Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-22 / 4. szám
új ifjúság 4 Ifjú természettudósok állomása Galo Béla pedagógus, az állomás vezetője 'Huszonöt éve tevékenykedik már Safárikovóban az „Ifjú természettudósok állomása", és ez alatt az idő alatt számtalan természetbarátot nevelt. — A természet megismerése, tudományos értelmezése a világnézeti nevelés szempontjából is fontos — magyarázza Galo Béla pedagógus, az állomás vezetője. — Járási módszertani központ vagyunk és további sajátosságunk, hogy a városi pionírház szerepét is betöltjük. Évről évre nő az érdeklődés szakköreink iránt, amelyeket jelenleg 175 pionír látogat. «—• Milyen szakkörök működnek és melyek iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés? _ Ebben a tanévben hét kört indítottunk: fizikai, matematikai, méhészeti, növénytermesztési, állattenyésztési, természetvédelmi és halászszakkört. Mifelénk népszerű a horgászat, ezért a halászkörbe jelentkeztek a legtöbben. Két csoportban tevékenykednek a tagok. A többi körök iránt egyenletes az érdeklődés. A továbbtanulásra készülő pionírok a fizikai és matematikai körökben dolgoznak. Ezekben játékos formában kísérletek és gyakorlati példák révén ismerkednek e két fontos természet- tudományi ág titkaival. A méhészetet is egyre többén választják. Mondhatnám, optimális feltételeink vannak a kör eredményes működéséhez, hiszen külön méhesünk van, és Pavol Bosko kollégám személyében igazi szakember vezeti a kört. Az ifjú méhészek körzeti és járási versenyeit is mi szoktuk rendezni. A további három kör van talán legközelebb a természethez. Kísérleti parcelláinkon főleg zöldséget és virágot termesztünk. Gyakran ellátogatnak hozzánk a közeli iskolákból, de más hasonló állomásokról is tapasztalatcserére. A növény- és állatvilággal pedig a rendszeres természetjárás, a gyalogtúrák során ismerkednek a fiatalok. E téren is van érdeklődés, de a jövőben szeretnénk még több fiatalt látni közöttünk. — Gondolom, itt is a versenyek, a kiállítások hozzák meg a fiatalok kedvét a további tevékenységhez. Mi a helyzet e téren? — Számtalan versenyen indulnak növendékeink. Ä jól ismert fizikai és matematikai olimpiákon kívül, minden évben zajlik a pionírpythagoríász, a kémiai olimpia és az „Ismerd meg és védd szocialista hazád természetét“ elnevezésű mozgalom geológiai, botanikai és zoológiái szakversenye. A versenyek irányítása, megszervezése és a résztvevők felkészítése a mi gondunk. A fiatalok örömmel vesznek részt ezeken a versenyeken, mert hiszen itt adnak számot tudásukról, és hajtja őket a győzni akarás becsvágya. A kiállításokon való részvétel vagy egy-egy önálló kiállítás elkészítése sok munkával jár, és ilyenkor szükség van minden segítő kézre. A előkészületekbe szinte minden kis tagunk bekapcsolódik. Természetvédelmi jellege volt a legutóbbi „Túlélik-e 2000-et?“ kiállításunknak. Ezen bemutattuk azokat az állat- és növényfajokat, amelyeket a kipusztulás veszélye fenyeget. Egyúttal propagáltuk védelmüket is. Nem kis munkát adott az állomás fiatal szakembereinek és nekünk, oktatóknak is a bratislavai Flórára való felkészülés, amelyen mint egyedüli ilyen állomás vettünk részt. A fiatalok pavilonjában állítottuk ki a pionírszervezet megalakulásának 35. évfordulóját hirdető színes virágkompozíciónkat. Ezek voltak az utóbbi időben leglényegesebb kiállításaink, de több járási és körzeti kiállításon is részt vettünk. — Ügy tudom, az állomás közhasznú tevékenységet is folytat, ellátja virággal a város egy részét. Igaz ez? ■— Igen. Vágott és cserepes virágaink is vannak, amelyek március 8-ra virulnak ki, és árusítjuk őket. Ha már a hasznosságnál tartunk, azt is el kell mondanom, hogy zöldségtermesztésünk is jelentős. Több óvodát, iskolát mi látunk el friss zöldséggel. v—- Miért szurkolnak a jövőben? A nyáron először szervezünk természetvédelmi tábort. A rendezésben segít majd a járási nemzeti bizottság kulturális osztálya és a Járási Környezetvédelmi Szervezet. Reméljük, ez az akció is elképzeléseink és terveink szerint sikerül majd, s a gyerekeket a természet szeretetére,_ védelmére neveli. POLGÁRI LÄSZLÖ — A szövetkezet elnökét, Dánig Pált keresem — mondom az ud- vardi (Dvory nad Zitavou) Auróra Egységes Földművesszövetkezet székházában, de az elnök titkárnője elbizonytalanodik: — Be volt jelentve, megegyezett vele, hogy jön? — kérdi. — Tudja, a mi elnökünk nem olyan ember, aki megülne az irodában; mozgékony... Aznap délelőtt egy újságíró- -kolléga járt nála, majd vízügyi szakemberekkel tárgyalt, és alig várta, hogy vége legyen a tanácskozásnak, hiszen, mint később megjegyezte, ha az egyes szakterületek minden előírását betű szerint megtartanák, sokszor talán még gazdálkodni Sem tudnának. a munkát, dolgozom; viszont néha meg kell pihenni. Én pedig i- gazából csak valami ilyen munkában tudok megpihenni. Sohasem ültem tétlenül, mindig kellett valamit csinálnom. Most is, ha tehetem, megpróbálom egy kicsit kiszellőztetni a fejemet. Néhány óra is elég, és máris újjászületek... — mondja és közben villával összeszedi a kivágott tőkéket, átrakja a pislákoló lángok fölé az egymásba gabalyodott tuskó- kat. A teste, korát meghazudtoló rugalmassággal megfeszül, nyakán kiugranak az erek a nagy e- rőfeszítéstől; nem hagyja magát. És nemcsak a villa áll jól a kezében, a munkaruha is a testén. Alatta persze ott a nyakkendő, s Beszélgetés Danis Pállal, a munkaérdemrenddel kitüntetett szövetkezeti elnökkel „Meg kell változnunk, A faluban, a Kolta felé vezető úton, nem messze a laktanyától, a bal oldalon lakik az elnök, tudom meg két helybeli asszonytól. — Megismeri, aszfaltos a bejárata. Két ház van az udvaron... — mondják. A házban disznóölésre készülnek, de úgy látszik, hogy az előkészületek nem tartoznak a családfő feladatai közé, mert nincs otthon. Mint ahogy a ház körüli teendők ellátása és a gyermek- nevelés sem az ő dolga. A feleség a férje elfoglaltsága miatt átvállalta ezeket a feladatokat, és ma szerencsés embereknek mondhatják magukat, hiszen így megezt, ha nem tudnám, kiről van szó, furcsának is találhatnám. Így viszont nagyon is helyénvalónak látom, hogy a munkásemberből lett vezető nem felejtette el a múltját, bátran vállalja az új feladatokat. Olykor fáradt. Általában reggel fél hatkor kezdi a napját és este hét körül fejezi be. Korán reggel, még mielőtt a többiek megjönnek, beül az irodájába, felkészül a tanácskozásokra, majd tárgyal, irányít, ellenőrzi a munkatársait. E- béd után folytatja a munkát, és csak hétre, fél nyolcra megy haza, hogy még elérje a tv-híradót. Arra ügyel, mert tudni akarja, mi szép eredményeket értünk el az állattenyésztésben is, és nyugodtan nézhetünk a zárszámadás elé. Tudunk fizetni és a beruházásokra, újításokra is marad pénz. Ez most nem kis dolog. Különösen ha az állattenyésztést nézzük. A- mikor átvettem a szövetkezet irányítását, tizenhat állat jutott száz hektárra, márpedig milyen mező- gazdaság az, amely nem tudja táplálni a földet?! •— Gyakran jártunk a szövetkezetben, míg a SZISZ védnöksége alatt felépült az új farm, s örömmel láttuk, hogy eredményesen gazdálkodnak. Bevált az új farm, érdekes volt együttműködni a fiatalokkal? ha lépést akarunk tartani az idővel“ osztva a teendőket, Dánig Pál minden erejével a munkájának élhetett. Az eredmény: a falu egy jól működő gazdaságot, társadalmunk pedig két tanult embert kapott. Danigék lányából ugyanis gyermekorvos, a fiukból pedig számítástechnikai szakember lett. A családtól végül megtudom, hogy az elnök Juhászpusztára ment, a család kis szőlőjébe. Ide olyankor szokott elvonulni, vagy ha úgy tetszik, elbujdosni, ha nagyon fáradt és egy kicsit rendbe akarja szedni az idegeit, meg a- kar pihenni. Most pedig valami ilyesmire volt szüksége. Az idő persze nem a legszívderítőbb, csúnya, nyirkos, téli ködök henteregnek a földeken, a legjobb lenne befűteni a kis présházban, és egy kicsit elmerengni. De hát Dánig Pálnak nincs i- lyesmire ideje, meg aztán nem is az az ember, aki így szokott pihenni. Elhatározták a családban, hogy felújítják a szőlőt, kivágják az öreg tőkéket és újakat telepítenek helyükbe. Ezért miután befejezték a vízügyi szakemberekkel a tanácskozást, beült az autójába, és elhajtott hazulról, mert itt, a kemény férfias munka közben tudja magát igazán kipihenni. A tűz, még ha mennyi szalmát is rak a göcsörtös szőlőtőkék és nyirkos venyigék alá, csak nehezen kap lángra. t— Nem a legjobb időt választotta — mondom neki. — Hát ez igaz — válaszolja —, de nem halaszthattam tovább. Nehéz év van mögöttünk. Sok volt a gond, a probléma, s tudja, milyenek ma az emberek? Elnök, ezt hogyan csinálja, elnök, ehhez mit szólsz? — mondják. S az emberek legtöbbje, tisztelet a kivételnek, nem szívesen vállalja a felelősséget, így aztán, ha akarom, ha nem, majdnem minden rám vár. Már nem vagyok a legfiatalabb, elmúltam hatvan, elmentem volna nyugdíjba, de a feletteseimnek és a beosztottjaimnak is az a véleménye, hogy még nem mehetek: így hát folytatjuk történik a nagyvilágban és idehaza. Pályája, életsorsa az alakuló szövetkezetekkel és az akkor még különálló traktorállomásokkal indult. A villát, a kaszát, a gyeplőt az apja mellett fogta még a kezébe, majd amikor megalakultak a szövetkezetek, etetőként, kocsisként folytatta. A kocsiról átült a traktorra, utána a kombájn kormánykereke mögé. Ehhez emlékezetes esemény társul: tanító- mestere harminc-valahány hektárt aratott le, ő pedig, vagy száz- hatvanat. Szántott, vetett, javította a gépeket. A traktorállomások átszervezésével megváltozott a sorsa, beosztása. A gépekkel e- gyütt átkerült a szövetkezetbe, a- hol tovább dolgozott és végül a gépesítők csoportjának a vezetője, majd a pártszervezet elnöke lett. Ezt a feladatkörét hosszú é- veken keresztül becsülettel és odaadással látta el, és amikor a szövetkezet előző elnöke nyugdíjba készült, őt szemelték ki az elnöki posztra, mert ekkor már nemcsak a gazdaság határát és embereit ismerte úgy, mint a tenyerét, hanem a tennivalókat is. A tűz nagyon, de nagyon nehezen éled, és ha mégis, csak a- zért, mert Danis Pál nem hagyja magát — újra és újra átrakja, tornyozza, tépi, forgatja az ezer boggal kapaszkodó öreg szőlőtőkéket, míg végül erőre nem kapnak a lángok, és föl nem izzik alul a parázs. A beszélgetésünk is csak nehezen gördül előre, akadozik. Amikor aztán az irodájában beszélgetünk, egy egészen más ember ül előttem. Kiegyensúlyozott, nyugodt, derűs, és szívesen mesél. Igaz, nem bőbeszédűen, s nekem is meg kell küzdeni azért, hogy beleláthassak az életébe, gondjaiba, elképzeléseibe, de mégiscsak szívesen és nyugodtan beszél magáról. *—■ Ne csodálkozzék rajta — mondja —, lezártuk az évet, befejeztük a számolgatást és elmondhatjuk, hogy jó év van mögöttünk. Jő volt a gabonatermés, Nagyon. Már az építkezésen is sokat megtakarítottunk, és azóta, hogy üzemel, nem tudjuk e- léggé dicsérni az elhatározásunkat. Jobb, nagyobb azóta sem é- pült sehol/ Félmillió liter tejjel termeltünk többet, mint azt a terv előirányozta, és ezt elsősorban az új farmnak köszönhetjük, de u- gyanez a helyzet a sertéstenyésztésben is... ■— Milyen várakozással néznek az 1985-ös év elé? — Folytatjuk, amit elkezdtünk. Igaz, hogy én előbb-utóbb elmegyek nyugdíjba, de azért ez nem veszi le a terhet a a vállamról. Egy mai mezőgazdász nem szabad hogy csak a következő, szorosan előtte álló gazdasági évvel, esetleg a következő ötéves tervvel foglalkozzék. Neki már ma látnia kell, hogy mi lesz öt, tíz vagy tizenöt év múlva. Már ma arról döntünk, hogy sikerül-e teljesíteni kilencvenben-kilencvenötben esetleg kétezerben a tervet. Annak idején így volt ez a szarvasmarhateleppel és így van ez ma a RIA elnevezésű laboratóriummal és a számítástechnikai központtal, amelyeket körzeti hatáskörrel hoztunk létre a mi szövetkezetünkben. A jövő mezőgazdásza nem létezhet ilyen intézmény nélkül, s mi ezt jól tudjuk. Amikor ezt a székházat építettük, úgy tűnt, kicsit bőkezűen bántunk a pénzzel, de egy-két év múlva kiderült, hogy nem is. Sőt most már azon dolgozunk, hogy itt, a székház mellett megépítsük a laboratórium és a számítástechnikai központ befogadására alkalmas épületet. Nemcsak termelni kell tudni, hanem a mezőgazdasági termékeket eladni is, így aztán nekünk is át kell alakulnunk, meg kell változnunk, ha lépést akarunk tartani az idővel... NÉMETH ISTVÁN A szerző felvétele
