Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-17 / 38. szám

új ifjúság 5 Á Ciprusra látogató töbtí száz­ezernyi turistát az idegenforgalmi kiadványok csábítják a világ egyik legfestőibb zugába, Aphroditének, a szépség és a szerelem istennő­jének legendabeli születési helyé­re, ahol a pihenni vágyókat kelle­mes éghajlat, bársony homokú tengerpart, kényelmes szállodák és könnyed merengésre alkalmat nyújtó antik romok várják. Pedig ha a jámbor utazót érde­kelné és bejárhatná a Földközi- -tenger harmadik legnagyobb szi­getének valamennyi pontját, ke­vésbé idilli dolgokon is eltűnőd­hetne a mediterrán szélben csat­togó zászlók sokfélesége láttán. tVan itt mindenféle: a ciprusin kí­vül ENSZ-zászló, görög, félholdas török lobogó, a támaszpontokon angol, „vendégként“ amerikai és állítólag francia is. És legújabban egy olyan zászló, amely csak egy függőleges sárga csíkban külön­bözik a töröktől: az „Észak-cipru­si Török Köztársaság“ zászlaja. A sziget négyezer évnyi' törté­nelme során nem először tűztek ki itt idegen felségjeleket. A mű- kénéiek kezdték a sort, majd jöt­tek az achájok, őket követték Nagy Sándor macedónjai, akiket az egyiptomiak váltottak fel. A hosszú sorban a rómaiak követ­keztek, majd a bizánciak, az ara­bok, akiket viszont Oroszlánszívű Richard templárius lovagjai űztek el. Ezután a velencei köztársaság uralma jött el. A török megszál­lás 1571-ben kezdődött és több mint 300 esztendeig tartott, ekkor települtek be a mai ciprusi törö­kök ősei. A széthulló oszmán bi­rodalomtól az idők folyamán nagy támaszpontokat építettek. Ciprus lakosságának négyötöde görögnek vallja magát, és ezer­nyi szállal kötődik az európai kul­túra bölcsőjéhez, Hellaszhoz. A görög ciprióták a II. világháború végétől egyre erősebben követel­ték az anyaországhoz csatlako­zást, az enoziszt. Megalakították politikai és katonai szervezetei­ket, és hamarosan megindult a fegyveres küzdelem is. Az ango­lok régi receptjükhöz, az erőszak és az „oszd meg és uralkodj“ el­vének együttes alkalmazásához nyúltak. A szélsőséges nacionalis­ta csoportokat egymás ellen uszí­tották, rendkívüli állapotot hir­dettek ki és a nemzeti ellenállás hősét, Makariosz érseket száműz­ték. A ciprusiak hősies harca végül diadalra vezetett, a sziget 1960- ban elnyerte függetlenségét, ame­lyért Anglián kívül Görögország és Törökország is szavatosságot vállalt. Anglia a garanciaszerző­dés révén megőrizhette fennható­ságát támaszpontjai fölött, és a független állam alkotmányába sh került egy olyan cikkelyt elfogad­tatnia, amely később megakadá­lyozta, hogy a ciprusi görögök és törökök együttesen lépjenek fel az idegen támaszpontok ellen. E- szerint ugyanis — a lakosság tényleges arányait figyelmen kí­vül hagyva — a parlamentbe 35 görög és 15 török ciprusi képvi­selő került. A ravasz számítás ha. marosan bevált: a többségben lé­vő görögök követelni kezdték az alkotmány megváltoztatását, amit a török ciprióták hevesen ellenez­tek. A két közösség ellentéte vé­res összecsapásokhoz vezetett. Ä polgárháborút az ENSZ rendfenn­tartó erőinek érkezése akadályoz­ta meg, amelyek az úgynevezett zöld vonal mentén választották szét a harcoló feleket. (A törö­kök a nemzeti hősként tisztelt At­tiláról nevezték el a vonalat...)' ENSZ-közvetítéssel tárgyalások indultak meg Makariosz és a tö­rök közösség vezetője, Rauf Denk- tas között. Ezek sikerrel kecseg­tettek, olyannyira, hogy Denktas 1973-tól elnökhelyettes lett. A vi­szály parazsa azonban nem aludt ki, az időközben hatalomra ke­rült athéni fasiszta junta és a tö­rök katonai vezetők egyaránt szí­tották. A NATO legagresszívebb körei pedig a két tagországot ■— amely az égei-tengeri olajkincsek birtoklásáért amúgy is szemben állt egymással — a ciprusi kér­déssel tartotta sakkban... Így ke­rülhetett sor a „fekete ezredesek“ által szervezett és sikertelenül végződött államcsínyre, illetve 40 ezer török katona partraszállásá­ra 1974 közepén. Denktas a helyzetet meglova­golva a sziget északi harmadán már a következő év elején kikiál­totta a Ciprusi Török Szövetségi Köztársaságot, amit egyedül Tö­rökország ismert el. A török kö­zösség vezetői azzal a feltétellel voltak hajlandók tárgyalni, ha la­za államszövetség alakul, szinte kizárólagos belső autonómiával, gyenge központi hatalommal. Ez azonban a sziget végleges ketté­szakadásához vezetett volna, ami­be Makariosz, majd utódja, Kip- rianu nem volt hajlandó belemen­ni. Az álláspontok megmereved­tek, és az ENSZ-közvetítéssel meg-megújított tárgyalásokat Denktas végleg megszakította, és parlamentjével elfogadtatta az Észak-ciprusi Török Köztársaság függetlenségi nyilatkozatát. Az ENSZ határozatait semmibe­vevő egyoldalú lépést az egész vi­lágközvélemény elítélte, még Wa­shington is arra hívta fel a kor­mányokat, hogy ne ismerjék el az államképződményt. A nyugati ha­talmak azonban nem mentek túl a hangzatos deklarációkon, hiszen ahhoz, hogy Ciprus szuverenitását helyreállítsák, Ankarát kénysze­ríteni kellene, hogy függessze fel Denktasék támogatását. A NATO- nak a jelek szerint fontosabb a szövetség délkeleti szárnyának bástyája, mint Papandreu Görög­országa. A közel- és közép-keleti feszült helyzettől Törökország sze­repe felértékelődött, és ettől fel­bátorodva az újonnan megválasz­tott török polgári kormány a dip­lomáciai kapcsolatot is nagykö­veti szintre emelte Denktas kor­mányával. Az erőszakkal kettéosztott Cip­ruson a mediterrán szélben pedig továbbra is idegen zászlók lobog­nak... E. M. Kettészelt szige Perez de Cuellar még mint ENSZ-különmegbízott 1977-ben Maka- riosszal és Denktasszal A Kyreniai kikötő Szakmunkások lesznek Klrgíziában “ ebben a majd­nem 4 millió lakosú közép-ázsiai köztársaságban — jelenleg 118 szakmunkásképző intézetben 230 szakmában folyik a jövő szakkép­zett munkásainak oktatása. Taní­tásukkal és nevelésükkel mintegy öt és fél ezer mérnök-pedagógus tanerő foglalkozik. Ezt közölte az APN tudósítójával folytatott be­szélgetésében Ujasz Kaszengye- jev, a Kirgiz SZSZK Szakmunkás- képzési Állami Bizottságának el­nöke. —o— Ä köztársaság költségvetéséből a szakmunkásképző intézetek fenntartására és fejlesztésére for­dított anyagi eszközök állandóan növekednek: csupán a legutóbbi 10 év alatt kétszeresére emelked­tek; a szakmunkásképző intéze­tekből kikerülő, szakképzett fia­talok száma pedig ebhen az idő­szakban több mint másfélszeresé­re nőtt. Mint más szovjet köztársasá­gokban is, a szakmunkásképzés fejlesztése Kirgíziában a tudomá­nyos-technikai haladás egyre na­gyobb követelményeivel magya­rázható, valamint azzal, hogy a népgazdaságnak nagy szüksége van jól képzett munkásokra. Kirgíziában a szakmunkáskép­zés rendszerének megvannak a maga sajátosságai. Ezek főként a régi nemzeti kézműipari szakmák újjászületésével és gondos ápolá­sával függnek össze. így például az ország minden tájáról jönnek a fiatalok a fővárosba, Frunzéba, hogy a kő- vagy fafaragó, vésnök, a szőnyegszövő szakmát kitanul­ják. Ezeknek az intézeteknek a végzett növendékei aztán a Kijal- ban, a népművészeti és háziipari egyesülésben dolgoznak (a termé­kek egy részét a világ 22 orszá­gába exportálják). A juhtenyésztés gyors fejlődése következtében egy olyan, Kirgí­ziában hagyományosan elterjedt foglalkozást Is sokan választják szakmának, mint a Juhászat. Ma­napság évente mintegy másfél ez­ren tanulják ki ezt a szakmát, s ezzel párhuzamosan gépkezelőnek is kitanítják a fiatalokat. A kir­giz szakmunkásképzés további sa­játossága az, hogy mind több kol­hozban és szovhozban van kihe­lyezett tagozat. A jelenlegi általános és szakis­kolai reform célja, hogy tökélete­sítse a szakmunkásképzés rend­szerét, erősítse anyagi-technikai bázisát, az oktatási folyamat ja­vulását. A reform egyes tételei már megvalósultak: Kirgíziában például valamennyi szakmunkás- képző intézet szakközépiskolává alakult át, amely szakmát és tel­jes középfokú végzettséget nyújt a fiataloknak. ALEKSZEJ KOLOSZOV (APN); A svéd fővárosban a nyári szünet után megkez­dődött az európai bizalom és biztonságerősítő intézke­désekről és a leszerelésről tárgyaló konferencia 7. for. dulója. A tanácskozáson 33 európai ország, az USA és Kanada képviselői vesznek részt. Oleg Grinyevszkij, a szov­jet küldöttség vezetője a plenáris ülésen kijelentette: Tekintet nélkül az USA-nak és egyes NATO-szövetsége- seinek a stockholmi megbe. szélések fékezését célzó kí­sérleteire, az európai orszá­gok többsége egyre inkább egyetért abban, hogy akti­vizálni kell a konferencia munkáját, és pozitív ered­ményeket kell elérni. A Szovjetunió éppúgy, mint számos más résztvevő or­szág, olyan megállapodások haladéktalan kidolgozását szorgalmazza, amelyek be­tetőznék a stockholmi érte. kéziét első szakaszát. Európa lényeges szerepet játszhat és kell hogy játsz- szon az enyhülési politiká. hoz való visszatérésben, va­lamint a biztonság kulcs- problémáinak megoldásában, hangsúlyozta a szovjet kül­döttség vezetője. Éppen er. re irányulnak azok a javas­latok, amelyeket a szocia­lista országok terjesztettek elő a stockholmi konteren, cián, s amelyek a politikai kezdeményezéseket egybe­kapcsolják a katonai téren teendő biztonsági intézke- • désekkel. —o— Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Kreml ben fogadta a szovjetunió­beli hivatalos látogatáson tartózkodó Johannes Raut, a nyugatnémet Szociáldemok­rata Párt alelnökét, az észak-rajna-vesztfáliai kor­mány elnökét. A konstruktiv jellegű és a kölcsönös megértés szel­lemében lezajlott eszmecse­re során a felek egyebek között rámutattak, a jelen­legi nemzetközi helyzet mé­lyen aggasztja a világ né­peit. mivel a lázas fegyver, kezés, s a Nyugat és a Ke­let között fokozódó kon­frontáció növeli a háború kitörésének veszélyét. Meg­állapították, az SZKP és az SPD vezetői egyaránt tuda­tosítják a békére, az eny_ hülésre és a konstruktív együttműködésre irányuló aktív és határozott erőfe­szítések szükségességét. Az SZKP KB főtitkára tá. jékoztatta a vendéget a Szovjetunió előtt álló gaz­dasági és szociális-politikai feladatokról, majd hangsú­lyozta, ezek megvalósításá­hoz békére van szükség. Éppen ezért törekszik a Szovjetunió oly kitartóan a nukleáris fegyverarzenálok növekedésének megszünte­tésére, a katonai versengés megfékezésére, az államok közötti bizalom és békés e- gyüttműködés megszilárdf. tására. „A lázas fegyverke­zés minden területének kor­látozására irányuló javasla. taink a tárgyalóasztalon fekszenek“ — emlékeztetett rá Gorbacsov. S többek kö­zött kiemelte azt a szovjet kötelezettségvállalást, hogy a Szovjetunió egyoldalúan felfüggeszti atomrobbantá­sait. A Szovjetunió határo­zottan síkraszáll a világűr militarizálásának megaka­dályozásáért. johannes Rau kijelentette, az SPD a nemzetközi biz­tonság kérdéseiben a kelet- -nyugati együttműködést szorgalmazza, és elutasítja a konfrontáció politikáját, az egyik fél másikkal szem­beni katonai erőfölényére irányuló törekvéseket. A párt vezetése üdvözölte az atomrobbantásokra elren­delt szovjet moratóriumot és aktívan támogatja az űr­fegyverkezés korlátozását célzó javaslatokat. 1 V £k

Next

/
Oldalképek
Tartalom