Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-05-06 / 18. szám

Hja Ehrenburg 1945. május 9. Értük volt bús a költő annyiszor. S találkozva — e percet mind, hogy vártai nem ismert rá egyik a másikra, az égben már, hol többé bű sehol. — No, nem a menny! Itt lenn a széles földön, hol minden lépés bánat s letörölt könny. Én vártam őt, vágyban, határtalan, ismertem öt, akárcsak jómagam, és hívtam őt, vérben, sárban, tudom ... S ütött az óra. Vége. Vége van! Mentem haza. 0 jött magányosan, s nem ismertük meg egymást az úton. Jobbágy Károly fordítása A kegyetlen háború csatasorba álHtotta a művészeket is. Fegyvert fogtak a festők, frők, színészek, muzsikosok. _ Fegyverek közt hallgatnak a múzsák — tartja a közmondás, nem mondható el azonban ez a harcoló művészekről, akik minden alkalmat megragadtak, hogy . a harcok okozta feszültséget feloldják. Emlékezetes alkalmi színielőadásokat és koncerte­ket szerveztek a harcok közötti pihenőidőben. Az emberiség legnagyobb kincse; a béke Minden évben május 9-én 18 óra 50 perckor a Szovjetunió valamennyi rádió- és televízió- állomása megszakítja adását. Felhangzik a leg­fontosabb közleményeket jelző szünetjel, majd felcsendül a bemondó hangja: ,,ltt Moszkva be­szél! Elvtársak! Ragyogja be hálás emlékezetünk, szeretetünk, bánatunk fénye elesett hőseink nevét. Az 1941—45-ös háború 20 millió életet köve­telt tőlünk. Nincs olyan család, mely ne vesz­tette volna el az apát vagy az anyát, a fiút vagy a lányt, a fivért vagy a nővért. Nincs olyan ott­hon, melyet ne érintett volna a háború okozta bánat. Emlékezzünk azokra, akik a haza védelmé­ben estek el, akik utolsó csepp vérükig küzdöt­tek az ellenséggel, a szovjet föld szabadsá­gáért, akik nem érték meg velünk együtt a győ­zelem napját. A hősöket nem felejtik el A ka­tonák hőstettét őrzi a történelem. A felszaba­dító szovjet katonák vére öntözte számos euró­pai ország földjét. Neved ismeretlen, ám hőstetted halhatatlan, ismeretlen katona. Férj, apa, fivér vagy fiú voltál. Emlékszik rád édesanyád, amint mun­kából hazatérsz, és látta, mennyire hasonlítasz édesapádra. Emlékszik rád özvegyed. Emlék­szik rád fiad, hogy emelted fel öt a magasha. Lehet, hogy nem volt feleséged, fiad, lányod. Lehet, hogy csak az első szerelmet Ismerted. Mindannyian együtt éljük át a keserű vesz­teséget. A fasizmus felett aratott győzelem nevében nem sajnálták életüket jiigoszlávia és Lengyel- ország. Csehszlovákia és Bulgária, Albánia. Ma­gyarország és Románia legjobb fial. Emlékez­zünk rájuk! Emlékezzünk az angol, amerikai és francia katonákra, a Hitler-ellenes koalíció valamennyi országára. Emlékezzünk az ellenállási mozga­lom hőseire, a bátor európai antifasisztákra. Évek, évtizedek telnek el. Század század után suhan földünk felett. Új nemzedékek jönnek. Am a hősök és az emberiség emlékezete örökké él. Hajtsunk fejet a háborúból vissza nem tért fiúk, apák, férjek, fivérek, nővérek, ezredtár­sak, barátok nagyszerű emléke előtti Adózzunk emléküknek egyperces néma fel­állással ... Örök dicsőség a hazánk szabadságáért és füg­getlenségéért folytatott harcban elesetteknek.“ Nem jegyezte fel á történelem, volt-e valaha is olyan ujjongás, mint azon a győzelmi napon szerte a világon De a győzelmi ujjongásba is belevegyült a bánat, mert a boldogságnak eb­ben a pillanataiban sem lehetett elfelejteni azokat, akik örökre ottmaradtak a csatatere­ken vagy akiket megöltek a Gestapo kinzókam- rálban. Negyvenegy évvel ezelőtt, 1945. május 9-én, amikor a szovjet hadsereg Prágában a fasiszták ellenállásának utolsó gócait számolta fel, Berlin Karlshorst kerületében a hadmérnöki főiskola épületében a vörös hadsereg legfelsőbb pa­rancsnokságénak és a szövetséges expedíclós erők főparancsnokságának képviselői, valamint a legyőzőitek meghatalmazottjat aláírták a fa­siszta Németország feltétel nélküli kapituláció­járól szóló jegyzőkönyvet. A győzelem napján béke köszöntött Európára. Az európai népek gondjaiban és vágyaiban év­tizedek óta elsődleges helyet foglalt el a kon­tinens tartós biztonságának a megteremtése. A földrész kommunista és munkáspártjai a máso­dik világháború után azonnal élére álltak an­nak a harcnak, anielvnek célja; kontinensünket a szilárd és tarlós béke földrészévé változtatni. A negyvenegy év előtti május 9-e új korszak kezdetét is jelentette Az p] világhatalom, a szo­cializmus vtlághatahna, a Szovjetunió azóta minden erejét a béke megőrzésére és biztosítá­sára fordítja. C. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom