Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-25 / 12. szám
új ifjúság 8 NEMCSAK A KÖNYVHONAPBAN „Életembon az első örömet az első könyv szerezte“ — mondta korának nagy irodalmi egyénisége. L. Tolsztoj, de vajon hányán mondanák (hatnák) el ezt napjainkban? A hiedelem szerint a könyv, az írott szó elöbb-ulóbb muzeális értékközvetítővé válik. Ma már jószerével minden gyerek előbb látja a tévéképernyőt, előbb válik annak rajongójává, mint a betű ismerőjévé. Vonzalom a könyvhöz a betűvetés és olvasás elsajátítása után jelentkezik (hét). Pedig a könyv a civilizáció hosszú fejlődésében a művelődés eszköze, a kulturális értékek megtartója. A televízió, az egyszerű óriás megtépázta volna a könyv évszázados nimbuszát? Nincs érdeklődés, nincsenek olvasók, akik könyveket vásárolnának? Elfekvő készletek beporosodott halmazától roskadoznak a könyvüzletek polcai? Ezek és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak, amikor a könyvhónap alkalmából a fülekl (Fifakovo) könyvesboltba látogattam el. Nem egészen ilyen vészes a helyzet, erről Budai Ferenc üzletvezető szaval minden kétséget kizáróan azonnal meggyőztek. — Nálunk, Füleken és környékén egyáltalán nem jellemző, hogy csökkenne az érdeklődés a könyvek iránt. Ml a könyveladási tervünket már éugyanezt elmondhatom a bratlslaval központi raktárról és a illinal igazgatóságról is. — Vannak még esetleg tartalékok, kiaknázatlan lehetőségek, amelyek tovább emelheténk az üzlet színvonalát? — Természetesen vannak. Az ember akárhogy igyekszik Is, mégsem sikerül mindent maradéktalanul megoldania, sok problémát viszont nem Is áll módunkban orvosolni. Például most Is vannak kimondott hiánycikkek. Könyvhónap lévén mégis kevés az Ifjúsági és gyermekirodalom, pedig az érdeklődés nagy. Mesésköny- vekből, leporellókból, is keveset tudunk ajánlani a magyar szülőknek. Sajnos, a bratislaval központi raktárból csak negyedévenként egyszer szállítanak könyveket, így gyakran megtörténik, hogy a Magyarországon beharangozott könyvújdonságok vagy sikerkönyvek két-három hónapi késéssel jutnak el hozzánk. Hiába ostromolnak a vásárlók, nem tudunk e- leget tenni kérésüknek. Néha viszont ennek fordítottja is előfordul, hogy a határon túlról nálunk vásárolnak, mivel már náluk ez vagy az nem kapható. Ezeket a hiányosságokat és a belőlük eredő kieséseket csak nagy erőfeszítéssel lehet behozni, mert hiszen a tervünk nem kevesebb, mint egymillió-kétszázharmincezer korona Az üzlet kollektívájának három nőtagja vek óta túlteljesítjük. Egyre nő az előjegyzők száma, akik állandó vásárlóink, és bizonyos kiadók könyveit esetleg sorozatban megjelenő müveket előre igényelnek. Azért a ml szakmánkban Is vannak műhelytitkok... — mosolyodlk el. — Tudom, hogy harminc éve vezeti a könyvárusítást Füleken. Kérem, mondjon valamit a könyvértékesftés kulisszatitkairól! — Mint a kereskedelemben mindenhol Itt Is vállalni kell a kockázatot. Talán abban van köztünk, elárusítók között egy pici különbség, hogy egyesek nem rendelnek elég könyvet, megelégednek a kisebb tétellel, a szerényebb választékkal, sokan csak egykét felkapott könyvújdonságra vagy az ún. „menő könyvekre“ figyelnek oda. Nálunk az is lényegbevágó, hogy magyar nyelvű könyvekből is legyen bő kínálat, hiszen a forgalmunk 60 —70 százalékát a magyar könyvek adják. Majd ha a lányokkal fog beszélni, rájön, hogy nálunk nincs üresjárat. Ha nincs vevő az üzletben, ml akkor is árulunk. Levelezünk, könyv- ajánlatokat, hirdetéseket küldünk folyóiratokba, újságokba. Egy friss példa: a Hétben meghirdettük a Révai Nagy Lexikon új kiadását, és háromszázötvenen rendelték meg nálunk. Iskolákba, üzemekbe, vállalatokhoz mintapéldányokat küldünk, sőt környékünkön a Jednota fogyasztási szövetkezet 3 vegyesboltjában könyvsarkat létesítettünk, amelyeket szintén ml láttunk el könyvekkel. Szoros kapcsolatban vagyunk a Csemadok szer- vezetfekkel, eljárunk az író-olvasó találkozókra, mert itt Is sok könyv elkel, a járási, városi üzemi és szak- szervezeti könyvtárak is gyakran vásárolnak tőlünk. A Madách könyvkiadóval is jó viszonyban vagyunk, de jobb a másikat, a „Kertben élni, kertészkedni“ című kiadványt. Ez aztán a jó, rábeszélő tehetséggel megáldott, ügyes elárusítónő — gondolom magamban, de azért még próbára teszem: — Hogyan lehet minden könyvet ismerni, vagy netán vaiamennyit elolvassátok? — Képtelenség lenne mindet elolvasni, de azért úgy sem tudok egy elárusítónöt elképzelni, hogy egyik ajánlott könyvet sem olvasná el. E téren Manci néni a példaképünk. Nekünk is vannak kedvenc könyveink, amelyeket alaposan ismerünk, azonkívül rendszeresen olvassuk a hetente megjelenő Nővé knlhy-t és a Könyvvilág havllapot, amelyek előzetes ismertetéseket, leírásokat, kritikát stb. tartalmaznak. A könyvek fülszövegét, az elő- vagy utószót az íróra és a műre vonatkozó utalásokat természetesen ismerjük. Tájékoztatni csak tájékozottan lehet, ez a hitvallásunk. volt az elmúlt évben Is. Három és fél mukaerős kollektívánk lelkes munkáját dicséri, hogy a tervet sikerült hetvenezer koronával túlszárnyalni. Szolgálatkészség, munkaszretet érződik Kerekes Éva minden mozdulatából. Barátságos megnyerő hangon ajánlja a könyveket, kezeli a pénztárt, kiszolgál a lemezrészlegen. Kis híján engem Is vevőnek néz, de aztán bocsánatkéröleg elmosolyodik. Kapok az alkalmon, azt ajánlom, játssza mindenki tovább a megkezdett szerepét! — Mit tudnál nekem és általában a fiataloknak ajánlani jelenlegi készletetekből? — Azt hiszem, minden fiatal így te Is nagy érdeklődéssel olvasnád a „Múlhatatlan gyermekkor“ című elbeszéléskötetet és gondolom a legigényesebbeket Is kielégítené Komacu Szakjo japán író kétkötetes fantasztikus regénye, melynek már a címe Is sejtelmes: „A sárkány halála“. Hazai termésünkből Duba Gyula legújabb könyvét, a Macska fél az üveg- töl-t ajánlanám. — fis ha történetesen a tavaszi kerti munkákhoz szeretnék tanácsokat, ötleteket kapni, akkor mit olvassak el? — Épp most érkezett két nagyon jó szakkönyv, mindkettőből hasznos ötleteket meríthetsz nemcsak a tavaszi, hanem az egész évi kerti teendőkhöz. Az egyik, a Kertészet című gyönyörű borítású, színes képekkel illusztrált könyv. Ez a vaskosabb, de gyakorlati szempontból talán mégis A legfiatalabb alkalmazottat, Nagy Violát az írógép mögött fedezem fel. — Mikor a gimnáziumból kikerülve a Banská BystrIca-1 Közgazdasági Szakközépiskola Idegenforgalmi szakán levelezőként folytattam a tanulmányaimat és kezdtem a hivatásomra készülni, őszintén szólva kicsit más volt az elképzelésem a könyvesbolti munkáról. Nemcsak a boltunkba betérő vásárlókkal foglalkozunk, hanem mint látod, jelentős levelezést bonyolítunk le, várnak ránk a szállítási feladatok, a számlázás és e- gyéb. Nagy gondot fordítunk a kirakatrendezésre, a raktárkészletekre, az újabb megrendelésekre, úgyhogy papírmunka akad bőven. — A könyvhőnapban, gondolom, még nagyobb a megterhelés, hiszen nagyobb az érdeklődés is, sokan nőnapra, pedagőgusnapra is könyvet a- Jándékoznak. Te pedig ráadásul mindennap ingázol. Nem fárasztó egy kicsit? — Az Iskola elvégzése óta a második könyvhónapom, és ez alatt a két év alatt Tajtlból (Tachty) ingázok naponta Ide. Ilyenkor, márciusban valóban nagyobb az érdeklődés a könyvek iránt. De ezt a nagyobb megterhelést, forgalmat mi úgy vesz- szük, hogy ennyivel tartozunk a könyvhónapnak, és üzletünk jó hírnevének is. A félállás Is egész embert kíván, és Kónya Mária személyében ez így Is van. A kollektíva Manci nénije, habár a nyugdíjasok kenyerét eszi, és csupán négy órát dolgozik naponta, mégis kedvvel, és fiatalos lendülettel teszi. Takarít, 6 hordja a közeli postára a könyvcsomagokat, de az üzletben is teljes értékű munkaerő, kerüljön bármelyik részlegre is. ö a mindenes, és ő az élő lexikon, a könyvek jó Ismerője. És hogy még nem fárad bele, hogy még mindig Itt dolgozik, ez szerinte nem véletlen. — Vllágéletemben szerettem a könyveket. Máig hűségesen olvasom, de vásárlóm Is őket. A könyvek sze- retete az, amely Itt tartott, és ez a vonzalom feledtette a gondokat-bajo- kat, szerintem még a legjobb barátot Is-pótolni tudja. A közeli gyárból most ért Ide az első emberhullám. Kezdődik a napi csúcsforgalom. Az üzlet kollektívájáról a következőkkel búcsúzom: — A jó könyvekhez jó kedvet és jó munkát nemcsak a könyvhónapban, hanem az év többi hónapjában Is. Polgári László (A szerző felvételei) Önértékelés és bizonyíték Megfelelő távlatra, szilárd alapokon nyugvó elképzelésre vall az a kiállítás, amellyel a Szlovák Nemzeti Galéria jelentkezett most a polittkal tanácskozások időszakában. Az Üdvözlet című kiállítás ugyanis nem napi, szűkén vett politikai képzőművészeti alkotásokkal lépett a közönség elé, hanem azokkal a művekkel, amelyekről az a vélemény alakult ki a szakmabeliek körében, hogy Igenis maradandőak és nem kezdi majd ki őket az idő vasfoga, mint ahogyan a középkori vagy múlt századi nagy alkotásokat sem. Attekintye a negyyen év termését, természetesnek találtuk, hogy nem hiányoznak Cudovít Fulla, Mlloá AT Bazovskjt, Martin Benka, Csemiczky László, Orest Dubay, jozef Fablnl, Vincent Hloíník, Jozef Kostka, Ián Kulich. Lörincz Gyula, Dezlder Mllly, Ján Mudroch. Július Nemőik, Rudolf Pribiä, Ján Zelibsky munkál, de ugyanakkor örömmel vettük azt is tudomásul, hogy Jakoby Gyula, Löffler Béla, Zmeták Ernő, Weiner- Král, Spanner Edit és mások munkáit is méltónak találtak arra, hogy korunk, az elmúlt negyven év művészeti eredményeit képviseljék a kiállításon. És ami még nagyobb örömmel töltött el: mellettük a fiatalabb nemzedék is képviselve volt, a ne'- künk kedves és általunk értékesnek tartott munkák közül Is sokat ott láthattunk a tetemes anyag között, örülünk, hogy egyezik a véleményünk, hogy eme fiatalabb nemzedék tagjainak a munkál is beletartoznak azokba az értékekbe, amelyek esetleg méltón képviselik majd a kor 1- gyekezetét az eljövendő nemzedékek előtt. így például természetesnek vettük látni a kiállításon Barta Gyula, Bar- tusz György vagy Marth György munkáját. Talán, ha valaki más válogatta volna össze az anyagot, más alkotások, esetleg más egyéniségek is szót kaptak volna. Mint ahogy ez az antológiák esetében Is van, ahány ember, annyi vélemény, ö másokat is szerepeltetett volna, én pe.dlg még másokra esküdnék. Valakinek azonban döntenie kell, így aztán elvitathatatlan, hogy viszonylagos objektivitásra törekedett a Galéria szakembergárdája. A képzőművészeti alkotások mellett szót kaptak a kiállításon a társ- művészetek, a plakátok, a fotók, de felsorakoztattak játékokat, üveget, kerámiát is. Vagyis ez az egész vagy majdnem az egész képzőművészeti társadalom nevében próbált szólni és szólt is a kiállítás. Legalábbis most és ma igen, mert hogy az idő egykét vagy három négy évszázad múlva mit szól önértékelésünkhöz, személyes ítéletünkhöz, akaratunkhoz, az ma még nem tudható, s nehezen hihető, hogy az utókor véleménye azonos legyen a miénkkel. A kockázatot azonban vállalni kellett, s ha az utókor nem csupán a korunkban megalkotott műveket értékeli majd, de a művészettörténészek, teoretikusok munkásságát, véleményét is figyelembe veszi, annyit azért mindenképpen a javára írhat majd ennek a kiállításnak, hogy évek múltán már képesek voltunk látni és értékelni azokat a munkákat is, amelyekkel kezdetben ugyan nem értettünk egyet, de később mégiscsak észrevettük őket és ma már azok közé soroljuk, amelyek a leghívebben vallanak korunkról. A kiállítás tehát Üdvözlet, mint ahogy a címe Is vallja, de önértékelés is és bizonyíték, hogy korunk hatalmas munkájából a művészek is kivették részüket. Németh István Klubfórum kérdőjelekkel Másodszor kerUlt sor a Csemadok keretében tevékenykedő klubok vezetőinek országos értekezletére Losoncon (Luée- nec). A három napra tervezett találkozó célja az 1985-ben végzett klubmunka értékelése, az idei tervek megvitatása, tapasztalatcsere a vezetők között és a klubok munkájával összefüggő hasznos tudnivalók Ismertetése volt (lett volna). Az értekezlet csak részben teljesítette kitűzött céljait. Már csak azért Is, mert a meghívott klubvezetők egy hányada nem Jött el. Ennek természetesen lehet személyes oka, de talán nem ártana bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, vajon a hiányzás miértjére a választ nem más szférában kéne-e keresni. A megjelent vezetőkkel „műsoron kívüli“ beszélgetések ezt sejtették. Csak nehezen lehet érdemben egy országos mozgalom tevékenységét statisztikai űrlapok alapján értékelni. Ehhez széles körű helyszíni tapasztalatra is szükség van. Érthető, hogy egy főosztályvezető, akinek tevékenysége és felelőssége nagyon is szerteágazik, nem rendelkezhet ilyen ismeretekkel, az viszont már kevésbé érthető, hogy a klubmozgalomért felelős előadó, aki bizalmasan Ismeri a helyzetet, alig jutott szöhoz. Az értekezleten részt vevő klubvezetők bizonyos mértékben időzavarba kerültek: Nem fér kétség hozzá, hogy a vasárnap délelőtti előadások, amelyeket a klubvezetők az Irodalomnépszerűsltőkkel együtt hallgattak meg, értékesek és hasznosak voltak, ám talán mégis célszerűbb lett volna ezt az Időt is a klubmozgalomnak szentelni. Már csak azért Is. mert napjainkban az egyik leggyakrabban használt szavunk a hatékonyság, és az Ilyen értekezlet nyilván nem kis anyagi ráfordítást igényel. A statisztikai kimutatás eredményei nagy erőfeszítésről adnak számot. Hogy csak néhányat említsünk; a Csemadok kötelékében 58 klub végez tervszerű rendszeres munkát, további 21 alkalomszerűen dolgozik. Tavaly 411 rendezvényt szerveztek meg, alBelyeken 34 051 klubtag vett részt. Ezek mögött a számok mögött tömérdek munka, végtelen lelkesedés és odaadás rejlik. Am a további adat: a klubtalálkozőkra havonta két- szer-négyszer került sor, már kérdőjelet vet fel. Beszélhetűnk-e itt egyáltalán klubokról? Hiszen klubokon olyan népművelési létesítményeket értünk, amelyek szinte naponta lehetőséget nyújtanak a szórakozásra, a művelődésre, a szabadidő hasznos eltöltésére. Ezek alapján Inkább művelődési körökkel állunk szemben, annál Is inkább, mivel egynéhányat közülük szakosítottak. A jövő a szó szerint értett kluboké, erre tart e- gyébként az állami népművelés Igyekezete is (már ahol erre tart). Olyan törekvésekről, hogy ebben az Irányban haladjanak előre, nem hallottunk egy szót sem. Kár. Ahhoz, természetesen, hogy egy klub jól működjék, megfelelő helyiség, kell. Ebből viszont nagyon is kevés van. Illetve talán Itt-oU lenne, csak éppen valakinek a meg nem értésén múlik, hogy valóban legyen. A megoldás nem lehet a belenyugvás. Inkább talán az összefogás. Nem ártana kilépni a szűk szervezeti keretből, és a közös cél érdekében kapcsolatot teremteni más tömegszervezetekkel Is. Több szervezetnek nagyobb lenne a súlya, több anyagi és szervezési lehetőséget jelentene. Mondjuk a Csemadok KB és a SZISZ SZKB néhány évvel ezelőtt megkötött együttműködési szerződés is alapul szolgálhatna (többek között). Erről sem hallottunk semmit. Hallottunk viszont vitát az egyik vezetővel arről, vajon az ő klubja a Csemadok vagy a SZISZ kötelékébe tartozlk-e? A klubmozgalom fellendítése végett egy Idővel ezelőtt az SZSZK Kulturális Minisztériuma javaslatot terjesztett elő a kormányban, hogy minden Járásban a legjobb klubból legyen Járási módszertani központ. Tehát a legjobban dolgozó klubról van szó, függetlenül attól, ki a fenntartója (a SZISZ, a nemzeti bizottság, a szakszervezet vagy éppen a Csemadok). A kormány a javaslatot nemcsak jóváhagyta, hanem megszavazott járásonként kétszázezer koronát a klubok felszerelésére. Lehet, valamelyik Járásban éppen a Csemartok-klub érdemelhetné ki ezt a kitüntetést. Talán erről Is lehetett volna tájékoztatni a klubvezetőket. Vagy lehet az értekezlet szervezői sem tudnak erről? Még sok mindenről eshetett volna sző ezen az értekezleten. Sajnos, nem így lett, maradtak a kérdőjelek. Horváth Rezső
