Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-05-06 / 18. szám

UJ Kommentárunk megnyilvánulása A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságban nemcsak az Alkotmány szerint, hanem a gyakorlatban is a hatalom a dolgozó népé, amely ezt a képviseleti testületek révén gyakorolja. Ezeket a testületeket a nép választja, a nép el­lenőrzi, és ezek a népnek felelősek. E jelentős tényből kiindulva a választék mint alapvető hatalmi politikai ténye­zők lépnek fel. Az Alkotmány értelmé­ben szocialista országunkban minden hatalom a néptől ered. A választások tehát a közvetlen demokrácia egyik formáját jelentik nálunk, a választá­sok. révén dolgozó népünk a szuvere­nitását gyakorolja. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság Alkotmánya és választási törvényei leszögezik, hogy „a választások vala­mennyi képviseleti testületbe általáno­sak, egyenlőek, közvetlenek és titkos szavazással történnek.“ Az Alkotmány és a választási törvé­nyek úgy rögzítik az általános válasz­tójogot, hogy az összes képviseleti tes­tületekbe választhatnak, tehát aktív vá­lasztójoggal rendelkeznek mindazok az állampolgárok, akik a választások nap­ján betöltötték 18. életévüket, s gyako­rolhatják e jogukat tekintet nélkül nem- ' zetiségükre, nemükre, vallásukra, fog­lalkozásukra, vagyoni helyzetükre és megelőző tevékenységükre. Megválaszt­ható, vagyis passzív választójoggal ren­delkezik szocialista államunk valameny- nyi polgára, aki választásra jogosult és a választások napján betöltötte 21. é- letévét. A választási törvény kimondja, hogy a helyi nemzeti bizottságok köte­lesek kifüggeszteni a választói névjegy­zéket és választói igazolványt kiállíta­ni minden választásra jogosult személy­nek, aki ezt kéri. Az egyenlő választójog elve azt je­lenti, hogy a szocialista állam minden polgára egy szavazattal rendelkezik, tehát bármely választópolgár szavaza­tának azonos a súlya. Fontos elv a választás közvetlen mód­ja is. Ez az elv ugyanis kizárja, hogy a választópolgárt bárki is képviselhes­se. Egyben ez azt is jelenti, hogy min­den választásra jogosult személynek részt kell vennie a választáson, és sze­mélyesen kell leadnia a szavazatát. A közvetlen választás ténye lehetővé te­szi a választópolgár számára, hogy vi­lágosan kifejezésre juttassa akaratát. A titkos szavazás országunkban a- nyagilag is biztosítva van. A törvény kimondja, hogy a szavazóhelyiségeket úgy kell berendezni, hogy a választójog gyakorlásakor a szavazó egyedül le­hessen, és szavazatát bármiféle, akár közvetett befolyástól is függetlenül ad­hassa le. Választásunk demokratizmusa abban is megnyilvánul, hogy törvényes ren­delkezés szavatolja a választójog gya­korlását azok számára is, akik a válasz­tások napján különböző okokból állan­dó lakhelyükön kívül tartózkodnak. Jelentős szerepe és feladatai vannak a Nemzeti Frontnak. A Nemzeti Front a CSKP vezetésével szervezi és irányít­ja a választási kampányt, amelynek ke­retében az állampolgárok tevőlegesen részt vesznek a választások előkészíté­sében, éspedig azzal, hogy szervezeteik közvetítésével javasolják a képviselője­lölteket, értékelik a képviseleti testüle­tek és a képviselők munkáját, részt vesznek azokon a választói gyűléseken, ahol a jelölteket bemutatják. A képvi­selőjelölteket olyan állampolgárok kö­zül válogatják ki, akik elkötelezettek a szocializmus ügye iránt, politikailag és szakmailag érettek, szilárd erkölcsi tu­lajdonságokkal rendelkeznek, képesek megoldani a rájuk háruló feladatokat. Strasser György Egy városi SZISZ-bizottság munkájáról Szinte hilietetlen, hogy Nagykürtös (Velky KrtíS) járásszékhelyén és kör­zetében huszonhét — ebből két üzemi, két Iskolai — Ifjúsági szervezet műkö­dik. A SZISZ Nagykürtösi Városi Bizott­ságának fő küldetése koordinálni és irányítani ezeknek a szervezeteknek a munkáját — ezt már Mária K y s e- 1 o V á mérnöknőtől, a bizottság elnö­kétől tudom meg, aki 1984-től, a SZISZ Járási konferenciája óta van a városi bizottság élén. — Miként birkóznak meg ezzel az igényes feladattal? — Tlzenegv tagú bizottságunk felada­ta irányítani, vezetni a járásszékhely körzetében működő üzemi és iskolai if­júsági szervezetek kulturális munkáját, művelődését és sportéletét. Nem mond­hatom, hogy munkánk zavartalan, de lehetőségeinkhez és erőnkhöz mérten igyekszünk a legtöbbet tenni. Tavaly például a SZISZ-szervezetek igénve sze­rint nvújtottunk segítséget. Ha kellett, helyiséggel szolgáltunk a különböző politikai, történelmi évfordulók vagy társadalmi események alkalmából ren­dezett vetélkedőkhöz, beszélgetésekhez. Tavalyi sikeres rendezvényeink közé tartozik a XII. VIT tiszteletére megren­dezett ifjúsági nap. Programjában sze­repelt lemezbörze, színházi előadás és sok minden. Megkülönböztetett figyel­met szentelünk a szervezetekben folyó politikai oktatásnak. — Mi jellemzi a sportéletet? — Vannak ún. befutott, hagyományos rendezvényeink, mint pl. a lövészver­seny, röplabdatorna, lábteniszverseny a SZISZ városi bizottsága elnökének a serlegéért, legújabban kosárlabdatornát is rendeztünk, főleg középiskolások részvételével. A nemzetközi diáknap alkalmából hagyományos már a mezei futóverseny. — Ügy hallottam. Nagykürtösön e- redményesen dolgozik a városi ifjú­sági klub. Mi erről a SZISZ-elnök vé­leménye? — Nem érzem magam teljesen ille­tékesnek a kérdés megválaszolására, hiszen az ifjúsági klubnak saját veze­tősége és hivatásos vezetője van. Any- nyit azonban elmondhatok, hogy kinőt­tük a művelődésr házban levő klub ke­reteit. S mivel helyszűkében vagyunk, az Afrodita tánccsoporton — Marta, Hybská a vezetője — és a Nagy Attila irányításával működő Hi-Fl-klubon kí­vül nem áll módunkban újabb szakkö­röket működtetni. — Mit lehetne még elmondani a SZISZ Nagykürtüsi Városi Bizottságának te­vékenységéről? — Talán csak annyit, hogy néhány ifjúsági szervezettel: a járási nemzeti bizottság, a járási népegészségügyi in­tézet, a LIAZ üzem, a gimnázium, a Do­lina bánya SZISZ-szervezelével jó az e- gyüttműködésünk, de szeretnénk, ha jobb lenne a kapcsolatunk a Piéta ti­zem, a városi műszaki szolgáltatások és más kisebb üzemek ifjúsági szerve­zetével is, hiszen ml vagyunk az össze­kötő kapocs a SZISZ járási bizottsága és az alapszervezetek között. S ezt a lehetőséget az eddiginél sokkal jobban ki lehetne használni, ami azonban nem egészen rajtunk múlik — mondta be­szélgetésünk végén Mária Kyselová, aki „civilben“ a Nagykürtösi Járási Nemze­ti Bizottság építészeti főosztályának 1- gazgatója. Kép és szöveg; Bodzsár Gyula Pártunk és ifjúsági mozgalmunk hagyományaiból Elsősorban kommunisták vagyunk CSKP 65 XiV. A burzsoázia és a szo­ciáldemokrata párt op­portunista vezejése a i munkások egyleteit sem A kímélte, igyekeztek meg­bontani egységüket, s ez- zel csökkenteni akcióké- pességüket. Ugyanakkor ' ’ minden erővel befolyá­suk visszaszerzésére tör­tek. Elsőként a Munkás Torna Egyletben [RTJ) sikerült széthúzást szítaniuk. Abban a szervezetben, amelyik még a múlt század kilencvenes éveiben a- lakult, és 1921-ben kétszázezres tagságával jelentős erőt képviselt. Az RTJ élén Fran- tiSek Hummelhans jobboldali szociáldemo­krata állt, aki a nyilvánosság előtt telt to­rokkal az egylet „semlegességét“ hangoz­tatta, valójában azonban a jobboldal szol­gálatába állította a szervezetet. Megmutat­kozott ez a decemberi sztrájk Idején, ami­kor az RTJ nem csatlakozott a munkások megmozdulásaihoz. Pedig a testnevelési mozgalom a mun­kásmozgalom fontos és igen számottevő ré­sze volt. Régi hagyományai voltak. .Soraiban több volt a fiatal, mint a szociáldemokrata párt valamennyi ifjúsági szervezetében. Ez természetes, hiszen a testnevelés mindig vonzotta az ifjúságot. A Komszomol érde­keivel sem ellenkezett a testnevelési moz­galomban való részvétel. Inkább arra töre­Molnár István emlékére _____ kedett, hogy a két szervezet szorosan e- gyüttmüködjön. Az RTJ jobboldali vezetésének magatar­tása mély ellenszenvet váltott ki a tagság körében. Túlnyomó része követelte, hogy az egylet jobboldalt vezetése Hummelhansszal az élen mondjon le. Az ellenzék élére Fran- tlSek Chaloupeckjt állt, akit Hummelhans kizárt az egylet nevelési bizottságából, mi­velhogy a marxista baloldalhoz tartozónak vallotta magát. Chaloupeck^ az egylet prá­gai vezetőiből illegális tanácsot alapított, amely azonban az RTJ egységének megőr­zésére törekedett, hogy ne y^^élyeztesse az 1921 nyarára kitűzött munkásolimpia si­keré“. Március elején már 667 egyesület írásban tlltakoz'^'tt Hummelhans ténykedése ellen, és az RTJ rendkívüli kongresszusának ösz- szehívását követelte. Hummelhansék azon­ban okkal tartottak a rendkívüli kongresz- szustól, s ezért elhatározták, hogy a kér­dést hatalmi erővel oldják meg. Egyszerűen feloszlatták azokat a cseh, morva és szlo­vákiai egyesületeket, amelyek az ellenzék oldalára álltak. Amikor kizárták a prágai kerületi, a Hradec Králové-i, a berounl, majd a Brno kerületi szervezeteket, vilá­gossá vált, hogy a tornaegylet egységét már nem sikerül megőrizni. Ezért az Illegális prágai ellenzéki veze­tőség 1921. május 8-ára az egész országból összehívta az ellenzéki egyesületek képvi­selőinek konferenciáját. Ezen a fő beszá­molót ChaloupeckJ tartotta, aki leleplezte a jobboldali vezetés áruló politikáját. A szavazás alatt a 113 küldött közül 107 Hum­melhans ellen szavazott, és úgy döntött, hogy létrehozza a Föderatív Munkás Test- nevelési Egyletet (FRTJJ. Ez az időpont mindmáig fényes dátum munkás testnevelé­si mozgalmunk történetében. Az új szervezetnek ez volt a jelszava: „Elsősorban kommunisták vagyunk, csak azután egyesületiek.“ A Komszomol támo­gatásával csakhamar sikerült az ellenzék számára megnyerni az egyesületek nagy- , részét. Egy héttel a CSKP. alakuló gyűlése előtt tehát megalakult a munkás testneve­lési egylet, amely maradéktalanul a kom­munizmus elveit tette magáévá. .Hogy az új szövetségnek mődja legyen bemutatni erejét és akcióképességét, elha­tározták, hogy a legközelebbi időben ön­álló testnevelési ünnepséget. Vörös Spar- tákládot rendeznek. Merész elhatározás volt, mert az új szövetségnek nem voltak jófor­mán semmiféle anyagi eszközei. A hatósá­gok akadályokat gördítettek működése elé. Az egyesületek hálózata még nem volt ki­építve. A spartaklád kizárólag a munkások anyagi támogatásával valósult meg. Mun­kások ezrei jártak dolgozni a manini sta­dionba. Később a CSKP Is bekapcsolódott a spar- takiád szervezésébe, és a júniusi bemuta­tók a munkásosztály elszántságának nagy­szabású seregszemléi lettek. K. M. Harcos internacionalista Most, amikor megemlékezünk hazánk fel­szabadításának 41. évfordulójáról és a győ­zelem napjáról, illő megemlékezni azokról is, akik életüket tették fel a fasizmus el­leni harcra. Közéjük tartozott Molnár Ist­ván, akit mellettünk Európa több más népe Is hőseként tisztelt. Internacionalista volt a szó legszorosabb értelmében. Ha élne, még csak március 11-én múlt volna 75 éves, de nincs közöttünk, mert életét áldozta a meggyőződéséért. Molnár István, eredeti nevén Weisz Sán­dor a Szabolcs-Szatmár Megyei Mándok köz­ségben született. Édesapja szobafestő és kommunista volt, a Magyar Tanácsköztár­saság katonájaként harcolt. A tanácsköztár­saság bukása után a család Munkácsra köl­tözött, amely akkor Csehszlovákiához tarto­zott. A fiatal fiú a munkáskörnyezetben ko­rán öntudatra ébredt, s bekapcsolódott a Csehszlovák Komszomol munkájába. Erről árulkodik többek között a munkácsi rendőr­kapitányság 1927. február 18-t Jelentése, a- melyben a ‘Komszomol aktivistái között Weisz Sándor neve is szerepel. 1928-tól a Komszomol járási bizottságának tagja. 1932-ben felvették Csehszlovákia Kommu­nista Pártjába, amelynek akkor már édes­apja és három bátyja is tagja volt. Aktívan dolgozott a Jednota szövetkezetben és a munkás testnevelési egyletben. 1933 és 1935 között a CSKP munkácsi vezetőségének a tagja. A pártban végzett munkájáért 1933 vegén börtönbe vetették. 1935-ben a CSKP kerületi bizottsága Mol­nár Istvánt a Szovjetunióba küldte tanul­mányútra. Két évig marxlzmus-leninizmust, katonapolitikát és Idegen nyelveket tanult Harkovban. Amikor Spanyolországban kitört a polgárháború, a fiatal köztársaság segít­ségére sietett, önként jelentkezett a le­gendás Lukács tábornok — Zalka Máté ma­gyar internacionalista fedőneve — nemzet­közi brigádjába. Századosi rangra emelték, és a Dombrowski magyar-lengyel vegyes zászlóalj parancsnoka lett. Többször is ki­tűnt bátorságával, egy alkalommal maga Lukács tábornok mondott neki köszönetét a bátorságáért. A spanyol köztársaság bukása után Fran­ciaországba távozott. Később megszökött a gyűjtőtáborból és illegálisan Belgiumba ment, ahol hamarosan az emigráns magyar kommunisták egyik vezető személyisége lett. A második világháború elején Francia- országba internálták. A Francia Kommu­nista Párt megbízásából az ország északi részében bányászokból partizánosztagot szer­vezett, amelynek egy részével Belgiumban folytatta tevékenységét. Osztagával a Tá­masz elnevezésű csoport tagja lett, amelyet magyarok és belgák alkottak, parancsno­kuk bizonyos Lakatos nevű internacionalis­ta volt, helyettese pedig Molnár István. A német hatóságok elszánt hajszát indí­tottak, hogy kézre kerítsék Molnár Istvánt, akinek a hőstetteiről és vakmerőségéről le­gendák keringtek. Sokáig azonban haszta­lan üldözték. A sors azonban nem részesí­tette abban az örömben, hogy megérje a győzelmet. 1943. július 4-én az egyik Brüsz- szel környéki erdőben a fasisztákkal vívott harcban hősi halált halt. Belgium nem fe­ledkezett meg a hősről. 1946-ban nagy tisz­teletadással Brüsszelben, a hősök temető­jében helyezték örök nyugalomra, és a leg­magasabb rendjellel tüntették ki. Büszkék lehetünk rá, hogy a Komszomol ilyen hőst nevelt. Tóth Endre ✓ f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom