Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-19 / 8. szám
NEVELNI Vitathatatlan, hogy elértünk bizonyos eredményeket az ifjúságvédelemben, de így is meglepő, néhány fiatal mennyire nem becsüli a társadalmi értékeket és milyen gond számukra az erkölcsi normák elsajátítása. Meglepődünk a statisztikai adatok láttán: Szlovákiában a bűnözések 7—8 százalékát 18 éven aluli fiatalok követik el. Nyugtalanító, hogy a bűncselekmények többsége erőszakossággal párosul, és általában csoportosan követik el. Sajnos, emelkedett a társadalmilag különösen veszélyes bűncselekmények száma — mint például a rablás, verekedés, tudatos testi bántalmazás. CSAK EGYÜTT LEHET Egy ilyen jellegű bűncselekmény nyo-* mában a komáromi (Komárno) járásba látogattunk, ahol a járásbíróságon dr. Csaba Attila törvényhozó testületi elnök, a járási ügyészségen pedig dr. Stanislav Libant volt a segítségünkre. T avaly a járás egyik községében tucatnyi suhanc virtusságból vagy ki tudja, miért, összeverekedett, aminek legsúlyosabb következménye az lett, hogy az egyik fiú a jobb szemére megvakult. Az eset felháborodást keltett. Mindenki, maguk a verekedők is (!) fel voltak háborodva, pedig mint a vizsgálat kimutatta, nagyon is nekivadulva csépelték egymást. A tettes, egy 17 éves közép- iskolás, váltig tagadta bűnét. A verekedésnél sokan voltak, karókkal ütlegelték egymást, igaz, az ő keze ügyébe véletlenül egy lánc került, amelynek a végén lakat volt, de hát miért épp ő ütötte volna meg úgy a kortársát, hogy az elveszítse szeme világát? A csoport öt tagját a bíróság bűnösnek találta, a 17 éves középiskolást egyévi szabadságvesztésre ítélte. A vádlottat osztályfőnöke a középiskolában így jellemezte: — Nagyon gyenge tanulmányi eredményeket ért el, éppen csak annyit tanult, hogy ne bukjon meg. Baj volt a magatartásával is, az alsóbb évfolyamban egy fokozattal rosszabb jegyet kapott viselkedésből. Mindennek ellenére közkedvelt volt az osztályban, baráti, őszinte jelleméért... Az iskola engedélyezte, hogy leérettségizzen, ugyanis a vizsgák idején még nem volt jogerős a bírósági ítélet. Az osztály kezességet vállalt érte, de ezt a bíróság az elkövetett bűntény magas társadalmi veszélyességi foka miatt elvetette. A helyt nemzeti bizottság véleményezésében azt írja a fiatal bűnöző szüleiről, hogy rendezett családi körülmények között éltek, hogy a tett elkövetője vidám, bátor természetű, de lobbanékony, és néha meggondolatlanul cselekszik. Nyilvános rendezvényeken kihívóan viselkedik, benne van minden garázdálkodásban. Ezért a faluban nem túlságosan népszerű. Két évvel ezelőtt kétszáz korona bírságot fizetett közrend elleni vétség miatt. Milyennek látják gyereküket a tettes szülei? Az apa: „Fiam ártatlan, habár nem mondom, hogy nem verekedős természetű, meg ha ingerük, nem hagyja magát. Itt velünk otthon olyan volt, mint a legtöbb gyerek, rendes, tisztelettudó, de amint megjelentek a barátai, mintha kicserélték volna, ránk se hederített, hiáoa próbáltuk itthon tartani. Néha voltak furcsa ötletei — felfelé fésülte a haját, meg egy-egy tincset zöldre festett —, de hát azokat olyan fiatalos, ártalmatlan hóbortnak tekintettük, nem is tartott nála soká, vagy két hétig. Kértük, tanuljon többet, de nem érdekelte őt az iskola. Amikor megszületett, nagyon örültünk neki, és később is. Feleségemmel gyakran vitatkoztunk, melyikünk, mikor és hol hibázott a nevelésében, hiszen mindig csak a legjobbat adtuk és kívántuk neki. Gyakran kijárt a faluba, de tudtuk, hol van, és mikor jön haza. Igaz, akkor mi már ágyban voltunk, de hittünk neki. Kisebb testi hibája van, lehet, hogy amiatt gátlásai vannak, azért akar túltenni mindenkin az agresszivitásban, hogy bebizonyítsa, ő is olyan, mint a többiek. Rossz barátai is voltak, kinevették őt, de annyit mondhatok, hogy az ón fiam nem rossz. Tanulni nem akart, hiába noszogattuk, kértük számon tőle a jegyeket. Kuckójában folyóiratokat olvasott, lemezeket hallgatott, ha szigorúbban figyelmeztettük kötelességére, fogta a cók- mókját, elment otthonról, és csak éjszaka jött haza. Nem tanult, azt hajtogatta, neki jó a hármas is, és azt megadják neki tanulás nélkül is.“ Ä fiatalkorú bűnözők tárgyalásán legmeglepőbb mindig a szülők magatartása — mondja dr. Csaba Attila jogász —, akik minden eszközzel megpróbálják kendőzni vagy legalább igazolni, megmagyarázni gyerekük félrelépését. Itt egy kis hazugság, amott egy-két okoskodó szó, árulkodás, rosszindulatú megjegyzés, s végül mindenki hibás, csak a gyerek nem. Viselkedésükkel, azzal, hogy védik a bűnöst, közvetve egyetértenek annak cselekedeteivel, a gyerek érzi, bármit követ is el, a szülei mindig mögötte lesznek. És a szülők meghazudtolják a tanúkat, a megkárosított személyeket, ha kell, mindenkit. És mindezt gyerekük jelenlétében teszik! _ < A bíróság feladata nemcsak a büntetés, hanem az is, hogy a tárgyalás egész 1- deje alatt a nevelő szempontokat szem előtt tartva hasson a vádlottakra. Ez kétszeresen érvényes fiatalkorú vádlottak esetében. A cél nem a visszavágás, hanem az, hogy a bűnözőből ne legyen visszaeső, s tudatosítsa cselekedete következményeit, megbánja azt, és ha kell, bűnhődjék is érte. Ezt azonban gyakran éppen a szülők elfogult viselkedése miatt nem sikerül elérni, a bűnös nem ért egyet az ítélettel, úgy érzi, ártottak neki. Ha a tárgyalás folyamán mégiscsak bebizonyosodik, hogy a család, a szülők mulasztása miatt jutott a gyerek a vádlottak padjára, a szülők általában távoltartják magukat a felelősségtől, és az iskolát vádolják, azzal érvelve, nem elég szigorú, túl sok szabadidőt hagy a diákoknak. M indnyájan keressük a hibát — és úgy tűnik, hogy senki sem bűnös, senki sem hajlandó vállalni a felelősséget, senki sem mulasztotta el maradéktalanul teljesíteni kötelezettségeit, mindenki ártatlan. A fiatalkorúak általában nem tudatosítják cselekedeteik következményeit, nem feltételezik, milyen következményekkel járhat egy erős ütés, vagy az alkoholmámorban elkövetett garázdálkodás. Minden verekedés, virtuskodás, garázdálkodás indítéka valamiféle hamis hősiesség bizonyítása. De ki előtt? És csak akkor merik megtenni, ha az ellenfél szemmel láthatóan gyengébb. Sajnos, a felnőttek — szülők, tanárok — sem következetesek gyerekeikkel, diákjaikkal szemben, nem eléggé erélyesek. Mintha nem lenne idejük ar-< ra, hogy a szemükre vessék a fiatalko- rúaknak, ha erkölcstelen életmódot foly-< tatnak, ha nem tanulnak, ha nem tisz-* telik szüleiket. Ha ez nyilvánvaló egy diákról, akkor hogyan lehet népszerű osztálytársai között? A fiatalkorúak gyakran hivatkoznak arra a bíróság ej lőtt állva, hogy felpofoztak vagy fellök-* tek valakit az utcán, s bár többen is lát-« ták, nem történt bántódásuk. Faluhelyen ismerik egymást az emberek, tudják, ki milyen szándékkal jár szórakozóhelyekre, tudják, ki dulakodó természetű. A bíróságok többet várnak a nemzeti bizottságoktól is. Jó lenne például, ha a közrendészeti bizottság tagjai rendszeresen megjelennének a mulatságok, diszkók helyszínén. Sok súlyos következménnyel járó dulakodás megelőzhető lenne, ha a felelős személy beavatkozna, s a leggarázdább fiatalt nyilvánosan megfeddi. Ebben a munkában sokat segíthetne a SZISZ is„ Néhány iskolában a tanítók nagyon furcsán magyarázzák az olyan eseteket, ha egy erősebb testalkatú tanuló fenyegeti a gyengébbeket, zsarolja őket, vagy valamelyik diák meglopja osztálytársait. „Még mindig megoldódott valahogy a dolog, minek jelentsünk Ilyen apróságokat? 1 Feleslegesen rontanánk az iskolánk hírnevét“ — mondják. Lehet, hogy előttük tiszta marad az iskola hírneve, de munkahelyük tekintélyét féltő magatartásukkal szabad teret biztosítanak a garázdálkodásnak, s minden, ami történik, tulajdonképpen beleegyezésükkel és tudtukkal történik. Mint már fentebb hangoztattuk, a bíróságok őrködnek a törvényesség fölött, de nevelnek is. Ezt a célt maradéktalanul — főleg fiatalkorúak esetében — a szülők, az iskola és valamennyiünk közreműködése nélkül csak részben sikerül elérni. R. G. Illusztrációs kép HUSZONHÁRMÁN A PAPÍRGYÁRBÓL A stúrovói Dél-szlovákiai Papír- és Cellulózgyár karbantartó részlegén dolgozik a Stefan Strofek vezette e- ziistérmes ifjúsági szocialista munkabrigád. A kiváló ifjúsági kollektíva 23 tagja elhatározta, hogy napi karbantartó munkájukon kívül igyekeznek különösen a tőkés országokból importált pótalkatrészeket saját maguk elkészíteni, az újítómozgalmat és a soraikból kikerülő újítókat támogatni. Íratlan törvénnyé vált, hogy az ú- jításokat maguk a szerzők vezetik be a gyakorlatba, tekintettel a gazdaságosságra, az anyag- és energiatakarékosságra, a korszerű tudományos és műszaki ismeretekre. A fiatalok legértékesebb felajánlásai közé tartozik a höszabályozó berendezés felszcreFelvételünkön a Stefan Strofek vezette ifjúsági brigád. lése a vasúti kocsikba, tirisztorcsere a 3-as számú papírgépen, egy tesztelő berendezés felszerelése, és a sebességszabályozó erősítőjének megjavítása, majd később egy regulator felszerelése a hőszabályozó állomáson, továbbá az importált szabályozók elemeinek, a höszabályozó menetének és a gépsimító gőzsűrítő rendszerének korszerűsítése. Figyelemreméltó a Stefan Trencík keze a- lól kikerült kvarctrányítású impulzus- jelző, de a digitális hőmérő is, továbbá az áramfejlesztő rost elkészítése, amely az ipari televízió monitorjának gyorsabb javítását teszi lehetővé. A fiatalok említett ötletei közül több munka szerepelt a járási, kerületi és országos Zenit-kiállításokon, ahol megérdemelten nagy figyelmet keltettek és nem egy díjat is nyertek. A brigádnak becsületére válik, hogy a stúrovói Milex nemzeti vállalatban védnökséget vállaltak a mérő- és szabályozó berendezések karbantartása felett, mert az üzemnek nincsenek saját karbantartói. Nem egy órát dolgoztak le társadalmi munkában a fiatalok az üzemi óvoda játszóterének építésében, s részt vettek a hulladékgyűjtésben, de az sem közömbös számukra, milyen a munkahelyi környezetük. A tavalyi felajánlásaikból jóformán valamennyit sikerült teljesíteniük.-A 2-es számú papírgép elhasznált fordulatszám-szabályozóján a külföldi számjelző helyett hazai gyártmányút szereltek fel. Sokat segítettek a hulladék osztályozásában, és munkahelyüket is állandóan példás rendben tartják. Babindai Alica
