Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-05 / 6. szám

Vincent Zapleta], a hnb elnöke, an­nak ellenére, hogy már nem tartozik a legfiatalabbak közé,. a felszabadulást követő évekről, a község jelenéről be­szél szívesebben. Számokban szinte lehetetlen kife­jezni Bátorkeszi felszabadulás utáni fej­lődését, mert nem csak számos csalá­di ház, közutak, óvodák, bölcsőde, mű­velődési és bevásárlóközpont épült a faluban, sokkal lényegesebb az a fejlő­dés, amely az emberek tudatában vég­bement, s amit én, a falu vezetője el­sősorban a falujuk iránt megváltozott viszonyukon észlelek. Az, hogy közsé­günk szociális és kulturális téren a já­rás legjobban fejlődő települései közé tartozik, hogy 1985. január elsejétől központi községként tartják számon, szerintem a leglényegesebb eredmény. Á lakosság viszonya lakhelyéhez ne­hezen fejezhető ki szokványos módon, számokban, de itt Bátorkeszin kimutat­ták például, hogy a 10 millió korona értékű művelődési központ beruházási költségeinek a felét a község lakossága adta f—i társadalmi munkában, ami a kétkezi: kőműves-, mázoló-, ács-, sze­relőmunkák csaknem valamennyijét je­lenti. De mérték az is, hogy nem volt gond közös pénzeszközökből előterem­teni az alapiskola kibővítéséhez szüksé­ges 9 millió koronát. Ezekből a köz­hasznú munkákból 10—10 százalék részt vállaltak a falu társadalmi szervezetei és az efsz, 5—5 százalékot pedig a já­rási szolgáltató vállalat helyi kirendelt­ségének, valamint a helybeli Meopta dolgozói. Ezen a falun érdemes végigsétálni mondhatja ezt bárki, és ezt tettem én is. Rendezett utcái, kielégítő üzlethá­lózata, szolgáltatásai, jól felszerelt e- gészség'ügyi központja nagyon sok falu­nak van. De lehetetlen nem észrevenni a község művelődési központját, ugyan­is párját ritkítja a környéken. Külső és belső építészeti kivitelezése, berendezé­se minden igényt kielégít. Van itt könyvtár, színház- és moziterem, kisebb tanácstermek, klubhelyiségek, amelye­ket a falu tömegszervezetei tetszésük szerint használhatnak, és van korszerű tekepálya stb. Mindezt nagy büszke­séggel mutogatta a hnb fiatal titkára, Hegedűs László mérnök. A művelődési házat a falu lakossága már régen igé­nyelte, ki is vette részét az építésből, és most teljes mértékben használja. Szíve­sen járnak ide a bátorkesziek, vala­mennyi helyiségben életet tapasztalunk. A filmvetítéseken kívül gyakran ven­dégszerepei itt a MATESZ társulata, e- lőadóművészek, szükség szerint rendez­nek ismeretterjesztő vagy szórakoztató esteket, a fiatalok pedig diszkódélutá­nokat. A sportszervezet klubjában egy­általán nem lepődtünk meg a sakkbaj­nokságokon kapott oklevelek láttán, hi­szen már hagyomány, hogy a bátorke­szi tanulók csapata csaknem valameny- nyi sakkvetélkedőn az első helyen vé­gez — még országos bajnokságokon is. — Az az igazság, hogy több kezdeményezést várunk a SZISZ-szervezettől hiszen feltételeik jók, tőlünk minden támogatást megkapnak — mondta a hnb-titkár. — Helyiségük is megvan ah­hoz, hogy feltornásszák magukat a já- jáh legjobbjai közé. Októberben részt vettem a taggyűlésükön, amelyen a fia­talok kritikusan szóltak munkájukról. A vezetőségben kicserélődött néhány tag, remélhetőleg az újak sok ötlettel gazdagítják majd a szervezet munká­ját. Bízom benne, hogy hamarosan az első eredmények is Jelentkeznek majd. Nem nagy a falu SZISZ-szervezete, de így is gond összejönniük, mert egy ré­szük ugyan a. szövetkezetben dolgozik, de a többség csak hétvégeken jár haza, ennélfogva semmilyen megmozdulás szervezésében, előkészítésében nem ve­hetnek részt, csak szombat-vasárnapon­ként lehet számolni velük, de akkor is csak úgy mint a kulturális és sportren­dezvények passzív .élvezőivel. A község 3209 hektáron gazdálkodó szövetkezetében, a járási szolgáltató vállalatnál, valamint a Meopta itteni fióküzemében dolgozik a gazdaságilag aktív lakosság 70 százaléka. Az utóbbi két üzem és a negyven embert foglal­koztató téglagyár képezi a község ipa­Napok, évek - négy évtized Bátorkeszi (Vojnice) a komáromi járás legkele­tibb fekvésű községe. 3850 lakosa van. 1945. március 25-én szabadította fel a Vörös Hadsereg tenge­részgyalogságának 83. szá­mú brigádja. Ugyanezek a katonák két nap múlva részt vettek Komárom (Komárno) felszabadítá­sában is. Ennek már csaknem 40 Hegedűs nők, hnb-titkár A művelődési központ rát. Bátorkeszit négy évtizeddel ezelőtt, sőt még a közelmúltban is a mesterem­berek falujának tartották, ahol legfel­jebb mezőgazdasági üzem működhet, másféle ipar szóba sem jöhetett ezen a hagyományosan mezőgazdasági jellegű vidéken. Most már az ilyen elképzelés egyáltalán nem tűnik távolinak. A téglagyár a nemzeti bizottság üzemeltetésében már 25 éve működik; a komáromi járás­ban, de a szomszédos járásokban is számtalan családi ház épült az itt ége­tett téglából. A gyár a falu határában, egy kis völgyben található. Ottjártunk- kor az udvarán akkora volt a sár, hogy az üzem vezetője, Lami Béla, amikor látta, hogy nem tágítunk elhatározá­sunktól és a sártengeren átgázolva is szeretnénk megtekinteni a téglaégetést, félénken ugyan, de arra kért bennün­ket, hogy akkor leglaább húzzunk gu­micsizmát. — Majd vigyázunk — mondtuk határ rozottan, nem ismerve kellőképp a kö­rülményeket. Először a téglagyár új csarnokát te­kintettük meg, nagyon tetszett a kor­szerű kemencékkel felszerelt tágas, fe­dett terem. Látotgatásunkkor még nem üzemelt, hanem hagyományos módon, a szabad ég alatt készült a tégla a kör­nyék jó minőségű agyagából. Hagyomá­nyos módon rakták a kemencékbe -a nyers téglát, falazták be és „sütötték“ a 800 fokra felhevített bokszokban. Ezt a hőfokot nem villannyal, de nem is gázzal érik el, hanem szénnel, szénhul­ladékkal. Évente csaknem hárpmmillió Lami Béla, a téglagyár vezetője új ifjúság 9 téglát gyártanak -ilyen módszerrel, ami körülbelül 150 családi ház felépítéséhez elegendő. Persze ma már kevesen épí­tenek házat kizárólag téglából. Nagyon nehéz körülmények között dolgoznak itt az emberek, sokan már 10—15 éve is. Vannak köröttük cigány származásúak, s többségükkel a vezefő, Lami Béla elégedett. Igaz, lassan sajá­títják el azt, amit általában munkaer­kölcsön, -fegyelmen értünk, de türelem­mel vannak irántuk. — Reggelenként, főleg a nagy ünne­peket követő hétfőkön át kell szervez­nem a munkát, mert egy-két dolgozóm váratlanul szabadságot vesz ki. Követ­kezetes vagyok a cigány származású dolgozókhoz, mert már bebizonyították nemegyszer, hogy tudnak dolgozni. Nem lehetek elnéző senkivel szemben, annál is inkább, hogy sók fiatal dolgo­zik nálam, akiket nevelnem is kell. Tény, hogy sokat változott a község 160 cigány származású lakosának az életvi­tele, be is szüntette működését a hnb cigányproblémákkal foglalkozó bizott­sága. Nálunk is, de az építészeti cso­portban is dolgozik néhány szorgalmas cigány fiatal, és gondolom, hallották már hírét a falu cigányzenekarának. Megtapogattuk a szép, szabályos „sár­süteményeket“, bemásztunk megmele­gedni az éppen kinyitott kemencékbe, és felkapaszkodtunk a téglagyár tető­terébe is, ahonnan tulajdonképpen fű­tik a kemencéket. Nem zavart bennün­ket a sár, amelyet cipőnkön hősiesen hazavlttünk, és büszkén mutogattuk: téglagyári! A faluban egy évvel ezelőtt kezdték az iskola kibővítését. Már na­gyon sürgetett a helyzet, hiszen a gye­rekek két váltásban tanultak. Láttuk, nincs sok hátra, hogy elkészüljenek. — Melyik építővállalat végzi a mun­kát? — kérdeztem a hnb-elnököt. Á bátorkeszi építővállalat — je­gyezte meg nem kis büszkeséggel. Megtudtam, hogy az iskola kibővíté­sét a nemzeti bizottság 19 tagú építő­csoportja.; végzi, amely 5—5 kőműves-, rből, ácsból, épületasztalosból és 4 se-"“ gédmunkásból áll. A csoport a munka­tempó szempontjából szinte csodákat művel, például 12 hónap alatt felépír tett egy 12 lakásegységből álló tömb­házat. A község vezetői büszkék ezekre az eredményekre, azt mondják, közre­játszik itt az is, hogy falubeliek a cso­port tagjai, a saját gyerekeiknek épí­tenek, amikor az iskolát építik, termé­szetes, hogy valamennyien igyekeznek, készségesen dolgoznak, ha kell, akár késő estig is vagy szombat-vasárnapon­ként. A községnek három óvodája van 160 férőhellyel és egy 35 férőhelyes bölcső­déje. Valamennyi társadalmi munkában épült, Z-akcióban és a helybeli üzemek hozzájárulásával. Már évek óta nem kell elutasítaniuk egyetlen óvodai kérvényt sem, sőt a környékbeli dolgozó asszo­nyok gyerekeit is felvehetik. Egyelőre azonban gond a falu folya­matos ellátása jó minőségű kenyérrel. Néhány évvel ezelőtt még működött Bá­torkeszin a péküzem, úgyhogy a lakos­ság tudja, milyen a jő kenyér, hiszen éveken keresztül helyben sütötték, sőt messzi környékről is ide jártak, kenye­ret vásárolni. A választási programban azonban szerepel a pékség üzembe ál­lítása. — A jövőben három fontos feladatot szeretnénk a falufejlesztésben megva­lósítani: felépíteni a központi kazánhá­zat, bevezetni a gázt a faluba és ha si­kerül, felépíteni a szolgáltatóházat; u- tána aztán jöhetnek a további igények — foglalta össze a község előtt álló leg­fontosabb feladatokat a hnb-elnök. Nem puszta kívánságokról, hanem fel­adatokról van szó, amelyek megvalósí­tása folyamatban van, és amelyeket e- gészen biztosan sikerül véghezvinniük a bátorkeszieknek. 1945. március 25-e óta napok, évek, csaknem négy évtitzed telt el. Ripor­tomban nem ezzel a nappal foglalkoz­tam, gondolom, az inkább a történelem­re tartozik. Számunkra, a mai fiatal nemzedék számára sokkal fontosabb az, ami 1945 után következett, de ami tu­lajdonképpen nem főtt volna létre e negyven évvel ezelőtti március végi nap nélkül. Amiről a riportban szóltam, mind-mind ennek a napnak az emlékét őrzi. ZÁCSEK ERZSÉBET A szerző felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom