Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-17 / 51. szám
új ifjúság 5 Tizennyolc évesek. Érettségi előtt álló gimnazisták. Többségük főiskolára készül, de néhányuk már a nyári hónapokban munkába áll. Valamennyien egyaránt előbb vagy utóbb családot alapítanak. Milyenek az elképzeléseik a családi életről, milyen feleséget, férjet szeretnének, hogyan fogják nevelni gyerekeiket — többek között ezeket a kérdéseket tettük fel két bratislavai gimnázium diákjainak. Válaszaikat az alábbiakban közöljük. Hány évesen szeretnél házasságot kötni? LÄNYOK: Főiskolára készülök, tanulmányaim alatt semmiképp sem szeretnék házasságot kötni, viszont amint megkapom a diplomát, férjet, gyereket egyszerre szeretnék. Egészségügyi szakosító iskolába jelentkeztem, ennek befejezése után legalább egy évet szeretnék dolgozni, a családalapítást csak azutánra tervezem. Két-három gyerek jön számításba. Az érettségi után nem szándékozom továbbtanulni, de egyelőre nem foglalkoztat a családalapítás gondolata. Négy-öt év múlva szeretnék férjhez menni, három gyereket szeretnék. Szeretnék mielőbb férjhez menni, mert nagyon szeretem a gyerekeket. De azért nein fogok férjhez menni, mert vidéken a húszéves lányt már öregnek tartják. Három gyereket szeretnék, már csak azért is, mert nekem nincs testvérem, és tudom, mit jelent az egyedül maradni mindig a szülők véleményével szemben. Huszonöt éves korom előtt egyáltalán nem akarok férjhez menni. Szeretném élvezni az életet, szeretnék sokat utazni, minél több emberrel megismerkedni. Két-három gyereket szeretnék. Főiskolára készülök, és amíg el nem végzem, semmiképp sem akarok férjhez menni, mert véleményem szerint nagyon zavarna a tanulásban a férjem. Viszont harmincéves koromig szeretnék férjhez menni, hogy ne legyek túl öreg a gyerekeimhez. Nem akarom, hogy gyerekeim csonka családban, apa nélkül nevelkedjenek. FIÜK: Félek, hogy jövendő társamat túlságosan ideálisnak képzelem, lehet, hogy olyan lány nincs is. Szeretném, ha sokoldalú lenne. Értelmes, de a- mellett házias, sok mindenhez értő lányt képzelek társamul. Az sem lesz baj, ha okosabb lesz nálam. Fontosnak tartom a jó megjelenést is. Legyen megértő és olyan, akivel sok mindenről el lehet beszélgetni. Művelt, de nem túlságosan feltű- nősködő lányt képzelek a feleségemnek. Nem tartom túlságosan fontosnak a testi szépséget, viszont az, hogy a társam legyen megértő, sokkal fontosabb, hiszen éppen ennek a hiánya borította már fel számos család harmódiáját. Fél éve járok egy kislánnyal, gondolom, hogy minden téren megfelel az elképzeléseimnek: szép, művelt, mindamellett nem beképzelt, nagyon szerény. Mindene megvan otthon, de őrömmel jön velünk, ha az osztályunk autóstoppal járja az országot. Sajnos, vele ellentétben nagyon sok lány megjátssza magát. Jövendő társamnak lehetőleg hasonló végzettsége legyen, legyen közös érdeklődésünk. Nálam az is fontos, hogy szeresse a gyerekeket, jó családanya legyen. Tudja vezetni a háztartást, legyen járatos a házi munkákban, tudjon főzni, társaságban mozogni. Nincs határozott elképzelésem a feleségemről vagy csak csupa közhelyt *>mék mondani. A családi élet bizonyos dolgait hagyja rám, de legyen ő is határozott. Szeressen szórakozni, ne legyen harácsoló típus. Szeresse a munkáját, de amiatt ne hanyagolja el a családját. Legyen talpraesett, minden helyzetben találja fel magát. Milyennek képzeled el jövendő élettársadat? LÁNYOK: Legfontosabb a kölcsönös szeretet. Az első feltétel, hogy szeressen. Jövendő férjemet olyannak képzelem, Nem foglalkozom a családalapításgondolatával, minden erőmmel készülök a felvételire. Az orvosi karra jelentkeztem, s lehet, hogy első nekifutásra sikerül, de ha kell, kétszer- háromszor is megpróbálom. Bogaras természetű vagyok, nem hiszem, hogy egy mai modern lány kibírná türelemmel mellettem. Ha meg igen, akkor bizonyára le kellene mondanom elhatározásomról. Tanulmányaim beFlOK: Fontos dolognak tartom a gyerek- nevelést, akár ügy is mondhatnám, hogy kötelességnek. Nagyon sok időt kívánok szentelni gyerekeimnek. Helytelenítem, ha a szülők túlságosan gyakran másokat, akár a nagyszülőket is kérik meg gyerekeik nevelésére. A verést sem tartom helyes nevelési módszernek. TámogatTizennyolc évesek akivel a lehető legkevesebb veszekedéssel és a legtöbb szeretettel tudjuk majd a gyermekeinket nevelni. Egymással legyünk megértőek, türelmesek, ez is nagyon fontos, Nem is őt képzelem el, hanem inkább magunkat, hiszen egy család boldogsága mindkét partnertől függ. Nem baj, ha az élettársam egy kicsit idősebb lesz nálam, szeretném nagyon megismerni, mielőtt házasságot kötünk, semmiképp sem akarok beleugrani a házasságba. Az egyik legfontosabb dolog, hogy kölcsönösen megértsük egymást, őszinték legyünk egymáshoz. Szerintem az sem utolsó szempont, hogy hasonló iskolai végzettségünk legyen. Számomra nem elsősorban a külső fontos, inkább az, hogy legyen művelt. Szeresse a zenét, mert azt én is imádom. Nem tudom elképzelni, hogy olyan férjem lenne, aki mondjuk a vadászatnak hódolna és nem szeretne hangversenyekre járni. Legyen türelme, mert sajnos én nem vagyok az, és látom a szüleim példáján, mit Jelent két ideges ember egy fedél alatt. Olyan legyen, akivel megoszthatom gondjaimat, aki segít, de aki igényli is a segítségem. Minden családi dologban közösen döntünk majd. Szeretném, ha a férjem becsületes ember lenne és víg kedélyű, ha a nehéz helyzetekben sem veszítené el életkedvét. FIÜK: Csak a főiskolai tanulmányaim befejezése után szeretnék családot a- lapitaní, hogy családomnak kezdettől fogva mindent biztosíthassak. Legalább két gyereket szeretnék, de erről majd a feleségemmel közösen döntünk. Főiskolára készülök, ha befejezem, következik az egyéves katonai szolgálat, elképzelésem szerint csak azután szeretnék megnősülni. Háromnál több gyereket nem szeretnék. Huszonöt évesnél fiatalabban nem szeretnék családot alapítani, szerintem a fiatalabbakban nincs elég felelősség a partner és a gyerekeik sorsa iránt. Vannak fiatalok, akik már 18—19 évesen családot alapítanak — gyakran még előbb is —, ezek csak rontják a válási statisztikát. Két gyereket szeretnék felnevelni, legjobban egy fiúnak és egy lánynak örülnék. fejezése után egy ideig a hivatásomnak szeretnék élni, elképzelésem szerint úgy harmincéves koromban fogok megnősülni. Akkor fogok megnősülni, ha olyan Lányt találok, akivel önzetlenül szeretjük egymást. Ez lehet tizenkilenc, de harmincéves koromban is. Mi az elképzelésed a gyereknevelésről, mire fogsz ügyelni gyerekeid nevelésében? LÄNYOK: A gyerek kiskorától tanuljon önállóságot, legyen jó kapcsolata szüleivel. Fontos, hogy szülő és gyerek bízzon egymásban. A gyerek mindig merje megmondani, ha rossz jegyet kapott az iskolában. Nálunk a családban megvan ez a jó kapcsolat, és erre fogok én is törekedni. A szülőknek közösen kell nevelniük gyerekeiket. Minél kisebb a gyerek, annál inkább igényli a szüleit, de ránk, tinédzserkorúakra is vonatkozik ez, még ha néha nem is nagyon áhítjuk a szüleinket. Ha a körülmények engedik, otthon maradok a gyerekemmel, nem adom bölcsődébe, csak óvodába, hiszen a kisgyereknek éppen abban a korban van a legnagyobb szüksége a szüleire. Sohase szerettem, ha a szüleim valamely kérdésemre azt válaszolták, hogy „csak!“. A gyereknek korának megfelelően kell mindent megmagyarázni, de ha tizenhat-tizennyolc éves, legjobb a középutat választani. Kiskoruktól szeretnék mindent megadni gyerekeimnek; legszívesebben iskoláskorukig otthon maradnék, hogy foglalkozzam velük. Esetleg közben tanulnék vagy más hasznos dolgot csinálnék, hogy azért a család költségvetéséből ne hiányozzék az én keresetem. Szerintem legfontosabb a szülőgyerek viszonyban a megértés. Ingerültségnek itt helye nincs, rossz, ha a szülő kiabálással, veszekedéssel bizonyítja, hogy nem a gyerekének van igaza, hanem annak, aki hangosabban kiabál. Bevonod-e a férjedet a háztartási munkákba? Nem fogom őt kényszeríteni a házi munkákra. Szerintem a háztartási tennivalók nem férfira tartoznak. Persze örülök majd, ha besegít, de nem tartom szükségesnek, viszont elvárom, hogy ezt a munkát is értékelje. Igen, kezdettől fogva bevonom őt a háztartási munkákba, mert azt tapasztalom, hogy ha mindkét házastárs részt vesz a házimunkákban, több idejük marad egymásra. A házi munkát általában mindenütt a feleség szervezi, de ez nem zárja ki a fér] segítségét. Ezt én így tartom helyesnek, de hogy fog-e segíteni a férjem a főzésben, ez elsősorban a természetétől függ, mert nem tartom szükségesnek, hogy vasárnap reggeltől a konyhában sündörögjön, vagy port töröljön. Esetleg segíthet a bevásárlásban ... Az a véleményem, hogy nem kell feltétlenül minden munkát áthárítani a férfiakra. Több család életét ismerem, az egyikben sokallom a férfiak szerepét, a másikban kevesel- lem. Én szeretném az arany középutat megtalálni. A férfiak nem képesek minden házimunkát elvégezni. Ez nem lenézés, de egy férfi például sohasem fogja megtanulni, hogy melyik blűz milyen anyagból van, éppen ezért nem tudja, hogy bele szabad-e rakni a mosógépbe a többi ruhához. Számtalan olyan munka van, amelyet elvégezhet a férfi is anélkül, hogy leesne a korona a fejéről. Az én apám például nagyon szeret főzni, de ha kell, takarít is. Elavult az a felfogás, hogy a házi munka a feleség dolga. Szerintem a mai fiatalok ezt így látják, a fiúkat ni fogom feleségemet abban, hogy otthon maradjon a gyerekeinkkel, de erre én is hajlandó leszek, mindez attól függ, hogy melyikünk hivatása fogja megengedni a huzamosabb munkahelyi kiesést. A mai világban a gyerekek bizony gyakran tiszteletlenül viselkednek a szülőkkel, de általában a felnőttekkel szemben. Én tisztelettudásra akarom nevelni a gyerekeimet, mindamellett bizonyos szabadságot hagyok majd nekik. A gyereknevelés, szerintem külön tudomány, sok irodalom van hozzá, és szeretnék sok tapasztalatot gyűjteni ebből a tudományágból. A gyerekeimmel kiskoruktól sokat fogok foglalkozni, és szeretném, ha a feleségem a szülés után sokáig otthon maradna velük, mert a gyerek fejlődése szempontjából az első három év nagyon fontos. Ügy szeretném nevelni gyerekeimet, mint ahogy édesapám nevelt engem. Szigorúan, de mégis engedékenyen. Mindig tudta, mennyit lehet megengedni nekem. Véleményem szerint az anyának fontosabb szerep jut a gyereknevelésben, az apa csak segít ebben a fontos munkában. Nálunk otthon így van, aput túlságosan leköti a munkája. Nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen úgyszólván még mi is gyerekek vagyunk. Vannak dolgok, amik miatt neheztelünk a szüléinkre, de szinte biztos, hogy mi is úgy neveljük majd gyerekeinket, mint azt a szüléinktől láttuk. Szeretném elérni, hogy családunkban bizalmas legyen a légkör, ezért tartom fontosnak a szülői döntések megindoklá- sát is. Fogsz-e segíteni feleségednek a háztartási munkában? Nem imádom a házi munkát, otthon általában a kinti munkát végzem, de ez még nem jelenti azt, hogy feleségemnek nem segítek, ha arra megkér. A házastársaknak általában mindenben segíteniük kell egymást. Viszont, kihasznált, papucsférj nem szeretnék lenni. Igen. Csonka családban nőttem fel, az édesanyám nevelt, és saját tapasztalatból tudom, mennyi időt felemészt egy ebéd elkészítése és a hozzá szükséges nyersanyagok bevásárlása. Ezért helytelen az a felfogás, hogy férfinak szégyen házi munkát végeznie. Minden házi munkát közösen végzünk. Ez természetesen attól is függ, hogy vidéken, családi házban fogunk-e lakni vagy pedig bérházban. A családi ház körül nagyon sok a tennivaló férjnek-feleségnek egyaránt. A meggyőződésünkön múlik, ki milyen munkát vállal, de állandóan és felelősséggel. A férfiak többsége nem szereti á házi munkát, igaz, a nők sem szerétéiből végzik. Eleinte sokat fogok segíteni feleségemnek a bevásárlásban, takarításban, de a mosást, vasalást, főzést szívesebben ráhagynám, mat^ ahhoz végképp nem értek. Később, ahogy nőnek a gyerekek, sokat fogok velük foglalkozni, mert a gyereknevelés minden házi munkánál fontosabb. Nálunk otthon mindig rám marad a mosogatás, ennélfogva ezt a munkát nagyon utálom, és nem szeretném, ha a feleségem is rám hárítaná... Más házi munkában szívesen segítek neki. Ha mindenben megosztozom a társammal, akkor a házi munkákban is. Egyelőre az Iskolapadban ülnek, és ugyanúgy izgulnak a matematika- vagy fizikaóra előtt, mint a kisiskolások. Ugyanúgy izgulnak, de azért sok minden más. „Kimondani nagyon könnyű, elképzelni már nehezebb, hogy a gyerekeimből akár néhány hónapon belül férjek, feleségek lesznek olyan gondokkal, mint amilyenekkel nagyon gyakran én is küzdők“ — mondta az egyik osztályfőnök, aki e munkában segítségemre volt. Akkor még nem ismertem „gyerekei“ válaszát kérdéseinkre. Most már elmondhatom, hogy tanítványai igenis készülnek erre az új életre, sőt, sokan közülük korukat meghazudtoló ismeretekkel rendelkeznek, néhányuk nézete helyességben, korszerűségben „lepipálja“ a gyakorló szülők nézeteit. Sikerüljön hát megvalósítaniuk mindazt, amit a napokban a szalagavatókon, a zöld szalagocskák feltűzésekor vállalnak. ZACSEK ERZSÉBET •»
