Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-29 / 44. szám
PAVEL KOYS = ÉGNI Tehát égni Beírni magunkat a sötétségbe belehasítani magunkat mint tüzes fejsze A félhomályt füstölő lappangó kúszó köd nem illik szavainkba Égni térdre kényszerítve is Égni mint a jég éle égni elbukottan is megsebzetten égni mint az acélkék reggelek Tehát csak égni az idegek csúcsain égni Égni az álmok hátországából az elfojtott sírásokból a ki nem tört igazságokból az arcpirongató érzéstől visszaforőulnl a diadalkapuk előtt Égni tiszta mágneses lánggal (Kulcsár Tibor fordítása] Ä világ haladó ifjúsága, éljen a föld bármely pontján, azon munkálkodik, hogy az életet szebbé, tartalmasabbá, gazdagabbá tegye. Indiai táncosnő Kambodzsai halászlegény Kongói diáklányok GÁNCSOSKODÓK H a a futballpályán ’a játékos elgáncsolja a társát, a bíró belefúj a sípjába és kiszabja a büntetést. De hol van a társadalmi életünket éles szemmel figyelő bíró, aki megfújja a sípot, ha azt látja, hogy az egyik ember elgáncsolja a másikat?, Es ki bünteti meg a gáncsoskodót?. Sajnos az élet ^futballpályán", ahol az igazi nagy meccsek zajlanak, nincsenek mérkőzésvezetők. ——I! I Ui.l.li I—B Egyáltalán miért kell gáncsoskodni?, Miért nem lehet szépen, barátságosan, korrekten „játszani“ a társadalmi pályákon is? Ha nem gáncsoskodnánk, mennyivel szebb, kellemesebb, örömtelibb lenne a „játék“ az élet pályákon. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk egyik legádázabb fékezője a gáncsos- kodásl Van valami terved, elképzelésed, szeretnéd megvalósítani, mész a hivatalba jóváhagyatni, engedélyeztetni és beleütközöl egy gáncsoskodó bürokratába, aki azt mondja: nemi Vagy azt mondja: lehet, de ... Megcsinálhatod, de kell hozzá ez meg az. Aztán elküldenek: majd gyere vissza később. Visszamész, újra elküldenek. Addig packáznak veled, míg beleunsz és elmegy a kedved mindentől. Van egy nagy ötleted, ami segítené előrevinni a munkát, esetleg megsokszorozná az eredményt. Lelkesedsz. Elmondod a főnökeidnek. Azok ajkblgy- gyesztve hallgatják. Véleményt kérnek másoktól. Es mindig akad valaki, aki bebizonyítja: A gáncsoskodók felsorakoztatnak veled szemben minden tényezőt, ami ellentmond az elképzelésednek. De melléd nem állnak, hogy segítsenek, inert irigylik tőled a sikert és féltik a saját presztízsüket. Találmány? Újítás? Az országnak, a népgazdaságnak nagyon kellenének a találmányok, felfedezések, az új tudományos eredmények. De a szakmabelieknek tőrdöfés minden, amit nem ők csinálnak, amit nem ők fedeztek fel, nem ők találtak ki. Es ahelyett, hogy örülnének az általad felfedezett újnak, rád rontanak, elgáncsolnák; mindent elkövetnek, hogy akadályozzanak. Ha felveszed velük szemben a harcot, akkor évekig küzdhetsz, kilincselhetsz a megvalósulásért. És végül szinte minden újítá$, találmány anyagi elismeréséhez a bíróságokon keresztül vezet az út. Kemény és kegyetlen mérkőzés ez, amely nagyon sok sérüléssel jár, ahol mindig ä legjobb játékosok szenvedik el a legnagyobb retorziókat. A nézők néha fütyülnek, tiltakoznak, 'de a bíró szemüveget visel — engedi tovább a játékot. Mégis vállalni kell a játékot — az élet nagy mérkőzéseit. Forradalmárok nélkül nincs megváltás, nincs előrehaladás. Nem a gáncsoskodók viszik előre az életet —■ az emberiséget —, hanem az önfeláldozó harcosok. Ha elbuktatnak százszor, kelj fel százegyedszer is és indulj harcba újra. Szokratészt, az igazság bajnokát kétezerháromszáz évvel ezelőtt halálra ítélték. Giordano Brúnót a tudományos világnézetéért négyszáz évvel ezelőtt elevenen elégették. Lenint, a legnagyobb forradalmárt, a szocializmus megteremtőjét orvgyilkos lövéssel akarták elpusztítani. De a gáncsoskodók sohasem tudták a világ fejlődését megállítani. öldgolyónk nagy forradalmi mér- kőzésein, a legjobb játékosokat 9 mindig gáncsolták; sokszor véres fejjel vonultak le a pályáról, de az emberiség örök küzdelmében — sohasem a gáncsoskodók — mindig az újat, a jobbat akarók győztek. 0. I. BnBBMMMMaM Vannak szabályok, törvények: a szabálytalankodókat — ha észreveszik — meg is büntetik. De a gáncsoskodás, az élet mérkőzésein nem büntetendő cselekmény. Es az élet-pályákon a játékosok ts ravaszabbak: úgy tudnak gáncsoskodni, hogy azt más nem nagyon peszi észre, csak az, aki elbukik. A társadalmi pályákon folyó sorsküz- rdelem az ember legnagyobb mérkőzése. Ott nem babra megy a játék. Ott életre-halálra folyik a küzdelem. Az ember elszántan harcol, tör a célja felé, egyszer csak váratlanul elgáncsolja valaki, és akkorát bukik, hogy kitörik a nyaka. Akik nézik, látják, még csak nem Is csodálkoznak, legföljebb sajnálkoznak, mondván: istenem mit csináljunk, ilyen az élet. Ilyen az élei, 'de miért ilyen?,
