Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-05 / 10. szám

új ifjúság 6---------------­A NŐK ÉS A KIRÁLYI játék Äz utóbbi években a sportoló nők né­mely sportágban egyre inkább megkö­zelítik a férfiak eredményeit, és azok­ban is szót kérnek, amelyek korábban a férfiak kiváltsága volt. A sakkban ugyan már évtizedek óta szerepelnek, de csak az utóbbi években vált szoká­sossá, hogy némely nők kizárólag vagy túlnyomó részben férfimezőnyben lép­nek fel. A nők sakkjátéka az utóbbi évtized­ben óriásit fejlődött. Maja Csiburda- nidze [tavaly mutattuk be), a 23 éves, bájos és egészséges humorú grúz világ­bajnoknő, akinek a nyakába először 17 éves korában akasztották a babérko­szorút, ma játszva legyőzi a közepes erősségű férfi nagymestereket. Polgár Zsuzsa, a 15 éves magyar sakkozónő nem hajlandó elismerni, hogy létezik külön női sakkozás; kizárólag a fér­fiak mezőnyében játszik, és nem is e- redménytelenül. A világranglistán meg­előzte a világbajnoknőt is. A 17 éves svéd Pia Cramling kiszámította, hogy a férfiak társaságában jobb boltot le­het csinálni, így tornászta fel magát a világranglistára Polgár Zsuzsa mellé és Maja Csiburdanidze, Irina Levityina, Nona Gapríndasvili stb. elé. Miben rejlik az említett sakkozónök furfangja? Ha egy sakkozónő először lép fel azon a tornán, amelyen a rész­vevők kétharmada már felkerült a világ­»■ Maja Csiburdanidze ranglistára, egyharmados eredménnyel már ő is felkerül, feltéve, ha a me­zőny férfiakból áll. Együttvéve 2200 Élő-pontot szerezhet, a nők mezőnyé­ben ugyanilyen eredménnyel mindösz- sze 1800-as Élő-pontszámmal rajtolhat. A tavaly decemberben véget ért 26. szaloniki sakkolimpiával párhuzamo­san megtartották a FIDE, a Nemzetkö­zi Sakkszövetség kongresszusát is. Az összejövetelen arról tárgyaltak, hogy szüntessék meg a megkülönböztetést a férfi és a női sakk között. Hogy miért maradtak le mégis a nők a sakkban? Ennek valószínűleg törté­nelmi és társadalmi okai vannak, nem pedig a két nem közötti biológiai és szellemi különbség. Elég beszédes a kö­vetkező tény is: a fiúk ifjúsági világ- bajnokságát már 35. esztendeje minden évben megrendezik. A lányok számára mindössze harmadik esztendeje. P. L. CARLOS LOPES SIKERSOROZATA Nem tudom, hogy a magukat szurkolók­nak nevező sportrajongók közül vajon há­nyán szeretik annyira kedvenc sportjukat (de a többit is), hogy pl. a szilveszteri- újévi vidámságok idején azzal foglalkozza­nak, vajon ki nyeri,az új év első vagy az óév utolsót?) atlétikai versenyét, azaz a Sao Paolo-i szilveszteri futóversenyt. Az iménti kérdőjel egyébként nem indokolat­lan, hiszen a mezőny minden évben még szilveszter éjjelén, éjfél - előtt vág neki a távnak és az új év első perceiben ér célba. Idén — vagy tavaly? — az egyik legrango­sabb résztvevő egy öreg portugál „kecske­pásztor“ volt, aki egy évvel ezelőtt is meg­nyerte a versenyt, közben pedig a Los An- geles-i olimpián is diadalmaskodott, s egy­ben ő lett a csonka játékok legidősebb baj­noka. Amiért azonban szólunk róla, annak az oka, hogy a 38 éves atléta ott volt a müncheni olimpián is, s ez már önmagában sem csekélység. Tehát München! CARLOS LOPES rajtolt az öt- és tízezer méteres síkfutásban, de semmi jelentős eredményt nem tudott elér­ni. Annál inkább négy évvel később Mont­realban, ahol letette „lába nyomát“ a tíz­ezres versenyben, hiszen a legendás finn Lasse Viren mögött ezüstérmet szerzett. Az­tán eltelt 12 év, és a 37 éves futó 27:17:48- cal élete legjobb eredményét érte el tíz­ezer méteren. Ez sem akármilyen huszár­vágás. Annyit mindenesetre jelentett, hogy a maratoni futók között Lopes volt az, aki­vel az ellenfelek futógyorsaságban nem ve­hették fel a versenyt. Csakhogy ki számí­totta Lopest a maratonísták közé?! Hiszen gyakorlatilag annyi versenyt adott fel, ahányon elindult, pontosabban: egyet ki­véve... Ugyanis 1983-ban Rotterdamban az ausztrál de Castella mögött második lett, és 2 óra 8 perc 37 másodperces ideje egé­szen elöl van az örökranglistán. Ennek ellenére sokkal több volt az olyan szakértő, aki semmilyen esélyt sem adott a szívós portugálnak az olimpián, különösen azért, mert alig két héttel az olimpiai verseny előtt, otthon, Lisszabon környékén edzés közben egy figyelmetlen „maszek“ fuvaro­zó a dimbes-dombos országúton kocsijával elütötte. Lopes szerencséjére nem számít éppen robusztus alkatúnak, hiszen 168 cen­tis testmagasságához képest is könnyű, — mindössze 55 kilós. így amikor a rozoga jármű sárvédője a homokos talajra taszí­totta, csak könnyebb sérüléseket szenve­dett, s azokból már az utazás alatt fel­épült. Nos, ilyen előzmények után Lopes neve fel sem merült a győzelemre esélyesek so­rában. Annál inkább de Castelláé, Salazaré, Dixoné... De Castelláé volt a legjobb ma­ratoni idő, Salazar a kubai származású amerikai futó nemcsak nagyképű kijelen­tései révén szerepelt az esélylistán, az új- zélandi pedig nyert már a világhíres New Yorki maratonin is. A mezei futás portugál világbajnoka mintha nem is létezett volna. Aztán a 37. kilométernél már csak három futónak volt esélye a győzelemre: Lopes mellett haladt az ír Treacy és az angol Spedding. A 37. kilométer után pedig már csak Lopes nyerhetett. Ami akkor lejátszó­dott, arról utólag olvashattuk Spedding nyi­latkozatát: — Az igazat megvallva már az Is óriási erőfeszítésünkbe került, hogy harminc ki­lométer körül még tartsuk vele a lépést. A harminchetedik kilométernél a portugál egyszerűen faképnél hagyott bennünket. Olyan fölényesen, magabiztosan és bennün­ket megalázó, hihetetlen könnyedséggel tette, hogy szinte megsemmisítő volt szá­munkra. Utánamenni? Átvenni az iramot? Olyan képtelenségnek tűnt, mint kősziklá­ból szilvapndingot csinálni... Magunkra maradtunk azzal az érzéssel, hogy Lopes legyőzhetetlen, s nekünk egymással kell megküzdenünk a második helyért — mö­götte ... Nos, ezért figyeltem én az új év első napjának sporthíreit, kíváncsi voltam,- va­jon az egykori kecskepásztor neve felbuk­kan-e a híradásokban. Felbukkant! ö sza­ladt át az 1984-év évből 1985-be a leggyor­sabban ... Február 18-án már 38 éves múlt, és éppen ez az, amiért tisztelem és egyút­tal szurkolok is neki. M. J. *»r~ a kutya, amelyről valahol azt ol­vastam, hogy ragadozók közé tartozó, ház- és nyájőrzésre használt vagy kedvtelésből tartott háziállat. A meg­fogalmazás biztosan pontos, de az a gyanúm, hogy ez az értelmezés — főleg amióta a kynológia egyre na­gyobb teret hódít — már kiegészítés­re szorul. Ugyanis amióta a kutya­tenyésztők és -idomárok szervezetileg is visszakerültek a Honvédelmi Szö­vetség kötelékébe, a kutya „felhasz­nálási“ területe alaposan kiszélese- '< dett. Még a szakembernek is nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy eqy jó kynológus mi mindenre meg tudja tanítani négylábú barátját. Bn csak annyit szeretnék leszögezni, hogy a kutyaidomltás, minden más vélemény ellenére, éppen a Honvé­delmi Szövetség kynológiai szakkörei­nek jóvoltából előkelő helyet vívott ki magának a honvédelmi sportok között. Csintalan Miklós, a komá­romi ÍKomárnoj kynológiai szakosz­tály elnöke, természetesen ennek alá­támasztására meggyőzőbb érveket is s fel tud hozni, mini én. AZ EMBER LEGHŰSÉGESEBB BARÁTJA — A bemutatóinkon és a versenyeken különböző alakzatokban rendgyakorlatot láthat a közönség. Ezt általában az örző- és védőmunka, a kesztyűfogás közelről és távolról, valamint a szimatmunka követi, de ide tartozik még a megtalált tettes kí­séretének a bemutatása is. • Milyen az érdeklődés itt, Komárom­ban e sportág iránt? — Szervezetünknek jelenleg huszonnégy tagja van, de előfordul, hogy a bemuta­tóinkra meghívunk más szervezetekből is kynológusokat. Többnyire a hurbanovóiak- kal működünk együtt, akik ugyan még kez­dőknek számítanak ebben a sportágban, de a legutóbbi bemutatónkon már bebizonyí­tották, hogy rövidesen számolni kell velük is. 9 Gondolom, hónapokig, esetleg évekig kell egy-egy bemutatóra vagy versenyre készülni? — Mi ezt magunk között úgy mond­juk, hogy hónapok kellenek ahhoz, amíg a kutyák vizsgaképesek lesznek, de a ne­hezebb vizsgákra bizony évekig kell ké­szülni. • On szerint miért vállalják ezt a nagy kitartást igénylő és bizonyos értelemben sok lemondással járó munkát az emberek? — Az emberek egyre jobban érzik, hogy a rohanó világban mennyire elszakadtak a természettől. Szükségük van egy kapocsra, de mondhatnám azt is, hogy kapaszkodóra. Ebben igen nagy szolgálatot tud tenni a kutya. De sajnos, az a baj, hogy a városi ember, aki az elszakadást a legjobban érzi, csak igen nagy nehézségek árán tud kutyát tartani. Mert arról sohasem szabad elfeled­kezni, hogy a kutya elsősorban élőlény, és, csak megfelelő körülmények között tart­ható. De így is, aki csak teheti, legalább kisebb -kutyával foglalkozik, és azok, akik­nek jobbak a körülményeik, megpróbálkoz­nak a szolgálati fajokkal is. # A komáromi alapszervezet tagjai me­lyik fajtákat részesítik előnyben? — Nagyon széles a skála. Erről legjob­ban egy bemutató győzné meg az embert. Ezeken általában a vizsgaköteles kutyáin­kat vonultatjuk fel. Sok németjuhász, do- bermann, óriás- és törpésnaucer, német dog, nápolyi masztino, csuvacs és még más fajták is vannak köztük. # Csak kiképzéssel foglalkoznak? — Nem, az alapszervezet tagjai tenyész­tenek is kutyákat. Kitűnő német juhász te­nyésztése van Kiss Ferenc doktornak és Európa-hírű tenyészete dr. Skukálek Attilá­nak, ő a nápolyi masztinó fajtával foglal­kozik. # Milyen lehetőségeik vannak arra, hogy a kutyáik és természetesen az idomárok tydását nagyobb közönség előtt is bemu­tassák? — Mindenekelőtt a Honvédelmi Szövetség rendezvényei a legalkalmasabbak erre. Ott voltunk a honvédelmi hét alkalmából tar­tott bemutatón, de szívesen vesszük az isko­lák. felkéréseit is. A tanulóifjúság közé rendszeresen eljárunk. A fiatalokkal való együttműködésre különösen nagy gondot fordítunk, mert tudjuk, hogy az utánpótlás az ő soraikból kerül majd ki. Ugyanis a kynológíában is alapelv, hogy a tevékeny­séget fiatalkorban kell elkezdeni, de éven­te általában kétszer járási bajnokságot is rendezünk. A távolabbi terveink közé tar­tozik egy ütőképes csapat összehozása, amely magasabb szintű versenyeken is kép­viselni tudná az alapszervezetünket és a komáromi járást is. Kamocsai Imr* Florencio Campomanes: „A SAKK ÉRDEKÉBEN” Furcsa módon zárult az Anatoli] Karpov és Garrí Kaszparov között zajló sakkvilágbajnoki párosmérkő­zés. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke befejezettnek nyilvá­nította a sakkvilágbajnoki döntőt. A mérkőzés állása a befejezés pillana­tában 48 játszma után 5:3 volt a címvédő Karpov javára. A párosmér­kőzés előtt a partnerek abban egyez­tek meg, hogy korlátlan számú mér­kőzést játszanak addig, amíg vala­melyikük nem ér el hat győzelmet. , A FIDE elnöke úgy döntött, hogy szeptemberben a két sakkozó újabb mérkőzést kezd a világbajnoki cí­mért. A Szovjetszkij szport című na­pilap „A sakk és a sakkozók érde­kében“ címmel interjút közölt Floren­cio Campomanesszel váratlan dönté­sének okáról. • Mi kényszerítette önt arra, hogy él­jen a FIDE szabályzataiban található jogá­val. és befejezettnek nyilvánítsa a világ- bajnoki címért folyó párosviadalt? — Több okom is volt erre. A legfőbb: a mérkőzés túlságosan elhúzódott. Már 159 napja tartott. Minden eddigi rekordot meg­döntött. Hány játszmát kellene még játsza­ni ahhoz, hogy ismerjük az új világbajno­kot? Hetvenkettőt? Vagy többet? Mint a Nemzetközi Sakkszövetség elnöke aggód­tam a mérkőzés lefolyása miatt a világ je­lenleg két legjobb sakkozója között, és a- miatt is, amit a mérkőzés elhúzódása ma­ga után vonhatna. A negyvennyolcadik játszma után, amely már kétszer felülmúl­ta a korábbi szabályokkal engedélyezett játszmák számát, amikor úgy láttam, hogy a mérkőzés két résztvevője, de a körülötte dolgozó személyek is teljesen kimerítették fizikai és lelki erejüket, -úgy döntöttem, hogy be kell szüntetni ezt a mérkőzést. Tö­mören fogalmazva: az ellenfelek fizikai ál­lapota a több mint öthónapos küzdelem u- tán arra kónyszerített, hogy feltegyem ma­gamban a kérdést: van ennek egyáltalán értelme, hogy ilyen áldozatot hozzanak? Olyan helyzet állt elő, amelyben a FIDE elnökének jogában áll, hogy önállóan dönt­sön. Ezek után, bár a világbajnok és kihí­vója folytatni akarták a mérkőzést, úgy döntöttem, hogy befejezem. Végeredmény­ben az a benyomás keletkezhetett, hogy a Nemzetközi Sakkszövetséget olyan illetékte­len személyek irányítják, akiknek közöm­bös a sakkjáték jövője és a világ két leg­jobb sakkozója. Hozzá kell fűznöm, hogy Anatoli] Karpov elfogadta a döntésemet, és Garrt Kaszparov is belenyugodott. 9 Mi lesz a sakkvilágbajnoki trónért fo­lyó további küzdelem sorsa? — Egy rendkívüli mérkőzés után va­gyunk, amely rendkívüli problémákat vetett fel. s ezek rendkívüli megoldást követel­tek. Mindjárt, hogy bejelentettem a mérkő­zés félbeszakítását, közöltem azt is, hogy az új erőösszecsapás 0:0-ás mérkőzésállás­nál szeptember első hetében folytatódik. Csak azután nyilvánítjuk a győztest 1985— 1986 világbajnokává. # Milyen feltételek mellett kerül sor as újabb párosviadalra? — Feltételezzük, hogy nem kerül sor korlátlan számú játszmára. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint ezekst a mérkőzéseket legjobb 24 játszmában meg­szabni. Az új mérkőzés szabályairól azon­ban a FIDE augusztusi, grazi kongresszusa dönt. A napokban látott napvilágot a hír, hogy Anatolij Karpov levelet intézett a FIDE el­nökéhez, s ebben arra kéri, hogy másítsa meg korábbi döntését, és engedélyezze a világbajnoki mérkőzés azonnali befejezését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom