Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-05 / 10. szám

új ifjúság 5 BARANGOLAS NIPPONBAN Kjfóto, a császárság volt rezidenciája Sanjusan — Gendo. A 33 oszlop csarnoka Évszázadokig a Japán birodalom fő­városaként emlegette a művelt vi­lág. Ehhez kapcsolódott az Idő előt­ti múlt, a megszámlálhatatlan műem­lék, pagoda múzeum, egyetem, ame­lyek Kyótónak, a fővárosnak kijáró helyet biztosították a történelemben. Kammu császár 794-ben székhelyét Naraból Kyótóba helyezte át, s a vá­rost Heinakyo, azaz „Béke városa“ büszke névvel Illette, amely később Mlyako, „császárváros“, majd Kyóto, azaz mint főváros vált Ismeretessé. Ami az olaszoknak Róma, a szov­jeteknek Leningrád, az a Japánok­nak Kyóto. A II. világháború Idején még az ellenfél sem vetemedett a felbecsülhetetlen antik értékek el­pusztítására. Városnézés közben el- álmélkodunk az ezeréves műkincsek láttán, azon, hogy a japánok meny­nyire tisztelik a letűnt korokhoz fű­ződő hagyományokat, az 1500 budd­hista és 200 stnto templom vonzó erejét. A modern Japán embernek ez természetes, és Inkább örökletes ha­gyaték, mint vonzódás. A Japánok ugyanis végletekig em- bert:sztelők, udvariasak, ami a kül­sőségekben is megmutatkozik. A szüntelen hajlongás, a két kéz láb­szári a helyezése, amely alkalmasint n táisaság száz tagjának üdvözlő sza­vak kíséretében éppenúgy kijár, mint­ha Jó barátot köszöntenének. A kéz­fogás Itt Ismeretlen. Talán a túlzott higiéniai elővigyázatosságból bevásár­láskor a visszaadandó pénzt sohasem helyezik a vevő kezébe, hanem az el­helyezett tányérra. Vajon mi az oka annak a vágyódásnak, hogy minden egyes férfi, nő az életében egyszer eljusson Kyótóba? Valaha a „Szent­föld“, Jeruzsálem elérését tartották a biblia követői életük egyetlen fő cél­jának, mint ahogyan a mohamedá­nok a zarándoklást Mekkába és a Kába szent kő megérintését. Mire ve­zethető vissza a nagy tisztelet? Mai szemmel nézve ez már hagyomány, az ősök szokásainak megbecsülése. A külsőségek megnyilvánulása a bú- csűjáróhelyhez kötődik, ahol az ün­nepségek, a népi szokásokat megele­venítő jelenetek visszahozzák, Illetve éltetik a múltat. Járművünk a Nijo (Nizzo) kastély bejáratánál megtorpant, hogy kiszáll­va belőle jobban körülnézhessünk. A kastélyt 1603-ban YCYASU Tokugava Sogun építette, majd rezidenciájának választotta. Ismeretes, hogy Japán­ban az egyes tartományok élén a so- gunok, főhadvezérek állottak, valójá­ban ők képviselték a hatalmat. A részfejedelemségek, élükön a vezető­vel, akit dajmiónak neveztek, támo­gatták a sogunokat. Ök fogták a gyeplőt a köznép megfékezésére. A császár hatalma és Jogköre Inkább csak formalitás volt. A Nijo vár szerkezete fából van. Japánban a szakemberek ellenezték a vasszög és a vastárgyak használa­tát, mert a faépítményt előbb-utóbb használhatatlanná teszik. A fotózás Itt szigorúan tilos. A nagy műgond­dal kifaragott kastély homlokzatá­nak látványa után másképpen képzel­jük el a belső elrendezést, de archi­tektúrája sokkal szerényebb. Bútoro­kat alig látni. A belépő előtt kitá­rul a tágas terem. A következő he­lyiségben, a fogadóteremben hajdan a civilek és a hadsereg tagjai lecsa­tolták oldalfegyvereiket, tőröket, ké­seket. A kővetkező két szobában, a- melynek falát Kínából Importált tig­ris- és más értékes állati bőrök, va­lamint eredeti virágminták díszítik, kicsit hosszabban nézelődünk. A lá­togatás szigorúan előírt szabályok szerint történik. Elöl, akárcsak a ta­nár a tanteremben, a sogun foglal helyet. Pár méterre Jobbra tőle a testőr. A terem két oldalán két-két miniszter zöldes, Illetve barnás öltö­zékben. Háromnegyedes kabátjuk rö- videbb, s fegyvert takar. A központi személytől, a soguntől 15—20 méter­re az audenciára várakozó hosszú feliiltőszerü kabátban egyik lábukkal a földet érintve térdelnek. A netán elrejtett fegyver a földet súroló ka­bát alól csak üggyel-bajjal vehető elő. A terem bejáratánál a tisztelt lá­togató elhelyezi a cipőjét. A lassú, sustorgó harisnyalépések nyomán el­ső perctől fogva csalogány hangja hallható. Talán a becses vendégek számára külön fülemülekoncertet Improvizáltak? Szó sincs rőlal A pad­ló alatt elhelyezett titkos berende­zés csalhatatlanul utánozza a ma­dárdalt, amely a lépések nyomán, e- rősödve trillázik úgy, ahogy a ven­dég közeledik a sogun szobájához. Ez a XVI. századi hang radar jelzé­se. Az ötletes berendezés még a mai napig is kifogástalanul működik. A turisták figyelme a távol-keleti ország nevezetessége, egzotikuma fe­lé fordul. Klasszikus példája ennek a Sanjusan — Gendo, azaz a 33 osz­lop csarnoka. Az oszlop nemcsak ma­gát a pillért, hanem a közötte elte­rülő térséget is Jelenti. A 120 méter hosszú és 16 méter széles csarnok­ban félhomály van, hogy a vallási áhítatba merülő hívőt még az erős fény se zavarja. Két-három méter széles folyosó vezet tovább. Előttünk 1001 darab művészi őrzőkkel megal­kotott szobor áll emelvényen. Szín­házi látótérhez hasonlóan emelked­nek az alakok. Egy-egy szobor ma­gassága 3,30 m, és Kannon Buddhát, az irgalmasság és könyörületesség Istennőjét ábrázolja. A szobrászmű­vészet utolérhetetlen remekművét Tankei mester készítette munkatár­saival 1254-ben. Minden szobornak a Jobb ős bal kezén még 10-10 kis ke­zecske, továbbá a fején 10 Buddha- -fejecske látható. Ha ehhez hozzáad­juk a már ott álló nagy Buddha két- -két kezét és fejét, megkapjuk a 33-as számot, ami a Buddha 33 átváltozá­sát, vagyis a szent számot adja. A Sanjusan név azt Jelenti, harminc- három. Az élettelen, holt fa anyagé­ba élő lelket lehelt a művész, aki a hatás fokozását arany bevonattal biz­tosította, ami az 1001 szobor eseté­ben lenyűgöző. A szobrot tüzeteseb­ben megvizsgálva Buddhának a hom­lokán egy harmadik szemet Is meg­figyelhetünk amellyel a jövőbe lát, és minden emberi titkot felfedez. Talán a Kannon Buddha elnevezés éppen találó. Személye Idealizálva van. Hasonlóan az angyalokhoz, mi­vel a nőalaknak bajsza és szakálla van. A szobrokat kerítés különíti el a látogatóktól. Hosszú sorban gyer­tyák égnek. Közte egy méterszer 1,20 méteres négyzet áll faráccsal befed­ve. A gyertyáért nem kell fizetni, ám a hívő mégis valami belső kényszer hatása alatt pénzt csúsztat a ládá­ba a pislákoló gyertyák között. Közben enyhe tömjénfüst terjeng a levegőben. Hasonlóság mutatkozik 1- lyen külsőségekben a világon elter­jedt más vallással összehasonlítva és az ismert búcsúhelyek szokásai kö­zött. Távozóban a kivezető folyosón Buddha 28 követőjének és a termé­szet elemeit szimbolizáló szobrokat láthatjuk. Kisebb, kápolnaszerű épít­ményben, acélsodronnyal védve he­lyezték el az egymástól nagyon Is elütő arcokat. összefoglalva a látottakat úgy ér­zem, hogy az udvariasság és előzé­kenység japán fakultásán még mind­annyian elvégezhetnénk néhány sze­mesztert. RÉSÖ ZOLTÁN LENINGRAD TENGERT VÉDŐ PAJZSA Leningrád (akkor még Szentpéter­vár) 1703-ban megalapítása óta kö­rülbelül 250 árvizet ért meg. Ezek végzetes szabályossággal következnek be évente egyszer, általában ősszel. A város a Balti-tenger Finn-Öblé­be torkolló Néva folyó deltájában fekszik. Amikor erős nyugati szél kezd fújni — Ilyet legutóbb egy Finn­ország felett elvonult ciklon hozott — az öbölből a folyóba zúdult a szö­kőár. Ha a vízszint közepes, nem fenye­geti árvíz Leningrádot, — mert a vá­rost a talaj feltöltésével kissé meg­emelték — a rakpartok magasabbak lettek, megszervezték a vízszint emel­kedését előrejelző ős azt Idejében közlő szolgálatot. A leghatalmasabb árvizek 1824-ben és 1924-ben voltak. Akkor a Néva vízszintje 370 centiméterrel haladta meg a szokásosat, és a város óriási károkat szenvedett. Leningrád még ma sincs védve egy újabb nagy ár­víz ellen. De lehet-e harcolni az ár­vizek ellen? Az alapvető okokat — a viharos szökőárakat, akárcsak az azokat szülő ciklonokat, tájfunokat, forgószeleket az ember nem tudja megszüntetni. Tehát megbízható vé­delmi eszközöket kell találni a ten­ger felől érkező elemi csapás ellen. Az utóbbi években széles körű helyszíni és laboratóriumi kutatáso­kat végeztek, áttanulmányozták Le­ningrád árvizektől való megvédésé­nek lehetséges terveit. A „Hldropro- jekt' Intézet leningrádl kirendeltsé­gén dolgozták ki a végleges változa­tot. Ez hatalmas védelmi építmények rendszeréből áll amely 25,5 kilométe­res ívként húzódik a Finn-öbölben, annak északi és déli partjai között, a Kotlin-szigeten át. A komplexum­hoz tartozik két hajó- és hat vízát­eresztő műtárgy, amelyeket tizennégy gát köt össze. Ezek nyolc méterrel magasodnak az öböl vízszintje fölé. A gátak kiváló hullámtörő tulajdon­ságokkal rendelkeznek, és szilárdak a nagy hullám- ős jégveréssel szem­ben. A hajóáteresztő műtárgyak, ame­lyek egyikét 200, a másikat 110 mé­ter szélességre tervezték, lehetővé tegyék a nagy tengeri és folyami ha­jók áthaladását. A vízáteresztők helyét úgy válasz­tották ki, hogy biztosítsa a Néva- -torkolat Jó vízáramlását, megőrizze a vízszint és a vlzcserélődés termé­szetes rendjét. Minden vízáteresztő építmény 10—12 darab 24 méter szé­les nyílással rendelkezik. Közelgő á- radáskor bekapcsolják a komplexum berendezését irányító automata rend­szert. Működésbe lépnek az óriást acélkapuk, amelyek elzárják a hajó- átjárókat. Leereszkedik mind a 64 vízáteresztő nyílás szegmentes elzá­rója. Az acélból és betonból álló ha­talmas pajzs szorosan elzárja a hul­lámok útját Leningrádhoz. A védőgátak gerincén hatsávos au­tópályát fektetnek le, amely össze­köti a város körüli autóközlekedési gyűrűt. A hajózócsatornák alatt az autópálya alagutakban halad, a víz- áteresztő nyílások felett pedig vas­beton hidakat építenek. A Kotlin-szi- get mintegy a központi tartópillére lesz a Finn-öböl partjai között húzó­dó közlekedési hídnak. Ezt a rendszert, olyan rendkívüli feltételekre méretezik, amikor a víz- színtemelkedés a Néva deltájában el­érheti az 550 centimétert. A védelmi rendszer ebben az esetben is garan­tálja Leningrád teljes biztonságát. (APN) Moszkvában sajtókonfe­renciát tartottak, amelyen Vlagyimir Lomejko, a Szov­jetunió külügyminisztériu­ma sajtóosztályának vezető­je ismertette a szovjet és külföldi újságírókkal a kül­ügyminisztérium nyilatko­zatát azzal a washingtoni állítással kapcsolatban, hogy a Szovjetunió megsér­ti nemzetközi kötelezettség­vállalásait. A dokumentum megálla­pítja, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövetsége jegyzéket juttatott el az USA külügyminisztériumá­nak azzal a rágalomkam­pánnyal összefüggésben, a- mely az Egyesült Államok­ban bontakozott ki az ame­rikai kormány által a Kong­resszusnak készített .jelen tés“ körül, mely szerint a Szovjetunió állítólag „meg­sérti“ nemzetközi kötelezett­ségvállalásait. A Fehér Ház­nak ebben a „jelentésében“ foglalt alaptalan és indoko­latlan szemrehányásait a Szovjetunió kategorikusan visszautasítja. Az amerikai félnek nincs sem erkölcsi sem formális joga ahhoz, hogy a megál­lapodások őrének szerepé­ben tetszelegjen, mert az utóbbi években épp a meg­állapodások megkerülése jellemzi az Egyesült Álla­mok politikáját és gyakor­latát. XXX A sandinista népi milícia megalakításának 5. évfordu­lója alkalmából a Mana- guában tartott nagygyűlé­sen Humberto Ortega hon­védelmi miniszter hangsú­lyozta, hogy a nicaraguai nép sosem enged az Egye­sült Államok katonai és gazdasági nyomásának. Ez­zel együtt figyelmeztetett arra, hogy növekszik az USA Nicaragua elleni köz­vetlen katonai intervenció­jának veszélye. Bejelentette, Washington ismét a nicara­guai kikötők blokádjára ké­szül, és éhséggel akarja el­nyomni a sandinista forra­dalmat. XXX Mind több amerikai kép­viselő követeli a Reagan- -kormánytól, hogy tanúsít­son jószándékot és tegyen konkrét lépéseket a nem­zetközi feszültség csökken­tésére. Berkeley Bedell, a képviselőház tagja a kül­ügyi bizottság ülésén hang­súlyozta, hogy ilyen lépés lenne, ha az USA szenátu­sa ratifikálná a Szovjetunió­val 1974-ben és 1976-ban kö­tött szerződéseket a föld a- latti kísérleti nukleáris rob­bantások korlátozásáról. Ed­ward Kennedy szenátor a bizottságban visszautasítot­ta bizonyos amerikai körök arra irányuló próbálkozá­sait, hogy bizonyítsák, ezek a szerződések az aláírt for­mában állítólag nem ellen­őrizhetőek. Hangsúlyozta, hogy az ilyen állításokat a tudósok és a szakértők több­sége elutasítja. XXX Damaszkuszban tanácsko­zást tartottak az arab kelet kommunista és munkás­pártjainak képviselői arról a helyzetről, amely e tér­ségben a jordán-palesztin megállapodás aláírása után alakult ki. Áttekintették a libanoni helyzetet is, az iz­raeli csapatok Szidon tér­ségéből történt kivonása u- tán. Közös nyilatkozatukban a tanácskozás résztvevői meg­állapítják, hogy az amma- ni megállapodás árt a pa­lesztin forradalomnak, el­mélyíti a szakadást a Pa­lesztin Felszabadftási Szer­vezetben. valamint az ellen­téteket az arab államok kö­zött. s utat nyit az ameri­kai és az izraeli befolyás fokozódásához a Közel-Ke­leten. ) >

Next

/
Oldalképek
Tartalom