ezt a rendet II. József aztán feloszlatta. Ma internátus az épület. A várostól alig 500 méterre, a Sel- ce irányába vezető út mellett, eme­letes, zsalugáteres ház kelti fel fi­gyelmünket. A falon kőtáblába vésett szöveg olvasható: U OVOJ KUCi RODIO SE 1910 godine, narodni heroj NICOLA CAR. POGIMO herojakom smőu 1942 go- dlne. Ebben a házban született 1910-ben Car Nikolaj nemzeti hős. Tito marsall közeli harcostársa volt, aki csatlako­zott a német fasiszta megszállók el­leni harchoz a 2. világháború Idején. AZ ADRIA PÁRTJÁN Rijeka mellett az olasz hadsereggel vívott harcban halt hősi halált 1942- ben. Közben megérkezünk eredetileg ter­vezett szálláshelyünkre, Selcere. A vidék szépsége lenyűgöző. A nap tü zes korongja már félig belemerülni látszik a tenger vizébe, a fák ár­nyékai megnyúltak, és távolból kel lemes melódiát lenget a szél. Körül nézünk a Jadran Szálló teraszáról, Még hiányoznak a törzsvendégek. Az egyre erősödő decibelek a zöld övezettel és vaskerítéssel bekerített kert felé csalogatják a sétálókat. A bejárati oszlopra rászegezett szerény pléhtáblán felirat: KARLOVAC, OD- MARILISTE ZA DEJCU I OMLADINU SELCE. Ifjúsági üdülőközpont. Lép­csők vezetnek befelé, jobb és bal ol­dalon a tenisz- és kézilabdapályán vígan nevetgélő diákok. Kisvártatva elénk tárul egy hatalmas építmény, amely most a neon fényétől kékes­zöldes árnyalatban játszik, s mese­beli képzeteket ébreszt bennünk. A folyosó két oszlopa között a magne­tofon hangos zenéjére táncolnak az üdülőközpont lakói a tágas udvaron. A tanárnők a lányok és fiúk kezét fogva hármas-hatos köröket alkotnak, s ropják a táncot. A családtagok, ki­rándulók és alkalmi kíváncsiskodók körbeállják a bokrokkal szegélyezett tánctér-udvart. A fiatalokról lerí a gondtalanság, felszabadultan táncol­nak, ml pedig ösztönösen dobbantgat- juk lábunkkal a taktust. Ezután hor- vát és más nyelveken felhangzik a vidám ének, miközben bennünk, a ré­gi nemzedékhez tartozóknak a gon­dokkal és nehézségekkel terhes haj­dani gimnazistaéletünk sivársága idé- ződik fel. Má.snap megszemlélem a zsibongó vidámsággal teli központ belsejét is. Az emelet oszlopai alatt székek, pa­dok összerakva várják a zenebona kezdetét. Matesic Marija tanárnő az épület főbejárati ajtója felé mutat. Ifjúsági üdülShely Selcen A szerző felv. Kölcsönösen bemutatkozunk, majd hí­ven követem őt. A bejárati nagy ball- ban a pingpongasztalnál fiúk pöcüg- tetík a kaucsuklabdát, távolabb sak­kozók, társasjátékokkal szórakozók. Itt valamennyien megtalálják a szó­rakozás közös nyelvét. A félemeleten, a kanyarnál a falon mozaikkép, rajta két nagy kakas harcias pózban egy­mással szemben állva. Az épület két­emeletes. A folyosók a forgalomhoz mérten kissé keskenyek. Udvarias ve- izetőm váratlanul kitárja a lakószoba ajtaját. Közel egymáshoz emeletes fa­ágyak, mint a hétvégi házakban. Az irodahelyiségben szemben ve­lem ül le a tanárnő, és sorolja az adatokat: 280 nyralóról gondoskodik 20 pedagógusnö. A tizenkét napos nyaralásért 770 ezer dinárt fizetnek a szülök, átszámítva 700—900 koro­nának felel meg. Naponta négyszer étkeznek a fiatalok. Dalmácia nevezetességeinek bemu­tatásáról az utazási irodák gondos­kodnak. „Panoráma“ motoros hajóval sétahajózásra indulunk. Látjuk távol­ról a városok és falvak mögött hú­zódó lankákat, szelíden emelkedő dombokat. Közeledünk a partvidéket a Krk szigettel összekötő hídhoz. A két hídláb közötti 350 méteres ív a legnagyobb a világon. Építését 1976- ban kezdték, és a hidat 1980. július 17-én átadták a forgalomnak. Krk szigete Tito elnök kedvelt nyaraló­helye volt. Nemcsak szabadságát töl­tötte Itt, hanem a külföldi uralkodó­kat, diplomatákat is fogadta a szige­ten. Hajónk a Krk szigetet összekötő híd előtt elkanyarodik. Távolabb la­katlan sziget mellett húzunk el, mely­nek földjét, növényvilágát lekoptatta az erős hullámverés. Kopár, kietlen táj. Selcével szemben Silo nevű falucs­ka strandfürdője mellett révbe é- rünk. A szigetnek 400 lakosa van. Megközelítése kissé körülményes, e- gyébként a helyfoglalással elkésett és kispénzű turisták menhelye. A terméskőből emelt kerítések melletti alacsonyabb fákról szakíthatunk a fügefa terméséből, a házak előtt pom­pázó rózsafák virágaival a helybeliek kedveskednek. Nekünk mégis hiányzik valami az Adriai-tenger partjáról. Az üdülők gumimatracon fekve napoznak vagy gyönyörködnek a táj szépségében. És akinek nem jutott felfújható gumi­párna? Annak marad a kopár szikla­tömb csiszolatlan formájával, ke­ménységével. Esetleg megvásárolja a légpárnát a távozó turistáktól né- hányszoros áron. Réső Zoltán Ä mohamedán vallás tiltja a más felekezetűekkel való házasság- kötést. Ezt a rendelkezést az Iszlám szokásjogból átvette a közel­múltban hozott algériai családjogi törvény is, amelyet éles viták előztek meg a hagyomány és a modernizmus hívei között. A törvényhozók hang­súlyozták, hogy a nő immár nem kényszeríthető arra, hogy akarata el­lenére férjhez menjen. Immár nem adásvétel tárgya. Emberi lény, fele­lős, mint a férfi is, tetteiért. Valóban, a törvénykönyv jelentős újításokat hozott. Ezek egyike maga a házasságkötés. Szakít az ősi ha­gyománnyal, s a párválasztást és há­zasságkötést, amely sokszor még ma is a szülök kezében van, kizárólag a leendő házastársakra bízza. Köl­csönös beleegyezésük nélkül nem köt­hető házasság. A nő ezzel szabaddá vált a férjválasztás kérdésében. De az esküvőn továbbra Is gyámja lesz, aki a nevében köt házasságot, tekin­tet nélkül arra, hogy a nő nagykorú és beleegyezett a házasságba. Az al­gériai nőszervezet erélyesen követel­te a gyámság megszüntetését, de a képviselöházban, amely kivétel nél­kül férfiakból áll, ez a követelés nem lelt visszhangra. A többnejűség tekintetében is je­lentős változásokat hoz a jogszabály, habár ez az intézmény továbbra is engedélyezve van. Üj feleség hozata­lához azonban, kivéve az „indokolt okokat“ (a feleség meddősége vagy gyógyíthatatlan betegsége), meg kell szerezni az előző feleség(ek) hozzá­járulását. Habár a feleség nem aka­dályozhatja meg a férjét, hogy ma­Mindig az asszony a vesztes gához vegye új kiválasztottját, de a törvény legalább szavatolja, hogy pusztán ezért nem űzhető el, vala­mint az is, hogy joga van a házas­ság felbontását kérni. Mintegy hetvenezer férfi él ma Al­gériában többnejüségben, számuk az idők folyamán mindinkább csökken. A „családi könyvecskékben“, ame­lyekbe bevezetnek minden változást a házasságkötéstől a gyermekek szü­letéséig, négy feleségre és tizenöt gyerekre van „rovat“. Az új algériai nemzedék azonban, még ha megvan­nak is erre a lehetőségei, ritkán él „hárem bűbájáv^“. Az algériai nők új, túlnyomórészt tanult nemzedéke a fennálló megszo­rítások ellenére sem nyugszik bele, hogy anyáik és nagyanyáik módján éljen, négy fal közé zárva. Az új tör­vény erre bátorítást ad, de néhol — nyilván a társadalmi erőviszonyok miatt — megreked félúton. A nő immár maga dönthet, hogy férjhez- menetele után tovább dolgozik-e, s nem mint eddig, amikor a férje és családja határozott ebben. Nőttek a nő Jogai az öröklés te­kintetében Is. A házastársak megtart­ják a házasságba vitt vagyontárgyak tulajdonjogát. Válás esetén a gyer­mekek az anyánál maradnak. A há­zasságkötés alsó határát lányoknál 16-ról 18-ra, a férfiaknál 18-ról 21 életévre emelték, elsősorban a szüle­tések csökkentésének célzatával, lé­vén a születési arány egyike a leg­magasabbaknak a világon. Az algériai társadalomban termé­szetesen senki sem várja, hogy a szilárd patriarkális alapok mellett a nő egyenjogúvá válik a férfival. A szokásjog szerint — mint eddig is — a férj köteles eltartani feleségét ak­kor is, ha az munkaviszonyban áll. Ennek ellenére a feleség köteles (így írja a törvény) a férjére hallgatni, annak szüleit és családját tisztelni, és ha képes rá, közös gyermeküket szoptatni. A törvénykönyv szerint válásra el­sősorban a „férj akaratából“ kerülhet sor, továbbá közös megegyezéssel. Az asszony kívánságára csak ártörvény­ben előírt korlátok között mondhat­ják ki a válást. Közvetlenül e jogszabály meghoza­tala előtt, mozgalom indult a szüle­tések csökkentéséért. Az algériai fe­leség átlagosan 8 gyermeket szül, az országban évente mintegy 900 000 gyermek születik. A lakosság az or­szág függetlenségének 22 éve alatt 10 millióról 20 millióra nőtt. A követ­kező évszázadra tekintve, amikor vár­hatóan kimerülnek olajforrásai, az ország gondban van, miként fogja el­látni lakással, élelemmel, ruházattal. Iskolapaddal ezt a nagy szaporula­tot, amely évente mintegy 400 000 új munkahelyet igényel. Az algériai csa­ládnak tudatában kell lennie tehát, milyen veszélyeket rejt magában az ellenőrzés nélküli szülés. A család- tervezés és a női emancipáció ezért elválaszthatatlan kérdés Algériában. Huszonkét évre volt szükség, hogy az algériai család törvényes kereteket kapjon. Korábban kétszer kísérelték meg a kodífikációt, de mindig eláll- ' tak tőle. Három és fél év alatt a parlament két ülésszakán tárgyalta meg a legszélesebb körben, szerve­zetten megvitatott törvényt. , A maradi köröknek nem elég, hogy Algéria számos táján még ma is fá­tyolosán járnak a nők, útjukban van a 250 ezer dolgozó nő is. Szerintük a nőt vissza kell vinni a családba, ,a törvények nem szükségesek, mert a Korán egyszer s mindenkorra vá­laszt adott a világ minden kérdésére. A gyorsabb haladás hívei szerint sok engedményt tettek a ma­radi áramlatnak, s a családjogi törvénykönyv olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek fölött már el­járt az idő. Az algériai statisztikák azt mutatják, hogy itt a házasság, az európai országokhoz viszonyítva, szi­lárd: hat házasságkötésre esik egy válás. A kép azonban mindjárt más, ha tudjuk: az algériai asszony gaz­daságilag férjétől függ, válás esetén rendszerint ő a vesztes fél. Átlago­san nyolc gyermekkel gondolhat-e valaki egyáltalán ilyen lépésre?! Damaszkuszban közzétet­ték az arab kommunista és munkáspártok közös nyilat­kozatát, amely elítéli az a- merikai kormány neogloba- lista irányvonalát, Libanon bombázását, Líbia megtáma­dását, valamint a Szíria és Irán címére intézett fenye­getéseket, amelyeket a do­kumentum az állami terro­rizmus politikája megnyilvá­nulásának minősít. A nyilat­kozat felszólítja a térség nemzeti hazafias haladó e- rőit, utasítsák el az USA és Izrael kalandor irányvona­lát, terrorista cselekedetei­ket az arab oi*szágok ellen. A dokumentum kifejezi tel­jes támogatását a líbiai és a Szíriái népeknek, követeli a közel-keleti amerikai ka­tonai támaszpontok felszá­molását és Washington po­litikai és gazdasági bojkot­tálását, A vietnami kormány Ha­noiban közzétett nyilatkoza­tában teljes támogatásáról biztosította az ázsiai és csendes-óceáni béke és biz­tonság megszilárdítását cél­zó legutóbbi szovjet javas­latot. A kormány nyilatkoza­ta leszögezi, hogy Vietnam külpolitikájában a valameny- nyl állammal való baráti kapcsolatok megteremtésére a vitás kérdések konstruktív tárgyalásokon történő meg­oldására törekszik. A hanoi kormány ugyan­akkor arra is felhívja a fi­gyelmet, hogy az USA és más reakciós erők továbbra is a szocialista országokkal való politikai és katonai konfrontáció térségévé akar­ják változtatni az ázsiai és csendes-óceáni övezetet. A vietnami kormány nyl- lakozatában rámutat arra, hogy a szovjet kormány áp­rilis 23-i nyilakozata megfe­lel a térség népei vágyai­nak. Okinawa szigetén a Csen­des-óceán térségében műkö­dő antinukleárls szervezetek nemzetközi konferenciát tar­tottak. A tanácskozáson a résztvevők teljes támogatá­sukról biztosították a lázas nukleáris fegyverkezés meg­szüntetésére, a béke megszi­lárdítására, az atom- és a vegyi fegyverek betiltására és felszámolására irányuló szovjet javaslatokat. Akamacu Koicsi, a nuk­leáris és hidrogénfegyverek betiltáséért küzdő japán ta­nács főtitkára beszédében hangsúlyozta, a szovjet bé- keprograra rendkívül jelen­tős, mert a nukleáris fegy­verek felszámolását tűzik napirendre. A konferencia küldöttel határozottan elítélték az Egyesült Államok agresszív politikáját, s tiltakoztak az USA Líbiával szembeni ak­ciói ellen. „Húsz évig tartott az utam hazáig“ — nyilakozta a TASZSZ munkatársának 0- leg Tumanov, a Szabadság rádióadó orosz osztályának vezetője, aki két hónappal ezelőtt tűnt el Münchenben. Tumanov most Moszkvában tartózkodik, s amint nyilat­kozta, meggyőződése, hogy a nehéz időkben minden be­csületes embernek saját né­pével kell tartania. Tumanov elmondta, állam- polgári kötelességének tart­ja, hogy leleplezze azok ve­szélyes terveit, akik a Szov­jetunió elleni „keresztes hadjáratokat“ ösztönzik és a kiterjedt lélektani hadvi­selést irányítják. Tumanov ismeri a Szabad- f Ság rádióadó titkait. Beszá­molt róla, hogy az adó a CIA egyik felforgató köz­pontja. Húsz év alatt nagy mennyiségű anyagot gyűjtött össze, amely cáfolja a rá­dió-adó „függetlenségéről“ szóló hazug állításokat, és amelyek azt bizonyítják, hogy a Szabadság lényegé­ben a CIA fedőszerve, euró­pai fiókja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom