Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-17 / 38. szám
öregfiúk a pályán Mikor lesz egy reményteljes labdarúgóból öregfiú? A kérdést sokan feltették abból az alkalomból, hogy nemrég Michel Piatini, a francia labdarúgás szeme fénye bejelentette: 1986-ban, 31. születésnapja után 1 valószínűleg visszavonul. A francia sajtóban, a szurkolók, sőt a játékosok körében is nagy visszhangot váltott ki a hír: mi lesz a gall futballal, ha a mester visszavonul? És egyáltalán, miért kell idő előtt visszavonulnia, amikor a sportág nagyjai közül nagyon sokan, jóval a harmadik X-en túl is az élvonalban szerepeltek? Olyan összeállítások is megjelentek, hogy a világsztárok közül ki mennyi ideig rúgta a bőrt. Franciaországban például egy bizonyos Roger Courtois vezeti a koros labdarúgók mezőnyét: 44 évesen vonult vissza. 1933-ban debütált és 1956- ban még Troyes első osztályú csapatában rúgta a labdát. Di Stefano és Puskás 1964-ben 38, illetve 37 éves korában a Real Madrid együttesével BEK- -döntőt vívott. 37 évesen vonult vissza Pelé, Beckenbauer, Cruyff, 35 éves korában Bobby Charlton, 41 éves korában Dino Zoff, a Juve és az olasz válogatott kapusa. A rekordot természetesen Stanley Metthews tartja, akinek hetvenedik születésnapját épp a közelmúltban ünnepelték meg világszerte. Ö 50 évesen hagyta abba az aktív játékot. Utoljára a Stoke csapatának a színeiben szerepelt. S fiatalnak tartotta magát. Piatini 31 évesen öreg lenne?... g———mmmuamrmmt imurim iMn ——i—aa—i'MTiirynfMa—> VERHETEM T01LEÖRGATÖK Idén eddig adások maradtunk a csehszlovákiai magyar újságírók labdarúgó-válogatottjának szerepléséről szóló beszámolónkal, pedig a tollforgatők ezúttal rendkívül sikeresen szerepelnek. Eddig nem találtak legyő. zőre, s legutóbb — egymás után immár harmadszor és végérvényesen — elnyerték a sajtónap alkalmából a Pravda Kiadóvállalat kupáját. Ezt használtuk fel egy rövid beszélgetésre a csapat örökös kapitányával,' Bat- ta Györggyel. Q Légy szíves, vázold föl röviden a csapat eddigi szereplését. — Bár igaz, hogy az idén jnég nem kaptunk ki, de kupatornán csak legutóbb sikerült győznünk, miután a Pravda Kupán először l:0-ra vertük a Pravda, majd a döntőben ugyancsak 1:0 arányban a kiadó csapatát. Tavasszal az idénynyitőn 3:l-re győztünk Szilason (Brestovec), és ugyancsak 3:l-re Éberhardon (Mali- novo). Utána a szímőt (Zemné) tornán szerepeltünk, amelyen a kolárovőiakat 2:l-re vertük, a döntőben 1:1 arányú döntetlent játszottunk a hazaiakkal. A tizenegyesek rúgásában alulmaradtunk. A köbölkúti (Gbel- ce) tornán ugyancsak a tizenegyesek kihagyásával szó. rultunk a második helyre, miután a döntőben 3:3-ra játszottunk a hazaiakkal és a selejtezőben 0:0-ra a bá- torkeszíekkel [Vojntce). A tizenegyesek rúgását tehát még gyakorolni kell, ami nehézségbe ütközik, mert a csapat tagjai arra panaszkodnak, hogy a legtágasabb lakás sincs széltében-hosszában 11 méter. % Mégis, hogyan sikerült eddig ilyen sikeresen szerepelni, és mik a legközelebbi tervek? — A csapat edzésmődszere már a legjobb szakembereket is foglalkoztatja, nevezetesen az, hogy lehet minimális edzéssel ilyen jő teljesítményt nyújtani, ráadásul Ilyen idős korban. A csapat átlagos életkora a negyven felé közeledik, és ezen már az sem tud javí. tani, hogy Időnként az apák oldalán pályára lépnek az egyenes ági leszármazottak. Legközelebb, szeptember 28—29-én Budapesten szerepelünk a magyar újságírók vendégeként. Mint a csapat mindenkori kapitánya, bízom abban, hogy folytatódik a páratlan sikersorozat. (palágyi) Batta György csapatkapitány a köbölküti tornán átveszi Szűri Béla egyesületi elnöktől a 2. helyért járó kupát. Gergely felvétele Södertälje. Nagyságban körülbelül Nitrához hasonlítható település Svédország szívében, valamivel közelebb a fővároshoz, Stockholmhoz, mint a zoboralji város Bratislavához. Csupa zöld, csendes és kellemes. Ezeréves múltjáról és autóiparáról, (amelyet a híres Scania-gyár képvisel) nevezetes. Szilánkok. Képletes kifejezés. Ä sporteseményeket járó újságíró noteszében mindig akad ilyen-amolyan. Események, arcok, hangulatok töredéké. Ezúttal sincs másként. Súlyemelő-világbajnokságot rendezett augusztus végén Södertälje. Néhány az ott töltött tíz nap mozaikkockáiból. Egy rendező A kkor (Is) elkéstem a Stádts- hotellet-szállótól a város peremén lévő Scaniarinken sportcsarnokba menetrendszerűen közlekedő különbuszt. Nézelődöm, és látom, hogy a parkolóban egy óriás próbálja bepréselni magát egy VB-emblémával ellátott elegáns SAAB-kocsiba. Ez az én emberem is lehet... Persze hogy elvisz, néz le rám barátságosan (egyébként 186 centi vagyok), mosolyog is hozzá, lapátszerű tenyerével kétszer vállon csap, majd betuszkol a meseautóba. Két térde közt a kormány vidám parki hangulatot idéz — így ülnek a felnőttek a kicsik villanyjárgányaiban... De az arca... Gyerekkori sportalbumaimból valami rémlik. Ám amikor megtudja, honnan jöttem, mondja magától Is. Hogy van Ludvík Danék olimpiai bajnok diszkoszvetőnk? Ne felejtsem el átadni üdvözletét neki. És milyen kár szegény Jifí Skobláért, a nagyszerű súlylökőért, aki idő előtt elment... Hát persze! A biztonság kedvéért ellenőrzőm a nyakában fityegő igazolványon is, de már tudom: ő Erik Uddebom. Súllyal és diszkosszal nem kevesebb, mint húsz évadon át nem hajítottak többet nála Svédországban! De hogy kerül Ide? — Nem tudom, megfigyelte-e ■— magyarázza —, de úgyszólván az egész Svédországból itt van, besegít a rendezésben mindenki, akinek valamilyen köze van a súlyzók világához. Jómagam kiegészítő sportként kedveltem meg a súlyemelést, ma pedig, bár szakmám szerint különben építészmérnök volnék, egy főleg a kulturis- ták által látogatott edzőtermet vezetek Göteborgban. Egyébként mit szól a bajnoksághoz?... Dicsérem a lelkes szervezőgárdát, de már odaklnn, faert közben megérkeztünk. —■ Ne feledkezzék el Danékről! s— Ismétli búcsúzáskor. — Mondja ügy, hogy üdvözli a „Szúnyog“! így hívtak ugyanis. — De miért? — teszem fel á nem túl eredeti kérdést. — Hát mert olyan vagyok, a- milyen vagyok — néz végig magán, és harsogó nevetéssel, hosz- szú karjait lóbálva távozik. Á rendezők bejárata ugyanis a legalsó szinten volt. Tevékenységükről viszont valóban az ellenkezőjét lehet elmondani... EGY VEZETŐ ö a kulisszák mögötti történések első számú embere. Ügy is lehetne mondani, hogy gyakorlatilag minden fontosabb szál az ő kezében fut össze. Nem csoda, Aján Tamás, az IWF (International Weightlifting Federation), a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség főtitkára. Emellett most már az OTSH egyik alelnöke is (főleg a magyar ifjúsági és a tömegsport ügyei tartoznak hozzá, és számos egyéb nemzetközi szervezetben vállalt tevékeny szerepet. Tudására, munkabírására és becsvágyára jellemző, hogy nemrégen, negyvenes éveinek derekán szerezte meg a doktori címet a politikai tudományokból. Szinte reggeltől estig intézkedik, szervez, tárgyal. Főleg angolul és oroszul, a némethez és a franciához tolmácsot használ, mert ezekben a nyelvekben, saját magas mércéje szerint „nem Jökéle.- íes“, Diplomatának készült, de test- nevelési szakot végzett, súlyt soha nem emelt, gyakorlati tapasztalatait főleg tornában és atlétikában szerezte. Kezdeményező, kemény és határozott sportvezetőként ismerik, de a személyes érintkezésben, előzékenységben, udvariasságban lehetetlen felvenni vele a versenyt. Mindenkit ő köszönt elsőnek, ő kérdezi meg a másikat, hogy van, tekintete érdeklődő, mosolya szívélyes. Az általa önként vállalt óriási hajszában az sem mellékes körülmény, hogy tud pihenni is, a lazítás perceiben nagy mókamesterként ismert. Södertáljében csak egyszer láttam fáradtan, komoran, megkeményedett vonásokkal, de akkor e- gyedül, egy sarokban, félrehúzódva ült, valami irományok fölött töprengett. Ez már egy olyan sportág, amelyben a tisztségviselőkre is mázsás súlyok szakadhatnak. Íme, egy sikeres sportvezető miniportréja, anno 1985... EGY EDZŐ Igazi gondban persze David Ri- gert volt, ezen a VB-n a „leg“-ek edzője. Miért? Valamennyi társa közül egykori versenyzőként messzemenőleg ő volt a legsikeresebb, összesen 62 világcsúcsot állított fel, ennél többre (79) csak honfitársa, az őlomsúlyú Vaszilij Alekszejev volt képes. Korban ő volt a legfiatalabb, 1947-es születésű. Ugyanez érvényes „szolgálati Idejére“ is, hiszen csupán két hónappal a világbajnokság előtt vette át a szovjet csapat irányítását. És végül, bármilyen ellentmondásosan hangzik is, őt tartották végeredményben a VB legsikertelenebb edzőjének is, hiszen a „szbornaja komanda“ „csak“ a második helyet szerezte meg a nemzetek versenyében, tizennégy esztendő után ismét kikapott az Iván Abadzsiev „mágus“ által vezetett ambiciózus bolgároktól. David Rigert igazi kemény férfi. Ezt bizonyítja' sikerekben gazdag, ám néhány kudarccal is tarkított pályafutása is. Sokan kedvelik és még többen szurkolnak neki, bízva abban, hogy ismét a régi szintre lesz képes felhozni a világ hosszú éveken át legeredményesebb együttesét. Amikor terveiről faggattam, 'ő maga, jellemző szűkszavúsággal, csupán ennyit mondott: „Lesz még jobb is * SODERTAUEI SZILÁNKOK A mérce, persze, rendkívül ma* gas, és Rigert helyzete pillanatnyilag bizony nem irigylésremél- tó, hiszen a szovjet szakvezetés szerint sikeres szereplésről csak legalább hat összetett aranyérem megszerzése esetében lehet beszéld!. Södertáljében viszont csak három súlycsoport eredményhirdetésekor állt szovjet versenyző a dobogó legmagasabb fokán... EGY BAJNOK Csehszlovák bajnokról szeret* tem volna írni, de hát Anton Ba* raniaknak még az edzőtáborban történt sajnálatos 'sérülése után hattaggú együttesünkből csupán a 22 esztendős Milos Ciernik volt képes dobogóra kerülni s az ezüst* éremig vinni. Nem vitás, ez Is ki* tűnő teljesítmény, és hisszük, hogy a Bobrov nevű oravai falucskából származó fiú még feljebb tud majd lépni... Áz igazi szuperklasszis azonban ezúttal is ugyanaz volt, aki tavaly. A csodagyerek „csodalegénnyé“; cseperedett. A világ 1984-es évi legjobb súly* emelője, aki Svédországban is ó* riási fölénnyel nyerte a pehely* súlyúak versenyét, és az év első világcsúcsa is a nevéhez fűződik (a másodikat honfitársa, Alek- szandr Varbanov érte el), ugyanis 1967. november 23-án született, az év végére tehát már papír szerint is nagykorúvá lesz. Eredményei szerint egyébként már ötödik éve annak mondható! Mi a titka? Ezt a kérdést úton- útfélen mellének szegezik a sportággal hosszabb ideje foglalkozó embernek. Bevallom őszintén, nem tudom. Még jóval tapasztaltabb szakemberek, edzők, orvosok is ezen törik a fejüket. Az egyedüli lehetséges magyá* rázat egyelőre az, hogy Naum Sa* lamanov valóban a természet cső* dája, rendkívüli adottságokkal megáldott és biológiai koránál jóval fejlettebb egyed. Mindehhez azért még egy órlá* sí adag akaraterőt és kitartást követelő és egyúttal rendkívül átgondolt, céltudatos edzésmunka is szükségeltetik. Mert ne feledjük: Salamanov ugyan csak egy van, fantasztikus bolgár súlyemelő .viszont legalább egy tucatl MAJOR LAJOS A szerző jelvétele Kis ember, nagy súlyzó. A még mindig csak tizenhét éves bolgár. Naum Salamanov ezúttal sem ment haza világcsúcs nélkül.
