Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-16 / 29. szám

új ifjúság 6 Egy évvel MEXIKÓ előtt Stockholm, 1983. május 20. Történelmi dátum ez a nem­zetközi labdarúgás, valamint a Föderáción Mexlcana de Fut- bol, azaz a Mexikói Labdarúgó Szövetség életében, hiszen a FIFA története során első alkalommal bízott meg másod­szor egy országot a világbajnokság megrendezésével. Ko­lumbia visszalépése folytán az 1970-ben már házigazda sze­repkörét betöltő mexikói szövetségnek Ítélték a rendezés jo­gát, Arra számítottunk, hogy e szokatlanul rövid előkészü- letl Időszakot a mexikóiak hasznos tapasztalataikból merí­tett előnyökkel áthidalják. Mindemellett kifogástalan mű­szaki feltételekkel rendelkeznek, és a helyi szervezők élén az a fiatalos energiával és teljes erőbedobással dolgozó Guillermo Canedo áll, aki már az 1970-es torna lebonyolí. tását is irányította. Az újabb fontos Időpont 1983. december 7., amikor a FIFA 150 tagszövetsége közül eddigi rekordként 123 volt közvet­lenül Is érdekelt a selejtezők Zürichben tartott nyilvános sorsolásán, ame.lyet hat kontinensen kísérték figyelemmel. Alig hat hónappal később. 1984. május 2-án a selejtezők is megkezdődtek, a nyitányon Ciprus válogatottja Ausztria csapatát fogadta. Majd tíz hónap múlva, 1985 márciusában elsőként Uruguay együttese teljesítette sikerrel feladatát, ju. tott tovább a selejtezőkből. Utána Magyorország válogatott­ja következett. Így 1985. május 31-én a jövő évi világbaf- nokság kezdőrúgása előtt egy esztendővel a huszonnégyből négy csapat szerezte meg a részvétel jogát. A rendező Me­xikó, a világbajnoki címet védő Olasczország, valamint a már említett Uruguay és Magyarország. A nagy visszaszámlálás 1985. május 31-én kezdődött meg. Ekkor már csak pontosan egy esztendő választott el ben­nünket a YIII. FIFA Világ Kupa kezdetétől, hiszen az első nyitó mérkőzésen 1985. május 31-én mexikói Idő szerint déli 12 órakor hangzik majd fel a játékvezető sípszava az Azték Stadionban. Ennek a megnyitó mérkőzésnek az egyik csapa­ta Ismert, hiszen a hagyományoknak megfelelően a világ­bajnok Olaszország lép először pályára. De hogy melyik vá­logatott lesz az ellenfelük, dec. 12-én a sorsoláson dől el. E fontos nap közeledtéről sem a FIFA, sem a mexikói szervező bizottság nem feledkezett meg. Canedo elnök gár­dája, a kormányzat felelős vezetői, a városok, a stadionok, a sportszervezetek, valamint a nemzetközi sportsajtó képvi­selőit hívták meg a Világ Kupa ’86 kezdő rúgása előtt egy esztendővel Mexikóba egy italra. Miközben Zürichben, a FlFA-ház kertjében a világbajnokság védnökei, támogatói jöt­tek össze nemcsak jelképesen koccintva a VB sikerére. A világbajnoki torna már a selejtezők során minden eddigi rekordot túlszárnyalt, mindenekelőtt az érdeklődés volt ő- riásl. A -mai napig 221 mérkőzésre került sor mintegy 5,3 millió néző előtt. Egy híján hatszáz gól esett. A mérkőzése­ken 116 alkalommal győztött a hazai csapat, 4 találkozó vég­ződött döntetlenül, és 64-szer nyert a vendégegyüttes. Az eddigiek során két mérkőzésen volt szükség hosszabbításra és tizenegyesek rúgására. A mérkőzések történetéhez tartó, zik azonban az Is, hogy csak május közepéig 345 sárga la­pot osztottak ki a játékvezetők, s tíz játékost kiállítottak. A fegyelmi bizottság pedig több százezer svájci frankos büntetéssel sújtotta a nemzeti szövetségeket az előírások megszegése, a szurkolók sportszerűtlen viselkedése, rend­bontásai miatt. joao Havelange-nak. a FIFA elnökének személyesen kezde. ményezett széles körű fejlesztési programja eredményeként az utóbbi tíz esztendőben fokozatosan kiegyenlítődtek az e- rőviszonyok. Mindez elsősorban a felfelé törekvő fiatal szö­vetségek életében, azok csapatainak teljesítményében hozott kedvező változást, eredményezett fejlődést. A világbaiíiokság, a Mexikó ’86 vállalkozás sikeres úton halad. A soron következő selejtező mérkőzések Is remélhe­tően ezt támasztják alá. és az 1986. május 31-e és június 29-e közötti döntő a labdarúgás igazi, nagy ünnepével aján­dékoz meg bennünket. EUROPA I. Csoport Lengyelország — Görögország 3:1, Belgium — Albánia 3:1, Lengyelország — Albánia 2:2, Görögország — Belgium 0:0, Albánia — Belgium 3:0, Görögország — Albánia 2:0, Belgium — Görögország 2:0, Belgium — Lengyelország 2:0, Görögor­szág — Lengyelország 1:4, Albánia — Lengyelország 0:1. 1. Lengyelország 5 3 11 10:6 7 2. Belgium 5 3 11 7:3 7 3. Albánia 5 113 5:3 3 4. Görögország 5 113 4:9 3 Hátralévő mérkőzések: IX. 11. Lengyelország — Belgium, X. 16. Albánia — Görögország. A csoportgyőztes jut Mexikóba, a második helyezett ku­parendszerben játszik az V. csoport második helyezettjével, azaz Hollandiával, és a továbbjutó ugyancsak tagja lesz a 24-es döntőnek, g (Folytatása következik) A közelmúltban lezajlott XXIV. férfi kosárlabda Eurőpa-baj- nokság a szocialista országok fölényét hozta. Ami számunkra ezen túlmenően is külön öröm: Csehszlo­vákia előbb az olimpiai bronzérmes Jugoszláviát, majd az olimpiai má­sodik helyezett Spanyolországot ver­ve bejutott a kontinensbajnokság döntőjébe. A Bí csoportból alig-alig felkerült együttes, a legutóbbi EP-n tizedik helyen végző Csehszlovákia Stuttgartban ezüstérmet szerzett. Hát lehet ezt olyan könnyen, egyhamar elfelejteni?! A sikercsapat kapitányi tisztét immár ötödik esztendeje egy bratislavai fiatalember, Stanislav Kropilák tölti be. — Nem adtuk fel egyetlen mér­kőzésünket sem — emlékezik a si­keres sorozat egy-egy állomására a válogatott leggőlerősebb játékosa —, bíztunk önmagunkban, hittünk a győ­zelemben. Nem gondoltunk végső ve­reségre még húszpontos hátrány ese­tében sem. Az elszántság, a határta, lan lelkesedés, a hallatlan küzddni- akarás lendített minket állandóan előre. Olyan mérkőzéseket nyertünk meg így, amelyek előtt eleve „leír­tak“ bennünket. Stanislav Kropilák két méter nyolc centi magas, harminc esztendős, az Inter Bratislava klubcsapatának e- rőssége. Egy rövid időszakot leszá­mítva tíz éve játszik a sárga-feketék együttesében. Klubhüsége példás, kö- vetésreméltó. — Csapatkapitányként — mondja — szinte állandóan buzdítottam, űz­tem, hajtottam társaimat: „Na srá­cok, dobunk négy-öt hárompontos ko. sarat, és nyerünk, aztán már ren­delhetik a szervezők nekünk az ér­meket.“ Akkor még maga sem hitte, meny­nyire fején találta a szöget. Ezen az Európa-bajnokságon vizsgázott ugyan­is egy új szabály, a 3 pontot érő do­bás. A közel harminc év korátlagú csehszlovák válogatott a távoli, pon­tos célzásokkal remekelt. Mint a cso­portmérkőzések eredményei alapján bárki megállapíthatta: 6 méter 25 centiméternél távolabbról honi kosa­rasaink büszkélkedhetnek a legjobb, legeredményesebb dobószázalékkal. A franciák, hogy csak néhány kirívó példát említsek, ilyen távolságból 79- szer próbáltak gólt elérni, s mind­össze' 29 alkalommal voltak eredmé­nyesek. Ám a többi csapatok átlaga sem jobb. A spanyoloké 22/8, a jttgo- szlávoké 6Ö/24, de1 az aranyérmes szovjet válogatotté Is csupán 64/28- as átlagot jelez. Az új szabály gyorsítja a játékot. Lehetőséget ad az apróbb termetű, ám technikás, jól dobó fiúknak a pontszerzésre. S ami csöppet sem mellékes, az így szerzett gólnak há­rom pont a jutalma. Nincs szükség hosszadalmasait kidolgozott, előké­szített támadásra. A Csehszlovákia — Spanyolország mérkőzésen a mie­ink 18 pontot szereztek „nagyon tá­volról“, tíz kísérletből hat volt ered­ményes, az ellenfél játékosai azonban lag bárki is legyőzni a világon. — Fehér ember ilyen tapsot ko* sárlabdapályán még nem kapott —< jelentette ki a helyszínen Cesare Ru­bini, az Edzők Vlágszövetségének o- lasz elnöke Is, a döntőt követően. Igaza lehet, hiszen meglepetéssel mindeddig a színes bőrű játékosok rukkoltak elő. Őket „bűvészeknek“, labdazsonglőröknek, virtuózoknak tartotta a sportvilág. Most pedig Tarakonov, Arvidas, Szabonisz, Vol- kov és társai kápráztatták el trüK- kös, szemet gyönyörködtető, parádés játékukkal a csarnok közönségét, meg hát a televíziók képernyői előtt szurkoló nézők millióit'. — Hogyan tovább? — kérdezem Kropiláktól. — Tizennyolc év után Csehszlová­kia ezüstérmes lett az Európa-baj­nokságon. Remélem, a következő é- rem megszerzésére nem kell ismét ilyen hosszú ideig várnunk; Persze, sok kontinensünkön a kiváló együt­tes, és kemény harcokat kell vívni már a selejtezők során is. Tíz éve, a. mikor én az Interben „szóhoz ju­tottam“, olyan neves kosarasok ját­kilenc esetből mindössze két ízben értek el fontos pontokat érő kosa­rakat. — Kezdő ötösünk — hangsúlyozza Stanislav — végigjátszotta, végigküz- dötte a tétmérkőzések túlnyomó ré­szét, s hadd tegyem mindjárt hoz­zá, remekül megállta a helyét. Játé­kos-pályafutásom legjobb, legharco­sabb válogatottja szerepelt Stuttgart, bah. Legalább Kamii' Brabec lepett meg, akt a maga 34 évével nagy­szerű „húzóembernek“ bizonyult, hol­ott az EB „legöregebb“ kosarasa volt. Hát igen! Kamii Brabec egyszer már visszavonult a válogatottságtól. Két esztendővel ezelőtt a franciaor­szági tornán nem is volt már jelen, most azonban, a Zbrojovka Brno sportolójának visszatérése sikeresnek bizonyult, s ő éremhez segítette csa­patát. A Szovjetunió elleni döntő mérkő­zés első részében, a három pontot érő határvonalon túlról négy perc leforgása alatt háromszor dobott ko­sárra, és mindannyiszor „csont nél­kül“ pottyant a gyűrűbe a labda. — És a döntőben? — Hát, az utolsó nagy összecsa­pásra már végképp elfogyott az e- rőnk. De nem szabad elfelejteni, hogy addig több mérkőzésünkön szinte emberfelettit produkáltunk, tőlünk jobbnak kikiáltott, esélyesebbnek tar­tott ellenfeleket fektettünk kétvállra. S mindezt pár nap leforgása alatt si­került elérnünk! — A kiegyenlített eredményt hoző első félidő után a Szovjetunió szu­persebességre kapcsolt, tudott újíta­ni, egyszóval fantasztikusan játszott. — Nagy gólaránnyal maradtunk a- lul, nem egy szépséges akciójuk lát­tán, szívem szerint megtapsoltam vol. na őket. Meggyőződésem, hogy a vi­lág legjobb csapatától szenvedtünk nagy gólkülönbségü, de cseppet sem megalázó vereséget. Ezt a gárdát egy­szerűen képtelen lenne pillanatnyi­szottak mlnálunk, mint Zednlíek, Bobrovsky, Ruälcka, vagy Brabec, Kos, Hruska és a többiek, akik a vá­logatottban példaképeim voltak. Kény­telen vagyok bevallani: ilyen szemé­lyiségekkel jelenleg nem rendelke­zünk. Azonban egy remekül össze- kovácsolődott, harcos, elszánt gárda sok mindenre képes. Hogy csupán a saját példánkat említsem. Nem om­lottunk össze akkor sem; amikor Iz­rael az EB egyik mérkőzésén 20 ponttal vezetett ellenünk, vagy a- mikor a spanyolok pár perccel a ta­lálkozó lefújását megelőzően több gó_ los előny birtokában, biztos tovább­jutónak tekintették magukat. Azt hi­szem, a csapat erkölcsi akaratereje túllendített bennünket a' leküzdhetet- lennek vélt akadályokon. — Feleségem — mondta Stano —* nem szót egy szót sem, amikor meg­látott a repülőtéren, csak a két te­nyerét mutatta. Vörösek voltak a sok tapsolástól. Szurkolt nekünk nagyon, de szinte az egész országból kaptam jókívánságokat kifejező 'leveleket, táviratokat. Meg kell mondjam, na­gyon jólesett az emberek rokonszen- ve. Stanislav Kropilák ez ideig hat Eu­rópa-bajnokságon, két világbajnoki tornán és ugyancsak két olimpiai via­dalon szerepelt. Közel négyszáz nem­zetek közötti, válogatott mérkőzésen játszott. Az Inter Bratislava és a csehszlovák válogatott csapatkapitá­nya. Nős, fia; Branislav háromeszten. dős, kis vasgyúró. Stanislav több kitüntetést mondhat a magáénak. Bratislava felszabadulá­sának 40. évfordulóján például a szlovák főváros diját kapta több éves sikeres sportpályafutása, hazánk pél­dás képviselete eredményeként. Klubcsapata és a válogatott újabb babérokra pályázik. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvétele STRAHOV JUBILEUMA 'A világ sajtója még mindig ä Cseh­szlovák Spartaktád bemutatójától hangos. Szakemberek és laikusok nem győzik dicsérni a látottakat. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnö­ke, Juan Antonio Samaranch például úgy nyilatkozott, hogy a spartakiád lenyűgözte és ez volt élete legszebb, legnagyobb sportélménye. Nem takarékoskodnak a dicsére­tekkel a helyszínt, a strahovi sta­diont illetősen sem. A strahovi fenn­síkon épült sporttelep méretei ugyan­is szintén lenyügözőek. A világ leg­nagyobb stadionjának lelátóin két­százötvenezren férnek el. A játéktér 310 méter hosszú és 220 méter szé­les. Az arányok érzékeltetésére hadd említsük meg, hogy az egész százez­res befogadóképességű budapesti Népstadion kényelmesen elférne a strahovi lelátókon belül. Milyen játéka a véletlennek, hogy ez a csodálatos aréna éppen az 1985. évi Csehszlovák Spartakiáddal ünne­pelte fennállásának 60. jubileumát. Szebb ünnepet, mint szocialista test­kultúránknak ez a nagyszabású fesz­tiválja, fel sem képzelhettünk volna. Tehát hatvan évvel ezelőtt, 1925- ben kezdődött el a strahovi stadion története. Akkor szemelték kt a te­repet, hogy stadiont építsenek raj­ta, amelyben a hagyományos Sokol- -sporttalálkozókat és egyéb tömeges bemutatókat rendezhettek volna. A munkások, akik között sok volt a munkanélküli, puszta kézzel vagy csá. kánnyal és lapáttal mozgattak meg mintegy 700 ezer köbméter földet és sziklát. Ennek ellenére 1926-ra, a Sokol. -sporttalálkozóra elkészült a pálya és a kezdetleges öltözők is. A pálya hossza 300, szélessége 170 méter volt. Egyszerre 14 ezer ember gyakorla­tozhatott rajta. A lelátó lépcsőzetes emelkedéseit egyszerűen földből ké­pezték ki, deszkákat helyeztek rá, s azon ültek a nézők. A „bajnokok ka­puja“ fölött egy fából készült emel­vényt építettek, ezen helyezték al a gyakorlatokat kísérő és a szünetek­ben a közönséget szórakoztató 120 tagú zenekart. 1927-ben a strahovi stadion volt a színhelye a II. munkásolimpiának. Ezzel egyidőben folytatódott a sta­dion építése, amely egészen 1932-ig tartott. Jobbára munkások adomá­nyaiból és munkások hozzájárulásá­val épült. Ettől kezdve egyszerre már 17 ezren gyakorolhattak a pályán. Elkészült néhány járulékos épület, a pályát hangszórókkal szerelték fel. Az első háború utáni Sokol talál, kozőra 1948-ban került sor. A sta­dion időközben nem változott, csak a dolgozó nép februári győzelme u- tán kezdődött el az újjáépítése. El­készültek a korszerű járulékos épü­letek és a diákszállók, amelyek a otthont adnak a spartakiád-gyakorla. tozóknak. Strahov ma a világ egyik legkor­szerűbb stadionja. A pálya 310,5x202,5 méter, s egyszerre tizenhatezer gya­korlatozó léphet fel rajta. Most a spartakiád után megkezdődik a Stra­hov további korszerűsítése. A pályát negyven kisebb játéktérré parcelláz­zák fel. Befejeződik az alagút építé­se, amely megkönnyíti a közlekedést. Hatvan év után tehát elnyeri végső formáját, hogy — akárcsak kezdet­től fogva — szolgálja a munkás és szocialista testnevelést. Z. L. Gyökeres felvétele A BRAVORCSAPAT kapitánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom