Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-27 / 48. szám
A SZOVJET SPORT SZÁMOKBAN Amióta a szovjet sportolók megjelentek a világporondon, egyre-másra aratják sikereiket. Néhány ritka kivételtől eltekintve úgyszólván nincs is sportág, amelyben ne tartoznának a világ élvonalába. Sokan feltették már a kérdést: Mi a titka a szovjet sportolók sikereinek? A válasz hosszas elemzést érdemelne, de a puszta statisztika is elég ahhoz, hogy megértsük — mi van a szovjet sportolók sikereinek hátterében. Vegyük például alapul, hogy a Szovjetunió minden harmadik feinőtt polgára, tehát 37,5 millió ember aktívan sportol. Közülük 31,2 millió megszerezte „A munkára és a védelemre felkészülve“ jelvényt, amelynek a kritériumai eléggé igényes sportteljesítményt szabnak meg. Képzeljük csak el, hogy mekkora hátország ez* Ha csak minden századik sportoló ér el rekordteljesítményt, akkor is százak és százak vannak, akik nyugodtan felvehetik a versenyt a világgal. Ezek az alapvető számok azonban egyúttal azt is bizonyítják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány nagy figyelmet szentel a kérdésnek és hatalmas eszközökkel támogatja a sportolást. A testnevelés és a sport fejlesztése egyébként ma az ország népgazdasági tervének elválaszthatatlan része. A társadalmi gondoskodást bizonyítják a következő a számok. Az egész országban 120 fedett jégstadion, 3622 nagy befogadóképességű stadion, 2530 fedett úszoda, s további 122 ezer játéktér és pálya, valamint 75 ezer sportcsarnok és tornaterem áll a közönség és a sportolók rendelkezésére. Különösen az utóbbi években szaporodott meg ugrásszerűen a sportlétesítmények száma. Csupán az utóbbi három év alatt 930 új uszodát, négy és félezer tornatermet és 222 stadiont nyitottak meg. A sportolási lehetőségek bővülésével egyenes arányban nőtt a sportolók száma is. Ez alatt a három év alatt a testnevelési szövetség tagjainak száma ötmillió új taggal gyarapodott, főleg az ifjúság köréből. Figyelemreméltó továbbá, hogy a 39 millió alapiskolás közül huszonhét és fél millióan hetente 6—10 órát sportolnak rendszeresen. A sport és testnevelés óriási bázisának megfelelő a szakvezetés. A Szovjetunióban kilenc és fél millió edzőt és oktatót, mintegy 6,8 millió játékvezetőt tartanak nyilván. Ezenkívül 344 ezer személynek van magasabb szakmai képzettsége. Mindent egybevetve ebből fakad a szovjet sportolók sikeres és eredményes szereplése a nemzetközi sportéletben. Z. L. „Szeretnék megtanulni gyorsan futni.“ A Komszomoiszkaja Pravda A bajnokok iskolája című rovatához beérkezett sok-sok levél kezdősora szinte ref- rénszerűen így ismétlődött. Az atlétapalánták oktatását Valeri) Borzov vállalta. A gyerekek kérdéseire a kétsze- ] rés olimpiai bajnok válaszolt, a legérdekesebbekre nyilvánosan. Íme, néhány érdekes részlet a gyerekek és Borzov kérdezz-felelek játékából“ A katedrán Valerij Bortov — A hetvenes években ön volt a világ leggyorsabb embere. Milyen tulajdonságokra van szükség, hogy az ember gyors legyen? 9 Alapos, sokoldalú felkészülés nélkül még a legrövidebb távot sem lehet gyorsan lefutni. Fejleszteni kell az erőt és az akaraterőt, az állóképességet. És csiszolni a futás technikáját. Azt javasoltam, hogy a gyerekek minél többet futballozzanak homokos talajon, ez növeli az állóképességet. Nagyon hasznos, ha egy nem túl meredek dombot naponta többször is „megmásznak“. •— Nagyon szeretem a futást, de az a baj, hogy társaim már a rajt utáni első métereken megelőznek, s képtelen vagyok befogni őket. 9 Fontos, hogy az ember elkapja a jő rajtot, ez fél siker. A sprinterek általában a rajtpisztoly hangjával egy időben kezdenek futni. Ezt elsajátítani nem könnyű. Nekem is sok időbe tellett, míg megtanultam jól rajtolni. Ügy gyakoroltam, hogy társaim különböző magasságból egy tányérba ejtettek egy pénzérmét. Igyekeztem reagálni a hangra: ahogy az érem ráesett a tányérra, rajtoltam. A továbbiakban a társak úgy álltak, hogy lássam őket. Ebben a helyzetben az volt a feladatom, hogy megtanuljak rajtolni abban a pillanatban, amikor a pénzérem a tányérral érintkezett. A hallással együtt a rajtoláshoz a látás is kapcsolódott. Ez a játék biztosan nektek is segítségetekre lesz. Az indító pisztolyának hangja a továbbiakban már nem lesz meglepő. — Miért van az, hogy futás közben akadozik a légzésem? 9 Ha ilyesmit tapasztalsz, akkor sokat kell futnod erdőben, folyóparton. Háromlépésenként be- légzés, s háromra kilégzés. — A ptonírtáborban GTO-próbáztunk. A futás után fájt a lábam. VALERII BORZOV — amikor még az atlétikai pályák hőse volt —- a szokásos pózban. Győzelme után magasba emeli a kezét. 9 Ez azt jelenti, hogy nem elég jó az állóképességed. Van egy aranyszabály: a minél gyorsabb futáshoz minél többet kell futni. Alkalmazd ezt, s egy idő után meglátod, frissebb leszel. — A gyerekek kinevetnek, hogy nem jól futok. De hogyan kell helyesen futni? 9 A futás emlékeztessen a macskafutásra: jó, ha lágy, mélyülésű és hosszú léptű. Ne felejtsd el, hogy a sprinter soha nem lép sarokra — csak lábujjhegyre. — Észrevettem, hogy a hajrában lassulok. 9 Volt egy titkom: amikor hajráztam, mindig egy feltételes pontot jelöltem meg tíz-tizenöt méterrel a céltól. Erőteljesen futottam ehhez a ponthoz. Soha nem erőlködtem tehetségemen felül az utolsó métereken. Véleményem szerint ez okozza a lassulást. — Tizenegy éves vagyok. Fél évig jártam az atlétikai szakosztályba. Az edző azt mondta, hogy nem vagyok tehetséges. Most pedig abbahagyom. 9 Nem szabad elhamarkodni a döntést. Ogy gondolom, hogy a vágtázást tizenkét évesen a legjobb kezdeni. Másodszor: hogy valaki tehetséges vagy tehetségtelen, ezt csak három-négy év után lehet megállapítani. Ezenkívül a sportolás erősíti az egészséget. A futás pedig mindenki számára hozzáférhető. Ezért nem szabad abbahagyni, s igyekezz bebizonyítani, hogy az edző tévedett. LÁBADOZIK A MAGYAR FUTBALL? Annak idején nagy port vert fel Végh Antal Miért beteg a magyar futball? című könyve, amely meglehetősen csípős hangnemben súlyos kórképet festett a magyar labdarú ásról. Az utóbbi időben azonban a válogatott és a klubcsapatok is néhány olyan eredményt értek el, amelyek mintha azt jeleznék: lábadozik a magyar futball. Valóban így van ez? Erről beszélgettem Straub Józseffel (a képen], a Tatabányai Bányász ifjúsági csapatának főedzőjével, akivel egy hazai nemzetközi tornán találkoztam. és néhány figyelemreméltó és általános észrevételét mi is megszívlelhetnénk. t A magyar válogatott az utóbbi hónapokban néhány í éretes eredményt ért el, az ifjúsági válogatott pedig az idén Moszkvában fölényes játékkal Európa-bajnoksá- got nyert, majd a győzelmét ugyanott megismételte a szocialista országok ifjúsági csapatainak tornáján. Azt jeleznék ezek a sikerek, hogy a magyar labdarúgás lábadozik hosszas betegségéből? — Kétségtelenül azt, bár még távol áll teljes felépüléstől. Nemzedékváltás és főleg szemléletváltozás szükséges ahhoz, hogy a magyar futball gyógyultan vegye fel a küzdelmet a világgal. Nálunk ugyanis évekig egyféle kényelmes szemlélet uralkodott a játékosok és a vezető tisztségviselők körében. Jobb volt úszni az árral, mint vállalni a tespedtségből való kitörést, az újjal járó kockázatot. Mit várhattunk azoktól a játékosoktól, akik a szakvezetők hallgatólagos beleegyezésével, mert nem mertek velük ujjat húzni, végigkocogták az edzéseket. Következésképpen a mérkőzéseket is végigkocogták, és még ez is jól jövedelmezett nekik. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha radikális módszerrel félreállítják a visz- szabúzó erőket, játékosokat, szakvezetőket egyaránt. • Ogy tudjuk, hogy Magyarországon már történt valami ennek az érdekében. Gondolok itt a differenciáltabb elbánásra, az ösztönzés kérdésének megoldására. — Valóban, az év elejétől differenciáltabb elbírálás alá esnek az egyes mérkőzések és a játékosok teljesítménye is. Intézményesen hozzáláttunk az anyagi ösztönzés kérdésénük megoldását»«, hogy csak az részesüljMjt javakbty^aki úaióban minden tud^Fes erejét a jó rei;ssfffl|toy szőlőinek az új szem»jetvál- ísoKinyos eredStónye. Srúgás rrfer nem vajkotta ókat, mint^néhány attfteá- fig pk ’kéjig, leggzatérve az utáSpőtlás vfloga- £gy vélem, dfek a üfftalok 'ey ismét a^demes^utbalgálatájjjF’ állítja, tozásiéík már v Koraibban a labj annMn a fiat, del seziBpU. „KjSsé lehangolj nézi előtt játszani, amiko^ ______ lás®l ;még tudták, hogy^évtizedek lőttTa mérkőzéseket uzferek nér.élf vg és ^fégjobb labdarúgókat becsiwék. tott stkereiri megérették, lozni. ^^ • Valóban ilyen varázspálca tenne az új intézményrendszer, hogy egyszeriben felfelé ível a magyar labdarúgás? — Az új intézményrendszer bevezetése lényegi kérdés volt, de ez még nem minden. Most arról van sző, hogy legyenek szakavatott emberek, akik ezt az új rendszert következetesen érvényesíteni tudják. Nemzedékváltásra van szükség az edzői posztokon is. Korábban — sőt még most is — túl sok idős edző dolgozott a magyar labdarúgásban. Márpedig akármennyire is tisztelem és becsülöm, mondjuk, Lakat Károlyt, vagy sorolhatnék még másokat, az ő edzésmódszereik és játékszemléletük mér meglehetősen elavult. Nem felel meg a modern labdarúgás^ követelményeinek. Nem véletlen, hogy nálunk és külföldön is éppen azok a csapatok érnek el otthon és nemzetközi viszonylatban is sikereket, a- melyeknek az élén fiatal edzők állnak. Gondolok itt a Videotonra vagy a Rába ETO-ra. Még mindig megoldatlan továbbá az utánpótlás nevelésének kérdése. Nálunk egyfé'e e’.sőcsapai-centnkusság uralkodik. így van ez Tatabányán is, és ezt még akkor is el kell mondanom, ha én vagyok az utánpótlás nevelésének szakvezetője. Az utánpótlás edzőinek munkáját anyagilag és erkölcsileg is alig becsülik meg. Pedig az ő munkájuk nemegyeszer sokkal több időt és erőfeszítést követel, mint a nagycsapatok irányítása. Nekem például oda kell figyelni a játékosok tanulmányi előmenetelére, viselkedésére. Kapcsolatot tartok a szülőkkel, tanítókkal, hogy a legkisebb megingás, félrelépés esetén be tudjak avatkozni. Ez sok időt vesz igénybe, van is épp elég problémáin a feleségemmel, hogy csak a labdarúgásnak élek. • Az utánpótlás sikerei azonban valamit sejtetnek. Tatabányáról hányán voltak Moszkvában, az EB-gyoz!es csapatban? — Négyen: Szalma József, Bujtor Sándor, Incédi Lajos és Vince István. Közülük csak Szalma és Vince játszott. Az utóbbi otthon már a nagycsapat tagja, s ide sem jött velünk. A többiekre is érdemes odafigyelni. Viszont ezzet kapcsolatban van egy észrevételem. Sok fiatal elkallódik, mert éppen a hiányos edzés miatt, kiöregedve az utánpótlásból erőnlétben és egyéb tekintetben sem képes felvenni a versenyt a nagycsapatok idősebb tagjaival. Vagy a kis- padot koptatja, vagy hátat fordít a labdarúgásnak. Nagy kár volt, hogy megszüntették az utánpótlás-bajnokságot, úgy tudom, hogy Csehszlovákiában is. Mert még egyszer hangsúlyozom, hogy a labdárúgás színvonala javításának egyetlen járható útja, hogy jobban odafigyelünk a fiatalok nevelésére, akik képesek a korszerű játékszem- lélet szerint játszani, és nem terheli őket semmilyen kór, amely annyi évig sújtotta a magyar, de talán nemcsak a magyar labdarúgást. PALÄGYI LAJOS A szerző felvétele ' A BAJNOKOK ISKOLÁJA SZEMLÉLETVÁLTOZÁS SZÜKSÉGES
