Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-18 / 51. szám

FELLINGER KÁROLY VERSEI: 1' Nagy Zoltán rajza f rzst néni jókedvűen ébredi. Még sötét volt a szobában. Korán lehetett. Magdus és Teréz még békésen aludtak. Kipihentnek érezte magát. Mióta itt van az otthonban, ritkán fordult elő, hogy jól aludt. Tegnap este nyugodtan feküdt le. Le­velet kapott a fiától, hogy ma meg­látogatja őt. Első ízben, mióta itt van. Ma ünnep van. Karácsony estéje lesz. A levélben az állt, hogy délelőtt tíz órakor érkezik. Eleinte sokat sírt, amikor ideke­rült, Nehezen szokta meg az új he­lyet, Tibor, egyetlen gyermeke volt, KESZI VILMOS: Férjével a háború évében kötött há­zasságot. Amikor terhes volt, a fér­jét elvitték a frontra. Soha többé nem látta. Váltottak néhány levelet, meg­írta a férjének a kisfiú születését is, aztán vége lett. A háború után is sokáig várta. Ha­zakerültek többen olyanok is, akik­nek a halálhírét hozták. A férje nem került haza soha többé. Elnyelte a háború pokla. Magára maradt a gyerekkel. De nem hagyta el magát, dolgozott be­csületesen. Szinte kivétel nélkül min­den munkát elvállalt. Elő is teremtett mindent, amire szükségük volt. Most már tudja, s be is meri vallani ma­gának, hogy feláldozta az életét a fiáért. Talán másképp is élhetett vol­na. Egy kis kikapcsolódás néha nem ártott volna neki sem. De kivel? Férj­hez nem ment, pedig kérője lett vol­na. Mindig arra gondolt, hátha rossz lesz a gyerekhez. Aztán lassan meg­öregedett. A fiát kitaníttatta, ma már jónevü ügyvéd az egyik járási szék­helyen, megnősült. Erzsi néninek van két unokája, de alig ismeri őket. A fia nagyon elfoglalt ember. Ritkán lá­togatta meg őt a családdal. Pedig ha eljöttek hozzá falura, nagyon igye­kezett a kedvükben járni. Mégis azt érezte, hogy ezek a látogatások csu­pán kűtelességszerüek. Azt ugyan nem mondhatja, hogy a fiáék kihasz­nálták volna. Ha valamit adott ne­kik, csak nagy nehezen akarták el­J«l«nlét Szindbád Valami hiányzik abból a kosárból Valami hiányzik abból a vödörből és közeledsz, és elfelejted hogy itt vagy Álarcainkat visszaadtad, s mi arcodba téptünk, és mielőtt sírni kezdenénk, te megvigasztalsz minket. fogadni. Pedig mindig tele volt a ba­romfiudvar. Pénzt nem fogadtak el soha. Nem is lett volna semmi baj, ha meg nem betegszik. Nagyon legyen­gült, már nem tudott törődni magá­val, s ekkor került ide, a nyugdíjasok otthonába. A szobatársai, Magdus és Teréz jóval idősebbek nála, és sokkal régebben vannak itt. Vigasztalták is gyakran, hogy ne bánkódjék, jó he­lyen van itt. Nem is panaszkodhat. De nagyon hiányzik neki a kiskert és a baromfiudvar. S az is bántotta, hogy még egyszer sem látogatták meg. De ez a mai nap kettős ünnep lesz a számára. Nagyon örült a találkozás­nak. Este pedig ünnepi vacsora lesz és műsoros est. Teréz mesélte, hogy tavaly is milyen szép volt. Mire kivilágosodott, szobatársai is felébredtek. Tegnap már meghozták a fenyőfát, mondta Magdus. Reggeli után felállítják a nagyteremben, s az­................... tán nekiállunk díszíteni. Jó hangulat­ban öltözködtek, mosakodtak. Erzsi néni ujjal fürgén kötözték a szaloncukrot. Néha lopva az órájára pillantott. Még csak kilenc óra van, állapította meg. Gondolatai messze jártak. Tavaly karácsonykor még a saját fészkében töltötte az ünnepet. Sütött, főzött. A. fia családostul meg­látogatta, de csak rövid ideig marad­tak, alig fogyasztottak valamit a sok finomságból. Nagyon siettek. Csak tudná, miért kell állandóan futniI De azért jó érzéssel gondolt vissza a ta­valyi karácsonyra. Délig még viszonylag nyugodt volt. Messze laknak, nyugtatgatta magát, nem lehet annyira pontosan kiszámí­tani az időt. De egy óra felé már nyugtalanság vett rajta erőt. Belopa­kodott a szobájába, elővette a levelet és figyelmesen elolvasta, már ki tud­ja, hányadszor: Édesanyám, tíz órakor érkezünk. Visszament a terembe. A fenyőfa már teljes pompában díszelgett. A lá­togatók lassan búcsúzkodtak. Erzsi néni leült egy fotelbe, és várt. Ál­landóan a bejárati ajtót leste. Három órakor feladta a reményt. Már kezd­ték átrendezni a termet, ötkor kez­dődik az ünnepi vacsora. Visszabotor­kált a szobájába, és ruhástul ledőlt az ágyra. Amikor Tibor olyan tízéves-forma lehetett, osztálykirándulást terveztek az iskolából. A fiú előadta otthon a kérelmét: ő is részt szeretne ezen venni. Ma már talán hihetetlennek tűnik még az ő szemében is, de nem volt pénze. Amikor megmondta a fiá­nak, hogy nem mehet, sírásra görbült a szája. Nagyon megsajnálta őt. Csak tréfáltam veled, mondta, csak szeret­tem volna látni, hogy milyen arcot vágsz. Természetesen elengedlek. A kisfiú arca felderült, pedig neki nem volt pénze. De szerzett. Szégyenkezve beállított az egyik ismerőséhez, Istvánhoz. Ügy érezte, őszintén megörült a látogatásának. Rögtön rá is tért a tárgyra: Azt mond­tad egyszer régen, ha szükségem lesz valamire, bármikor jöhetek utánad. Pénzre lenne szükségem, no nem úgy, csak kölcsönbe, és nem is sokra. Ist­ván kisegítette, nem is kérdezőskö­dött, hogy mire kell. Aztán nemso­kára vissza is fizette becsülettel. Ma sem tudja, honnan teremtette volna elő a pénzt, ha István ki nem segíti* De rég volt! Szótlanul öltözködött. Elővette az ünneplő ruháját. Magdus és Teréz megvárta, aztán együtt mentek le a terembe. A vacsora igazán ízletes volt. Evett is elég jól. Nem akarta mutatni, mennyire bántja őt, hogy becsapták. A szívét nagyon nehéznek érezte. A műsor is valóban szép volt. A ze­ne s az a sok szép vers, amelyet itt hallott, a legmélyebb tudatáig hatolt. Teréz megbökte: Ne búsulj, hisz még holnap is jöhetnek. Ö nagyon jól tud­ta, hogy már nem jönnek. Sem hol­nap, sem holnapután. Már kívülről tudta az egész levelet: Édesanyám, 24-én elugrunk Magához, mert 25-én már megyünk kirándulni a Tátrába, ott töltjük az ünnepeket, sőt a szil­vesztert és az új évet is. Tudja, ilyen­kor a legszebb a Tátra. így állt a le­vélben. S arra meg badarság lenne ; számítani, hogy majd az ünnepek u- tán meglátogatják. írta is a fia; ki kell pihennünk magunkat, mert az új évben vár a rengeteg munka. Egy kicsit lepihenek, súgta oda Te- réznek, majd nemsokára visszajövök. Felment, levetkőzött, felvette a háló­ingét, az éjjeliszekrényre odakészí­tett egy pohár vizet. Aztán lefeküdt. Tekintetét végighordozta a szobán. Nem tudott itt megszokni igazán so­ha. Most már nem is akar. Hanyatt dőlt a párnán. Nagy sokára kihúzta az éjjeliszek­rény fiókját. Az altató tablettákat tartalmazó kis üvegből az összesét beleszórta a vízbe. Megvárta, míg a tabletták feloldódtak, aztán kezébe vette a poharat, és szép lassan kiitta a tejfehér folyadékot. Kinn békésen, apró pelyhekben hul­lani kezdett a hó. VÖRÖS PÉTER: tűzharang (B. MÁRIÁNAK) ész m t ff 0 tuzként ég a te ha­ragod. ...futó­tűz s szélvész üldöző mosolyod félrevert harangom sistergő oltalom(( száz­szorszép* bánatom^köbe írt fájdudom 4- futótűz szélvész Pompéji kohalál emésztő tuzként m i n d e n ü tt á ra MOSONYI GABRIELLA: Csodálkozva áll: — Te ezt nem tudtad? Hiszen én azt hittem... Leintem. Nem akarom, hogy ingerült legyen a hangom, mégis az: — Honnan tudtam volna, meg egyébként is, leg­alább belekezdhettél volna, hogy megtudd, valóban tudom-e... — Ne haragudj, de olyan természetesnek hittem. Oda se kell figyelnem, ismerem a magyarázko­dás majdnem minden fajtáját. Talán mosolyognom kellene. Azt hisszük, hogy a másik szavak nélkül is megért minket, amikor szavakkal is nehéz. S amikor megértenénk egymást, talán a ki nem mon­dott szavak állnak közénk. Ránézek. Észrevette, hogy gondolkodom. <— Beszélhet neked az emberi Oda se figyelsz... Elmondjam neki azt, amit ő még nem tud? Ta­lán így gondolja meg ő is, a többiek is, mielőtt ki­mondanának valamit. Aztán leintik magukat. Le­intjük magukat. Mint most én. Hosszú, amit el kel­lene mondani /?!) Talán nem is, de akkor ő is éppúgy elgondol­kozna, mint most én, és ez mehetne a végsőkig... És arra nincs idő. Pedig egyszer már el kellene gondolkodni a ki nem mondott szavakon. És a kimondottakon is. Mert szükségünk van a szavakra. B. B.: A Bombadal és a Létezzetek emberek hangvételénél fog­va Inkább gyermeklapba Illő próbálkozás. Sz. Z.: Négy verse kezdetleges próbálkozás, tele ismétlődő mo­tívumokkal (ülünk a pádon) és sok szentlmentalízmussal. Hervadt rózssbimbó: Írása mélyen átélt, őszinte érzéseket tük­röz, de formai szempontból nem éri el a közölhetőség szín­vonalát. Dürer 83: Versei elemzésére rovatunkban már terjedelmi okok­ból sem vállalkozhatunk. Egyéni látásmódja, sajátos hangvé­tele mindenképpen figyelmet érdemel, elsősorban rövidebb verse tetszett. Küldjön újabbakat. Cz. M.: Négy gyermekverse közül a legjobban a Varjúlakoda­lom tetszett, de ez sem hibátlan. A gyermekverseknél különö­sen ügyelni kell a rímekre, a ritmus hibátianságára. Kevésbé sikerültek azok a versek, amelyekben kézzelfoghatóan elsőd­leges az oktató-nevelő szándék, pl. Népes a mi házunk c. ver­sében. N. L.: Ojabb verseiben észrevehetően az oldottabb, kötetle­nebb kifejezésmódra törekszik. Verseiből néhányat a közlés­re szántak közé soroltunk. J. A.: Ojabb versei között sok az utánérzés, a felvett póz. Itt- ott akad bennük egy-egy szép sor, s utána rögtön közhelyek, banalitások következnek. Legutóbbi jelentkezése óta nem fej­lődött. M. K.: Próbálkozásai közül prózai írása tetszett jobban. A ver­sek többnyire utánérzések, hangvételük helyenként eléggé szentimentális. Inkább a prózával próbálkozzon. Száz év magány: A Halál metamorfózisa című verse,, mint ar­ról már a címe is árulkodik, erősen Ady-ihletésű. Azt kéri, ajánljunk önnek versesköteteket. Minden kezdő versiró javára szolgál, ha figyelemmel kíséri nemcsak a csehszlovákiai ma­gyar, de a magyarországi, valamint a szlovák és a cseh költé­szet (s általában az irodalom) fejlődését is. Ennek egyik mód­ja az irodalmi lapok és folyóiratok rendszeres olvasása. Az új irodalmi alkotások javarészét — még könyv alakban való megjelenésük előtt — itt közük.-A jelenkori magyar költészet java termését mutatja be az évről évre rendszeresen megjele­nő Szép versek című antológia! — Kár, hogy csak egy verssel jelentkezett, legközelebb többet küldjön. Jókívánságait kö­szönjük. Szeretek írni: Szerelmes verse kivételével mindegyiken az élmény (az ihlet) hiánya érződik. Választott témái közül töb­bet is más műfajban kellett volna inkább megírnia (pl. A jó iskolázás). Mire jó a barátság című írása rímei ellenére sem vers, inkább mondóka vagy rigmus. Sokat olvasson, tanuljon, mielőtt újra jelentkezik. Ünnep: Új versei sokkal jobbak a korábbiaknál, az egyiket alkalomadtán közöljük. Küldjön újabbakat. Csöpi: Versei kezdetleges próbálkozások, sok bennük az után- érzés, elsősorban az olcsó táncdalszövegek ismert sorainak változatai csengenek vissza. Kamasz: Három új verse közül a Tanú gyengébb, a másik ket­tő viszont határozottan jobb az eddigieknél, a tavasz folya­mán alkalomadtán közöljük. B. P.: Újabb elbeszélését is megkaptuk, tetszett, a jövő év fo­lyamán közöljük. Ügyeljen rá, hogy a „könnyebb hangvétel“ ne váljon igénytelenséggé. Előző elbeszélésével is változatla­nul számolunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom