Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-02 / 27. szám
Szülei nyomdokaiban Ez esetben valóban nem esett mesz- szi az alma a fájától. Dávid Hally- day, Sylvie Vartan és Johnny Hally- day 18 éves fia híres szülei nyomdokaiba lépett. Énekes akar lenni, illetve már az is. Bemutatkozó hangversenyét a tokiói Sun Piazza hang- versenyteremben háromezer néző előtt tartotta meg. Miért éppen Tokióban? Mert a japánok állítólag szívesen látnak minden európai vagy amerikai énekest, főleg ha nagynevű, ha ilyen „pedigréje“ van, mint a „kis“ Hallydaynek. Az sem számít, ha első fellépéséről van szó. Könnyű neki ilyen háttérrel — mondja több ezer népszerűségre vágyó énekes. Joggal, hiszen David szülei kiskora óta, erre a pályára irányították csemetéjüket. A kis Haliyday már négyéves korában megtanult zongorázni, mindent megtettek, hogy gyorsan fejlődjön zenei téren. Apja megtanította dobolni, s néhány évvel ezelőtt mint kis csodadobost léptette fel hangversenyein. A gyerek most már felnőtt, önálló’ pályát kíván befutni, s indulása nem a legrosszabb. Igaz, az első1 fellépés megszervezésében sokat köszönhet anyjának, a még mindig vonzó Sylvie Vartannak. Ű oktatta a szakma fortélyaira, bátorította, ő választotta meg az öltözékét Is (égszínkék selyeming, fekete börnadrág), és ő volt a házigazda a fellépés utáni koktél- partin. Szóval nem kis pénzt fektetett abba, hogy fia első énekesi lépéseit irányítsa. A zenekritikusok egyébként azt írják,, hogy David a megtévesztésig hasonlít az apjára. (fv) A 30 éves tallinni Tiit Haagma Észtország legnépszerűbb együttesének, a Rujának (Fantáziának) a tagja, egyszersmind a jégvitorlázás világbajnoka. Az együttes sikerrel vendégszerepeit Magyar- országon, Lengyelországban és a Szovjetunió sok városában. Az u- tóbhi időben ritkábban koncerteznek, inkább lemezeket készítenek. — A stúdióban jobban érzem magam, mint a hangversenyen —- mondja Haagma, — Nem szeretek sokat utazni. Mindig hazavágyom Piritába, ott a tenger s a- zok az emberek, akik a legközelebb állnak hozzám. Pirita, az észt főváros egyik kerülete, a Tallinni-öböl partján terül el. Itt található a vitorlásközpont, ahol 1980-ban a XII. nyári olimpiai játékok vitorlásversenyei zajlottak. Egykor Piritában találkoztak azok a srácok is, akik megalakították a Ruját. Jaanus Nögisto gitáros egyébként az első szovjet bajnok az Optimista vitorlás hajóosztályban. Tiit Haagmával először a Le- ningrádban megrendezett országos jégvitorlás-bajnokság másnapján találkoztunk. A verseny este véget ért, Tiit felpakolta a jégvitorlást az utánfutóra, beült a kocsijába, és éjszaka már Tallinnban volt. Ebben a sportágban, ritka kivételtől eltekintve, nem találunk fiatal bajnokot A jégvitorlás kor- 'csolyaélen sikló hajó. Minden versenyző maga építi ki járművét. Nem mindegy, hogy a hajótest, az árboc, a keresztfa, a korcsolya milyen anyagból készül, milyen a formája. A jégvitorlázónak nemcsak asztalosnak, lakatosnak és mázolónak kell lennie, vitorlát is tudnia kell varrni. E munkák minőségétől sokban függ a verseny sikere. Peter Leola a válogatott vezető edzője így jellemezte Haag- mát: „A csapatban Tiit a legkitartóbb Soha nem adja fel, soha nem csügged És nem utolsósorban kitűnő ács.“ Erről könnyű meggyőződni Haagma otthonában- a lakás, amely különböző árnyalatú fával van burkolva, egy régi vitorláshajó kabinjára emlékeztet HANGFAL és jégtábla között Á század elején a jégvitorlás volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, gyorsabb az autónál és a repülőgépnél is: sebességi rekordja elérte az óránkénti 230 kilométert. A mai jégvitorlások kisebbek, vitorlájuk felülete is mindösz- sze 12 négyzetméter, de erős szélben 100 kilométeres óránkénti sebességgel is száguldanak. Egy filmben látható, hogy a jégvitorlás szinte repül a jég felett. De a versenyző legnagyobb ellenfele nem a sebesség, a vetélytársak, hanem a szél és önmaga. 1978-ban Lengyelországban Haagma akkor vett részt először világbajnokságon — négy napig szélcsend volt. Az utolsó napon elhatározták: ha ma sem lesz szél, nem tartják meg a versenyt. Hirtelen feltámadt a szél, s egy nap alatt lezajlott a világ- és Eurőpa- -bajnokság. Erős idegek kellenek ahhoz, hogy valaki ennyi ideig feszült várakozásban üljön, aztán hat óra alatt döntésre vigyen mindent, amire egész évben készült. A jégvitorlásverseny a nagy sebesség miatt a kormány- vagy vitorlamozgatásban elkövetett legkisebb pontatlanság is befolyásolhatja a végeredményt. 15—20 méterrel odébb sodródhat a versenyző, szélcsendes zónába kerülhet, a többiek meg elviharzanak mellette. A szél érzékeléséhez több éves tapasztalat kell. A felhők állásából, a partvonal tagoltságából lehet következtetni a légmozgásra. Első világbajnokságán Haagma a 80 induló közül a 11. lett. Még hat évre volt szükksége, hogy bajnok legyen. A húszas években Hans Schulmann, a híres észt jég- virtola-versenyző (aki szintén zenész is volt] könyvet írt Aerodinamika és vitorla címmel, és újdonságnak számító gépet szerkesztett: szilárd, vízszintes szárnyakat szerelt a hajóra. Haagma is saját konstrukciójú jégvitorlást akar építeni Egyelőre gitárt barkácsol kisfiának, nyáron pedig egy kis hajót épít neki, hogy ismerkedjék a széllel... L. Siskin Balázs Ferenc új. szintetizátoros szólóalbumától senki se várjon slá. gertömeget, hiszen amint azt a hang. lemezmárka is bizonyltja, nem is erre a célra készült. Habár a Bravo márka elsődleges feladata nem Is a különféle rétegműfajok támogatása, a lemezt hallgatva mégis az a benyomásunk, hogy ez az album bizony nem a széles nagyközönségnek készült. Jól kidolgozott, kitűnő hangszere- lésű lemez ez, külőn-külön Is jól megfigyelhetők a billentyűs hangszerek akkordjai. A zongora, elektromos szintetizátor, orgona és pánsíp keveréke adja meg azt az egységet, amely oly kiváló hangzást kölcsönöz az albumnak. A kilenc szerzemény mindegyike egy-sgy személynevet kapott címül, sorrendben: Giuiletta, Claire, Electra, Szonja, Patrícia, Titania. Esther, Ivette, Judy. A három és fél, négy és fél per. ces kompozíciók valahol a könnyüze. ne és komolyzene határán bolyonga- nak, semmi esetre sem tudnám megmondani, hogy a mérleg melyik felére nehezedik a nagyobbik tömeg. Az említett felvételekből Balázs Ferenc nyolcat önállóan készített el, az Electra címűt Horváth Attilával és Brunner Győzővel együtt komponálta. A komoly és könnyű műfaj közti meghatározás azért nehéz, mert például a B oldal utolsó előtti korapo. zíciója már-már csaknem teljesen komolyzenei elemeket tartalmaz, de a záró szerzemény minderre rácáfol. Rltmusos, a komolyzenével még csak véletlenül sem összetéveszthető felvétel. És épp ezért sokrétű, sokat mondó. gazdag zenei anyaggal rendelke. ző lemez a Register, amelyet olyan kitűnő zenész készített, akit már évek óta a magyar könnyűzene legjobb billentyűsének tartanak számon. A legutóbbi Korál-albumtól eltérően ezt a lemezt szerencsésebb vállalkozásnak (próbálkozásnak?) tartom. Egyetértek a lemezmárka nevével: BRAVOl Koller Sándor új ifjúság 9 új EDDA- a láthatáron Háromezer ember, előtt mutatkozott be az új EDDA, amely a hallottakból részben az EDDA MÜVEK pályafutását folytatja. A koncert után kértem meg Pata- ky Attilát egy rövid beszélgetésre. — Nem féltél az első bemutatkozástól? . — Félni nem féltem, csak volt bennem egy normális, természetes aggódás, de ezt általában mindig > legyőzi az az elhatározás, hogy-ennek a koncertnek is Jól kell sikerülnie. — Ezen a bemutatkozó I fellépésieken részben új, részben pedig már ismert dalokat játszottatok. Felfigyeltem arra, hogy az új ! dalokon érződik a volt ED- DA MÜVEK stílusának hatása. — Ennek ellenére megvan bennem az újítási vágy zenében és mondanivalóban egyaránt, sőt ami a látványt illeti, ez is eltér majd a volt csapat színpadképétől. — Ha már a látványról, 1 színpadképről van szó. mi Imi lesz az az újítás, amelyet idáig az EDDA MÜVEK koncertjein nem láthat; tunk? — Nagyon rég vágytam arra, hogy dalaim témáit képekkel is kifejezzem. Nem látom annak akadályát, hogy mondanivalóm kiegészítője legyen a látvány. Meg aztán több térre volt szükségem. Nem elégedtem meg azzal, hogy csak az egyik hangfaltól a másikig rohangáljak, szeretnék több síkban mozogni, vagyis hogy felettem és alattam is legyen „levegő“. A zene mellett először valósítjuk meg a nagyméretű háttérvetítést, amely azt hiszem, a magyar együttesek közül egyedülálló vállalkozás. Műsorunk látványkiegészítője még egy táncosnő is, ami Igencsak ritkaság a rock műfajában. Azt viszont hangsúlyozom, hogy semmit sem csinálunk öncélúan. Ami megjelenik majd a színpadon, az mind valamilyen kapcsolatban van dalainkkal. A mai magas jegyárak mellett a közönségnek nyújtani is kell valamit, s ehhez a zene önmagában kevés. Első albumunk koncertlemez lesz. A MHV_ ajánlotta fel, ugyanis . az EDDA MÜVEK utolsó, búcsúlemeze is koncertfelvételről készült, s Így stílszerűen az új EDDA első lemeze sem lehet stúdiófelvétel. — Üj dalainkat hallgatva az a benyomásom, a billentyűk előtérbe kerülésével a markáns rockhangzás veszített dinamizmusából. — Norvégiában alkalmam volt több zenekarral, újfajta zenei technikával megismerkedni* s ezt most dalaink komponálásakor megpróbálom felhasználni. Nagy- zenekari hangzást szeretnénk létrehozni, ezt két jő billentyűs hangszerrel és egy gitárral már elő lehet1 varázsolni. A zene így tömörebb, szélesebb skálájú lesz. Latinosabb ütemeket hoztam be. elég sokat színezek a dobon. A két billentyű és az új dob hatására teljesen más szint kapnak a dalok, holott mégis bennünk marad az erő. — Meddig lesz a láthatáron az új EDDA? — Ha már kifogytunk az ötletekből, befejezzük, de addig még van egy kis mondanivalónk. —ks— _______________ Balázs Fecó - REGISTER
