Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-29 / 44. szám

új ifjúság 2

Kommentárunk

A jövő évre gondolva

A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium őszi munkákat irányító bizottsága múlt héten kiadott Jelentéséből kitűnik, hogy a hosszah tartó száraz időt csaknem mindenütt igen jól kihasználták, az őszi vetés elvégzésére. Az eredmények mellett a- zonban kifogásolják, hogy a cukorrépát a mezőgazdasági üzemek egyes körzetekben 25—30 százalékos veszteséggel takarítják be, mivel. beszakad a száraz földbe a termés egy része. Az ilyen veszteségeket öntözéssel lehet leginkább kiküszöbölni. Példaként hozták fel a Dunaszerdahelyi járást, ahol a mezőgazdasági üzemek többségében a betakarítás előtt megöntözik a cukorrépát, hogy így mérsékelve a vesztesé get. Az öntözésnek egyébként is sokkal nagyobb szerepet kell játszania a mezőgazdasági termelésben, mint idáig.

Mint már említettük, földbe került a mag, és jóval előbb és gyorsabban, mint az előző években. Mezőgazdasági szakemberek a megmondhatói, hogy a dolgok sohasem ismétlődnek tökéletes egyformaságban. Korszerűbbek az eszközök, nagyobb a tapasztalat, átgondoltabb a fajtaválaszték, egyszóval megbízhatóbb a nagyüzemi termesztési gyakorlat. Igaz, a szakemberek az őszi szárazság következményeként bizonyos lépéshátrányt emlegetnek, mert a jövő nyár már csak ezzel a „hátránnyal“ érkezik el.

Szerencsére a gabonatermesztésnek ma már nálunk megvannak a mesterei, akik ebben a helyzetben is” keresni fogják az optimális növénykezelési lehetőségeket. E- zek a szakemberek a gabonatermesztési program keretében hozzáláttak a fajtaváltásnak a jövő igényét szolgáló gyakorlatának megteremtéséhez. Eszerint- pedig azokat a lehetőségeket kívánják legjobban kihasználni, amelyek a búza potenciális biológiai képesésgeiben rejlik. A korszerű növénytáplálásban és -egészségvédelemben rejlik a fehérjetartalom és a búza sütőipari értéke emelésének a lehetősége.

Korunkban eljutottunk az ökológiai szemlélet általánossá válásához. Ezért foglalkozunk sokat azzal, hogy a jövő nemzedékeknek milyen környezetet hagyunk. Tudvalévő, hogy a mezőgazdaság ma az egyik legnagyobb környezetszennyező, és ez a környezetvédelem és a talajbiológia halasztást nem tűrő gondja, ezért a mezőgazda- sági irányítószerveknek is kimerítően foglalkozniuk kell a környezetvédelemmel. A tapaszalatok azt bizonyítják, hogy a környezetvédelmi problémák megoldása csakis a biológiai és mezőgazdasági szempontok egybehangolt érvényesítésével lehetséges, de az eddiginél jobban előtérbe helyezve a biológiai szempontokat.

Hazánk mezőgazdaságának fejlődése feltételeket teremtett ahhoz, hogy a jövőben az önellátás teljes egészében megvalósítható legyen. Tudjuk, hogy az élelmiszer- ellátástól függ az emberek elégedettsége, ami az életszínvonal fontos tartozéka, és rendkívül lényeges tényező a munkához való viszonyulásban, az állampolgári aktivitás fejlesztésében és az egész társadalom általános, harmonikus fejlődésében. Ezért olyan fontos már most gondolni a jövő évi termésre.

STRASSER GYÖRGY

Helyzetjelentés a határból

(Bosszús felhanggal)

1985. október 19.

A naptárt nem lehet becsapni. A késő őszi nap melege tegnap még ingre vetkőz- tette az embert, ma már a kabát alá is bebújik a hideg.. Búcsúzik a hosszú forró ősz, a varjak is elkárogják, amíg egyre közelebb merészkednek a lakott helyekhez, csalhatatlan jeléül, hogy végérvényesen vé ge a verőfényes meleg napoknak.

Napról napra fakul a Nagymegyeri (Ca- lovo) Földműves-szövetkezet határképe is. Ezen a szombati, mellesleg munkaszombati napon azonban a szokottnál is jobban tarkállott. Gaál Sándor mérnök, szövetkezeti elnök tájékoztatása szerint pontosan 550-en dolgoztak a paradicsomföldön. Jóformán a város egész tanulóifjúsága kivonult. És ennek az oka? Hallgassuk meg, mit mond erről az elnök, akit éppen emiatt találtam nem a legrózsásabb hangulatban:

— Felháborító dolgok. Húsz hektáron termesztettünk paradicsomot. A Zelenina vállalattal 64 vagon szállítására kötöttünk szerződést. Eddig a vállalat dióspatonyi (Orechová Potöft) üzeme mindössze 33 vagon paradicsomot vett át. Egyszer arra hivatkozott, hogy a konzervgyárak nem győzik, máskor meg hogy a kereskedelemben nincs iránta kereslet (sic! — ,a fogyasztó- -újságíró megjegyzése). Végső tromfként pedig rendszerint azt hozta fel, hogy nincs elég járműve. Odáig fajult a dolog, hogy végső elkeseredésemben a vezérigazgatóhoz fordultam. Szerdán kiszállt a bizottság és ennek az eredménye, hogy ma, holnap nagy nehezen átvesznek tőlünk néhány vagon paradicsomot. Ezért folyamodtunk a rohambrigádhoz, hogy mentsük a menthetőt. A gyerekek leszedtek vagy 4—5 vagon termést, de talán nem kell magyaráznom, hogy a mi asszonyaink lassan, folyamatosan és szakszerűen leszedték volna. Arról nem is beszélve, hogy csütörtökön már volt egy kis dér, amely megviselte a paradicsomot. Mi lett volna azonban, ha nincs ilyen szép ősz, és nem október második felében, hanem már szeptemberben beköszöntenek a fagyok? Mire jó ez, kinek jó ez a hanyag gazdálkodás

Ezt kérdi egyébként az újságíró is, aki tanúja volt a szövetkezett elnök jogos ki- fakadásának. De nemcsak annak, hanem annak is, hogy az üzletekből hetekre, sőt hónapokra eltűnt a paradicsompüré, a városi zöldségboltban most (október 19-én) is elég ritkaság a friss paradicsom, és nem is kimondottan olcsó, holott a földeken rothad. Legalább annyi oka van a felháborodásra, mint a szövetkezeti elnöknek.

Beültünk az elnök autójába, kihajtottunk a paradicsomföldre. Csak ekkor értettem meg valójában a szövetkezeti elnök nem mindennapi kifakadását. A sorok között katonás rendben ott sorakoztak a leszedett paradicsommal teli ládák. De legalább még annyi maradt a szárakon, szinte piroslott tőlük a végeláthatatlan tábla.

— Látja? — fordult hozzám Gaál Sándor szövetkezeti elnök. — Nem mondok sokat,

de hektáronként legalább 100 mázsa para dicsőm ment tönkre. Tessék beszorozni hússzal. De hozzáteszem ,hogy itt nemcsak gazdasági kárról van szó, hanem erkölcsi és politikai kérdésről. Mit mondjak e^ embereknek, akik látják, hogy mivé válik a verejtékes munkájuk? És ez így megy, kérem, már évek óta. A fogyasztók az őstermelőt szidják, pedig láthatta, mi a legkevésbé sem tehetünk róla, hogy a kereskedelem nem úgy végzi a dolgát, nem úgy szervezi a munkát, ahogy kéne. Amikor az említett bizottság kiszállt, — hogy miért kellett idáig fajulnia a dolgoknak, nem tudom —, mindenki az üzemigazgatót szidta, hogy tehetetlen. Nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni, de nézetem szerint rugalmatlan a piac visszajfelzése. Egyszerűen ennek az eredménye, hogy hiánycikk a piacon az, ami máshol tonnaszám megy tönkre.

Részemről csak azt erősíthetem meg, hogy a határban enyésző és menthetetlenül pusztulásra ítélt paradicsom meglehetően lehangoló látványt nyújtott. Lehangolt és egyúttal felháborított, hogy így gazdálkodunk a javainkkal.

Csak e bosszantó közjáték után térhetünk rá jövetelem tulajdonképpeni céljára. Arra, hogy a nagymegyeri szövetkezet az idén országra, sőt — nem túlzás — világra szóló eredményeket ért el a gabonatermesztésben. Egy hektáron 86,6 mázsa búzát termesztettek. Nem kísérleti parcellán, hanem ötszáz hektár összterületen. Árpából száztíz hektáron átlagosan 73 mázsa termett nekik. Ez sem rossz eredmény. Tavaly pedig 90 mázsás hektárhozamuk volt búzából és már három éve — az idén „holtversenyben“ a nagylégi (Lehnice) szövetkezettel — a Dunaszerdahelyi járás legjobb gabonatermesztői. Egészen más színben ragyog az elnök arca, amikor ezeket hozom szQba:

— Ö, az aratás, az már régen volt, de azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szívesen beszélek róla — mondja és beszél, lelkesülten, szakavatottan, hogy még a szakmában nem egészen illetékes újságíró is szívesen hallgatja, mert egy elérhető — részükéi már elért — nagy gabona- program vázolódik fel előtte.

— Egyértelműen mondhatom, hogy sikerünk a hazai nemesítésű búzafajtákon alapszik. A sósszígeti (Solary) Ágra, Danubia vagy a bucanyi Viginta Iris vagy Vala fajtákon, illetve a kroméríiíi árpafajtákon. Egytől egyig rendkívüli genetikai és biológiai tulajdonságú fajtákról van szó. Ha ehhez hozzáadjuk a megfelelő agrotchnikát, növényvédelmet, az eredmény kézenfekvő. Hangsúlyozom, hogy el kell találni a kellő arányt, harmóniát az agrotechnika és a növényvédelem között. Nekünk ez sikerült. Természetesen minden műveletet lelkiismeretesen, nagy hozzáértéssel kell végezni.

— Közszájon forog, hogy a nagy hozamokat vegyik mondhatnám, művi úton érték el, s a vegyszerek túladagolása miatt az egészségre gyakorolt káros hatásokról mendemondák terjednek.

Ezek valóban csak mendemondák, nélkülöznek minden tudományos megalapozottságot, legalábbis a gabonanemfiek esetében. A vetemények csupán a legszükségesebbet kapják, és amit anélkül elviselhetnek, hogy ártanának az egészségünknek. Gondolkozott már valaki is azon, hogy mennyi mérgező anyag keletkezne a terménnyel együtt, ha szabadjára engednénk a gombás megbetegedések terjedését? Megint csak azt kell ismételnem, hogy az egyedek genetikai-biológiai tulajdonságai, az agrotechnika védelem közötti optimális harmóniára kell törekedni.

— A mai magas hektárhozamokat tekint-' ve felmerül a kérdés: létezik felső határ?

— Szerintem nincs felső határ. Legalábbis hinni kell abban, hogy nincs felső határ. A 20—25 évvel ezelőtti hozamökat veszem alapul, amelyeket akkor felülmúlhatatlan- nak tartottak, mint ahogy például a magasugrás akkori világcsúcsát is, akkor fenntartás nélkül hiszek abban, hogy a hozamok szüntelenül emelkedhetnek. A genetika tudománya a növényeknek újabb és újabb tulajdonságait tárja fel. És nemcsak a növényeknek, hanem olyan stimulárok, hormonális anyagok kerülnek előtérbe, a- melyek soha nem látott távlatokat nyitnak. Itt is érvényes, hogy semmi sem véges, és minden relatív. Ami ma hihetetlenül hang-: zik, holnap valóság lehet.

A látottakból ítélve a nagymegyeri szövetkezetben már a holnapban járnak, mert nem félnek élni a tudomány nyújtotta lehetőségekkel. A szövetkezet vezetőségében tíz főiskolai végzettségű szakember szavatolja a tudományos megalapozottságú munkát meg ...

— Me g a jó közfelfogás — egészítette feltevésemet Gaál Sándor szövetkezeti elnök. —, Ma már az egyszerű emberek is megtanultak gazdaságosan gondolkodni, nem kell őket győzködni egyik vagy másik lépés helyességéről. Nyugodtan kijelenthetem, hogy az emberek felnőttek a feladatokhoz. Már-már elmondhatom, hogy még az időjárás sem fog ki rajtunk. Az idén például nemigen kedvezett nekünk a hosz- szú hűvös tavasz, az esős nyár, a száraz ősz, de tervünk minden mutatóját teljesítjük. Sokan féltették a kukoricát. A mai napig majdnem a felét betakarítottuk, és a hozam jobb a tervezettnél, eddig 65 mázsa hektáronként. Aggódom kissé az őszi vete- ményekért. Hiába vetettük el őket idejében, a nagy aszály miatt csak nehezen kapnak lábra, félő, hogy nem erősödnek meg, és nem, vagy csak rosszul telelnek át. De ez ellen már nincs mit tenni, és ez a kérdés szinte kevésbé bosszant, mint a paradicsom sorsa.

'PALÄGYI LAJOS

Útmutatás a SZISZ-alapszervezetek és pionírcsapatok tevékenységéhez Csehszlovákia Kommunista Pártja

XVII. kongresszusának évében

A nemzeti felszabadító harc kicsúsosodása, hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 40. évfordulója, valamint a XII., moszkvai Világifjúsági és Diáktalálkozó időszakában a SZISZ alapszervezeteiben és pionírcsapataiban kifejtett sokoldalú aktivitás és kezdeményezés eredményei arra köteleznek bennünket, hogy továbbra is konkrét tettekkel járuljunk hozzá hazánk és a szocializmus felvirágoztatásához, a világbéke megőrzéséhez.

1986 Csehszlovákia Kümmunista Pártja XVII. kongresszusának az éve. A SZISZ alapszervezeteiben és pionírcsapataiban fogadjuk ezt az évet teljesített és megfelelő módon túlteljesített kötelezettségvállalásokkal, tettrekészséggel, a SZISZ tagok és pionírok lelkiismeretes, felelősségteljes munkájával. Mindennapi tevékenységünk során mélyítsük el és bővítsük az ifjúság aktív részvételét a CSKP programjának megvalósításában, amely magába foglalja az ifjú nemzedék szükségleteit. A CSKP megalapításának 65 évfordulóját használjuk ki annak a forradalmi útnak az elmélyült megismeréséhez, amelyet az előbbi nemzedékek tettek meg a szocialista jelenünkért vívott harcban, kapcsolódjunk be az Emlékidéző útjain mozgalomba.

Kezdeményezően vegyünk részt a képviselő-testületek választásának előkészítésében és lefolytatásában, továbbra is bővítsük és mélyítsük el a fiatalok sokoldalú részvételét társadalmunk irányításában, vezetésében, a szocialista demokrácia következetes megvalósításában, a Nemzeti Front választási programjának teljesítésében.

Ügyeljünk rá, hogy a SZISZ-alapszervezetek évzáró taggyűlései, a pionírok ünnepélyes választó csapatgyűlásei olyan munkaterveket fogadjanak el. amelyek hozzájárulnak a SZISZ alapszervezeteinek és pionírcsapatainak sokoldalú tevékenysége további fejlesztéséhez Következetesen érvényesítsük az ifjúság egyes kor- és szociális csoportjainak jogos érdekeit, szükségleteit Felelősségteljesen készüljünk fel a szocialista hazánkban végzett munkára és az életre, vegyünk részt az új értékek létrehozásában, amelyek meggyorsítják előrehaladásunkat.

Tevékenységünkben érvényesüljenek Gustáv Húsúknak, a CSKP főtitkárának, köztárasági elnöknek a CSKP KB 15. ülésén elhangzott szavai: Elvárjuk, hogy főleg a SZISZ tovább mélyíti az ifjú nemzedékre gyakorolt hatását, s olyan ötletekkel, javaslatokkal áll elő miként kapcsolhatja be legteljesebben a fiatalokat a társadalmi haladás kérdéseinek megoldásába.

I. Munkahelyi és tanulmányi kezdeményezés, közhasznú tevékenység

Bontakoztassuk ki a fiatalok tanulmányi és társadalmi aktivitását, kezdeményezését a 8. ötéves terv első esztendejére előirányzott feladatok teljesítésében. Hatékonyabban vegyünk

részt a tudományos-technikai forradalom fejlesztésében, főként az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint a mikroelektronika, robotika, biotechnológia stb. Szocialista munka- versennyel és vállalási mozgalommal fokozzuk a gazdaságosságot, értékesítsük jobban a nyersanyagot, az energiahordozókat, szilárdítsuk a munkafegyelmet, használjuk ki teljességgel a munkaidőt.

Mind a munkehelyi, mind a tanulmányi kollektívákban járuljunk hozzá a fiatalok öntudatos, szocialista munkaviszonyának a kialakításához, ügyeljünk főként a 14 — 18 éves fiúk és lányok felkészítésére. A SZISZ nagyobb mértékben járuljon hozzá a jobb tanulmányi eredmények eléréséhez, a középszerűség kiküszöböléséhez, az alkotó aktivitás és kezdeményezés érvényesítéséhez, jobban készítse fel a tanulókat, főiskolai és egyetemi hallgatókat hivatásukra, életükre és munkájukra a fejlett szocialista társadalomban. A SZISZ hatékonyabban vegyen részt a környezet kialakításával és védelmével kapcsolatos kérdések megoldásában. A közhasznú tevékenységet fokozottabban irányítsuk a Nemzeti Front választási programjának a teljesítésére.

Ennek érdekében:

1. A dolgozó ifjúságot tömörítő szervezetekben:

— valósítsuk meg azt a programot, amelynek feladata az ifjúság, felkészítése és bevonása a tudományos-technikát fejlesztésbe minél több SZISZ-tag és más fiatal mozgósításával;

— bővítsük a fiatal újítók, az ifjúsági komplex-ésszerűsítő brigádok részvételét a feltalálók és újítók mozgalma programjának megvalósításában. Üzemi és vállalati szinten biztosítsuk a ZENIT számára meghirdetett tematikai feladatok teljesítését, a CSSZTMT-vel együttműködve szervezzünk konzultációs napokat, előadásokat a fiatal technikusok, újítók stb. számára. A vállalat gazdasági vezetésével, a szakszervezettel, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségével a fontosabb szakmákban rendezzünk ügyességi ZENIT-versenyt;

(Fojtatása a 3. oldalon!’

i