Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-17 / 51. szám
új ifjúság 4 Ilyen volt a Milyen lesz a 1985- ben 1986- ban l \Folytatás a 3. oldalról) nyol kormányfő találkozott a Borisz Ponomarjov vezette szovjet parlamenti delegációval és átvette az SZKP KB főtitkárának üzenetét. Június 24-én megtartotta első ülését Genfben az űrfegyverkezés megakadályozásával foglalkozó leszerelési konferencia ú] bizottsága. Június 25-én megnyílt Varsóban a KGST 40. ülésszaka. A találkozón a KGST-tagországok együttműködésének elmélyítését célzó fontos dokumentumokat hagyták jővé. JŰLIUS A Kremlben Július 2-án megkezdte ülését a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A szovjet parlament két házának együttes ülésén Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára javaslatára egyhangúlag a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökévé választották meg Andrej Gromikót, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök javaslatára Eduard Sevardnadzét külügyminiszterré nevezték ki. Moszkvában július 3-án sajtóértekezleten bejelentették, hogy Mihail Gorbacsov főtitkár az ősszel találkozik Genfben Ronald Reagan amerikai elnökkel és Párizsban Francois Mitter- randdal, Franciaország államelnökével. Július 5-én Stockholmban befejeződött az európai bizalom és biztonság erősítését célzó intézkedésekről és leszerelésről szóló konferencia 6. fordulója. Moszkvában július 17-én eredményesen véget értek a szovjet-brit parlamenti tárgyalások. Ugyanezen a napon szovjet és amerikai tudósok tartottal? beszélgetést a leszerelésről a két ország közötti televíziós lánc segítségével. Július 29 én a TASZSZ nyilvánosságra hozta Mihail Gorbacsov nyilatkozatát: — Az atomfegyvertárak növelésében folyó veszélyes versengés megállításának elősegítésére törekedve, és ugyanakkor Jó példát szolgáltatva a Szovjetunió elhatározta, hogy ez év augusztus 6-től egyoldalúan beszünteti az összes atomrobbantást. Július 30-án Helsinkiben találkozót tartott Eduard Sevard- nadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter. A megbeszélés tárgya a novemberi csúcstalálkozó volt. AUGUSZTUS Augusztus 6-án Mihail Gorbacsov az atomtámadás áldozatainak japán szervezetéhez intézett válaszlevelében megerősítette, hogy a Szovjetunió kész azonnal nukleáris leszerelésre. Ezen a napon lépett életbe a nukleáris kísérletekre meghirdetett egyoldalú szovjet moratórium. Augusztus 11-én a Szovjetunió és az NSZK vezetői táviratban emlékeztek meg a moszkvai szerződés 15. évfordulójáról. Moszkvában augusztus 20-án az Interparlamentáris Unió szovjet csoportja felhívással fordult a világ parlamentjeihez a nukleáris veszély csökkentése céljából. Washingtonban bejelentették: rövidesen kísérletet hajtanak végre műhol'drom- boló fegyverrel. Augusztus 27-én Genfben világkonferencia kezdődött az a- tomsorompó-szerződés végrehajtásáról. SZEPTEMBER Szeptember 3-án Mihail Gorbacsov amerikai szenátorokat fogadott Moszkvában. A főtitkár kijelentette: a Szovjetunió korrekt, konstruktív párbeszédre törekszik az USA-val. Leonyld Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője szeptember 8-áp beszédet mondott a szovjet televízióban a szovjet-amerikai és a szovjet-kínai kapcsolatokról. Szeptember 15-én Csehszlovákia és az NDK kormánya közös Javaslatot terjesztett elő vegyifegyvermentes övezetek létrehozására Európában. A javaslat azonban nem talált visszhangra a nyugati országokban. Szeptember 24 én Eduard Sevardnadze szovjet külügyminisz. tér beszédet mondott az ENSZ közgyűlésén. Másnap szovjetamerikai külügyminiszteri találkozóra került sor, majd utána Ronald Reagan fogadta a külügyminisztert. Szeptember 28-tól huszonegy európai ország, továbbá az USA, Kanada és Japán szakemberei kétnapos tanácskozást tartottak Várnában a kelet-nyugati kereskedelem távlatairól. « OKTOBER 8 Október 3-án Mihail Gorbacsov hivatalos látogatásra érkezett Párizsba. A látogatás során Gorbacsov tárgyalt Francois Mitterrandal, és beszédet mondott a francia parlamentben. Beszédében újabb szovjet javaslatokat terjesztett elő a leszerelésre. Október 15 én Brüsszelben összeültek a NATO-országok külügyminiszterei. Október 16-án Gromiko szovjet államfő amerikai kongresz- szusi képviselőket fogadott Moszkvában. Október 19 én Ahromejev marsall, szovjet honvédelmi miniszterhelyettes a moszkvai Pravdában leszögezi: — Az USA semmilyen területen nem juthat erőfölénybe a Szovjetunióval szemben. Október 22 én Szófiában megnyílt a Varsói Szerződés tagállamat Politikai Tanácskozó Testületének ülése. Ennek folytán Mihail Gorbacsov hivatalos látogatást tett Bulgáriában. Október 24 én Sevardnadze külügyminiszter Washingtonban találkozott Ronald Réagan elnökkel. Október 29-én hat ország kormánya felhívással fordult Mihail Gorbacsov főtitkárhoz és Ronald Reagan elnökhöz a genfi csúcstalálkozó előtt. . NOVEMBER November 5-én Mihail Gorbacsov fogadta megbeszélésre Moszkvában George Shultz amerikai külügyminisztert. November 13-án a Nobel-békedíjasok konferenciájának küldöttei látogatást tettek Mihail Gorbacsovnál November 19-e, a nagy feszültséggel várt nap. Az egész világ szeme Genf felé irányult. Vajon mit hoz a csúcstalálkozó? A találkozó első napján az amerikaiak voltak a „vendéglátók“, a második napi tárgyalások a genfi szovjet ENSZ- misszió épületében folytak le. Első este a Gorbacsov házaspár adott vacsorát Ronald Reagan és felesége tiszteletére a „Villa Rose“-ban, másnap az amerikai elnök pár volt soron a vacsorameghívásban. Megtörtént közben a feleségek párhuzamos találkozója is: Raisza Gorbacsovát Nancy Reagan teára várta a „Maison de Saussure“ szalonjába, és miután egy órát töltöttek együtt, Reagan felesége elmondta az újságírók kérdéseire, hogy férjeikről és gyermekeikről beszélgettek, valamint szó volt arról: találkozhatnának Washingtonban is .. Az amerikai elnök az elindulása előtti nyilatkozatában terRaisza Gorbacsova és Nancy Reagan mészetesen békülékeny hangot ütött meg. „Békeküldetésnek“ tekinti, hogy az új szovjet vezetővel megkezdje a párbeszédet. Mi több, annak a reményének adott hangot, hogy a dialógus folytatódik az ő hivatali idején túl is-. Arról beszélt, hogy a Mihail Gorbacsovval való találkozása révén kevesebb lesz a bizalmatlanság a „nyitottabbá“ váló világban. Ehhez az emberi kapcsolatok bővítését ajánlotta. S értésre adta, hogy küszöbön áll a másfél év óta Washington és Moszkva között folyamatosan tárgyalt kulturális keretegyezmény. Viszont az utolsó Reagan-beszéd sem hagyott kétséget afelől, hogy az elnök képzeletbeli útipoggyászából éppen a hadászati védelmi kezdeményezésről való lemondás hiányzik, s ha talált is szép szavakat arra, hogy „mindenki csak nyerhetne azáltal, ha a nukleáris fegyverektől megszabadulna a világ“, azért nyomban összekapcsolta ezt a kijelentést a tárgyalási taktikájában előkelő helyre rangsorolt követeléssel, mondván: „a fegyverzetkorlátozás nem lehet a végső megoldás, mert ma sincs béke Afganisztánban, Kambodzsában, Angolában, Etiópiában és Nicaraguában.“. Nos bár a legfontosabb kérdésben, a leszerelésben nem találták meg a közös hangot, van azonban olyan eredmény is, amit értékelni lehet és értékelni kell. Álljanak itt Vasil Bifaknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a CSKP KB titkárának a szavai abból a beszédéből, amelyet a CSKP KB 16. ülésén mondott el: Most. amikor a genfi tanácskozáson elfogadott eredményeket értékeljük, hangsúlyozni kell: annak ellenére, hogy a fő kérdésekben — mint például a leszerelésben — nem értünk el konkrét pozitív célokat, bizonyos kedvező eredmények születtek. Ezek abban rejlenek, hogy mélyebben és bővebben megmagyarázták egymásnak hozzáállásukat a világ problémáihoz és az ezzel kapcsolatos kölcsönös pozíciókat, s kifejezték kétoldalú törekvésüket a párbeszéd folytatására, ami pozitívan hat a lélektani és politikai légkör alakulására. A legjelentősebb változás abban történt, hogy a két fél kijelentette, atomháborút sohasem szabad kirobbantani, s ennek a háborúnak nem lehet győztese. Nagyon becsüljük, hogy a két fél kötelezte magát: nem fog törekedni katonai erőfölényre, megállapodtak az atomfegyverek radikális csökkentésével kapcsolatos kölcsönösen elfogadható megoldások keresésének lehetőségeiben, de azzal a feltétellel, hogy betiltják a csapásmérő űrfegyverek fejlesztését. A két fél kifejezte készségét, hogy dolgozni fog a vegyi fegyverek betiltásán, az ellenőrzési rendszer megteremtésén, a stockholmi értekezlet és a bécsi tárgyalások pozitív eredményeinek elérésén. Bár nem születtek konkrét utak a lázas fegyverkezés megszüntetésére, a fegyverkezési trvek megállítására, mégis nagyon fontos és jelentős lépést tettek előre. Amint azt Mihail Gorbacsov a prágai tanácskozáson mondta: „A genfi találkozót hasznosnak tartom, bebizonyította a szocialista országoknak az alapvető világproblémákkal kapcsolatos egységes, konstruktív megközelítés erejét. A világ ismét meggyőződhetett realista hozzáállásunkróL Nem becsülhetjük túl az elért eredményeket, nem ringathatjuk magunkat illúziókban, hogy minden megváltozott, de hiba lenne lebecsülni mindazt, ami történt. A találkozó eredményei jobbak, mint azt vártuk. November 22-én találkoztak Prágában a Varsói Szerződés tagállamainak legfelsőbb képviselői. A találkozón Mihail Gorbacsov főtitkár tájékoztatta a politikusokat Ronald Reagan-t nel való tárgyalásairól. Vajon mit hoz a jövő? Időzzük ismét Vasil Bilak elvtárs szavait a már említett beszédéből: Az emberiség jövője csak békés lehet, mivel béke nélkül az emberiségnek nincs jövője. Épp az ilyen jövőért harcolnak következetesen a szocialista országok. Abban a reményben élünk, hogy az az időszak, amelybe a genfi találkozó után léptünk, kedvezőbb feltételeket teremt az atomháború veszélyének elhárításához. Nem szabad azonban illúziókat táplál-« nunk, következetesen a világ társadalmi fejlődésének jelenlegi reális értékeléséből kell kiindulnunk. Erős ellenféllel ál-« lünk szemben, akinek — ha kelletlenül is — tiszteletben kell tartania a szocialista világ realitását, de aki mindent megtesz azért, hogy legalább fékezze sikeres fejlődését. Figyelembe kell vennünk és alkalmazkodnunk kell azokhoz a folyamatokhoz, amelyek az ő országaikban és az egész világon végbemennek. Az atomkorszakban a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének nincs ésszerű alternatívája. Ez az együttélés egyrészt az együttműködés gyakorlatát és a legoptimálisabb kapcsolatok keresését jelenti a társadalmi rendszer különbözőségének kölcsönös tiszteletben tartása mellett, másrészt jelenti a köztük levő nemzetközi osztályharcot, amely az emberiség jobb társadalmi és békés jövőjéért vívott harc formájában zajlik... ... Külpolitikai tevékenységünkben minden eszközzel arra fogunk törekedni, hogy fordulat következzék be az enyhülésben mind Európában, mind pedig az egész világon. Ez elsősorban a lázas fegyverkezés, főleg az atomfegyverkezés megállítását, továbbá a radikális leszerelés megkezdését, a csapásmérő űrfegyverek telepítésének betiltását és az emberiségnek az atomkatasztrófától való megmentését jelenti. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szorosan együttműködve részt fogunk venni az európai és nemzetközi biztonság megteremtésében és megszilárdításában — minden országra érvényes egyenlő elvek alapján. Valamennyi tervünk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai és védelmi erejének megszilárdítására, s ezzel együtt államunknak a tartós békéért folytatott harcban betöltött szerepének és helyének megerősítésére irányul. A harc a világbéke megtartásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, az emberiség boldogabb jövőjéért a Szovjetunió és a többi szocialista ország politikájának egyik alapköve. E politika hosszútávú perspektíváját megerősíti a Szovjetunió Kommunista Pártjának új szerkesztésű programjának tervezete is: — A Szovjetunió Kommunista Pártja határozottan és következetesen védelmezi a különböző berendezkedésű államok békés egymás mellett élésének lenini elvét. A békés egymás mellett élés az SZKP értelmezése szerint feltételezi: a háborúnak, az erőszak alkalmazásának vagy az erőszakkal való fenyegetőzésnek mint a vitás kérdések megoldása eszközének elutasítását; a vitás kérdések tárgyalásos úton történő megoldását; a belügyekbe való be nem avatkozást és egymás törvényes érdekeinek figyelembe vételét; a népek jogát arra, hogy maguk döntsenek sorsukról; az államok szuverenitásának és határai szigorú tiszteletben tartását; a teljes e- gyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján megvalósuló együttműködést; a nemzetközi jog általánosan elfogadott elveiből, valamint a nemzetközi szerződésekből adódó kötelezettségek lelkiismeretes teljesítését... ... Az emberiség érdekében, a mai és az utánunk jövő nemzedékek javára az SZKP és a szovjet állam kitart a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a leszerelésre, a népek békéjének és biztonságának szavatolására irányuló intézkedések nagyszabású konstruktív programja mellett... ... Az SZKP igyekszik elérni a világ katonai-politikai cso- portulásokra való megosztottságának leküzdését. Az SZKP állást foglal a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatásáért, vagy első lépésként katonai szervezeteik felszámolásáért. A két katonai tömb szembenállásának enyhítése céljából a Szovjetunió síkraszáll azért, hogy kössenek szerződést az erő alkalmazásának kölcsönös elutasításáról, a békés kapcsolatok fenntartásáról. E szerződés nyitva állna valamennyi állam számára is... ... A szovjet állam és szövetségesei nem törekszenek a katonai fölény megszerzésére, de nem engedik meg a világ küzdőterén kialakult katonai-hadászati egyensúly megbontását. Ugyanakkor következetesen törekednek arra, hogy ennek az egyensúlynak a szintje folyamatosan csökkenjen, és hogy mindkét fél csökkentse fegyverzeteinek mennyiségét, hogy ezáltal szavatolják valamennyi nép biztonságát. AZ SZKP ünnepélyesen kinyilvánítja: nincs olyan fegyver, amelynek kölcsönösségi alapon, hathatós ellenőrzés alkalmazásával történő korlátozására a Szovjetunió ne állna készen. A Szovjetunió nem veszélyezteti egyetlen ország biztonságát sem, sem Nyugaton, sem Keleten. Senkit sem fenyeget, nem törekszik szembenállásra egyetlen állammal sem, békében kíván élni minden országgal. A nagy október ideje óta a szocialista szovjet állam magasra emeli a béke, a népek közötti barátság zászlaját. Az SZKP a jövőben is hű marad ehhez a lenini zászlóhoz. A SZISZ politikai oktatásának segédanyagát összeállította: HORVATH REZSŐ
