Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-13 / 33. szám
új ifjúsági] Koppenhágában szeretnek nevetni Egy kedves barátom pár nappal skandináviai körutam előtt elmereng, ve megjegyezte: „Tudod, csak azt i- rigylem tőled, hogy végigbarangolhatsz Koppenhága utcáin. A dán főváros valóban csodálatos látvány.“ Aztán sokat mesélt a látnivalókról, a nevezetességekről, a lakosság szokásairól. Mindezt olyan színesen e- csetelte, hogy szinte biztos voltam benne: a barátom túloz. Megvallom, később sokszor eszembe jutottak a szavai és bizony nem tűntek valótlanoknak. Reggel fél nyolc körül érkeztem meg Koppenhágába és régi szokásomhoz híven a főpályaudvart választottam főhadiszállásomnak. Itt ért az első meglepetés is, ugyanis a Hoved- banegart (főpályaudvar) nem végállomás. A délnyugat és nyugat felől érkező vasútvonalak — természetesen a „föld alá bújva“ — összefutnak a város közepén, hogy azután észak-északkelet féle továbbrobogjanak, bár nem hosszú szakaszon, de ismét a föld alatt. Reggel az ember általában megéhezik. A zsebpénzemet számolgatva betértem a Det Store Bistroba, ami nem más, mint a pályaudvar önkiszolgáló vendéglője, ahol svédasztal fogadja a vendéget, pár koronáért mindenki annyit és azt ehet, amennyit akar. Koppenhágát sokan Észak Párizsának nevezik. Tavaly a labdarúgó Eu- rópa-bajnokság idején egy hetet töltöttem a francia fővárosban, tehát a képek még aránylag tisztán rajzolódtak ki előttem. Némi hasonlatosságra valóban rábukkantam. Erre vallanak például a díszes paloták, a sok szép múzeum, a zajló éjszakai élet vagy a „latin negyed“ hangulata. Koppenhága a zöld és a kék szín városa. Zöldövezeteit tekintve, különösképpen, ha a közvetlen környék hatalmas erdőségeit is ideszámítjuk, a világ nagyvárosai között az élvonalban van. Igen sok a nagy és szépen gondozott park a város belterületén. Koppenhága egyik sajátossága a sok tó és csatorna. S miért a zöld és a kék szín városa? Nos, ez természetes, hiszen keletről, délről tenger határolja. A város páratlan bájához, hangulatához nagyban hozzájárul, hogy Dániában ad magának „találkát“ Észak- és Közép-Európa. Koppenhága sok szempontból egyedülálló jelenség. Például lélekszámút a források -500 000-től 1700 000-ig jelölik meg. A szűkebb értelemben vett Koppenhágának valóban félmillió lakosa van, mert a környező kisvárosokat, községeket közigazgatásilag nem csatolták a fővároshoz. A dánok azonban, ha Koppenhágáról beszélnek, mégis azt mondják: 1,7 milliós Város vagyunkl... Koppenhágába egy másik metropotúrájukróí, gazdasági életükről, politikájukról. Kedvelt témájuk a mező- gazdaság, a farmok, a szövetkezetek, sikereik, gondjaik. Mindenről lehet velük beszélni — a fizetésükön kívül, ezt a témát ugyanis tapintatlannak tartják. Ugyanakkor ők is nagyon szívesen hallgatják, ha valaki érdekesen beszél hazájáról — főként, ha viszonylag keveset tudnak róla. Koppenhágában — a nyugati nagyvárosok viszonylatában jó a közbiztonság, s ezt büszkén hangsúlyozzák. Humoruk egy kicsit hasonlít a francia humorhoz, még a kellemetlen dolgokat is derűsen fogadják. Magasak az adók ...? Régen a reneszánsz paloták urait, most az üvegpaloták hivatalnokait kell eltartani... A dánok kedvelik a tréfás szuper- latívuszokat. Náluk nyomják például a világ legnagyobb példányszámú újságát... Egy hentesmester ezt írta ki üzletének kirakatába: „Itt kapni a világ legjobb szalonnáját!“ Voltak a- kik túlzásnak tartották állítását. „Miért? Nem a dán szalonna a legjobb a világon? S mondja valaki, hogy az enyém nem dán szalonna?“ Állítólag tréfát űztek még a megszállókkal is. Egy gyerek német páncélautónak támasztotta kerékpárját. A katona ráförmedt: „Nem viszed el rögtön?“ Mire a gyerek: „Hát, ha annyira félted azt a vacakot, vidd odébb tel“ A dánok ma azt mondják, hogy az elmúlt évtizedekben fejlett iparral rendelkező mezőgazdasági országból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá váltak. Tény, hogy viszonylag sok nagy gyár ontja terlisból, Stockholmból, érkeztem. Ám alig tesz pár lépést az ember, máris felfigyel rá, hogy itt a művészeteket nagyobb becsben tartják, mint a svéd fővárosban. A parkokban .és a köztereken elhelyezett szobrok sokaságát főleg két tényezőnek köszönhetik. A királyi család hagyományos művészetpártoló, a jómódú családok úgyszintén. Egyébként a képzőművészetek közül az építőművészetnek van a legnagyobb hagyománya. A modern dán építőművészet világhírű, a múlt századokban emelt paloták mellett a modern építészet számos kiemelkedő alkotása kelti fel a látogató figyelmét. A város sajátosságai közé sorolja a vendég — főként ha csupán néhány napot tölt ott — a sok és ízlésesen berendezett kisvendéglőt. Bár a turista pénztárcájához viszonyítva kissé drágák, egyik-másikba érdemes volt bepillantani. S hadd tegyem itt mindjárt hozzá: Koppenhágában senki nem veszi rossz néven a turistától, ha egy-egy üzletben, vendéglőben vagy szállodában éppen csak nézelődik. A dánok egyik jelmondata ugyanis így hangzik: „... mindent szabad, ami az embernek örömet okoz ...“ Szívesen és gyakran mondjuk el sok ország és város lakosairól, hogy kedvesek, barátságosak. Ezt megismételni közhely lenne. Kezdem tehát talán azzal, hogy Koppenhágában mindenki, mindent, mindenkor, mindenütt megköszön. A „tak“ sző — azaz a köszönöm — minden pillanatban elhangzik. Ezt persze eleinte nem nagyon vettem észre, hiszen nem értek dánul. Ám ha angolul vagy németül beszéltem velük, akkor is be-becsúszott egy-egy „tak“. Angolra vagy németre nem igen fordítható le, ugyanis a ,thank you“ vagy a „danke“ nem jelenti ugyanazt mint a „tak“. Ennek a szónak kissé más a jelentése. A dán nem csupán akkor mond köszönetét, ha kap valamit, hanem akkor is, amikor ő ad. Nemcsak amikor válaszolunk a kérdésére, hanem amikor ő felel. Az itt élő idegenek azt állítják, ha vendégül látnak egy dán családot, távozáskor természetesen megköszöni a vendéglátást. De másnap egészen biztosan újból telefonál, hogy megköszönje a tegnapi vendéglátást. S há éppen nem volt tegnapi, viszont eszébe jut egy ismerőse, felhívja, hogy megköszönje a „múltkorit“. Mert valami köszönnivaló biztosan akad a múltból. Hasonlóképpen mint Svédországban, itt is nagyon elterjedt a tegező- dés, és ezt az idősebbek nem veszik rossz néven. Ez természetesen Csak „belügy“, hiszen a külföldi esetében más a helyzet. Mindennek, nyilvánvalóan nyelvi-nyelvtani és egyéb oA forgalmas üzleti központban kai lehetnek. Az angolban ugyanis köztudottan nem létezik tegeződés; a németek körében pedig csak a legjobb barátok tegeződhetnek. Ezt Dániában, szomszéd ország lévén, ahová szinte milliószámra érkeznek a német látogatók — pontosan tudják. Az sem nagyon tapasztalható más városban, hogy a királynő a férjével — minden kíséret nélkül — karonfogva sétál a Strogeten, ahol éppen a bevásárlásait intézi. Szemtanúja voltam, amikor a királyi pár éppen a skandináviai országokban vendégeskedő japán hercegnőt fogadta. A pompás fogadtatásnak alig pár nézője akadt, azok is többnyire külföldi turisták voltak, s mindössze néhány rendőr cirkált a fogadás színhelyén. A politikai vezetők sem kedvelik a ceremóniát, sokan közülük gépkocsi helyett saját kerékpárjukon közlekednek. Azt sem lehet véletlennek tekinteni, hogy a német fasizmussal szembeni ellenállási mozgalom Dániában igen szervezett volt. A fasiszta megszállók több követelését ugyan “tel- jesíteteniük kellett, főképp gazdasági okok mi^tt. 1943-ban azonban megalakult az ellenállók dán brigádja, később mindenki, akinek fegyver került a kezében, a nácik ellen fordult. Természetes tehát, hogy amikor 1945- ben a szövetségesek megszabadították Európát a fasizmus rémétől, és sor került a háború utáni rendezésre, Dániát 3 győztes hatalmak közé sorolták. Koppenhágában mindenkinek a segítségére számíthat az ember, bátran kérdezősködtem, ha valamit meg a- kartam tudni. Nagyon szívesen beszélnek városukról, országukról, kulmékeit, például a Burmeister and Wain hajógyár. Koppenhága legnagyobb üzeme és arról híres, hogy az elsőnek épített Diesel-motorokat hajók számára. Kétségtelen, hogy a dán ipar nagy vetélytársa lett az ország híres mezőgazdaságának, noha a Danish Food (azaz a dán élelmiszer) olyan márka, amely előtt minden piac szívesen megnyílik. Mégis sokan a mezőgazdaságban keresik a mai dán gazdasági problémák gyökereit. Vajon jő-e a szövetkezeteknek immár csaknem kétszáz éves rendszere? Nem kell-e változtatni rajtuk? Nem túl kicsi-e — különösképpen a Közös Piac viszonylatában — a mai dán farmok jelentős része ahhoz, hogy eredményes belterjes, szakosított gazdálkodást folytasson? Bár az ország fővárosáról akartam pár észrevételt leírni, ezeket a kérdéseket meg kell említenem, hiszen az egész dán társadalmat érintik. A vidéken felszabadult munkaerő a városokba áramlik, ott kell számukra munkaalkalmat teremteni. És ez egyre komolyabb problémákba ütközik. • SZÉHER MÁTYÁS Több mint 50 ezer ember, japánok és külföldiek gyűltek össze Hirosimában a Békeparkban, hogy megemlékezzenek az első amerikai atombomba ledobásának 40. évfordulójáról. Helyi idő szerint 8 óra 15 perckor, vagyis pontosan akkor, amikor 40 évvel korábban az atomrobbanás egy pillanat alatt romhalmazzá változtatta a várost, percnyi csenddel tisztelegtek a tragédia áldozatainak emléke előtt. Megszólaltak a szirénák és a harangok, a békevágyat szimbolizáló 1500 galamb szállt fel az égre. A nagygyűlés résztvevői között volt a tragédia 13 ezer túlélője. Beszédet mondott Araki Takesi, Hirosima polgármestere és Na- kaszone Jaszuhiro miniszterelnök. A Békepark közelében álló emlékművön az áldozatok névsorát további nevekkel egészítették ki. Az utolsó szám 138 690. Becslések szerint a város 118 ezer lakosa közvetlenül a robbanás után vesztette életét, 22 000 még az 1945. év végéig, további ezrek az elkövetkező években. Áldozatoknak tekintjük azokat, akik máig is szenvednek a radióaktív sugárzás következményeitől, s az áldozatok száma 200 ezerre tehető. * Az amerikai haladó közvélemény is megemlékezett a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadás áldozatairól. A tragédia 4. évfordulóján háborúellenes tüntetések voltak Washingtonban, New Yorkban, Phil- ladelphiában, Chicagóban és más városokban. Maryland államban ezrek szakították .meg .munkájukat és egyperces csenddel adóztak az áldozatok emlékének. * Ronald Reagan amerikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok csatlakozna a nukleáris kísérletekre érvénybe lépett szovjet moratóriumhoz, azonban megszabta ennek feltételeit. Szerinte az USA-nak először be kellene fejeznie jelenleg folyamatban lévő atomfegyver kísérlet sorozatát, és csak ezután jöhetne számításba a moratórium. Reagan semmi közelebbi arra utalót nem mondott, hogy mikortól válna ez lehetségessé. A Fehér Ház kezdetben teljesen elutasítóan reagált a helsinki jubileumi értekezlet előestéjén ismertetett szovjet kezdeményezésre és csökkenteni igyekezett a moratóriumdöntés jelentőségét. A közvélemény reagálása azt igazolta, hogy rendkívül fontos lépésről van szó. Éppen ez a körülmény hatott oda, hogy Washington bizonyos mértékben módosított álláspontján. * Delhiben egy tudományos fórum foglalkozott a tavaly decemberben Bhopalban bekövetkezett ipari szerencsétlenség okainak feltárásával. A fórum tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy a 2500 ember halálát okozó gázszivargás az amerikai üzemből a biztonsági intézkedések elhanyagolásának, a berendezések elégtelen karbantartásának és az üzem vezetősége cinikus hozzáállásának következménye volt. Az üzem vezetői kizárólag a takarékosságra összpontosítottak, nem pedig a biztonsági intézkedésekre. A Városháza Koppenhága egyik legjellegzetesebb épülete A szerző felvételei
