Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-29 / 44. szám

PAVEL KOYS = ÉGNI Tehát égni Beírni magunkat a sötétségbe belehasítani magunkat mint tüzes fejsze A félhomályt füstölő lappangó kúszó köd nem illik szavainkba Égni térdre kényszerítve is Égni mint a jég éle égni elbukottan is megsebzetten égni mint az acélkék reggelek Tehát csak égni az idegek csúcsain égni Égni az álmok hátországából az elfojtott sírásokból a ki nem tört igazságokból az arcpirongató érzéstől visszaforőulnl a diadalkapuk előtt Égni tiszta mágneses lánggal (Kulcsár Tibor fordítása] Ä világ haladó ifjúsága, éljen a föld bármely pontján, azon munkálkodik, hogy az életet szebbé, tartalmasabbá, gazdagabbá tegye. Indiai táncosnő Kambodzsai halászlegény Kongói diáklányok GÁNCSOSKODÓK H a a futballpályán ’a játékos elgán­csolja a társát, a bíró belefúj a sípjába és kiszabja a büntetést. De hol van a társadalmi életünket éles szemmel figyelő bíró, aki megfújja a sí­pot, ha azt látja, hogy az egyik ember elgáncsolja a másikat?, Es ki bünteti meg a gáncsoskodót?. Sajnos az élet ^futballpályán", ahol az igazi nagy meccsek zajlanak, nin­csenek mérkőzésvezetők. ——I! I Ui.l.li I—B Egyáltalán miért kell gáncsoskodni?, Miért nem lehet szépen, barátságosan, korrekten „játszani“ a társadalmi pá­lyákon is? Ha nem gáncsoskodnánk, mennyivel szebb, kellemesebb, öröm­telibb lenne a „játék“ az élet pályákon. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk egyik legádázabb fékezője a gáncsos- kodásl Van valami terved, elképzelésed, sze­retnéd megvalósítani, mész a hivatalba jóváhagyatni, engedélyeztetni és bele­ütközöl egy gáncsoskodó bürokratába, aki azt mondja: nemi Vagy azt mondja: lehet, de ... Megcsinálhatod, de kell hozzá ez meg az. Aztán elküldenek: majd gyere vissza később. Visszamész, újra elküldenek. Addig packáznak ve­led, míg beleunsz és elmegy a kedved mindentől. Van egy nagy ötleted, ami segítené előrevinni a munkát, esetleg megsok­szorozná az eredményt. Lelkesedsz. El­mondod a főnökeidnek. Azok ajkblgy- gyesztve hallgatják. Véleményt kérnek másoktól. Es mindig akad valaki, aki bebizonyítja: A gáncsoskodók felsora­koztatnak veled szemben minden té­nyezőt, ami ellentmond az elképzelé­sednek. De melléd nem állnak, hogy segítsenek, inert irigylik tőled a sikert és féltik a saját presztízsüket. Találmány? Újítás? Az országnak, a népgazdaságnak nagyon kellenének a találmányok, felfedezések, az új tudo­mányos eredmények. De a szakmabe­lieknek tőrdöfés minden, amit nem ők csinálnak, amit nem ők fedeztek fel, nem ők találtak ki. Es ahelyett, hogy örülnének az általad felfedezett újnak, rád rontanak, elgáncsolnák; mindent elkövetnek, hogy akadályozzanak. Ha felveszed velük szemben a harcot, ak­kor évekig küzdhetsz, kilincselhetsz a megvalósulásért. És végül szinte min­den újítá$, találmány anyagi elismeré­séhez a bíróságokon keresztül vezet az út. Kemény és kegyetlen mérkőzés ez, amely nagyon sok sérüléssel jár, ahol mindig ä legjobb játékosok szenvedik el a legnagyobb retorziókat. A nézők néha fütyülnek, tiltakoznak, 'de a bíró szemüveget visel — engedi tovább a játékot. Mégis vállalni kell a játékot — az élet nagy mérkőzéseit. Forradalmárok nélkül nincs megváltás, nincs előre­haladás. Nem a gáncsoskodók viszik előre az életet —■ az emberiséget —, hanem az önfeláldozó harcosok. Ha elbuktatnak százszor, kelj fel százegyedszer is és indulj harcba újra. Szokratészt, az igazság bajnokát két­ezerháromszáz évvel ezelőtt halálra ítélték. Giordano Brúnót a tudományos világnézetéért négyszáz évvel ezelőtt elevenen elégették. Lenint, a legna­gyobb forradalmárt, a szocializmus megteremtőjét orvgyilkos lövéssel akar­ták elpusztítani. De a gáncsoskodók so­hasem tudták a világ fejlődését meg­állítani. öldgolyónk nagy forradalmi mér- kőzésein, a legjobb játékosokat 9 mindig gáncsolták; sokszor véres fejjel vonultak le a pályáról, de az emberiség örök küzdelmében — soha­sem a gáncsoskodók — mindig az újat, a jobbat akarók győztek. 0. I. BnBBMMMMaM Vannak szabályok, törvények: a sza­bálytalankodókat — ha észreveszik — meg is büntetik. De a gáncsoskodás, az élet mérkőzésein nem büntetendő cse­lekmény. Es az élet-pályákon a játéko­sok ts ravaszabbak: úgy tudnak gán­csoskodni, hogy azt más nem nagyon peszi észre, csak az, aki elbukik. A társadalmi pályákon folyó sorsküz- rdelem az ember legnagyobb mérkőzé­se. Ott nem babra megy a játék. Ott életre-halálra folyik a küzdelem. Az ember elszántan harcol, tör a célja fe­lé, egyszer csak váratlanul elgáncsolja valaki, és akkorát bukik, hogy kitörik a nyaka. Akik nézik, látják, még csak nem Is csodálkoznak, legföljebb sajnálkoznak, mondván: istenem mit csináljunk, ilyen az élet. Ilyen az élei, 'de miért ilyen?,

Next

/
Oldalképek
Tartalom