Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-13 / 33. szám
tői „Vámos“. Ipolyságon 5 a hattagú SZISZ- csoport vezetője. Csak csoportról és nem alapszervezetről van sző, hiszen az ifjúsági szervezet tagjai is, akárcsak az egész vámhivatal Stúrovo városhoz tartozik. — Érettségi után azonnal jelentkeztem erre a munkára. Felvettek, s azóta nagy- nagy lelkesedéssel és örömmel dolgozok. Roppantul érdekel ez a nagyon változatos munka. Szeretem csinálni, már el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Valériával kimegyünk a kocsisorhoz. Miután az „útlevelesek“ kezelték az útleveleket, elkezdi a vámvizsgálatot. Mindenkitől kétszer is megkérdezi, feltűntetett-e min— 16 napot kívánok! Csehszlovák vára- és útlevélvizsgálat. Mindent teltüntettek a vámnyilatkozatban?... Ezek a mondatok most, nyáron a szokásosnál is többször elhangzanak hazánk határátkelőhelyein, hiszen júliusban, augusztusban felkerekedik ország, világ. Hazánkból is többezer turista utazik külföldre, s Csehszlovákiát is többezren keresik föl. Az útlevél- és vámvizsgálatot végzőknek ezekben a nyári hónapokban megsokszorozódik a munkájuk. A határátkelőhelyeken jószerével éjjel-nappal nagy a forgalom. A vámtisztek megszakítás nélkül dolgoznak, s munkájuk cseppet sem irigylésreméltö. Igaz, a turista helyzete sem, főleg akkor, ha a határon — a tűző napon — várakoznia kell. J ó UTAT! — Nagyon szeretem a munkámat. Szeretek emberekkel dolgozni, arra törekszem, hogy elégedettek legyenek velem azok az utasok, akik tiszteletben tartják a rendelkezéseket: nem követnek el valutakihágást, nem akarnak kicsempészni tiltott árut. A többségre ez érvényes is, ám néhanapján adódnak furcsaságok. Megtörtént például, hogy az egyik kollégám, Kuzma János rutinszerű vizsgálat során benyúlt az autó első ülése alá, és mit nem talált ott, mint egy élő kígyót! Nem hagyta abba a vizsgálatot. A hátsó ülésen egy pléd alatt egy kisfiú feküdt. Kollégám felemelte a takarót, amely alatt a kisfiún kívül még egy- másik kígyó is volt. Magyar állampolgárok, artisták, Léván vették a kígyókat. Természetesen eljárás indult ellenük. De mondhatok másik különös esetet is. Sok környékbeli lakos Magyarországra jár dolgozni. Őket általában ismerjük, s eddigi tapasztalataink alapján megbízunk bennük, náluk nem volt szükség, csak rutinszerű vizsgálatokra, de nemrégiben a kocsi hátsó ülésen levő két utasnak feltűnően magasan volt a térde. Kiszállítottam őket, s kiderült, hogy sátor van a lábuk alatt, a- melyet a vámnyilatkozatba nem írtak be. Mondták, azért nem, mert elfelejtették. Jó, beírtam nekik utólag, majd folytattam az ellenőrzést. Benyúltam az első ülések alá, s onnan egymás után húztam elő a tornacipőket, tűsarkú cipőket s egyéb lábbeliket. Közel ötven párat. Drága csempészés volt eZ a számukra, hiszen az útlevelükbe került, s ennélfogva le kellett mondaniuk a munahelyükről is. Csütörtök délelőtt van, hosszas csevegésekre most a vámhivatalnokok nemigen ér. nek rá. Bár autósor nem kígyózik a sorompók előtt, utasok, autók állandóan érkeznek, munka akad bőven. S így lesz ez még az elkövetkező hetekben is. ZOLCZER JÁNOS — Nálunk csúcsidőben is maximum 20— 30 percet kell csak várakoznia az utasnak. Csúcsforgalom a reggeli és a kora esti órákban van. Napközben, este, éjszaka per. ceken belül továbbindulhat az utas — mondja az ipolysági (Sahy) — parassapusz. tai határátkelőhely vámhivatal vezetője, Frantiiek Cervenka, aki tizennyolc éve viseli a vámhívatalnokok jól Ismert egyenruháját. Az év elején Stúrovóból került Ipoly. Ságra. A tizenhét, szolgálatot teljesítő vámhiva. talmiknak akad bőven munkája ezen a ha. tárátkelőhelyen az év minden napján. Igaz, Ilyenkor nyáron valamivel több, mint más. kor, ám télen vagy államünnepek alkalmával is hasonlóan sok az utas. Példaképp egy pénteki nap forgalma: 34 autóbusz, 1331 személyautó, 22 kamion, illetve 5519 ember. Azon a napon ennyien érkeztek a hazánkba, és szinte ugyanennyi utas hagyta , el azon a napon CsehszlováA vámhivatal vezetője, Fran. tisek Cervenka dent a vámnyilatkozatban, majd csak ezután fog hozzá a tényleges ellenőrzéshez: csomagtató, esetleg táskák, csomagok alaposabb szemügyre vételéhez. Később azt mondja: — Azt az ember már megérzi, hogy kinél érdemes keresni valamit. Az utas beszéde, magatartása alapján szinte biztosra mehet az ember, hogy van nála valami olyan is, amit szeretne eltitkolni előlünk. Igaz, tudom azt is, hogy az egyenruha láttán, vagy általában a határon még az is másképpen, zavartabban viselkedik, akinek valóban nincs félnivalója. Jómagam is így vagyok ezzel, ha utazom. Épp ezért ezt és minden egyebet figyelembe véve, gyorsan és határozottan kell döntenem: kinél kell megejteni egy alaposabb ellenőrzést, s kinél elég a rutinvizsgálat. Ilyen megérzések alapján már több alkalommal találtam zok. niban eldugott pénzt, vagy légpuskát elrejt, ve az autó műszerfala mögé, vagy dinárt szemüvegtokban... De hangsúlyozom, az udvariasságot, a jó modort mindig és minden esetben szem előtt tartom. Tudatosítom, hogy az utas lehet fáradt, rosszkedvű, akármilyen, ám nekem mindig mosolygósnak, kedvesnek, előzékenynek kell lennem. Tóth Tibor is a fiatal vámosok közé tar. tozik. Három éve, a tényleges katonai szolgálat letöltése után került előbb Rimaszombatba (Rim. Sobota), majd két évvel ezelőtt Ipolyságra. yicencz Valéria gi szabály, amelyet sokan évtizedek óta nem hajladnók megtanulni, tudomásul ven. ni: tilos csehszlovák koronát kölcsönözni idegen állampolgárnak. Ugyanis sokan azt csinálják, magyar állampolgárnak pénzt ad. nak s ő ezt az összeget majd Magyarországon forintban visszaadja. Mondom ezt azért is, mert megtörtént például, hogy egy magyar állampolgár Léván (Levicej kicseréltette Skoda kocsijának motorját és a karosszériáját. Megkérdeztük, honnan volt rá pénze. Erre azt válaszolta, egyik ismerőse kölcsönzött neki, amit 6 majd Pesten viszonoz. A kocsi, amíg a dolgok el nem ren. deződnek, vámelőírásaink szerint itt áll a határon. És hasonló esetek tucatját lehet, ne még felsorolni. — Sok az olyan turista, akiknél a vám- és devizavizsgálat során kihágást fedeznek fel? — Nem mondhatnám, hogy áok, de akad ilyen is. Raktárunk tele különféle elkobzott árucikkekkel. A legtöbben pénzt esem. pésznek, gondolva, ezt a legkönnyeb eldug, ni. De az utasokban akkor sem a valutaüzért, csempészt kell látni, hanem az utast, a turistát. Az általánosításnak helye nincs. Hiszen hosszú évek tapasztalata mondatja velem, hogy a közönség túlnyomó többsége tiszteletben tartja az érvényben lévő előírásokat. S arra vagyunk mi itt, hogy aki ezt mégsem teszi, leleplezzük, akárhogy is alakulnak a dolgok, a vámdolgozónak első. rendű kötelességei közé tartozik a mindig udvarias viselkedés, az előzékenység: az utas tisztelete. Mert nem mindegy, nem lehet mindegy, hogy az első vagy utolsó élmény — amelyben a hozzánk érkező vagy tőlünk távozó utas részesül — milyen. Sokan ennek alapján ítélnek. S valóban nem szeretnénk, ha kellemetlen szájízzel érkeznének vagy távoznának tőlünk az idegenek a külföldiek vagy akár honfitársaink is. Ennek a megvalósításában elsőrendű sze. rep hárul azokra a vámhivatalnokokra, akik közvetlen kapcsolatban vannak az uta. sokkal, akik az okmányaikat kezelik. Közéjük tartozik Vincencz Valéria is, aki 1979. kiát. Teliét közel tizenegyezer utasról van szó. Napontal S hasonló a helyzet a nyári hónapokban, de télen is, amikor a magyar, országi turisták síelni jönnek hozzánk. A vámhivatal csehszlovák területen van, egy fedél alatt dolgoznak a magyar kollégákkal. — Milyenek az idei tapasztalataik? Ál. tálában ml miatt van torlódás, fennakadás? — kérdezem a vámhivatal vezetőjétől? Sajnos, a turisták egy része meglehetősén tájékozatlan, nem ismeri az előírásokat, pedig minden lényeges rendelkezést, előírást megtalál a kezében lévő devizalapon. Például világosan fel van tűntetve rajta, az is, hogy a csehszlovák állampolgárnak maximum ötszáz koronát szabad ki. vinnie bankjegyekben, de gyakran megtörténik, hogy az utasnál több ötszázast, többezer koronát találunk. Nem csempészi ki ő ezt a pénz, hiszen az összeget feltűnteti a devizalapon. Ám a rendelet azt mondja: csak ötszáz koronát vihet ki. Mi legyen a többi pénzzel? — vetődik fel minden alkalommal a kérdés. Sokan a fölös pénzt szeretnék nálunk letétbe helyezni, viszont mi a megőrzést nem vállalhatjuk. Hétköznapon a postán hazaküldhetík a pénzüket, a- mikor viszont zárva a posta, igyekszünk más megoldást találni. De mindezzel kellemetlenséget okoznak saját maguknak is, és fenntartják a sort, nehezítik a munkánkat. — Június elsejétől megváltozott a kivi- telre és behozatalra vonatkozó néhány elő. Írás... — Igen. Az eddigi háromszáz korona helyett Június elsejétől ezer korona értékben vihetnek ki a csehszlovák turisták árucikkeket és ötezer korona értékben hozhatnak be Csehszlovákiába. Ez lényeges változás, viszont továbbra Is érvényben van az a réTels a csomagtartó. Vajon mit rejt? A szerző felvételei Két vámellenőrzés között Szerda, délután két óra. Egy-egy személygépkocsi befut a vámra. Az útlevelek ellenőrzése és a vámvizsgálat zökkenőmentesen, minden nagyobb izgalmak nélkül folyik. Nyugodtan leülhetünk Odvárka Árpáddal, a komáromi (Komárno) határ- átkelőhely fiatal vámtisztjével egy * kis beszélgetésre. — Látnád szombaton vagy vasárnap, ml van itt — mondja —, de néha már pénteken is olyan a forgalom, hogy az ember azt sem tudja, hová kapjon. Márpedig a kapkodásnak itt semmi helye. — Árpád, te katonatisztnek készültél, hogyan kerültél ide a vámra? — Katonai gimnáziumban érettségiztem, utána katonai főiskolára szerettem volna menni, de sajnos erről le kellett mondanom. A tényleges katonai szolgálat után jelentkeztem a vámhivatalnál, és felvettek. — A katonai gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítvány és a jelentkezés elég volt arra, hogy ezt a munkát végezhesd? — Természetesen át kellett esnem nekem is a vámkiképzésen. Fél évig Csehországban tanultam, s most itt vagyok. — Milyen volt ez a tanfolyam? Mit tanultatok? — Vámjog, vámtörvény, vámáru- és vámokmányismeret, ezek tartoztak a főtantárgyak közé, de nyelveket is tanultunk. — Nehéz volt? — Ma már azt mondom, hogy nem, de a vizsgákon bizony alaposan megizzasztották. — És amikor ide kerültél? — A kezdés nem volt könnyű, de szerencsére jó közösségbe kerültem. A főnökeim azt mondták: „Te csak figyelj, figyeld az embereket, mert ehhez a munkához főleg emberismeret kelll“ — Hetedik éve vagy itt a vámon, bizonyára szereted a munkádat. Mi az, amit szépnek, vonzónak találtál benne, és mi az, amit legszívesebben nem csinálnál? — Én szépnek találom benne azt, hogy rengeteg emberrel találkozom. Nagyon érdekes megfigyeléseket lehet itt végezni. Ha író akartam volna lenni, akkor is érdemes lett volna itt kezdeni a pályámat. Jó érzés, és elégedettséggel tölt el az is, ha tudom, hogy a munkám fontos. Hogy mi az, amit legszívesebben nem csinálnék? Ilyen is akad néhány. Ezek általában a vámkihágési kísérletekkel kapcsolatosak. Például most nemrégen találtam egy csehszlovák állampolgárnál tizenhatezer koronát. Nagyon „ügyes“ volt az illető. Orvos- ságosdobozban rejtette el az összeget, csak azzal nem számolt, hogy ml rengeteg ilyen trükköt ismerünk. A végén úgy nézett rám ez az illető, mintha én lennék az oka annak, hogy hatósági eljárást indítanak ellene. Az ilyen és hasonló esetekről természetesen szívesen lemondanék. Ehhez azonban az kellene, hogy mindenki tiszteletben tartsa a törvényeinket. — Nehéz ez a munka? — Nyáron igen. Télen több az időnk, nincs nagy sietség, de nyáron nemcsak a nap melegétől Izzadunk. Tudjuk, hogy senki sem szeret a határon álldogálni. A szabadságra, kirándulásra szánt idő minden perce drága az embereknek. Nem akarjuk feleslegesen feltartani az utasokat, de a munkánkat el kell végezni, méghozzá alaposan. Jó lenne, ha ezt és a várakozási idő lerövidítését elősegítenék azzal, hogy az előírásokat pontosan betartják. A nyilatkozaton, illetve a devizalapon rajta vannak a legfontosabb tudnivalók, de mi is szívesen tájékoztatjuk az utasokat. A közelmúltban nyertük el a megtisztelő „Szocialista vámhivatal“ címet. Tízéves munkánk eredménye ez ‘az elismerés, de mi a jövőben Is bizonyítani akarjuk, hogy nem érdemtelenül kaptuk meg. Aranyérmes szocialista- munkabrigád dolgozik nálunk. Kötelezettségvállalásaink többségét éppen az utasok érdekében tettük. Reméljük, hogy ezzel is elősegítjük a gyors ügyintézést, és ügyfeleink elégedettek lesznek velünk. — Te vagy a határátkelőhely SZISZ-szervezétének elnöke. Felelősségteljes munkátok mellett marad időtök a szervezeti életre is? — Találunk. Aránylag sok rendezvényünk van a nyárt hőnapokban is. Ilyenkor is a sportolási és a kikapcsolódási lehetőségek megteremtésére törekedünk, hogy könnyebben megbirkózhassunk a munkahelyi feladatainkkal. KAMOCSAI IMRE
