Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-25 / 12. szám
U) «tavasz már nyújtogatta kezét a Jmiyárnak, és Katka Struhárovát "Kellemesen Izgatta a gondolat, hogy ismét találkoznia kell Stefko Slavkovval. A kezdeti szégyenlösség és félénkség már nam tartotta annyira vissza, mint korábban. Engedte, hogy beszéljen, nem hallgattatta el Stefkót az ujjával, amikor az arról vallott, hogy szereti. Sőt, még azt is engedte már neki, hogy megcsókolja az arcát, száját, és a minap már a nyakára is adott egy csókot. Igaz, nagy hirtelen elpattant tőle, rikkantott is egyet, leszidta Stef- kót, hogy bolond, és megfenyegette az ujjával is, de amikor vasárnap délután a szoknyáit vasalta, azon kapta magát, hogy épp ez a csók motoszkál a fejében. Felzaklatta; mégsem próbált e- gyenesbe jutni az érzelmeivel, amelyek nem is engedelmeskedtek az akaratának. —■ Mit csinálsz? — szakította félbe kedves tűnődésében az apja, aki nem is olyan régen elment Triasíkékhoz, és váratlanul visszajött. —- Vasalok, édesapám — mondta csak' úgy, de az édesapja hangja szigorúbb volt a szokásosnál. — Ha befejezted, gyere a tiszta szobába — utasította, éppen csak azt nem mondta, hogy miért. Kicsit hangosabban betéve maga mögött az ajtót, kiment a konyhából. Katkát pedig magára hagyta a gondolataival. Csak amikor kint volt, tudatosította, hogy egy kicsit morcos. Sietett a vasalással, kivitte a szoknyáit, és elindult az apja után. Látta, hogy az öreg naptár jegyzeteit olvasgatja. — Itt vagyok, édesapám, mit óhajt? — Katka, drágám, ülj le ide, velem szemben, hadd beszélgessünk egymással egy kicsit. Katkának végigfutott a hideg a hátán. Félve gondolt a folytatásra. Nem szokott nagyon gyakran megtörténni, hogy az apja a tiszta szobába hívja, hogy beszélgessenek. Valójában nem is sejtette, hogy miről is kell nekik beszélgetniük. — Jól van — mondta szófogadóan, mind a két kezével megfogva a szék támláját, és félszegen megállt az apja előtt. — Ide ülj le, velem szembe, mint ahogy mondtam, és hallgass meg! Leült, ahogy az apja kívánta, de nem nézett a szemébe. Lesütötte a szemét, a kezét a kötényébe ejtette és ujjaival idegesen babrálta a kötény szélén futó hímzést. Nem tudott úrrá lenni a féléimén, illetve a belső nyugtalanságán, amely egyre inkább a hatalmába kerítette. Nem követett el semmi rosszat. Ha csak azt nem, hogy egyre gyakrabban találkozik Stefkóval. De hiszen már nem is olyan fiatal, hogy a szemére vethetnék. Még az apja sem! A vele egyidősek közül már nem egynek bekötötték a fejét. Nem látott ő semmi rosszat. — Drága lányom, nekünfi most két dologról is beszélnünk kell, méghozzá komolyan — az apja hangjában nem érzett haragot. Sőt, Katka némi gyöngédséget Is vélt benne. Általában csak köznapi dolgokról szoktak ők egymással beszélgetni. A nagyanyja mellett nőtt fel, aki pótolta az édesanyját, gyakran még az apját is. Az apja csak nagyon ritkán tartózkodott odahaza. A földeken, munkaközben találkoztak inkább, de akkor is a megszokott dolgokon kívül mást nem mondtak egymásnak. Amíg kicsi volt, és Iskolába járt, az apja. leginkább a földeken és a pásztorkalyibában tartózkodott. Odahaza szinte nem is lehetett őt látni. És a nagyanyja sem mondta neki soha, hogy hova megy az apja. Néha több napig is távol volt. így aztán Katka soha sem tette fel magának a kérdést, miért is nem nősült meg másodszor az apja. Az anyja akkor halt meg, amikor 6 még kicsi volt. Biztosan szerették a szülei egymást, hiszen nagyon fiatalon özvegyült meg az apja, de senki sem vethette volna a szemére, ha újra megnősül. — Ahogy mondom — zavarta meg gondolataiban —, két dologról szeretnék veled beszélni. Csak épp azt nem tudom, hogy melyik végéről kezdjem. Nem kis meglepetés volt ez Katkának. Atvlllant az agyán, hogy csak róla és Stefkóról beszélgethetnek. Ankának fel kellett, hogy hívja az anyja, anyjának pedig a testvére figyelmét, ezért Is jelentkezett nála, amikor visszajött TrlaSkáéktól. — Ne gyötörje magát azzal, hogy melyik végről is kezdi. Mondja, ahogy gondoíjaT — próbálta megkönnyíteni az apja helyzetét, de maga is nyugtalan volt. — Igazad van. Rólad van szó, édes lányom, a te jövödről. Sőt, az én lövőmről is. Egyszóval a ml lövőnkről. — Ondrig Struhár még mindig nem találta meg a megfelelő szavakat, ezt bizonyította a homlokán megjelenő verejték is, amelyet aztán ráérősen letörölt a kézelőjével. — Édesapám, mondja csak nyugodtan, és hangosan, hogy értsek a szóból, mert így nem nagyon tudom, mit akar mondani. — Nem könyörgött, dehogy, inkább kérlelte. — Nem is olyan egyszerű az, hogy mindent azonnal megérthess. Még ha csak rólad lenne szó és nem arról a szolgáról vagy béresről, akkor még elmenne így vagy úgy, de nemcsak róla van sző! — legyintett, aztán felhajtott egy pohár friss vizet. Katka megpróbált megszabadulni szorongásától, állni akarta az apja tekinnem Is lesz olyan könnyű. Azon gondolkozott, hogy nem kellene-e segítségül hívni az anyját. Idézze csak fel, hogy milyen is volt valaha Struhárék családja. Az ő apja épített valaha elsőként pásztorkalyibát a Kopöeky harmaddűlőben. Kár, hogy nem tért visz- sza a háborúból, hogy a legszebb éveiben halt meg. Korai halála mintha családi tragédiákat sejtetett volna. Az ő felesége, Katka édesanyja is korán távozott. Mintha a mindenható egy életre megharagudott volna rájuk. Aztán jött a második világháború, és éppen csak hogy megúszta, máris jött az újabb betegség. Sikerült mentenie, amit csak lehetett. (Nem volt könnyű a földön kívül megválni még Olgától és Liskától is, elvezetni a szövetkezetbe.) Amikor már javulhatott volna a Iielyzet, amikor Katka okos férjhez adásával helyre lehetett volna liozni mindent, ö nem nézett más után, hanem pontosan Slav- kovék Stefanjába botlott, ö, te magas- ságos úristen! Éppen Stefanba! Éppen Miroslav Krivák: Az a szófo|adatlan lány tétét, aztán mégiscsak lesütötte a szemét. Tehát itt van az, amitől tartott, és amit valójában már várt is. Nem adta meg magát. — Milyen béresről, illetve szolgáról beszél, édesapám? Lehet, hogy épp erre nem lett volna szabad rákérdeznie. Hiszen az apja már meg is nyugodott volna, hiszen neki sem könnyű, s talán okosabb, ha az elején hallgat. Mindezt csak akkor tudatosította, amikor már kimondta. — Ne okoskodjl — vágott vissza az apja, és felemelte az ujját. — Tudod te nagyon jól, kiről beszélek. Az emberek egyre csak azt kérdezgetik tőlem, hogy a lányom tényleg egy volt béressel bujkál. És ez még nem minden! — Én nem bujkálok, én szeretemI És Stefko nem béres, hanem traktoros! — maga is csodálkozott azon, honnan is vett ennyi bátorságot, hogy ellenkezni merjen az apjával. —■ No csak, még hogy szereti, a békája! Nem szégyened magad így feleselni az apáddal?! — nem tudta már magát türtőztetni. A halántékán kidagadt az ér. — Bocsánat... Nem Is hallotta, hogy bocsánatot kért, vagy csak úgy tette mintha nem hallaná. Végül felemelte a hangját. — Ha ma már nem is béres, de valaha az volt. Az apja még szolga volt, meg az anyja is. Béresek voltak, és épp a ml pásztorkalyibánkban szolgáltak. A pásztorkunyhónkban, érted? — a szeme szikrázott, a hangja pedig már egészen sípolt. — Bocsásson, meg édesapám, és ne haragudjék rám — mondta Katka, és nem értette, miért is haragszik olyan nagyon rá azért, hogy Stevo szülei valamikor az ő pásztorkunyhójukban szolgáltak. Hiszen amikor kicsiny volt, együtt játszottak a gyerekeikkel, még Stevóval is. S hogy nem értette az apját, az még jobban felbőszült. — Tudod te egyáltalán, Katka, hogy kinek a lánya vagy? — Előbb csak elvörösödött, aztán elfehéredett. Hirtelen felállt, egy kis ideig állva maradt, majd ismét leült. Megpróbálta magát türtőztetni, de hiába. Felpaprikázta a lánya értetlensége. Képtelen volt tudatosítani, hogy a lányára, Katkára eddig csak úgy nézett mint gyermekre. Sőt, néha mint elkényeztetett gyermekre. Mint felnőttel ez ideig még sohasem beszélgetett. Értetlenül, és bűntudat nélkül nézett az apjára. — Azt talán még csak tudom, én a maga és a halott édesanyám gyermeke vagyok — Katka szavai szokatlan erővel hatottak. Meglepte apját egyszerű igazsága. — Hozz még nekem vizet! — mondta rövid szünet után egy kicsit béküléke- nyebben. Amíg vissza nem tért a vízzel a nagy vastag üvegpohárban, a halántékát gyömöszölte. Közben tudatosította, hogy Kafkával zöldágra vergődni Erna fiába. Hát már tényleg rájuk szakad az ég! Ez már biztosan az isten átka! Amikor OndriS Struhár az isten átkára gondolt, szorító érzés fogta el a torkát, egészen beleremegett, s eszébe jutott fiatal kori bűne. Valaha még hencegett is vele. De ma már mint a lekaszált széna, csak éppen nem illatozik. mint valaha ... Emiatt is fájdalmat érzett. — Parancsoljon, édesapám, itt a friss víz — zavarta meg gondolataiban apját Katka. Kiragadta a kezéből a poharat, és egy szuszra felhajtotta a fél literesnél is nagyobb poharat. Majd elővette a zsebkendőjét, megtörölte a száját. — Jó hideg a víz — dicsérte. — Talán nem is kellett volna egyszerre kiinnia. Megárthat. — Ne félj, édes lányom, a víz nem árthat meg az embernek. Csak más ne ártson neki. Katka tudatosította, hogy folytatódik az előbbi párbeszéd. Bántotta, hogy nem beszélt vele úgy, ahogyan egy édesapával illik, de nem tehetett mást. Nem takargathatta az Igazságot, meg kellett mondania, hogy szereti Stefkót. Hadd tudja meg, ha idáig nem tudta. — Ml árthatna nekünk? •— kérdezte Katka, azután amikor az apja megnyugodott, mert világos volt előtte, hogy nem tudja, hogyan is folytassa. — Arthat nekünk, de még mennyire árthat, ha nem tudjuk magunkat feltalálni a mostani helyzetben. Ez az a másik dolog tulajdonképpen, amit el szerettem volna neked mondani. A másik, érted? De ez is összefügg az előzővel. Ne hidd, hogy Stefannal már befejeztük — térítette vissza a beszélgetést az előző vágányra. — Miért nem, hiszen bevallottam magának hogy... — de az apja nem hagyta, hogy befejezze. — Nincs neked mit bevallanod, gyónnod sem kell. Ezt megteheted azzal, akihez férjhez mégy. De azt még meglátjuk, ki lesz az. — Ondriá Struhár Ismét felpaprikázódott, és hadonászott a kezével. — Édesapám, Stevkőval ml még nem beszéltünk a házasságról. Mi még nem Járunk olyan régen együtt, de az az 1- gazság, hogy másra nem gondolok —, mondta Katka komolyan. — Ha nem gondolsz, majd fogsz! Erről majd még beszélgetünk. Most csak azt tanácsolom, hagyj fel Stefannal, Ezzel be is fejeztük! Könnyezni kezdett, és a szomorúság első hulláma hatására határozottan ellentmondott az apjának. — Nem, édesapám! Ml még nem fejeztük be. Én akarom Stevkót, és nem mondok le róla! Csak hozzá megyek feleségül, vagy Itthon maradok csúfságra a maga nyakán. OndrlS Struhár nyelt egyet, 'de nem nézett Katkára. ö felállt és tovább ellenkezett: — Édesapám, én pedig nagyon is tiszteltem édesapámat, és ezentúl is tisztelni fogom, de ebben az egyben nem fogadhatok szót, bocsásson meg, de nem tehetem. — Stefanhoz nem mégy! Ezt én mondom neked, az apád. — Én csakis hozzá, Stefanhoz megyek! — Hagyd abba, mert ellátom a bajodat! — csapott az asztalra. Az üres pohár nagyot ugrott az asztalon. Katka nem adta meg magát. Tett egy ellenkező mozdulatot, de az asztalhoz már nem ment, és nem is szólalt meg. Sírva otthagyta az apját, végigrohant a szobán, és bemenekült a saját szobácskájába. Behúzta a reteszt, és sírva az ágyra vetette magát. Ondri.s Struliár egyedül maradt az asztalnál. Meg volt rendülve. Képtelen volt felfogni, hogyan is fejeződlietett be így első komoly beszélgetése a lányával. Két dolgot szeretett volna neki elmondani. Azt, hogy hagyja békén §te- fant, nem egymáshoz valók, a másik' meg, hogy készüljön fel a szövetkezetből való kilépésre. Ma nagyon komoly beszélgetése volt a sógorával, és a lányát is fel akarta készíteni a dologra,.. — Uramisten, Ondrej, mit tettél azzal a lánnyal?! — zavarta meg a gondolataiban az anyja. Oly nesztelenül jött be, hogy észre sem vette. A háta hajlott volt már, kicsit bicegett is, zsörtölődött, de egyébként alig lehetett hallani a hangját. Ondrist azonban így is megzavarta. Megfordult, egy kicsit eltévesztve az irányt. — Semmit. — Ne mondd az anyádnak! Akkor miért sír? Még sohasem hallottam eny- nyire zokogni. Nagyon meg kellett bántanod. Megbüntet az úristen, meglásd. — Utóvégre az apja vagyok, nem? Megmondtam neki, hogy ne csavarogjon a szeretőjével, nekünk nincs olyan szükségünk. — Nem tudom, hogy kiről beszélsz, ő sem beszélt még nekem senkiről, és nem kellett volna beleavatkoznod a dolgába. Már nem gyerek! — Anyám, de ö Stefannal Jár! Slav- kovék Stefanjával, azzal, akinek az apja, anyja nálunk voltak-béresekl — No és? Ondrl5 Struhárral megfordult a világ. Mi történik Itt, hogy meg az anyja sem érti meg? Öt, akinek elsőként volt pásztorkalyibája Sejkovban. Ä anyja nem akart veszekedni a fiával, de mielőtt még kiment volna, csendesen, de nagyon határozottan mondta: — Drága OndriSom, csak egyet mondok neked: ha én meghalok, rajta kívül már nem lesz senkid. Erről ne feledkezz meg! — És amilyen nesztelenül bejött, úgy távozott is. Nem várta meg a fia válaszát, egyébként sem hallotta volna, hiszen Ondrlá Struhár, csak lélekben szitkozódott. — De átkozott is ez az élet! Németh István fordítása aanm Mnufi
