Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-28 / 9. szám
4 <m — A mikor először találkoztam Miroslav Rybárikkal, a Nővé Mesto nad Váhom-i Élelmezési Szaktanintézet igazgatóiával, felfigyeltem egy érdekes gondolatára. Észrevette, hogy az intézetben, amely országos hatáskörrel működik, és a konzervipar, azaz a cukor-, a sör-, a konzerv-, az ecet- és szeszgyárak részére képezik a szakmunkás- és technikusgárdát, a magyar iskolákból érkező tanulók kezdetben ugyan bizonyos nyelvi nehézségekkel küzdenek, de utána, egy kicsit akkli- matizálódva már, s amikor használni kezdik az iskolában tanult nyelvi eszközeiket/jó, sőt olykor kiváló tanulókká, később 'pedig nagyszerű szakemberekké válnak. Már akkor megállapodtunk az igazgatóval — aki a fővárosból származik, és tizenkét éve működik ebben az iskolában —, hogy hamarosan meglátogatom az intézetet, s így most ismerősként üdvözöl. Dél-Szlovákiában számos cukor-, sör- és konzervgyár működik. Itt terem a legtöbb, leg„...érdekes például a befőzés...“ hogy végül is ebbe a szaktahinté- zetbe jelentkezett? — Egyáltalán... Amikor idejöttem, még nem tudíam nagyóh szlovákul, de már megtanultam, és, nem okoz gondot, ha valamit szlovákul kell elmondanom vagy leírnom ... A gyárban is jó, habár nem minden munkát kedvelek. Elég nehezek például a szállítólapok, s ha ezeket kell naphosszat emelgetni, eléggé elfáradok, aztán a szemünk is elfárad, ha a minőségellenőrzéshez osztanak be, de érdekes például a befőzés. És mennyi különböző fogása van az egésznek, például az almaeltevés- nek. Előbb be kell mártani citromlébe, s csak utána lehet az üvegbe zárni. A laboratóriumban is nagyon érdekes a munka, és mekkora különbség van gyümölcs és gyümölcs között, dzsúsz és dzsúsz között... Az igazgató és a nevelőnő is említette, hogy a konzervipari osztályok általában tele vannak érsek- . újvári (Nővé Zámky) tanulókkal. Vörös Renáta az érsekújvári konzervgyár tanulója. Ha végez, ott fog dolgozni. Űrül ennek, mert tudja, hogy az ő jövendő munkahelye az ország legkorszerűbb konzervgyára. A tágas csarnokok tele vannak új gépekkel, s egyszerre mindig többféle gyümölcs tartósítása folyik. Velem beszélve időnként meg- -megakad, de amikor egymás kö-. zött vannak, nem okoz neki gondot sem a magyar, sem a szlovák nyelv. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem baj, ha valaki a jelentkezők közül nőm bírja teljesen a szlovák nyelvet, mert itt közöttük mindig akad olyan, aki segíteni tud. Nem hagyják egymást elveszni. NÉMETH ISTVÁN jobb gyümölcs és zöldség, amely aztán nemcsak nyers, hanem tartósított, konzerv vagy éppenséggel cseppfolyós állapotában sokkal nagyobb területre . eljut, mint amilyenen megtermetté és feldolgozták. Vagyis: bár az ipar szakmunkás-utánpótlását és technikusgárdáját itt, Nővé Mestóban képezik, Dél-Szlovákiában sűrűbben találkozunk velük. Az iskola három- százötven-háromszáznyolcvan tanulója között sok a magyar nemzetiségű. — ,A fiúkból általában azért van kevesebb, mert valahogy a konzervipari szakmát nem tartják férfiszakmának, holott ha olykor egy-kettő kitanulja, hamarosan mester vagy művezető lesz — mondja az igazgató. Az intézetben a konzervipari szakembereken kívül villanyszerelőket, villanyberendezések karbanMíroslav Rybárik igazgató tartóit, javítóit és gépsorbeállító- kat is képeznek. Az utóbbi szakon a fiatalok érettségi vizsgával fejezik be tanulmányaikat. Az iskola felkészülve várja azt a száztiz-százhúsz tanulót, akik évente az első osztályokba jelentkeznek. Az év elején kérdőíven felmérik a tanulók érdeklődési körét, szociális összetételét, majd a felmérés eredményét elemzik, értékelik, amelynek aztán nemcsak az igazgatóság, hanem a nevelők, sőt az ifjúsági szervezet is hasznát látja munkájában. Miroslava Sykorová matematika szakos tanárnő irányítja az ifjúsági szervezetet. — Diákjaink különösen kedvelik a zenés rendezvényeket, akár minden héten beiktathatnák a műsorukba ezt a „műfajt“, ők pedig," ha úgy adódik, nem is mulasztják ezt megtenni. Általában kombinálják a formákat. így például a különböző hosszabb-rövidebb előadásokat követi a szórakoztató rész és a taggyűlések sem múlhatnak el anélkül, hogy a tanulók ne részesülnének a diszkó örömeiben. Olykor színházba, moziba járnak. Amikor például meghívta az iskola ifjúsági szervezetét a város másik szaktanintézete egy zenés rendezvényre, a tanárnő is elkísérte a tanítványait, és mint mondta, nemcsak a gyerekek, de ő is jól érezte magát. Magdaléna Boiková nevelőnőnek nincs sok gondja a diákokkal. A kollégiumban százheten laknak. Egy-egy csoport tizenkét főből áll, és a névelőnek vagy nevelőnőnek inkább csak a napi programra kell ügyelnie, hogy délután négytől este hatig tanuljanak. Utána vacsora következik, majd szabad foglalkozás vagy tévézés kilencig, esetleg .tovább, ha olyan a program. Mindez jobbára a hétköznapokra vonatkozik, mert a tanulók nagy többsége pénteken délután hazautazik, és csak vasárnap este jön meg. Néhányan, akik az ország keleti csücskéből vannak, havonta csak egyszer mennek haza. A tanulók nagy hányada népesebb családból származik. Vagy az édesapa vagy az édesanya dolgozik az iparágban, s ennélfogva természetesnek találják, hogy a gyerekeik is ezt a szakmát választják. — Van olyan család, ahonnan többen is tanulnak nálunk — mondja Magdaléna Bozková nevelőnő, és Farkas Anikó nevét említi, aki az, ifjúsági szervezet vezetőségi tagja és a II. osztály ifjúsági szervezetének az elnöke. Anikó dunaszerdahelyi (Bún. Stre- da), a nővére is itt tanul. Amikor találkozom vele, azt mondja: — Az az igazság, hogy eredetileg nem is ide akartam jönni. Szakácsnő akartam lenni, Se oda végül nem mehettem, ezért aztán úgy döntöttem, hogy ide jelentkezek, mert az itteni szakmák mégiscsak hasonlítanak a szakácsnői szakmára. — Mit i szólt a nővére ahhoz, hogy követi a példáját? — Hallani sem akart róla, hogy én is ide jöjjek, sokat kötekedtünk, és ha odahaza vagyunk, még mindig sok mindenben nem értjük meg egymást. Itt viszont egészen megváltozott a kapcsolatunk. Odahaza négyen vagyunk testvérek, de most már vele értem meg a legjobban magamat. És igen jó, hogy ő is itt van, van kire támaszkodni, kitől mit megkérdezni... — Akkor tehát nem bánta meg, Körös Renáta Magdaléna Boiková nevelőnő Miroslava Sykorová matematika szakos tanárnő, az iskola ifjúsági szervezetének az irányítója ' Farkas Anikó És a hűségért mi jarr A közelmúltban egy szövetkezetben jártam, ahol többek között két szimpatikus fiatalemberrel is megismerkedtem. Az egyik sofőr, a másik gépjavító. Sofőr barátom annak ellenére, hogy sok mindenről faggattam, minduntalan a. pénznél, a kereseténél kötött ki, a szórakozást, de még az emberi kapcsolatokat is a pénz kérdésévé tette. A szövetkezet a harmadik munkahelye, de már itt is beadta a felmondását, mert decemberben azt olvasta egy újsághirdetésben, hogy egy prágai vállalat toborzási jutalmat fizet az új dolgozóinak. Először tto borzási jutalmat, és az aláírt évektől függően bizonyos idő elteltével hűségjutalmat is kap. Ő erre a pénzre is épít, ez is számít a költségvetésében, miért is ne számítana, ha ez csupán egy felmondás és új munkaszerződés megkötésének kérdése. A munkától különben nem fél, itt, a szövetkezetben is sokat dolgozik, igaz, meg is fizetik. Gépjavító riportalanyom is sokat beszélt, nem kellett unszolnom. Gondokról, alkatrészhiányról, új gépekről, munkatársairól, kollektívájukról — problémákról, amelyek nemcsak a szövetkezet életét érintik, hanem az övét is. Pénzről, jutalomról egyetlen szó sem esett, viszont annál bővebben beszélt új ismerősöm egy modern gépről, amely tulajdonképpen minden nehezebb kerti munkát elvégez — ha működik, de. sajnos, nagyon gyakran meghibásodik. Tulajdonképpen mindketten elégedetlenek voltak valamivel, az egyik a keresetével, a másik önmagával — munkájuk eredményét eltérő tényezők motiválták. Utólag . például hiába törtem á fejem, nem sikerült kiderítenem, hogy sofőr riportalanyom teherautót . vezet-e vagy traktort, személyautót-e vagy baggert, mert minden másról beszélt, csak a munkájáról nem. Gégjavító barátom a szakmájáért rajongó benyomását tette rém, egy olyan emberét, aki érzi munkája fontosságát, tudja, hogy ott, abban a kollektívában a helye, amelyben éppen él és dolgozik,, ott és sehol másutt. Azt viszont már nem egészen értem, hogy .miért éppen egy ilyen dolgozó húzza .a rövidebbet anyagiakban egy, meglehet, szintén jól dolgozó, de munkájában számító, anyagias emberrel szemben? Toborzási jutalmat kínálunk azoknak, akik olyan szakterületen hajlandók dolgozni, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Nem tudom, nem lenne-e helyesebb, ha a csábító kezdő jutalompénz helyett inkább hűségjutalmat fizetnénk azoknak a dolgozóknak, akik nem felmondással „segítik“ munkahelyük problémáinak megoldását, hanem kitartással, úgy, hogy részt vállalnak a nehézségekből. Lehet, a hűségjutalmak elvének következetes alkalmazásával elejét vehetnénk a társadalom Szempontjából fontos posztokon a munkaerőhiánynak. —z— y
