Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-29 / 5. szám
új ifjúság 9 TÍZ MÉTER ÁTMÉRŐJŰ térháló-antennával is fel volt szerelve a Szál jut- 6 szovjet űrállomás. Ennek a kozmikus érzékelőnek a tervei is a moszkvai acélszerkezet-kutató és -tervező intézetben készültek (felvételünkön az űr-antenna modellje mögött az intézet egyik vezető tervezője, Alekszej Gvamicsava) MITEOROLOGIAI ÓRIÁS ^ ATDOFI A FELHŐKET, ezer méter magasba nyjilik ez a merész építmény - a Szovjetunió közeljövőben felépítendő különleges meteorológiai állomása amelynek szerkezetét 350 méter magas tévé-adóikkal világhírűvé vált moszk- í1 vai konstruktőrök tervezték EZER MÉTER MAGAS lesz az a meteorológiai árbocállomás, amelynek tervein most dolgoznak a moszkvai acélszerkezet-kutató és -tervező intézet tudósai és mérnökei (ök szerkesztették az elmúlt esztendőkben a lening rád i, kijevi, jereváni, tbiliszi, alma-atai és taskenti tv-adók 350—350 méter magas tornyait is). A kilométeres óriás új fejezetet nyit az égbe törő acélszerkezetek történelmében, az építészeti statika fejlődésében. A tapasztalatokban rendkívül gazdag konstruktőri-kollektíva egyébként már „kozmikus feladatot'1 Is teljesített: az ő terveik alapján öltött testet néhány éve a Szaljut—6 űrállomás „hátára" szerelt KRT—li rádiótávcső 10 méter átmérőjű acél- szerkezete. AZ «rVMEíT. E olvas közben 15 efoteijesen dolgoznak, ezt nyomon lehet követni az EEG (elektroenkefalograf) segítségével. Az álom RÉM- és nem REM-szokaszá- nak hossza bizonyos fokig a lelkiállapottól is függ. A depressziós asszonyok REM- szakasza hosszabb , akik elfogadják azt a javaslatot, hogy „a* álom királyt út a tudattalanba“. Az álmoknak ezek szerint fontos pszichológiai jelentésük van. Jóllehet ma már a pszichológusok nagyobb része túlságos egyszerűsítésnek tartja az álom freudl elméletét, az álom elemzését még mostanában is sok klinikus tartja jó diagnosztikus lehetőségnek. Abból a feltevésből indulnak ki, hogy álomban bizonyos, az ébrenlét során meg nem oldott konfltktushelyzetek — sokszor ugyan bizarr — továbbfejlesztése, kifejezése, „lereagálása“ játszódhat le... S ha ez így van. fel lehet használni mélylélektani elemzésre is. Ezzel a kifejezetten pszichoanalitikus magyarázattal szemben újabban több, elsősorban neurobiolőgiai jellegű érvet hoztak fel. Az egyik elmélet szerint az álom nem más, mint az ébrenlét során felszedett, de feleslegessé vált emléknyom, töredékek eltakarítási folyamata. A szerzők szerint „a holnapi tanulást a felesleges emlékek mai kitörlésével lehet csak előkészíteni“. Az elmélet szerint az álmoknak nincs semmiféle pszichológiai jelentésük, ezek csak a szükséges felejtési folyamat véletlenszerű melléktermékei. A pszichoanalitikus módszer ellen látszik szólni az a megfigyelés is, hogy az agytörzsben olyan ídegsejtek. „generátorok“ vannak, amelyeknek ingerületi állapota a magasabb központokba jelez, s ez álmokat A DELFINEK LÉLEGZÉSE ÉS SZÍVVERÉSE Szovjet biológusok a Fekete- és az Azovl- tengerben élő közönséges delfineket (Del- phinus delphis) vizsgálva megállapították, hogy azoknak roppant gyorsan, nagyjából egyetlen másodperc alatt végbemegy a kiás a belégzése, majd a légzésükben egy csaknem 80 másodperces szünet következik. Megfelelő adók révén rögzítve a szabadon úszó delfinek EKG-ját, a kutatók megállapították, hogy e hosszú szünet alatt (amikor a delfinek mintegy „visszatartják“ a lélegzetüket) a szívműködés ritmusában feltűnő változások mennek végbe. A szünet elején 10—12 másodpercig a delfinek szíve gyorsan ver, a pulzusszám eléri percenként a 155-öt. Az EKG-n jól látható, hogy ezután a pulzusszám ugrásszerűen 60-ra csökken. A merülés és a víz alatt való tartózkodás idején a delfinek pulzusszáma csökken, de ez a csökkenés sokkal kisebb, mint a többi merülő emlősé (a pézsmapatkányé, a vidráé, a főkáé stb.). Míg ezeknek a szívverése a vízbe merülés után szinte a másodperc töredéke alatt lelassul, a delfineknél a vízbe merülést követően is észlelhető a szív „kétütemű“ működése: a belégzés után a pulzusszám szapora (percenként 127), s csak 10—12 másodperc elteltével esik 57-re. Az a tény, hogy a delfin vízbe merülését nem követi a pulzusszám hirtelen csökkenése, arról tanúskodik, hogy az evolúció során a delfínszív működésének automatizmusa merőben másképpen fejlődött, mint a többi vízi emlősé. ÁLOMGENERÁTORbiztonsági szelep az agyban ■.yíjíyá'rr'airikrór’, „rémálmainkról" egyaránt szokás beszélni, s re£'^Hfente merengve idézgetjük éjszakái emlékeinket. Évezredes kérdés: jelentenek-e valamit áz álmok?, A legújabb vizsgálati ered- Triények igencsak meglepetést oteöztak a szakemberek körében is. Miért alszunk? A logikus válasz e „köny- nyű“ kérdésre: azért hogy áz agy — és a test — kipihenhesse az ébrenléti állapot fáradalmait. Az embernek — általában — a 16 órai ébrenléthez 8 óra alvás szükséges, vagyis életünk egyharmadát átalusszuk. Érdekes, s a „logikának“ némileg ellentmondó, hogy a kezdetlegesebb idegrendszerű emlősállatok, illetve alacsonyabbrendü gerincesek“ alvásiedje 8 óránál hosszabb, akár napi 16—18 őrá is lehet. Ogy tűnik, az agy fejlődésével, bonyolultabbá válásával párhuzamosan csökken — és nem növekszik — az agy „Inaktív“ működési szakasza. Ez a megfogalmazás is ellentmondásos. Az is kiderült ugyanis, hogy sző sincs az agy, illetve idegsejtek alvás közbeni pihenéséről! Az idegsejtek alvás közben is erőteljesen „dolgoznak“, az agyi elektromos hullámtevékenység — ha némileg módosult formában is — jól megfigyelhető. És ami még lényegesebb bizonyíték: az idegsejtek energiafelhasználása — és oxigén szükséglete — alvás közben sem csökken, hanem valamivel nő. Ha tehát az agy alvása nem azonos az agy pihenésével, akkor az alvás talán a test (izmok stb.) számára szükséges nyugalmi szakasz lenne? Ez nem valószínű. Közvetett bizonyítékaink vannak rá, hogy a test (izom- zat) tulajdonképpen alvás nélkül is jól megvan. Más kísérleti adatok is azt igazolják, hogy alvásra — ha nem is passzív pihenés céljából — az agynak van elsősorban szüksége. Alvásunk lényegében két, egymást ismétlődve váltó szakaszból áll: az egyik szakaszban a csukott szemhéj mögött Is gyors, „pásztázó“ szemmozgás figyelhető meg (angol rövidítése alapján RÉM szakasz), míg a másikban a szem nyugalomban van. A két szakaszra jellemző agyi elektromos hullámok is különböznek egymástól. Tudjuk, hogy kizárólag a REM-szakaszban álmodunk — ez az alvás 8 órájából legfeljebb _3 órát tesz ki —, míg az alvás 5—6 órája álomtalan. „REM“-alvása nemcsak az embernek van, hanem a magasabb rendű állatoknak is. Például macskákon figyelték meg azt, hogy a REM-alvás életszükséglet. Ennek megaakdályozásakor az állat először a túlhajtott szexualitás felé fordul, később elpusztul. Kiderült, hogy ugyanez vonatkozik az emberre is: sokkal pihentetőbb' az alvás akkor, ha álmodunk. Logikusnak tűnik tehát a következtetés, hogy az álom valamiképpen hozzájárul az agy pihenéséhez, s hogy a normális ébrenléti állapot előfeltétele a nyugodt álom alvás periódüs, illetve maga az álmodás. Mi hát az álom, hogyan jön, mi a lehetséges funkciója és a jelentősége — ha van egyáltalán ilyen? Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha az álmodást úgy jellemezzük, mint véletlenszerű, elsősorban az agykéregbe menő jeleket, amelyek emléksorozatokat indítanak meg olyankor, amikor az ébrenléti szabályozó mechanizmusok — amelyek egyébként uralkodnak ezeken — csökkenten vagy egyáltalán nem működnek. Az álmok, éppen ezért, mert lényegében „őrizetlenül“ előbújó emléksorok, megfelelő értelmezés esetében olyan adatokat szolgáltathatnának az egyén személyiségéről, amelyekhez egyébként nehéz hozzáférni. Legalábbis Így értelmezik az álmodást azok. vált ki a véletlenszerűen ingerelt kéregrészletekből. A hangsúly a véletlenszerűségen van: azaz nem a napi stresszek, konfliktusok csapódnak le álmainkban, hanem azok csupán az agytörzsi „álomgenerátor“ teljésen esetleges ingerületeire létrejövő agy- kérgi aktivitások. Ennek azonban az ellenkezője is igazié^ hét: újabban felvetődtek ugyanis olyan adatok, amelyek arra utalnak: a létrejött álomtartalmak mégis kifejezhetnek valamit az álmodó pillanatnyi lelkivilágából, annak ellenére, hogy az álmok valóban véletlenszerűen képződnek. Egy chicagói pszichológus vizsgálatai során összehasonlította különböző lelkiállapotú asszonyok álmait. Egyrészt azokét, akik nemrégiben váltak el és depressziósak voltak, másrészt az ugyancsak frissen elvált, de nem depressziós nőket. A harmadik csoportba a normális családi életet élő férjezett asszonyok álmai kerültek. Mint várható volt, az elvált, depressziós nők REM-alvá- si szakasza, Illetve álmai eltértek a másik két csoportétól: az álom hamarább kezdődött, s hosszabb ideig tartott, mint normálisan. Az e csoportokba tartozó nők szinte alig várták, hogy álmodhassanak. Meglepő volt azonban az — s pszichológiai szempontból ennek van jelentősége —, amiről a három csoport hölgytagjai leggyakrabban álmodtak. Az előzetees feltevés ellenére a depressziós nők ritkán vagy sohasem álmodtak a válás előtti családi életükről, férjükről, illetve önmagukról feleségszerepben, s ezen túlmenően álmaik általában szorongás- mentesek voltaki Alvás közben sokféléről álmodtak ugyan, de nem foglalkoztak a de- perssziós csoportba tartozó elváltak, éppúgy, mint a házasságban élő asszonyok gyakran álmodták magukat feleségszerepben, s álmaik sokszor szorongásosak voltak. A pszichológus értékelése szerint tehát az álmok — ez esetben — „biztonsági szelepként“ működtek, A felsorolt megfigyelések összehangolására, s az álom értelmezésére tettek legújabban kísérletet. Ezek szerint is tény a véletlenszerűen működő „agygenerátor“ léte, amely lényegében egymással oki kapcsolatban nem lévő vizuális hallucinációkot, Illetve érzéseket vált ki. Mégis ezeket az összefüggéstelen képeket .— hangulatokat, eseményeket — az alvás közben is meglevő „kognitív“, tudatos tevékenység jelentéssel bíró szövődékké állítja össze. Tehát nem kevesebbet állítanak, mint agt. hogy a tudati folyamatok alvás közben is folytatódnak. Ma sok szakember, klinikus elfogadja ezt a kompromisszumot, noha hozzáteszik,, hogy a fő probléma továbbra sincs lezárva: a véletlenszerűen kiváltott ideáknak, képeknek, cseelkvéseknek az eleme áltaá „egységesített“ szövedékéből mi az, aminek tényleg van „jelentése“, s mennyi a felesleges melléktermék, zaj csupán. Ennél többet — egyelőre — nem tud a tudomány. Tényszerübben. ok-okozati összefüggésben sem fogalmazhatja meg a jelenséget jobban, mint a zseniális költő, Shakespeare: „az álom... a gondot kibogozza/ s nap halál bús robot fürdője / dúlt szív balzsama a második fogásnak, / Főtáplálőnk az élet asztalán!“. \ ■■■■■■■■■■■■
