Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-21 / 21. szám

új ifjúság 21 KOMMENTÁRUNK A MÚLT KÖTELEZ A negyven éve befejeződött második világháború hat évig tartott, s mintegy negyven állam, illetve földünk lakos­ságának négyötöde vett benne részt. Ki­robbanásáért, a több mint ötvenmillió ember haláláért és a mérhetetlen szen­vedésekért az imperializmust terheli a felelősség. Legreakciósabb erői — a fa­siszta államók, élükön a hitleri Német­országgal — szégyentelenül támadó ter­veket hangoztattak, és nyíltan, ciniku­san egész fajok és nemzetek kiirtásá­val fenyegetőztek. Egyik első áldoza­tuk éppen Csehszlovákia volt. A cseh­szlovák nép azonban soha sem békéit meg a náci igával. A dolgozók széles tömegeire épülő harcot elsősorban a kommunisták szervezték és irányítot­ták. A küzdelmet mindvégig áthatotta a Szovjetunióhoz fűződő barátság és e- gyüvé tartozás érzése. Ezekben a napokban emlékeztünk meg ünnepélyes keretek között felsza­badításunk 40. évfordulójáról. A CSKP Központi Bizottságának és a legfelsőbb törvényhozó és végrehajtó szervek kö­zös ünnepi ülésén Gustáv Husák, a CSKP. KB főtitkára, köztársasági elnö­künk mondotta: az elmúlt negyven év fő eredményének azt tartjuk, hogy a nép minden rétegének életszínvonala jelentősen emelkedett. „A szocializmus megmentette őket a nyomasztó bizony­talanságtól és a jövőtől való félelem­től. A munkához való jog természetes­sé vált. A személyi fogyasztás növeke­désével együtt különösen jelentősen e- melkedett a társadalmi fogyasztás, a- mely a szocialista társadalom elenged­hetetlen jellemzője. A szociális bizton­ság széles köréhez tartozik az anyaság és a gyermekes családok támogatása, az öregekről és a betegekről való gon­doskodás fejlett rendszere, az ingyenes egészségügyi gondoskodás és egyéb vívmányok.“ A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság ma fejlett, a dolgozók által irányí­tott dinamikusan fejlődő állam. Az e- gyenjogú nemzetek és nemzetiségek szabad hazája. A szocializmus vissza­fordíthatatlanul kiűzte társadalmunk­ból mind a szociális elnyomást, mind a nemzetiségi vagy faji megkülönbözte­tés bármely formáját. Egészségügyünk, iskolaügyünk és kulturális népművelő rendszerünk nemzetközi viszonylatban is a legfejlettebbek közé tartozik. Álla­munk megteremti a nők egyenjogúságá­hoz, a fiatalok sokoldalú fejlődéséhez és a nyugodt öregkorhoz szükséges fel­tételeket. Az a tény, hogy a szocialista társadalom az állampolgárok jogait nem­csak hirdeti, hanem a valóságban biz­tosítja is, rendszerünk mély humaniz­musáról, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság demokratizmusáról tanúsko­dik. Gustáv Husák a már említett ülésen elmondta azt is, hogy a XVI. kongresz- szus óta minden téren jelentős haladást sikerült elérni, így gazdaságunk is al­kalmazkodott a rohamosan növekvő kö- rülmnyekhez. Ez annál is nagyobb e- redmény, hiszen tudjuk, hogy a gazda­ságfejlődés kimerítette azokat a lehe­tőségeket, amelyekre a múltban támasz­kodhatott, Ezek voltak: a felszabadult munkaerőtartalékok kihasználása, az olcsó nyersanyagok, a mennyiségi nö­vekedést lehetővé tevő beruházások stb. Ebben' a szakaszban, amelyben ma dol­gozunk, nincsenek munkaerőtartalékok, pontosabban a tartalékok feltárása és szükségszerű átcsoportosítása új gon­dolkodást, új szervezési lehetőségeket igényel. Tudjuk, hogy megdrágult a nyersanyag és az energia, beszűkültek a beruházási lehetőségek, mivel a mennyiségi növekedést nagy beruházá­sok árán a népgazdaság már nem vise­li el. A továbbfejlődés tehát bonyolul­tabb feltételek között megy végbe. Ezért is jóleső érzés tudni, hogy min­den probléma ellenére, amelyekkel na­ponta meg kell küzden’ünk, az elért e- redmények méltó helyet foglalnak el az elmúlt négy évtized mérlegében. A múlt és jelenünk eredményei' a gazdag hagyaték egyben erőforrás társadalmunk további sikereihez is. STRASSER GYÖRGY Reménvteljes együttműködés „ Légy jő, kisfiam, mert ha nem, meglá­tod, hogy elvisz a rendőr bácsil“ Ugye, milyen gyakran halljuk szülőktől, felnőttektől, miközben gyermeküket arra szeretnék rábírni, hogy fogadják meg ta­nácsaikat, intelmeiket? Meglehet, hogy az efféle „jogi nevelésnek“ is lehet hatása, de távolról sem várható, hogy az ilyen intel­mektől az aprócska emberkéből jogot, tör­vényt, törvényességet tudatosan tisztelő ka­masz, majd később felnőtt válik. Biztos, hogy ennek EGYETLEN módja nem is lé­tezik, számos, kedvezően befolyásoló té­nyező együttes hatása hozhatja csak meg a kívánt eredményt. E sok-sok tényező kö­zül most csak egyet szeretnék felvillanta­ni: a SZISZ és a Nemzetbiztonsági Testü­let együttműködését a legkisebbek, a pio­nírok jogi nevelésében. Az utóbbi években egyre több alapiskola pionírcsapata tevé­kenységének szerves részét képezik a „Rend Ifjú őrei“ elnevezésű rajok. S ezeknek a rajoknak az élén mindig egy-egy lelkes fia­tal rendőr áll. Majoros Béla rendőralzászlós minden bi­zonnyal nagyon szeretheti a gyerekeket, hiszen már több mint hat éve vezet egy ilyen rajt a gabőíkovói alapiskolában. — Bizony már jó néhány éve együttmű­ködök a gabőíkovói pionírokkal. Eleinte csak úgy spontán találkozgattunk. Előadá­sokat tartottam nekik a biztonságos közle­kedésről, a téli hónapokban a tűzvédelem­ről és természetesen az olyan „jogi kate­góriákról“ is, mint az iskolakerülés. Fiatal SZISZ-tagként kezdtem ezt a munkát. Be­vallom, eleinte egy kicsit tartottam attól, hogy nem lesz ez az együttműködés olyan hatékony, mint amilyennek szerettük vol­na, de ma már. bátran kijelenthetem, hogy tévednek, akik ebben kételkednek. Az if­júság nevelésére, így a jogi nevelésére is meg kell ragadni minden alkalmat, és riem szabad sajnálni rá sem időt, sem fáradsá­got. Attól sem szabad visszariadni, hogy az eredmény azonnal nem mérhető le. Aki fia­talokkal dolgozik, az a jövőnek dolgozik. — Hogyan zajlik le egy-egy találkozásod a pionírokkal? — Pontos munkaterv szerint dolgozunk. Megemlékezünk valamennyi időszerű ese­ményről, évfordulókról. Meglátogatjuk a történelmi harcok színhelyeit, lerójuk ke- gveletünket az elesett hősök emlékművei­nél, s egyáltalán nagyon sokat vagyunk kint a természetben. Többnyire olyan hon­védelmi játékokat iktatunk be a tervünkbe, amelyek a nevelő hatás mellett jótékonyan hatnak a pionírok testi fejlődésére és a természetszeretetük kialakulására is. Ezen­kívül a pionírokat nagydn vonzzák az olyan rendezvények, amelyeken megmutathatják ügyességüket. — Emlékszel még arra a napra, amikor először mentél a pionírok közé? — Azt hiszem, ezt elfelejteni nem is le­hetne. Egy kicsit lámpalázas voltam. A zavaromat talán még jobban növelte, hogy láttam a gyerekeken, kicsit megijesztette őket az egyenruha. De azért azt hiszem, elég hamar leküzdöttem a kezdeti nehéz­ségeket, s a gyerekek is megszerettek. Ha netán előfordul, hogy a megbeszélt időre nem tudok elmenni közéjük, máris jönnek és sürgetnek, hogy minél előbb megtartsuk a raj összejövetelét. Nem titkoljuk, első­sorban azért vállaljuk ezt a többletmunkát, hogy később kevesebb legyen a dolgunk. Ügy neveljük ugyanis a fiatalokat, hogy ne váljanak később sem bűnözőkké. U- gyanakkor hiszem, hogy az együttműködé­sünk színesebbé, sokrétűbbé teszi a pio­nírcsapatok munkáját. — Részedről ez a munka sok áldozatot követel? — Mint minden tevékenység, ez is Idő­igényes, de azért meg lehet a munkát úgy szervezni, hogy mindenre maradjon egy kis idő. — Mi az, ami örömet nyújt neked ben­ne? — Mindenekelőtt az, hogy szeretem a gyerekeket, s meggyőződésem, hogy a ra­jom tagjaival sohasem kell majd úgy talál­koznom mint törvénysértőkkel. KAMOCSAI IMRE EGY JÁRÁS - KÉT SZISZ SZERVEZET A nagykürtösi (Veik? Krtís) járás ifjúsági szer­vezeteinek többsége az elmúlt esztendőben jól dolgozott. Kétségtelenül ezek közé tarto­zik a Daéov Lom-í és a hruSovi ifjúsági szervezet. A Daéov Lom-i 35 tagú falusi ifjúsági szervezet titkára, Katarina Euptáková sze­rint a vezetőség nagy hangsúlyt helyez a tagság eszmei nevelésére. A politikai ok­tatást a taggyűlések után rendezik meg, a- melyen 90 százalékos a részvétel. Élénk és sokoldalú kulturális tevékeny­séggel hívták fel magukra a figyelmet a Dacov Lom-i fiatalok. Három csapat rész­vételével „Mit tudsz a társasági viselkedés­ről?“ címmel vetélkedőt rendeztek. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója al­kalmából szintén kvízt rendeztek. Meghív­ták maguk közé a falu egyik antifasisz­ta harcosát, s a harcokat felevenítő beszél­getést műsorral tarkították. A szervezet két tagja szép sikerrel szerepelt a Puskin-em- lékverseny járási döntőjében. Csak dicsér­ni lehet, hogy a fiatalok lelkesedéssel vesz­nek részt a helyi művelődési otthon folk- lőrcsoportjának munkájában. Ha a faluban társadalmi munkáról van szó, a SZISZ-szervezet tagjai nem hiányoz­nak. A Daéov Lom-i SZNF Efsz-szel kötött egyezségük értelmében 3,5 hektárnyi föld­terület fölött vállaltak védnökséget. Olyan terület ez, amely gépekkel hozzáférhetet­len. Több mint 60 tonna szénát szállítottak innen a helyi föidművesszövetkezetnek. A szervezet egyik társszervezője volt az „Aranykasza“ versenynek. A szénakaszálási versenyen a legeredményesebbek a hazaiak voltak. Nem feledkeztek meg azonban a hulladékanyagok gyűjtéséről sem, s több mint 600 kg papírt szállítottak a felvásár­lóhelyre. A hrusovi fiatalok ifjúsági szervezete é- vek óta a járás legjobbjai között szerepel. Tenniakarásukat, aktivitásukat mi sem jel­lemzi jobban, mint az, hogy rendszeresen megtartják a vezetőségi üléseket, a taggyű­léseket, megfelelő figyelmet szentelnek a politikai oktatásnak, az eszmei nevelő mun­kának. Beszélgetéseket szerveznek, műso­rokat készítenek a helyi hangosbemondóba, kulturális rendezvényeiket, vetélkedőiket mindig nagy érdeklődés kíséri. A szervezet leányénekkara nemcsak a polgári ügyek rendezvényein szerepel, hanem a jeles po­litikai és állami évfordulók alkalmából ren­dezett helyi ünnepségeken is. Mária Drug- dová Irányítja a folklóregyüttes munkáját. Tagjai tavaly valóban szép sikereket köny­velhettek el, hiszen nemcsak a járási, ha­nem az országos rendezvényre is eljutot­tak. A hruáovl ifjúsági szervezetben három SZISZ-csoport működik, továbbá tizennégy szakkör, és a környéken ismert a Karolina tánczenekara. Az Emlékidézőbe 3 csapat nevezett be. Anna Kamasová hattagú csa­pata az első lett a járásban és megkapta az Emlékidéző I. szakaszában végzett jó munkáért a SZISZ kerületi bizottságának zászlaját. Szintén példás a SZISZ-tagok társadalmi aktivitása. Tavaly segítettek a Nemzeti Front választási programja feladatainak megvaló­sításában, de mindenekelőtt a mezőgazda­ságnak nyújtottak nagy segítséget. Ennek bizonyítására elég megemlíteni, hogy a hru- Sovi határt is egyesítő ipolynyéki (Vinioa) Béke Efsz-nek 7,2 tonna szénát szállítottak be a gépekkel hozzáférhetetlen területek­ről. Bodzsár Gyula HARMINC ÉVE ALAKULT A VARSÓI SZERZŐDÉS SZÖVETSÉG A BÉKÉÉRT Harminc éve, 1955. május 14-án írta alá nyolc európai szocialista ország kormányfője a Var­sói Szerződést. Harminc év talán nem nagyon sok a történelem léptékével mérve — ám e három évtizedben mintha csak felgyorsultak volna a történelem nagy mozgásai: sok minden történt ezalatt. Mégis, a legfontosabb az, ami nem történt: a sok vihart látott Európában nem volt háború. S ebben felbecsülhetetlen szerepet játszott az a szövetség, amelyet most ugyanott hosszabbítottak meg, ahol 1955-ben aláírták. Ahhoz, hogy ezt a szerepet méltányolni és értékelni tudjuk, elkerülhetetlen felidézni azt az időszakot, amikor nyolc szocialista ország létrehozta saját védelmi szervezetét. Az előz­ményekkel kell kezdeni: a másudik világháború ütötte szörnyű sebek még jószerével be sem hegedtek, amikor 1949. április 4-én tizenkét nyugati ország külügyminiszterei létrehozták az észak-atlanti tömböt. Nem a Szovjetunió, nem a fiatal népi demokráciák voltak tehát a- zok, amelyek megosztották Európátl Az észak- -atlantl blokk, majd pedig a katonai szerveze­tének megalakítása annak az antikommuniz- musnak a kiteljesedését jelezte, amelyet Tho­mas Mann sok éve „korunk alapvető ostobasá­gának“ minősített. És ez olyan Időszakra esett, amikor a NATO felett bábáskodó amerikai ka­tonai vezetés még játszott azzal a gondolat­tal, hogy a hidegháborút forróra fordítja, a- mikor még bízott atomfölényének tartós fenn­maradásában, és erre alapozva készített ter­veket. (E készenléti tervek egynémelyike az elmúlt években napvilágra került — mint az a bizalmas okmány is, amely az „atom-villám- háború“ után Budapesten egy megszálló had­osztály állomásoztatását irányozta elő.) Az Eu­rópát megosztó blokk megalakítása elválaszt­hatatlan volt ezektől a veszélyes haditervek­től, és a NATO életre hívói kezdettől fogva e céljaik szolgálatába akarták állítani a teg­napi közös ellenség katonai erőit is. 1955 májusában valósult meg az NSZK be­vonása a NATO-blokkba, és ezzel a fenyege­tés új dimenziója alakult ki. Erre voltak kény­telenek feleletet adni több európai szocialista ország vezetői, létrehozván saját barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szervezetüket. Az eszmék, az alapvető célok és az érdekek közössége hívta életre egy ilyen helyzetben államaink összefogását, védelmi szövetségét, miután több mint fél évtizedig vártak a feleletadással. S ez a válaszadás bár­miféle mércével roppant mértéktartó volt. Ki­fejezett védelmi szervezet alakult, amely e- gyetlen más ország ellen sem irányult; maga a Varsói Szerződés pedig szinte kezdettől vi­lágossá tette, hogy kész a NATO-val egyide­jűleg megszüntetni szervezetét és működését. A Varsói Szerződés egész eddigi tevékeny­ségének két meghatározó vonása van. Egy­részt hozzájárult a katonai-hadászati egyen­súly megteremtéséhez a NATO blokkjában tö­mörült államokkal szemben. Az pedig, hogy ez a hozzávetőleges erőegyensúly létrejött és fennáll, alapvető stabilizáló erő a vllágpoli- titkában. 1985 ezért nem 1949 — nem az ak­kor sem, ha feszült a nemzetközi helyzet —, és ma még a szocializmussal szemben különösen ellenséges politikusok sem mérlegelhetnek „atom-villámháborút“. Am a szövetségbe tömö­rült szocialista államok tevékenysége nem me­rült ki ebben. Együtt és külön-külön ismételt és állhatatos erőfeszítéseket tettek a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, az emberiség erőforrásait és energiáját felemész­tő és mind veszélyesebbé váló fegyverkezési hajsza felszámolásáért. Indítványaik a józansá­gon, a realizmuson, egymás érdekelnek kölcsö­nös figyelembevételén alapultak — nem erő­fölényre vagy egyoldalú előnyre irányultak. Ebben az értelemben mindezek a javaslatok és kezdeményezések kifejezik azt az újat, amit a szocialista államok közösségének megjele­nése hozott a nemzetközi kapcsolatokba. Hadd emlékeztessünk az Indítványok csok­rából a politikai tanácskozó testület 1960-ben Budapesten elfogadott felhívására: innen veze­tett az út Helsinkibe. A mai világ realitásaiból Indultak ki a szö­vetséges államok, amikor a további együttmű­ködés és a kapcsolatok bővítése mellett fog­lalták állást, és egységesen helyeselték a Var­sói Szerződés meghosszabbítását. Mindama gondolatokat, amelyeknek jegyé­ben meghosszabbították a szerződést, különö­sen világossá teszi a találkozóról kiadott köz­lemény: A részt vevő országok erősítve védel­mi szövetségüket, egyidejűleg fokozzák a har­cot a békéért, a leszerelésért, egy biztonsá­gosabb Európáért — a szemben álló katonai tömbök felszámolásáért. Cjra megerősítik, hogy nem törekszenek katonai fölényre, csak az e- rőegyensúly megtartására, mégpedig a lehető legalacsonyabb szinten. Ami azt is jelenti, hogy ne legyenek csillagháborűs fegyverek „oda­fenn“, és hogy mennél kevesebb legyen a leg­pusztítóbb, legveszélyesebb fegyverekből „ide- lenn“. Hogy ezt elérve azután még tovább lép­hessünk. A holnap történészének különösen sokat fog mondani az a passzus, amely a második világ­háború tanulságairól szól, a vérzivatarról, a- mely negyven éve ért véget. Azok az orszá­gok, azok a népek, amelyeknek képviselői most Varsóban döntöttek, megismerték a háborút, s nem hallomásból, hanem végigélték, végig­szenvedték azt. Tudják, hogy az a háború, a- melyet el akartunk kerülni, még szörnyűbb lenne. „Az elesettek emléke, a ma élő és az eljövendő nemzedékek sorsáért viselt felelős­ség nem engedi elfeledni a háború tanulságait. A mostani nemzetközi helyzetben — még in­kább, mint valaha — szükség van az összes nép és állam, valamennyi békeszerető ember erőfeszítéseinek egyesítésére, politikai beállí­tottságuktól függetlenül, azért, hogy megaka­dályozzák a világnak a nukleáris katasztrófa felé sodródását.“ Vagyis többről van itt szó, mint a védelmi erőfeszítések közös szinten tartásáról, többről mint azoknak a következtetéseknek elkerülhe­tetlen levonásáról, amelyeket a jelen pillanat logikusan diktál. Varsóban a jövőről is sző volt, és a józanság és a realizmus jegyében szólították ott fel együttműködésre — ha úgy tetszik, partnerségre — mindazokat, akik osz­toznak a felelősségben mai és holnapi nemze­dékek sorsáért. Az emberiség várja a választ. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom