Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-21 / 21. szám
S PARTAKI ÁDNYITÁNY Már hagyományosan most is Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) rendezték meg a Csehszlovák Spartakiád első járási bemutatóját. A ritka szép esemény ünnepélyes hangulatát csak fokozta, hogy hazánk felszabadításának 40. évfordulója alkalmából került sorra, s a közel hétezer gyakorlatozó a két napon át látványos, szemet gyönyörködtető bemutatóival méltó keretet biztosított a nagy ünnephez. Az első járási spartakiád tehát nagy sikerrel zárult, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség küldöttségének vezetője, Eudovít Kilár is úgy nyilatkozott, hogy a kétnapos szemle minden várakozást felülmúlt. Képünkön a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Szakközépiskola tanulói izgatottan várják a fellépésüket. A járási bemutató eseményeiről lapunk sportrovatában részletes beszámolót közlünk. Palágyi Lajos felvételei Hogy milyen volt a május kilencedik! katonai díszszemle? Azt hiszem, nem kell részleteznem, egyszerűen felejthetetlen volt mindazoknak, akik a helyszínen, Prágában vagy Bratislavában láthatták, de még a- zoknak Is, akik csak a televízió jóvoltából lehettek részesei ennek a valóban nem mindennapi eseménynek. Sokáig fog rá emlékezni hazánk lakossága, s talán még tovább azok, akik a legjobb alakulatokat képviselve felvonulhattak. Katona Attila — még a neve ts katona — a középiskolások ezredében, feszes dísz- lépésben vonult el a bratislavai díszemelvény előtt, s talán abban a pillanatban nem is tudatosította, hogy a fel-feltörő taps neki ts szól. A felvonulás után viszont már nyugodtabban beszélt a díszszemlével kapcsolatos élményeiről. — Nagyon Izgultunk, talán túlzottan is — mondotta. — Minden ízünkkel azon voltunk, hogy a mi szereplésünk Is kitűnően sikerüljön De talán még nagyobb volt az Izgalom- a hetedikén megtartott főpróba e- lött, hiszen akkor vonult fel először valamennyi alakulat pontosan úgy, ahogy a díszszemlén. Mi a katonai középiskolák ezredében valamennyien úgy éreztük, hogy nagy kitüntetés számunkra a részvétel, s ez érezhető is vott mind a lelkesedésünkön, mind a díszszemlén tanúsított igyekezetünkön. Lehet, hogy a szakavatott szemek felleltek egy két apró hibát ezredünk szereplésén, de az fbíztos, hogy valamennyien a legtöbbet, a legjobbat akartuk nyújtani. — Április végén már Bratislavában voltatok Naponta több órán át gyakoroltatok a repülőtéren és a menetelés színhelyén is, de feltételezem, hogy nem itt kezdődött számotokra az 1985-ös katonai díszszemle. — Nem, valóban nem. Iskolánkban még január huszonkettedikén megkezdtük a felkészülést. Szinte mindennap legalább három-négy órát gyakoroltunk. Ennek is köszönhető, hogy minden a legnagyobb rendben ment. — Attila, még nem árultad el, hogy melyik iskolát képviselted a katonai díszszemlén. — Én a Ltptovsk^ Mikuláé-i Katonai Szak- középiskolába járok, és természetesen az iskolánk századában meneteltem. — A rangjelzésed alapján másodikos vagy. — Igen, most járok másodikba. Az iskola nagyon tetszik, mert műszaki irányzatú, s én már valóban kisgyerek koromban elhatároztam, hogy hivatásos katonatiszt leszek. -Emlékszem, még csak óvodás lehettem, amikor először bejelentettem a szüleimnek. hogy katona leszek. Persze akkor még nem vettek komolyan, de most már örülnek az elhatározásomnak, sőt azt szeretnék, ha katonai főiskolán .folytatnám majd a tanulmányaimat. Remélem, hogy ez sikerül is, hiszen Liptovsky Mikulásban van az egyik legjobb szlovákiai katonai műszaki főiskola. — Ha jól láttam, tízes oszlopban meneteltetek, de nem láttam nálatok fegyvert. — Ennek az a magyarázata, hogy mi még nem vagyunk katonák. Lényegében ugyanolyanok vagyunk, mint bármely más szakközépiskola tanulói. Csupán az különböztet meg bennünket^ hogy mi katonatiszteknek készülünk. — Már április végén Bratislavában voltatok, a felkészülés mellett maradt időtök arra Is, ho^y megnézzétek Szlovákia fővárosának nevezetességeit is? — Természetesen elsősorban azért jöttünk Bratislavába, hogy alaposan felkészüljünk a május kilenc'ediki katonai díszszemlére, de ez nem jelentette azt, hogy másra nem maradt volna időnk. A szabadidőnkben gyorsan kipihentük a felkészülés fáradalmait, s utána szinte valamennyien részt vettünk azokon a kulturális rendezvényeken, amelyeket kimondottan nekünk szervezett a főváros. —• Most, amikor már csak a hazatérés van hátra, hogyan látod ennek a tíz-tizen- négy napnak az eseményeit? — Tény, hogy nem unatkoztunk. A felkészülés sok energiánkba került nekünk Is és a parancsnokainknak Is, de úgy érzem, nagyon nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy szereplői lehettünk annak a katonai díszszemlének, amelyet hazánk fölszabadítása negyvenedik évfordulójának tiszteletére rendeztek. Felejthetetlen napokat éltünk át Bratislavában. KAMOCSAI IMRE Felejthetetlen napok asm t fi
