Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-03 / 1. szám
8 Hfl ------------------------------:----------------------GRENDEL LAJOS KISREGÉNYEI A „HARAG NAPÚ" NEM TÖRTÉNT MEG A lévai származású Grendel Laws először elbeszéléskötettel jelentkezett (Hűtlenek, 1979], majákét hosszabb prózát — kisregényt adott ki egymás után (Eleslöveszet, 1981; Galeri, 1982), amelyekre szélesebb körben fölfigyelt a kritika. Az író harmincas öveinek derekán jár (1948-ban született). Annak alapján, ami tudás az emberi jellem ingatagságáről, Kép- lékenységéről és buktatóiró!, • az élet kétértelműségeiről föl-fölvillan kisregényeiben, az ember jóval idősebbnek hihetné. De ellentmond ennek fiatalos hangja és intonációja, előadásmódjának játékos heve, noha — s itt megint csak ellentmondásba ütközünk: ez a! játékosság és ez a fiatal s meglepően jól képzett, a hazai premisszákhoz képest szinte szokatlanul csiszolt hang — szórakozott- ságból-e vagy sietségből — újra és újra zavarba ejtően elernyed, hanyatlik, elfárad. Ojra járva köreit — vagyis azt az egyetlen kört, amit Grendel szülővárosa- történetének s egy kissé a saját múltjának monotematikus felidézgetésével a két kisregényben leír — mind nyilvánva lőbb, hogy nem szórakozottságról és nem sietségről van szó. Kis túlzással azt mondhatnám: valahányszor Grendel a játékot komolyra akarja fordítani, hangja fakó lesz és öreges, mint ahogy erőtlenné, enerválttá válik, amint szembenéz történetei tanulságával. Pedig maga a játék, ami ezekben a kisregényekben folyik, komoly; Grendel egész intellektuális vitalitása, ereje felizzik benne. Csak épp azzá az általa menet közben s végezetül is kinyilvánított belső drámává: a merev történelmi-nemzeti tudat bénító örökségével való „leszámolássá", egy megújító „harag napjá“-vá nőni nem tud, mert eleve nem is alkalmas azzá nőni ez a játék. Másra alkalmas. Az ÉJeslövé- szet kezdő soraiban úgy látszik, mintha Grendel pontosan tudná; mire: „... Amiről szó lesz, az Olsavsz- ky-házban talált tekercsek nehezebben értelmezhető szövegrészei. Talpnyalás és irónia fedik át bennük egymást megtéveszto-rökuie- tesen, s az elbeszélő nem tudja eldönteni, hogy ami hajbókolásnak látszik bennük, nem irónia-e, illetve ami ma pamfletként olvasó- dik, valójában nem talpnyahm-e Az elbeszélő nincs könnyű helyzetben, a szöveget csupán tapasztalatainak ösztönös kontrolljával és egy történelmi csőd keserű fintorával egészítheti ki.“ Ennek a szerepnek az elbeszélő kitűnően megfelel, a testére szabottan viszi végig művein: a történeti és családi események előadásában, a városát, annak hiedelmeit, figuráit krúdys helyszín- e^ hangulatfestéssel felidéző leírásokban, különösen pedig a Galeriban nyújtott remek portrékban (Sághy űrről, Vilcsek úrról, Bohuniczky bácsiról). Csupa éles fény, csupa vil- lódzó sokszempontúság és a megismerés módszerévé (s önvédelemmé!) fejlesztett ironikus, intellektuális játék, sok lélektani és sti- láris tudással. Keserű, kiábrándult ízeiben is fölényesen pontos játék. Pontosan vetíti ki a valóságból begyűjtött s a maga látásával kiegészített képet. Az Éleslövészet mottójául választott Hleonyikov versrész — „... tüzeljetek pontosan a képre“ — igazolódik mint írói krédó. S ezzel a kör, a kispolgári társadalmi-nemzeti magatartásformák hitelesen grendeli képe készen is lenne. Az írói tett, a megvalósítás fokán. De nem az írói szándék szerint! Grendel nagy gesztussal és uszonyára a legjobb akarattal neki-ne- kiáll, hogy számot vessen, „leszámoljon“ a kilátástalannak érzett hagyománnyal. Az irónia fegyverzetében, a „történelmi csőd keserű fintorának“ szerepkörében hirtelen drámát adni elő ... — milyen dráma, milyen „harag nap ja“' lehet ebből? Olyan, amilyet épp e kisregényekben láthatunk: verbális. Fáradt deklarálása egy megtörténni nem tudó, csak talán nagyon kívánt belső eseménynek. Ha valamit mégis érzékeltet ez a pusztán szóbeli „leszámolás", akkor az éppen az ehhez szükséges energiák csüggesztő hiánya. (S tán még elgondokoztat azon, magában az ilyen telítésű, ilyen jellegű ironikus szemléletben is mekkora a szerepe az intellektuális erőnek, s mekkora a „dolgok autonómiájával és zsarnokságával“ szembeni lelki-személyiségi erőtlenségnek s az önvédelmi gesztusnak.) Az ellentmondásosság jellemző e művek műfajára és szerkezetére is. A „nemzetiségi antiregény“-nek nevezett Éleslövészetben refrén- szerűen ismétlődő „Ha az elbeszélő regényíró volna...“ félmondatával maga a szerző is tudatja, hogy nem regényírónak, hanem elbeszélőnek érzi magát. Valóban az. Ahogy kisebb dobozok a nagyobbakba, Grendel úgy illeszti egymásba, a könnyed, rögtönzésszerű ősi elbeszélői módra hagyatkozva, időben-térben-személyoen egymástól távoleső történeteit. Az egyik történet felidézi s hozza tollára a másikat. Ezzel szervesen adva is a mű kerete, szerkezéte. De Grendel a „leszámolások“ gesztusaival egy további keretet kon- cipiál elbeszéléssorozatai köré, a- melyet ezek nem bírnak el. Megéli Grendel Lajos egy újabb írásában az itt kihirdetett, de meg nem történt „harag napját“? Vagy rábízza az olvasóra, hogy benne miként csapódjék le a kép, amit ő a maga intellektuális kifejezőerejével eléje tár? FUKÄRI VALÉRIA — Mifelénk az Ung vidékén a szamócát nevezik komócsának Innen az együttes neve — mondja Kozsár Miklós mérnök, az egykori, Prágában működő Nyitnikék népművészeti együttes vezetője. ■ A magyar főiskolásokból álló Nyit- nikékkel országos viszonylatban is szép eredményeket értünk fel, de anulmányainkat befejezve szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába. Csak hát nem sokáig bírtam ki a népi kultúra nélkül, így 1979-ben Géczi Lídiával újból csoportot alapítottunk itt, Nagykäpo- son (Veiké Kapusany). A Koraó- csa főleg munkásfiatalokból áll, akik Abarától (Oborín) Sziréjifal- váig (Ptruksa) lakják a vidéket. Átlagban tíz párral dolgozok. Gyakran megesik, hogy nem vesz részt mindenki a próbákon, amelyek hetente kétszer zajlanak, de nem vetem szemükre, belátom, hiszen bejárók, műkedvelők. Együttesünk lelkes gárdává kovácsolő^ dott e rövid idő alatt is. A zenekarral adódott egy kisebb problémánk, de hogy Kanócz Csaba visszatért, ez is véglegesen megoldódik. Csaba, az egykori Nyitnikék másodhegedűse most jött haza a katonaságtól. Mivel koreográfiával, táncköltéssel nem foglalkozom, Szebelai Rózsa, a Bodrogközi Táncegyüttes koreográfusa segít munkámban. Évente 10—* 15 fellépést tartunk a környék falvaiban. A zselízi seregszemlén egyelőre csak részt vettünk, eredményekről, kirobbanó sikerekről még nem adhatok számot. Ügy érzem, a rendszeres, szorgos munká gyümölcse hamarosan beérik. Ennek első jelei máris megmutatkoztak Poprádon a kerületi néptáncversenyen, ahol az előkelő második helyen végeztünk. — Terveink között szerepel Dél- !Szlovákia népi táncainak felelevenítése, sőt a Csallóköztől egészen Bodrogközig csokorba akarjuk gyűjteni a népi tánckultúra legszebb virágait. Titkos vágyunk eljutni Zselízre (Zeliezovce), és ott helytállni. A CSEMADÓK városi szervezetének égisze alatt működünk, így a városi kultűrház a második otthonunk. Ezt a támogatást, gondoskodást jó, eredményes munkával szeretnénk meghálálni. Polgári László Próbál, gyakorol, tervezget a Vox Humana „Itt fekszem, korszakalkotó magamban, tanullak Michigan“ — visszhangzik a tértölelő színpad a Királyhelmeci (Král. Chimed Művelődési Ház színháztermében. Próbál a Vox Humana irodalmi kisszínpad. A rendező, M. Molnár László utasító szavaira fegyelmezetten átcsoportosul a kis társaság, változik a kép. A húsztagú lelkes gárda legújabb összeállítása József Attila és Andrej Voznye- szenszkij verseire épült, a címe: Az atomkor alkonya. Lélegzetvételnyi szünet következik. Míg a gimnazisták kifújják magukat, a vezető az együttes múltját idézi, a jelenen kérésztől a jövő terveiről beszél: r— Ez évben ünnepeljük az irodalmi színpad megalakulásának tizedik évfordulóját. Együttesünk 1973-tól munkálkodik, és rendszeres résztvevője a Jókai-napoknak. Az „Örök víg harc“-tól a „Milliók egy miatt“-ig a krónika eredményes múltat idéz. -Távol álljon tőlem, hogy az Önteltség, a túlzott elégedettség hangján szóljak, csupán a szép, eredményes múltat, az elért sikereket akarom felvillantani egy pillanatra, s rögtön leszögezem: nincs megállás, a munkát még nagyobb lendülettel, akaraterővel végezzük. A körzeti versenyt megnyertük: Derekasan helyt akarunk állni a járási versenyen, és célunk a Jókai-napokon való eredményes, dobogós szereplés. '-plBARÁTSÁG A MŰVÉSZETBEN Ezzel á címmel nyílt képzőművészeti kiállítás a bratislavai Stúr téri Csehszlovák-Szovjet Barátság Házában. A kiállításon bemutatott nyolcvanegy alkotás mindegyike szocialista ország művészeinek, a Moravany nad LVáhom-i nemzetközi szimpózium résztvevőinek a munkája. Erre a rendezvényre évente szeptember 1 — október 15-e között kerül sor,, s a szocialista országok legkiválóbb képzőművészei kapnak rá meghívást. Az ösztöndíj, szállás és ellátás fejéiben pedig az ott alkotott munkák közül kettőt a rendező szarvek- nek adojnányoznak, amelyeknek állandó helyé a piesfanyi kultúr- központ. A szovjetuniőbeli, romániai, VDK- -beli, bulgáriai, vietnami, magyar- országi, kubai, lengyelországi grafikusok és festőművészek alku tásainak legtöbbje tájkép. A szimpózium színhelyét és környékét szinte mindegyikük megörökítette. A nyugalmas, békés tájaknak persze mély eszmei, gondolati tartalmuk van: ilyennek szeretnék tudni az egész világot, s lehetőleg minél tovább. Különösen szép tájképeket alkottak a szovjet íjjűvészek. Tiszta formák, élesen kontrasztos színek, a felragyogtatott fénynyalábok misztikus hangulatot, de egyúttal harmóniát sugároznak. A legtalálóbbak talán azok a tájképek, a- melyekben ott az ember is, a szüntelenül munkálkodó, a mindig al-- kotó, mint például Nadir Abdurahr manov Kaszások című képén. Nem nyílik gyakran alkalmunk vietnami képzőművészek alkotásaiban gyönyörködni. A fiatal, harmincnégy éves Ca Le Tháng két képét a keleti sejtelmesség, komponálókészség, tiszta életöröm jellemzi. . Meglehetősen hétköznapi, a művészet számára idegennek tűnő formák jelnnek meg Krysztof Ora- czewski, Bogdan Lukaszehvski lengyel és Jordan Kancsev Kaicsev bolgár művészek képein, de az egyszerű tárgyak mégis gazdag érzelmi, gondolati tartalmat hordoznak. Sorolhatnánk tovább is a negyvenhét alkotó valamennyi művét, hiszen mind-mind remekbe sikerült alkotás. így, együtt pedig a képzőművészeti értékükön kívül az összetartozást is jelképezik. (banyák] ♦ T KOMÓCSÁK
