Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-22 / 4. szám
'A Bakos János (balra) vezette ifjúsági munkakollektíva a Sadlovsk-y bányaszakaszról BÁNYÁSZFIATALOK Rozsnyót (Roíiíava) Joggal nevezik bányászvárosnak, hiszen a korabeli feljegyzésekben arról olvashatunk, hogy a XIII. században kezdtek itt bányászni. Bányásznemzedékek nőttek itt fel, és a környéken is apáról fiúra szállt e mesterség. Immár 700 éve folyik ez a férfias helytállást igénylő munka a Gö- mörszepesi-érchegységben. Valahányszor azt hallom, „Jó szerencsét!", mindig a fáradságot nem ismerő, védősisakos férfiakra gondolok, akikre ez a kifejezés tllik legjobban: „a munka hősei". A MOLT ÉS A JELEN Az első bányász, aki harminc évet tudhat maga mögött a föld mélyében, és akinek kemény, határozót^ kézszorítását először éreztem a rozsnyói bányatelepen, Knopp Károly volt. Tőle tudtam meg, hogy annak idején, amikor még ők kezdtek, teljesen másképpen festett a bányászélet, mint napjainkban. i— Amikor 1952-ben kezembe vettem a csákányt és felcsaptam bányásznak, jóformán semmink sem volt, se munkaruhánk, se védőfelszerelésünk, se gépek, se szociális berendezések.^ Ennek ellenére égett a munka a kezünkben. Fejtettük a vasércet először a felszínről, majd egyre lejjebb hatoltunk a föld mélyébe. Megkedveltük, megszerettük és szívből végeztük munkánkat. Emlékszem, a hatvanas évek elején kaptunk munkaruhákat, védőberendezéseket és a Béke bányaszakaszon felépültek az öltözők és a zuhanyozók. A helyzet aztán évről évre javult. Az 500 méteres függőleges akna kivájása után aztán az épületet átépítették, bővítették, korszerűsítették. Ma már üzemi mosoda gondoskodik a tiszta munkaruhákról, senki sem száll le a mélybe kapca, gumicsizma, alsónadrág, munkanadrág, övszíj, bányai mentőkészülék és bányászlámpa nélkül. A szerszámok Is megváltoztak. Az egykori csákányt, lapátot és kapát felváltotta a légkalapács és korszerű fúrógép. A személyi biztonság sokkal nagyobb lett. A munkahelyeken nemzedékváltásra került sor, a stafétabotot lelkes fiatalok vették át. Napjainkban mintegy négyszáz fiatal dolgozik velünk. VASÉRC Jö MINŐSÉGBEN Közben Gonos János személyében ú- jabb veterán bányász érkezik, és kérésemre bemutatja a rozsnyói vasércbányászatot. "\ Bányaüzemünkig* üárom lelőhelyén 5 bányaszakasza van. Érdekességnek számít, hogy hazánkban csupán itt, a Gö- mörszepesi-érchegységben bányásznak vasércet. A szideriten kívül kis meny- nyiségben higanyérc is előfordul, és bányászunk ún. komplex vasércet is, ami nem más, mint vas és réz keveréke. A felszínre hozott vasérc jó minőségű, de nem éri el a szovjet vasérc vastartalmát, viszont annál több mangánt tartalmaz, ami fontos az acél nemesítésénél. Üzemünk is állandóan korszerűsödik, de változnak az itt dolgozó emberek is. Nemrég kénytelenek voltunk a rudnai és Roáftavské Bystré-i bányákat bezárni, mivel kimerültek. Mi geológusok tudjuk a legjobban, hogy az egyes lelőhelyek kiaknázásának teljesnek, de minden esetben gazdaságosnak kell lennie. Végeredményben ezt a bányásztörvény is előírja. IFJÚSÁGI MUNKAKOLLEKTIvAK' A fiatalok munkájának bemutatására Vajda Viktor mérnök, a SZISZ üzemi bizottságának alelnöke vállalkozott. — Négy SZISZ-alapszervezetünk van, amelyekben 140 fiatal dolgozik. Sajnos különböző szakaszokon dolgoznak a fiatalok, ami munkánkat nagyban nehezíti. Büszkék vagyunk a négy ifjúsági munkakollektívánkra, amelyekből négy van. Ezek között is az élre kívánkozik a Holecska Tibor vezette tíztagú munkacsoport, amely tavaly ágazati kitüntetést kapott a horizontális folyosók fejtésében elért rekordjukért. Ezt első generációs gépekkel érték el, de az önköltségek megtakarításában is kiemelkedő eredményeket mutathatnak fel. Az Ifjúsági Fényszóró munkája nálunk sokkal fontosabb, mint másutt, hiszen sokszor emberéletek múlnak azon, hogyan ügyelnek a dolgozók a munkabiztonsági előírásokra és viselnek-e védőeszközöket. Nálunk két őrjárat működik, egyik a bányában, a másik a felszínen. Mióta léteznek, csökkent a munkabalesetek száma. Mindkét őrjárat vezetője tagja az Ifjúsági Fényszóró vállalati törzskarának. Továbbá szép eredményeket é- rünk el az újítőmozgalomban és a termelés hatékonyabbá tételében. Az ifjúsági munkacsoportok élen járnak a környezetszépítésben, a mezőgazdaságnak nyújtandó segítségben és egyéb társadalmi munkában, de az újító és a ZENIT-mozgalomban is. Bányászgenerációk nőttek itt fel és a környéken apáról fiúra szállt a mesterség. A rozsnyói bányászfiataloknak, a lelkes munkakollektíváknak, a feke- tezubbonyos, gumicsizmás, védősisakos SZISZ-eseknek távozóban én is azt kívánom: „Jő szerencsét!“. POLGÁRI LÄSZLÖ A szerző felvételei Vajda Viktor mérnök a SZISZ (üzemi csúcsbizottságának) alelnöke Bakos Annának munkahelyén, a komáromi (Komárno) kórház belgyógyászati osztályán szinte alig akad szabad perce, ezért megkért, ha tehetem, inkább odahaza keressem fel. Beszélgetésünkkor előbb a tanulmányairól esett szó... — Hol jártál alapiskolába, s mi érdekelt ott legjobban? — A JaroS kapitány utcai magyar tannyelvű alapiskolában kezdtem. Itt a biológia érdekelt a legjobban, úgyhogy részt vettem a biológiai olimpiákon is. A járási fordulóig jutottam. — Mindjárt az elején gimnáziumba készültél? — Igen, rögtön gimnáziumra gondoltam, mivel gyermekorvos szeretnék lenni. — Mesélj a gimnáziumi diákévekről! — Várakozással léptem a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium ódon falai közé. 0j barátaim lettek. A negyedik évfolyam végére aztán remek osztálkollektívává ko- vácsolódtunk. Tanárainkkal is jól megértettük egymást. Gimiben szerettem a matematikát, jártam fizikakörbe, s továbbra is érdekelt a biológia. A felvételire biológiából, fizikából, kémiából készültem. Sajnos, nem sikerült bejutnom az orvosi karra. — Nagyon bántott? — Mivel ez az első próbálkozásom volt, nem vettem olyan tragikusan. Megfogadtam, addig próbálkozom, míg egyszer sikerül bejutnom. Dolgozni kezdtem, új közösségbe, a kórház belgyógyászati osztályára kerültem. Szorongva léptem a nővérszobába az első napon, de ez a szorongás olyan gyorsan elmúlt, ahogyan beletanultam a munkába. Munkatársnőm, Éva Herdová sokat segített abban, hogy megszeressem ezt a heANNA lyet. tőgy érzem, sikerült beilleszkednem. — Hogyan telik egy munkanapod? — A betegek körül sok a tennivaló. Fél hétkor kezdünk, rendet csinálunk a tizennégy kórteremben, amelyek mindegyikében két-három ágy van. Ezután felszolgáljuk a reggelit. Utána elvisszük a laboratóriumba a vér- és vlzeletmintákat. majd délután két órakor elmegyünk az eredményekért. Délben az ebédet osztjuk ki. Elmossuk a fecskendőket, fertőtlenítünk, sterilizálunk. Segítünk a betegeknek felülni, ha kell megetetjük őket. Reggel fél héttől háromig szolgálunk, a délutáni műszak pedig egytől fél tízig tart. ( ; — Mennyiben tegfti jelenlegi munkahelyed terveid megvalósulását? — Kórházi környezetben vagyok, ismer- kedek az itteni tennivalókkal. A legfontosabb tudnivaló: a beteg nagy odaadást igényel. — Szabadidődben mivel foglalkozol? — Zenét hallgatok.'Még a zeneiskolában, ápol zongorázni tanultam, megszerettem a komoly zenét. Kedvencem Csajkovszkij, a könnyűzenében pedig az LGT és a sok külföldi előadó. Néha a rádiót vagy a televíziót is bekapcsolom. — Bizonyára sok barátod van... — Ahol régebben laktunk, alig volt barátom, de itt az új negyedben van egy kialakult baráti köröm.'Színházba, moziba, kirándulni is együtt járunk. — A munka és a szórakozás mellett bizonyára készülsz a felvételire is... — Sokat tanulok, de főleg a négy felvételi tantárgyat. Azok szerint a kérdések szerint tanulok, melyeket annak idején a főiskoláról előzetesen elküldték. Igyekszem mindegyikre jól felkészülni. A gimi is segít, ahová bejárok könyvekért. < — Most a beszélgetés végén megkérdezem: ha három kívánságod teljesülne, mit kívánnál? — Első kívánságom, hogy sikerüljön a felvételim, áz‘egyetem elvégzése és az elhelyezkedés. Másodikként azt kívánnám, hogy mindehhez legyen elég erőm, hogy e- gészséges legyek. A harmadik kívánságom, és talán ez a legfontosabb, hogy béke legyen. Bárány János új ifjúság 3 ZDENO VYLETEt A hozzáálláson múlik A SZISZ politikai oktatása kulcsfontosságú helyet foglal el az ifjúság nevelésében, a munkához, a társadalomhoz való viszonyulásának formálásában és az állampolgári kötelességek teljesftésében. Zdeno Vyle- tellel, a SZISZ Rimaszombati (Rimav- ská Sobota) járási Bizottságának titkárával az 1S84/85-ÖS évfolyam félidei mérlegéről beszélgettem. — Tavaly májusban kezdtük a felkészülést, amikor is az alapszervezetek elnökeit és a politikai oktatás felelőséit megismertettük a szervezési tudnivalókkal. Különösen ügyeltünk az oktatás egyes formáiba való besorolásra, és azokra az alapszervezetekre helyeztük a hangsúlyt, amelyek, a múltban gyengébb eredményeket értek el. Több tanácskozást, tanfolyamot, konzultációt valósítottunk meg, amelyeken a SZISZ SZKB 8. ülésének határozatait. elemezve méltattuk az oktatás konkrétumait. A múlthoz képest, már az, előkészítés folyamán lé-t nyegesen javult a párt és a SZISZ' g alapszjsrvézetéinék együttműködése. — Milyen tematikus csoportokban kezdődött meg az oktatás? — A SZISZ politikai oktatását a járásban 206 csoportba elosztva 5438 fiatal látogatja. Az egyes csoportok tananyagának -téma szerinti megósz- ; lása. gondolom, az olvasók előtt Is jól . ismert, a rend kedvéért azonban felsorolom őkét: A SZISZ az én szervezetem, A párt a fiatalság és a jövő, Társadalmi akadémia, Időszerű politikai és gazdasági kérdések, Le- riin-körök. Ezen kívül sokan párt-, szakszervezeti vagy egyéb oktatásra járnak. Természetesen még így is'ma- radtak fiatalok, akik mindentől távol tartják magukat, de szinte ugyanennyi nem SZISZ-tag a mi oktatásunkat látogatja. Csökkent a falusi csoportok száma, ami azért van, mert itt kis létszámú alapszervezetek dolgoznak, és a tagok jobbára munkahelyükön vagy az iskolákban vesznek' I részt az. oktatásban. — És mi a helyzet a lektorcsoportokkal? Van elég szakelőadó? — Propagandistánk, lektorunk-van j elegendő. Ezek felkészítését a SZISZ városi bizottságai mellett működő lektorcsoportok végzik. Hatékony segítséget kaptunk az egyes pártalapszer- g vezetéktől, főleg a lektorok kiválasztásában és felkészítésében éreztük ezt. 'Szoros az együttműködés a járási Politikai Nevelési Házzal, ahonnan; oktatási segédeszközökkel is ellátnak és módszertanilag összehangolják a munkánkat. 1 — A lektorok és hallgatók megfelelően el vannak látva oktatási segédanyagokkal? Van-e elég könyv, brosúra és egyéb forrás a szemináriumokra majd a vizsgákra való felkészüléshez? — E téren a múlthoz képest sokat javult a helyzet. A politikai nevelési ház főleg a lektorcsoportokat segíti. Elegendő irodalom, filmanyag áll rendelkezésünkre, és az audovizuális technikát használhatjuk. Sajnos, a gyakorlatban még keveset élnek a lehetőségekkel a lektorok. A hallgatókat főleg a SZISZ járási bizottsága látja el a szükséges irodalommal, időszerű központi brosúrákkal, továbbá I a Smenában és az Üj Ifjúságban megjelent oktatási anyaggal. Én úgy érzem. a politikai ismeretek bővítéséhez. a felkészüléshez minden anyagi feltétel adva van, és a munka hatékonysága csupán a lektorok és hallgatók hozzáállásán múlik. Kérdezett: POLGÁRI LÁSZLÓ
